Hongkongi paróka
Szabálytalan komédia két részben Tibornak, Nellinek
| Ne menjünk tovább ebben a dologban: |
| A minap is kitüntetett; arany |
| Megbecsüléssel vesz körül a nép – |
| Friss ragyogását mutogatni kell, nem |
(Shakespeare: Macbeth.
Szabó Lőrinc ford.)
Történik napjainkban, Budapesten és a Duna-kanyarban
Egyszerű, színtelen fal zárja körül a színpadot. Ajtónyílások – tetszés szerint. Néhány bútor már a színpadon. Például egy állványon televízió. A készülék vézna lábai alatt jó néhány könyv, hogy a masina magasan álljon. A széles heverő is benn lehet már, rajta gyűrött ágynemű. Párnák, takarók az egyik sky-fotelba gyömködve. A nézőtér elsötétedése előtt – amikor a közönség benn ül – díszletmunkások hordják be a még hiányzó holmikat: néhány fotelt, könyvespolcot, telefont stb. Miközben a nézőtéren kialszanak a fények, a díszítők még mindig cipekednek, diskurálva, fütyörészve. A berendezés hangulata: reggeli rendetlenség. Sas Béniék lakása. Reggel. Nyár van.
SAS
Jön be sietve, pizsamában, frottírköntösben. Hóna alatt fekete mappa, tele jegyzetpapírral. Szabad kezében egy pár fekete félcipő, karján nyakkendő lóg. Meglátja a munkásokat, biccent, szórakozottan veti oda. Jó reggelt, elvtársak! Megy a munka?
I. MUNKÁS
Megy az, ha kell.
SAS
Kutat a szétszórt holmik között. Kell, kell… Nem látták a zoknimat?
I. MUNKÁS
Vállat von, teszi a dolgát.
SAS
Ez a reggeli rumli! Kiáltva, kifelé. Mara! Mara! Nem találom a zoknimat! Útban van, helyet ad az egyik díszítőnek, kurtán rámosolyog. Szóval megy a munka, mi? Sok van még hátra?
II. MUNKÁS
Hétre megleszünk.
I. MUNKÁS
Az óráját nézi. Hét óra kettő.
SAS
Már hét óra kettő? Régen fel kellett volna öltöznöm!
I. MUNKÁS
Tíz perc rátartás, tetszik tudni. A nézőtérre tekint. Amíg összejönnek…
SAS
Kiáltva, kifelé. Mara! A Munkásokhoz. Hol a csudában van ez a nő? Nem válaszolnak. A feleségem! Hol a feleségem?
II. MUNKÁS
Nem az én reszortom, kérem… Szabad? Sas utat enged. Megfogná ezt a telefont?
SAS
Talán a fürdőszobában van? Még mindig a hóna alatt a mappa, kezében a cipő, most a telefont is felnyalábolja, azonnal fel is veszi a kagylót, beleszól. Halló! Tessék, itt Sas!
SAS
Megütközve a telefonba. Sas! Igen! Sas Béni. Az Aeroimpex igazgatója… Halló! Halló!
II. MUNKÁS
Megkocogtatja Sas vállát. Csak annyit mondtam, hogy fogja egy pillanatig. Nem keresi senki. A közönségre mutat. Még majd csak most kezdünk…
SAS
Ingerülten lecsapja a kagylót, a telefont. Nincs időm vacakolni! Meddig szöszmötölnek még itt?
I. MUNKÁS
Nem tehetünk róla, kérem. Időhiány. Kapkodás. Az utolsó percben mondják meg, hogy mi a helyzet.
SAS
Miért, mi a helyzet? A két Munkás összenéz, vállat vonnak, helyére cipelik a bútort. Van valami helyzet?!
I. MUNKÁS
Nyugtatóan. Nincsen kérem.
II. MUNKÁS
Nem tudunk róla.
I. MUNKÁS
Elrendez egy apró tárgyat. Csak mondták, hogy ez egy lakás…
SAS
Ingerülten. Lakás! Se beágyazva, se a zoknim sehol! Minden reggel ugyanaz. Kapkodás. Soha nem tudjuk, hol áll a fejünk! Bezárkózik a fürdőszobába, én meg nem találom a holmimat. Mindjárt indulni kell a hivatalba… Kiáltva, kifelé. Mindjárt indulni kell a hivatalba, hallod?! A Munkásokhoz. És még fel kell vázolnom a tévéelőadásomat is… A Munkásokhoz, akik ott állnak, és felmérik a bedíszített színpadot. Legalább nagy vonalakban… Mutatja a mappát, szétszóródnak a lapok, szitkozódik. Nem állhatok oda felkészületlenül…
I. MUNKÁS
Segít összeszedni a lapokat. Tévéelőadás is lesz?
SAS
Lesz. Felkértek egy kerekasztal-beszélgetésre.
I. MUNKÁS
A társának. Hallod? Tévéelőadás… A II. Munkás legyint. Na, itt végeztünk, gyere, megiszunk valamit a büfében. Gondolom, lesz ma itt meló!
II. MUNKÁS
Lehajol, felvesz egy zoknit. Itt a zoknija.
SAS
Köszönöm… Beül az ágynemű közé, felhúzza a zoknit. Közben a II. Munkásnak. Mi az, mit néz?
II. MUNKÁS
Mosolyogva. Hát aztán tetszik-e emlékezni rám?
SAS
Magára? Miért kellene magára emlékeznem?
II. MUNKÁS
Úgy régebbről. Na? Tessék csak gondolkodni.
SAS
Ó, drága barátom, van is nekem időm gondolkodni! Kiáltva. Mara! Meddig vacakolsz még ott a fürdőszobában? A Munkásokhoz. Rémes, meddig tudnak vacakolni a nők a fürdőszobában. A maga felesége is?
I. MUNKÁS
Nincs fürdőszobánk.
SAS
Az a jó, az a jó! Más hangon. Szóval, honnan ismerem magát?
SAS
Szórakozottan. Rendben van minden? Család? Körülmények? Gyerekek egészsége? Mielőtt a Munkás felelhetne, feláll, felnyalábolja az ágyneműt, a tartóhoz cipeli, begyömködi. Ezt is nekem kell csinálni! Nem tud egy megbízható bejárónőt?
II. MUNKÁS
Nem a kollégámról van szó. Rólam. De nekünk most már mennünk kell.
Gongütés.
Elkezdődött…
I. MUNKÁS
A kulisszák mögé mutat. Már régen kinn kellene lennünk…
SAS
Hivatalos hangon. Hát, ha végeztek az elvtársak… Megvan! Tudom, honnan ismerem magát!
I. MUNKÁS
Derűs arccal. Na ugye!
SAS
Nem magát. Magát! A II. Munkásra mutat.
II. MUNKÁS
Hát csak rá tetszett jönni, igaz-e?
SAS
Honnan is? Na! Itt van a nyelvemen, nézze… Csettint.
II. MUNKÁS
Sokatmondóan. Faárugyár!
SAS
Meglepetten. Faárugyár?
II. MUNKÁS
Együtt dolgoztunk valamikor. Amikor még munkásnak tetszett lenni. Szalagfűrész, egyengető, durva csiszoló, finom csiszoló…
SAS
Aha, aha… A könyvespolc alatti szekrényrészt nyitja ki, kutat, ingeket dobál ki. Faárugyár… aha… Csíkos, kockás, mintás… Direkt megmondták, hogy fehér inget vegyek fel… Kiáltva. Mara! Van fehér ingem vasalva? A Munkásokhoz. Kellene egy bejárónő… Kipottyan egy doboz, tartalma szétgurul, csupa karperec, lánc, bross, összesepri. Tessék! A feleségem aranymicsodái!… Visszadugja a dobozt. Szóval, Faárugyár…
SAS
Szép idők! Szép, küzdelmes idők! – Mikor is volt az? Belép az ügyelő, némán int az ácsorgó Munkásoknak, hogy tűnjenek már el a színtérről. Egymást lökdösve mennek ki.
SAS
Az ingek közül. Mikor is? Hajaj!…
II. MUNKÁS
Visszafordul, suttogva. El kell tűnnünk most innen, Sas elvtárs!… Kimennek.
SAS
Küzdelmes évek. Bizony. Talál egy fehér inget. Na végre! Felölel mindent, az egyik ajtóhoz lép, zörget. Mara! Gyere már ki, az isten áldjon meg, negyed nyolc, nem érek be!
MARA HANGJA
Addig borotválkozzál!
SAS
Mért nem borotválkozhatok a fürdőszobában? Lehetetlen állapot, hogy kibéreled a fürdőszobát!! Más hangon. Mit gondolsz, a fekete öltönyt vegyem fel?
MARA HANGJA
Temetésre mégy?
SAS
Hogyhogy temetésre? Ma van a felvétel a tévében!
MARA HANGJA
Tegyél fel kávét!
SAS
Sóhajt, ledob mindent egy fotelba, már kimerült. Kávét! Hirtelen az ajtó felé. Legalább azt mondd meg, hová tettük a Lenin-köteteket!
SAS
A Lenin-összest! Egyet sem találok! Megrázza a kilincset. Hallod?!
MARA HANGJA
Jaj, ne ijesztgess, belemegy a szempillafesték a szemembe! Nem tudsz várni egy percig?!
SAS
Eljön az ajtótól, morog. A sorsom függhet ettől az előadástól! És nincs egy Lenin-kötet! Előveszi a villanyborotvát, döbbenten nézi. Miféle szőrszálak ezek? Kiáltva. Mara!!
MARA
Megjelenik, már „kikészítve”, de még fürdőköpenyben. Mit ordibálsz?
SAS
Undorodva. Miféle szőrszálak ezek?! Mutatja a villanyborotvát.
MARA
Nyugodtan. Már nem volt időm elmenni a kozmetikushoz. Szőrtelenítettem a lábam.
MARA
Elveszi tőle. Mutasd! Ráfúj a készülékre. Tessék. Mit kell ebből olyan nagy ügyet csinálni? Más hangon. Mi van azokkal a Leninekkel?
SAS
Bedugja a villanyborotva zsinórját a konnektorba. Ezzel szőrtelenít. Megáll az ész!
MARA
Öltözik, harisnyát húz. Örülj, hogy takarékoskodom. Nem mehettem el csak úgy arra a fogadásra! Nyafogva. Jaj, olyan kimerült vagyok, kettőkor lefeküdni, azoktól a koktéloktól megint nem tudtam rendesen aludni… reggel ez a kapkodás…
SAS
Mondtam az este, hogy maradj itthon! Miért kell ott lenned minden fogadáson? Teljesen felesleges!
MARA
Dehogy felesleges! Nagyon jó hatást kelt, ha az asszony ott van az ura mellett. A kormányfők meg a miniszterek is mindig a feleségükkel jelennek meg mindenütt! Rendezett családi élet… szolidság… látják, hogy komoly ember vagy, számíthatnak rád! Ez mind nagyon fontos!
SAS
Sziszeg borotválkozás közben. Tönkretetted ezt a jó Philipset!
MARA
Aztán az is jó, hogy látják, mennyire érdeklődöm a munkád iránt. Hogy a segítőtársad is vagyok, nemcsak a feleséged!
SAS
Hát ezzel nem lehet borotválkozni! Így menjek el, szőrösen! Elpiszkáltad, vagy mi van vele?!
MARA
Jaj, mert hozzányúltam a vacakjához!
SAS
Kellene egy jó idézet! De hová a csudába tettük azokat a köteteket?
MARA
Leveti a köntösét, kombinéban van. És nem tudom, hányszor mondjam még neked, hogy ne állj le mindenféle kis linkócival dumálni!
SAS
Miféle kis linkócikkal?
MARA
Lökdöslek, hogy menj oda a fejesekhez, te pedig megkérdezed, hogy: „Mi van?” Ott a kis linkócik előtt. Akikkel dumálsz! Majdnem elsüllyedtem.
SAS
Miért lennének ott linkócik? Egy ilyen fogadáson?
MARA
Azt mondtam, beszélj a miniszterrel! Például a hivatali autód miatt. Hogy adják vissza!
SAS
Ne kezdd el megint! Arra rendelet van, hogy nem jár…
MARA
Jaj, mi lenne belőled nélkülem, úristen, mi lenne belőled?! Más hangon. Mihálitz oda tud menni hozzájuk. És milyen ügyesen!
SAS
Kelletlenül. Mihálitz. Ő valahogy érti, de én…
MARA
Megmagyaráztam neked, hogy csináld, nem? Kicsit megemeled feléje a poharadat, kicsit biccentesz, mosolyogsz…
SAS
Kétségbeesetten. De kinek?!
MARA
A miniszternek! Mihálitz még viccet is mesélt neki.
SAS
Nem tudom megjegyezni a vicceket. Most veszi észre. Te jó ég! Mara! Már megint ez a frufru!
MARA
Frufru! Na és? Eligazítja homlokán a tincseket.
SAS
De nem áll jól neked! Olyan vagy így, mint egy…
MARA
Hoztál Bécsből parókát? Kértem, hogy hozzál parókát, nem?
SAS
Befejezi a borotválkozást, simítgatja az állát. Csupa szőr maradtam. Hogy mit csináltál ezzel a borotvával?! Tudod, hogy tíz perc szabad időm sem volt. Hivatalos tárgyalások.
MARA
Legyint. Hivatalos tárgyalások! Ne gyere nekem ezzel! Ha lenne parókám, de nem olyan vacak, mint amilyet itthon lehet kapni, nem töltenék órákat a fürdőszobában. Meg ezek a fogadások is! Nem kellene fodrászhoz szaladgálnom… Felöltözött. Miért nem készülsz? Ott a fürdőszoba, tessék!
SAS
Fejcsóválva nézi. Ez a frufru!
MARA
Felcsattan. Ancsika hordhat frufrut?
MARA
Igen, jól hallottad, Ancsika! Az ő frufruját megdicsérted!
SAS
Nem emlékszem, hogy megdicsértem volna. De az más. Neki jól áll.
MARA
Gúnnyal. Persze, ő aranyos, ő ápolt, ő divatos… Na ja, magányos nő, ráér gondozni magát. De én? Itt a háztartás, a hivatali munka, a reprezentálás… Éllel. Amióta nincs meg a hivatali autód, cipekedhetek a piacról, leszakad a vállam, a karom a szatyroktól! Az orvos is megmondta, hogy egy nőnek két kilónál nagyobb terhet veszélyes cipelni. De ez téged egyáltalán nem érdekel. Igaz?
SAS
Keresgéli a holmiját az öltözködéshez. Micsoda? Dehogynem…
MARA
Nem, téged ez nem érdekel! Te a Volkswagennel szaladgálsz, neked aztán mindegy, a te kényelmed megvan…
SAS
Mondtam, hogy tanulj meg vezetni… Használhatnád a kocsit.
MARA
Az én idegállapotommal képtelen vagyok rá! Nekünk jár egy sofőr, kocsival, személyes használatra!
MARA
Mert bedőltél nekik! Ők bezzeg!…
SAS
Közbevág. Mit vegyek fel?
MARA
Igazán nem mondhatod, hogy kihasználtam a sofőrödet, Béla bácsi mindig kapott tőlem egy pohár Colát, egy kis süteményt…
SAS
De most nincs Béla bácsi!
MARA
Odamehettél volna a miniszterhez, elintézhetted volna, hogy visszakapd Béla bácsit és a Mercedest!
SAS
Nagy türelemmel. Melyik ruhámat vegyem fel? A fekete túl ünnepélyes…
MARA
Akkor vedd fel a kockásat. Egész életedben mindig csak taszigálnom kellett téged, hogy elintézd, ami joggal illet…
SAS
De ez, például, most egyáltalán nem…
MARA
Anyáskodva. Ha azt akarod, hogy becsüljenek, éreztetned kell, hogy te, te igenis tudod, a tudatában vagy annak, mi jár neked… tisztában vagy az értékeiddel, a fontosságoddal…
SAS
A kockásat vegyem fel?
MARA
Sértődötten. A kockásat.
MARA
Miféle esti műsorról beszélsz?
SAS
Tagolva. Ma be kell mennem a tévébe, felvétel lesz, az a kerekasztal-beszélgetés!
MARA
Na, nekem aztán okosan beszélj, remélem, tudod, mit kell mondani?! Egy ilyen szereplés nagyon fontos. Hallod? Érzed egyáltalán a jelentőségét?
SAS
Éllel. Érzem! A fekete túl ünnepélyes, a kockás túl utcai…
MARA
El tudom képzelni, odafenn mennyire figyelik majd, hogy miket mondasz…
SAS
De ha gondolod, hogy a kockásat?…
MARA
A kockás nagyon jól áll neked. Óriási népszerűség! Nem lehetne elintézni, hogy sűrűbben szerepelj?
SAS
Még az is kétséges, hogy ma szerepelek, ha így húzzuk az időt!
MARA
Hát mit állsz itt? Miért nem készülsz, miért nem koncentrálsz?
MARA
A gardróbban! Rendesen vedd ki, ne gyűrd össze a többi ruhát! Sas indul kifelé. Készültél egyáltalán?
SAS
Legyint. Készültem… Felnyalábolja a holmiját, kimegy, az ajtóból visszaszól. Keresd meg a Lenineket!
MARA
Fogalmam sincs, hol vannak! Tudod, hogy nem nyúlok a könyveidhez! Dohogva. Még egy kávét sem tud feltenni. Hogy kértem!… Felkészíti a kávét. Egy kis segítség, egy kis… áh! Sas után kiált. Beszéltél az emberekkel?
MARA
A kőművessel! A szerelővel!
SAS HANGJA
Nem volt rá időm!
MARA
Hát mi a csudát csinálsz egész nap? Azzal a pasassal sem beszéltél a klinkertéglák miatt?
SAS HANGJA
Nem lehet kapni!
MARA
De azt mondtad, tudsz egy illetőt, aki majd szerez!
SAS HANGJA
Lebukott! Már túl sokat szerzett.
MARA
És odaadtad neki a pénzt?
SAS HANGJA
Letartóztatták.
MARA
A tízezer forint! Azt kérdezem!
SAS
Bejön, nyakkendősen. Ott van a helyén. A fehérneműk alatt. Gombold be a mandzsettámat.
MARA
Indul Sashoz, de belebotlik a tévéállvány alá rakott könyvekbe. Nem ezek azok?
SAS
A Lenin-kötetek a tévé alatt? Ki rakta oda?
MARA
Begombolja Sas mandzsettáját. Te raktad oda, hogy magasabban legyen a készülék.
MARA
Hogy ágyból is jól lássuk a műsort. Már emlékszem.
SAS
Na gyere, szedjük ki őket!
MARA
Most? Indulni kellene. Öt perc múlva csúcsforgalom, elakadunk a kocsival…
SAS
Megdönti az állványt. Gyere, gyere! Kell egy idézet, biztosan találok valamit. Szedd már ki!
MARA
Kiszedi a könyveket. Mennyit fizetnek ezért az előadásért?
MARA
Meg se kérdezted? Itt az építkezés, nyakig vagyunk az adósságban…
SAS
Még azokat is szedd ki! Mara kiveszi a könyveket. Na! Visszabillenti az állványt. Betenni ezeket a tévé alá!… Felöleli a köteteket. Sziszeg, sípol a kávéfőző.
MARA
Odaugrik, kirántja a falból a gép zsinórját. Értelmesen, szépen artikulálj!
MARA
A tévében. Ne motyogj nekem, hanem nyisd ki a szád! És ne engedd, hogy Mihálitz eléd tolakodjon. Napközben pedig, ha beszélsz a kőművessel…
SAS
Dehogy lesz időm beszélni a kőművessel! Lapoz a könyvekben, böngészi a sorokat.
MARA
Kitölti a kávét. …ha beszélsz vele, mondd meg neki, hogy ott akarunk lenni, amikor lerakja a cementlapokat. Érted? A szomszéd víkendházban is fel kellett szedni a borítást, olyan ócskán csinálta.
SAS
Motyogva. Már régen át kellett volna olvasnom ezeket a könyveket.
MARA
Nem lehet bízni a mesterekben.
SAS
Odavetve. Kell nekik egy kis prémium.
SAS
Tíz liter bor meg egy ezres. Legalább. Különben nézheted, mikor lesz kész a házad.
SAS
Lapoz, morog. A házunk.
MARA
Ne hajtogasd mindig, hogy a házad, a házad! Azt kell hinnem, hogy te nem is akarod! Hogy te nem is örülsz neki! Pedig miattad építjük, a kedvedért! Egy nyugalmas hely, ahol a hétvégeken kipihenheted magad. Cseng a telefon. Vedd fel.
SAS
Vedd fel, te már készen vagy.
MARA
Kapkodva felveszi a kagylót. Halló! Sas lakás! Hangot vált. Ja, te vagy az, édesem?!
MARA
Befogja a kagylót. Az újabban szokásos reggeli hívás! Ancsika!
SAS
Tettetett közönnyel. Ancsika? Kimegy a zakójáért.
MARA
A telefonba, mézédesen. Ó, hogy mikorra leszünk útra készen? Soha! Mi reggel soha! Soha nem tudunk összecihelődni… Képzeld, tegnap este megint fogadás az Aeroimpex nyugati ügyfeleinek a tiszteletére… Úgy mondja, hogy Éróimpex.
SAS
Kintről, kijavítva. A-é-róimpex, Aéró!
MARA
A telefonba hadarva. Szóval, azoknak. Képzeld! Ott voltak a fejesek, jaj, annyi koktélt ittam; meg azok a hidegtálak! Szenvedtem egész éjszaka… A miniszter is ott volt, eldiskurált Bénivel, nagyon aranyosan bánt vele… A miniszter. Persze. Tessék? Hogyan? A tévében Béni? Igen, ma… Honnan tudod?… Kis szünet után még mézesmázosabban. Hát persze, édesem, hogyne, ez csak természetes! Menj le a ház elé, mindjárt indulunk. Türelmetlenül. Ne, már ne igyál addig kávét, máris indulunk… Lecsapja a kagylót.
SAS
Jön felöltözve, a mappát meg a Lenin-köteteket a hivatali, szegletes aktatáskájába rakja. Könnyedén. Mi van?
MARA
Indulattal. Hogy bevisszük-e a városba. Természetesen. Készséggel… Lopva Sas arcát figyeli, de az közönyösen csomagol. De mondtam, hogy addig már ne igyon kávét… Sebtiben hörpint a kávéjából. mert máris indulunk. Sas eközben tükröt akaszt a könyvespolcra, pózokat próbál előtte. Mit csinálsz?
SAS
Ennyi fog látszani belőlem… Tenyerével vízszintes vonalat húz a melle magasságában. Asztal mögött ülünk majd. Próbálj elképzelni képernyőn. El tudsz képzelni?
MARA
El. Más hangon. Honnan tudja Ancsika, hogy ma lesz ez a tévémicsoda?
SAS
A tükör előtt. Tudja? Érdekes.
MARA
Éllel. Nagyon érdekes! Szeretném tudni, honnan ilyen jól értesült? Ancsika újabban nagyon tájékozott Sas Béni ügyeiben, ha nem tévedek.
SAS
Igazgatja magát a tükör előtt. Hát… talán mondtam neki a kocsiban.
MARA
Már külön is furikáztatod?
SAS
Tettetett megbotránkozással. De Mara! Furikáztatom! Jaj, miket beszélsz?! A tükör előtt. „Kedves hallgatóim… Nem! Nézőim. Kedves nézőim.”
MARA
Szóval furikáztatod!
SAS
Nem is értelek, egyszerűen nem is értem, miket beszélsz?
MARA
Ancsikáról beszélek. Most ide figyelj, ne a tükörbe bohóckodj!
SAS
Sértődötten. Ki kell találnom valami viselkedést! Hát ez képtelenség! Egy perc nyugtom sincs, hogy felkészüljek! Ingerülten. Valamelyik reggel, amikor bejött velünk a városba, valószínűleg szót ejtettem erről a kocsiban…
MARA
Nem ejtettél szót erről! És ne pislogj! És főleg majd a felvétel közben ne pislogj!
SAS
Mit akarsz voltaképpen?! Háromnegyed nyolc… Te jó ég, már háromnegyed nyolc! Nem indulnánk?
MARA
Gúnnyal. És még Ancsikát is fel kell venni!
SAS
Álnokul. Te szoktattad rá.
MARA
Az igaz, amikor még a barátnőm volt.
SAS
Gondolom, még mindig barátnőd. Különben nem telefonálgatna ide.
MARA
Nekem? Azt hiszed, hogy nekem telefonál?! Nagyon úgy néz ki, hogy már kora reggel a te hangodat szeretné hallani!
SAS
Ó, a fantáziád! Felhajtja a kávéját.
MARA
Belelovalja magát. Kicsit jobban is leplezhetnétek a dolgot.
SAS
Lecsapja a csészéjét. Miféle dolgot?! Most már elég legyen!
SAS
Mit kellene lepleznem? Azt gondolod, van nekem ilyesmire időm? Azt hiszed, ráérek Ancsikázni? Azt sem tudom, hol áll a fejem! Erre a nyavalyás előadásra sem tudok rendesen felkészülni!
MARA
Nem is tudom, miért kötelező nekünk minden áldott reggel bekocsikáztatni Ancsikát a városba!
SAS
Ingerülten. Nem tudom!
MARA
Én mondtam, hogy nem tudom!
SAS
És én is azt mondtam, hogy nem tudom. Így menjek neki a mai napnak! Szép! Te találtad ki, hogy vegyük fel, útba esik, szegénykének nincs kocsija, mit tudom én! Éppen most kell ezt megbeszélni?!
MARA
Fújja a magáét. Nem tudom, miért kell minden áldott reggel felidegesíteni magam miatta?! „Jaj, Béni, ma ezt álmodtam, jaj, Béni, ma azt álmodtam…”
SAS
Jó, majd megmondom neki, hogy ezentúl menjen busszal!
MARA
Gúnyosan. Vagy esetleg én menjek busszal még a hivatalba is! Nem? Talán az volna a legjobb megoldás! Akkor aztán nyugodtan enyeleghetnétek egész úton… „Ó, ma milyen csinos, Ancsika! Csak nem randevúra készül?”
MARA
Nem tudom, miért kell minden áldott reggel felkavarni a gyomromat a Givenchyjének a szagával!
SAS
Kajánul. Molyneux-t használ. Rossz megfigyelő vagy.
MARA
Elképedve. Molyneux?
SAS
Igen, édesem, rossz megfigyelő vagy. Két hete készülök – pontosabban próbálok készülni erre a tévészereplésre, és ma megkérdezed, miféle tévéelőadásról van szó. Ancsika talán csak egy fél szót hallott róla, mégis megjegyezte.
MARA
Nem tér magához. Molyneux! Fantasztikus! Szóval ti a hátam mögött…
MARA
…szóval ti… Nem kap levegőt. szóval te az én barátnőmmel…
SAS
Álnyugalommal. Semmi hátad mögött, semmi ti, és semmi én! Csak a példa kedvéért mondom, hogy a figyelmesség…
MARA
Úgy? Tehát én nem vagyok figyelmes? Ezt mondod nekem? Amikor egész életemben csak…
SAS
Az egészet elereszti a füle mellett, mintha valami másról volna szó. Na, mit is akartam?
MARA
Egész életemben csak érted… csak rád figyelve… a legkisebb szusszanásodat is aggódva… magammal nem törődve…
SAS
Tettetett szórakozottsággal. Ja, megvan! A klinkertéglák! Megpróbálok telefonálni a Keramitgyárba…
MARA
A sírás határán. Most ne a klinkertéglákról beszélj!
SAS
Mint fentebb, társalgási modorban. Édesem, jelenleg a klinkertégláknál nincs fontosabb, égetőbb gondunk. Beszélek az ottani igazgatóval, együtt jártunk marxista esti egyetemre…
MARA
Már sír. Az életemet áldozom érte! És akkor azt mondja, hogy én nem figyelek rá, hogy én… Hangos sírásba fullad.
SAS
Megszakítás nélkül. …talán ő tud szerezni ötezer darabot. Ötezer elég, nem? Édesem, hallod? Mintha tudomást sem venne Mara sírásáról. Ha nincs klinkertégla, nem tudunk házszentelőt tartani a nagymenőkkel, akiktől sok függ, esetleg a frankfurti utam is… Édesem. Gondolom, ez most a legfőbb gond. Ja, igen. És a hivatali autó. Hát azt nehezebb elintézni. Nemigen fogják visszaadni, így kénytelen leszel busszal járni a fodrászhoz, a manikűröshöz… vagy hová is? Mit is mondtál, hová? A piacra. Igen. Hát, istenem, ilyen mostoha az élet!… Nem akarsz beiratkozni egy autóvezető-tanfolyamra mégis?
MARA
Sírva. Valld be! Valld be: mi van köztetek?
SAS
Mint fent. Ó, kicsit fárasztó neked ez a sok fogadás… ez az építkezés… ezek a partyk…
MARA
Én tönkreteszlek, ha megcsalsz! Én nem tudom, mit csinálok veled… veletek, ha átráztok!
SAS
Színészkedve. Igen, sajnos, a kocsit nem tudom elintézni. A klinkertéglákat talán… na, azokat persze… Sok mindent igen, de a kocsit és a sofőrt most nem. Ennek ellenére indulnunk kellene. Elkésel, elkésem… hovatovább Ancsika is ott vár. De ha akarod, hívd fel, hogy ne várjon… Mondd el neki, hogy féltékeny vagy, hogy szerinted mi összeszűrtük a levet… valami ilyesmit… amit akarsz. Tessék, itt a telefon… Nyújtja a kagylót. Tessék.
MARA
Gyanakodva hallgat, lenyeli a könnyeit, kis szünet után. Ne játssz velem! Ne játsszatok velem!
SAS
Szemrebbenés nélkül. Felhívod, vagy indulunk?
MARA
Majd én tudom, hogy mit csináljak!
SAS
Vállat von, leteszi a kagylót. De édesem, hát miért izgatod magad? Semmi értelme. Kitalálsz valami ostobaságot, belelovalod magad… és semmi értelme!
MARA
Ha átversz, nekem megvannak az eszközeim, hogy…
Bejönnek a díszítők, kezdik átrendezni a színt: kiviszik a heverőt, az ágyneműtartót, és mindazt, ami majd nem kell a következő jelenetben. Becipelnek egy íróasztalt, telefonokat; Sas hivatali szobáját rendezik be.
MARA
…Én aztán nem nézek sem istent, sem embert!
SAS
A munkásokra mutat. Pszt! Mara, édesem, blamálod magad!
MARA
Én csináltam belőled embert, ezt jól jegyezd meg! A díszítők fütyörészve dolgoznak, Sasék útban vannak. Nekem köszönheted ezt a lakást… a házat… mindent!
SAS
De édesem, hát persze… Meglátja a II. Munkást; az érdeklődéssel hallgatja a diskurzust. Sas zavartan elmosolyodik. Na, megy a munka, megy?
II. MUNKÁS
Be kell rendeznünk az irodáját, úgyhogy tessék sietni.
SAS
Bólogat. Hogyne, persze! Mara, hallod? Mennünk kell!
I. MUNKÁS
Bocsánatkérően. Minket is sürgetnek, ugye… Marának. Tessék egy cseppet vigyázni az útból…
MARA
Felkapja a kézitáskáját, kikattintja, púderesdobozt vesz elő, sietve sminkeli sírással tönkretett arcát; Sasnak. Remélem, tudod, mihez tartsd magad?!
SAS
A Munkások miatt zavartan. Én mindig is tudtam, édesem… Az egyik díszítőnek sután, bólintva, Marára mutatva. A feleségem… de már megyünk is… A díszítő szó nélkül továbbsiet.
II. MUNKÁS
Ráérősen Sasnak. Hát a kis Ferovicsra tetszik emlékezni?
SAS
Értetlenül. A kis Ferovicsra?
MARA
Dohog. Azt elhiszem! Megkaparintani egy Sas Bénit! Egy ilyen Ancsikának! Azt elhiszem!…
II. MUNKÁS
A kis Ferovicsra, a Faárugyárból!
II. MUNKÁS
Széles mosollyal Marának. Mi együtt melóztunk valamikor a kedves férjével.
MARA
Ingerülten. Maguk? Együtt? Sminkel.
SAS
Zavartan. Édesem, hát hogyne! A II. Munkáshoz. Hol is?
II. MUNKÁS
A Faárugyárban. Hm. A kis Ferovics. Aki így bicegett… Mutatja. Ott dolgozott a gatteron.
SAS
Türelmetlenül bólogat. Aha. A gatteron. Bocsánat… Marához lép, diszkréten megfogja a karját. Mara. Kérlek. Édesem, mi ketten, ugye…
MARA
Végez a sminkeléssel, már higgadt. Mi van velünk kettőnkkel?
SAS
Csak mondom, hogy mi ketten, te meg én… mi mindig… ugye…
MARA
A kettőnk dolgát bízd csak rám! Bekattintja a táskáját. Ha meglátok valamit! Ha valamit észreveszek köztetek! Hát azt csak bízd rám! Na! Ehhez tartsd magad! És kandalló is kell.
SAS
Döbbenten. Hogy mondod?
MARA
Már akartam mondani, de mindenféle hülyeséggel kiverted a fejemből! Ha beszélsz a kőművessel…
MARA
…akkor mondd meg neki, hogy kandallót is akarunk! Vermesék is csináltattak kandallót. A szomszédunkban. Már meg is terveztem. Kőpárkánnyal, márványlappal, fölötte bronzlapokból a kürtő… Előtte kovácsoltvas rács. De nem kell benne tüzelni, mert bekormozódik! Majd ha készen lesz az egész, akkor egyszer meghívjuk Ancsikát. Nagyon szeretném látni az arcát, amikor meglátja a berendezést, a kandallót! A kis nyavalyás!… Indul. Na, mit állsz ott, gyere, nálad van a slusszkulcs? Kisiet.
SAS
Zavarodottan követi, de a II. Munkás feltartóztatja.
II. MUNKÁS
Szóval a kis Ferovics. A múltkor összeakadtam vele…
SAS
Ott áll, de nem figyel az emberre. Mara után tekint szórakozottan. A díszítők végeztek, kimennek. Csak az I. és II. Munkás marad Sassal.
II. MUNKÁS
Beszélgettünk, úgy erről-arról. A régi időkről. Azt kérdi: „Hát Sas Béniről mit tudsz?” „Sas Béni – mondom. – Ki is az a Sas Béni?” Már ne tessék haragudni, de hirtelenjében nem jutott eszembe… Sas döbbenten bólint. Régen volt, ugye… „Nem emlékszel Sas Bénire? – kérdi. – Az nem lehet, hogy ne emlékezzél rá, hiszen…”
I. MUNKÁS
A II. szavába vág. Ne zavarkodjál most itten, hallod-e! Óvatosságra intve körbemutat, tekintetével a nézőtér felé vág. Iszol egy féldecit a büfében, aztán már nem tudod, miket lehet beszélni… Karon fogja, kivezeti.
SAS
Csodálkozva néz utánuk. Egyedül van a színen – az irodájában.
SAS
Az íróasztalához megy, kicsit álldogál, töprengve leteszi a táskáját, előveszi belőle a mappát, a Lenin-köteteket. Lassan leül. A diszpécser-készülék gombját gépiesen megnyomja.
TITKÁRNŐ HANGJA
Parancsol, Sas elvtárs?
SAS
Fáradtan. A szokásos.
SAS
Hűtve. És ha lehet, akkor csak simát mellé.
TITKÁRNŐ HANGJA
Csupa készség. Ámbár a sós is olyan, mint a sima. Nincs rajta semmi. Csak rámondják, hogy sós. Éppen olvastam erről egy cikket az Esti Hírlapban… Persze, azért simát, hogyne… A telefonokat kapcsoljam?
SAS
Ne. Vagyis igen. De ne zavarjon senki.
TlTKÁRNŐ HANGJA
Nagyon fogok vigyázni. A készülék kikapcsol.
SAS
Rendezgeti asztalán a jegyzeteit, a könyveket, de nem kezd semmibe. Felüti az egyik kötetet, pergeti a lapokat. Végül üres tekintettel bámul maga elé. Úszni kellene járni. Legalább ezer méter naponta. Vagy csak kiállni az utcára, és nézni az embereket. Valamit. Ki az a kis Ferovics?… Hogy jutnak ki mások az uszodába? Mások kijárnak úszni…
TITKÁRNŐ
Be, tálcán kis üveg kefirt, két vajaskiflit és egy kanalat hoz. Tessék, Sas elvtárs, hűtve. Két simával. Jó étvágyat, Sas elvtárs.
SAS
Evés közben. Úsznom kellene.
SAS
Int, hogy ne. Eszik, a Titkárnő várakozik. Valami egészségesebb élet.
TITKÁRNŐ
Beszerzek néhány prospektust…
SAS
Int, hogy ne. A kefir. Ez legalább! Nem gondolja?
TITKÁRNŐ
A kellő hőmérséklet? Megfelel?
SAS
Feltekint a nőre, mintha most venné észre. Van valami? Fontos előadásra készülök.
TITKÁRNŐ
Tizenegy harmincra szól a diszpó.
TITKÁRNŐ
A diszpozíció. A tévéfelvételre. Az értesítés. De azért felhívtam a gyártásvezetőt is. Külön. Nehogy feleslegesen fáradjon Sas elvtárs. És Mihálitz elvtárs is megy, a leányvállalatunk igazgatója. Meg Zombori.
TITKÁRNŐ
Igen, úgy akartam mondani. Bocsánat.
TITKÁRNŐ
Mihálitz elvtárs is csak úgy mondta a telefonba, hogy Zombori. Csak így, pusztán, hogy Zombori.
TITKÁRNŐ
Én is csak azért.
SAS
Jó, jó, nem történt semmi.
TITKÁRNŐ
Kedveskedik. Jaj, már említettem a férjemnek, hogy majd megnézzük Sas elvtársat. Nekünk nincs tévénk, de a barátainknál…
SAS
Szórakozottan. A barátaiknál. Persze.
TITKÁRNŐ
A férjemnek van egy kedves barátja, azokhoz járunk tévézni.
TITKÁRNŐ
Nagyon kedves házaspár. A férj ügyvéd.
TITKÁRNŐ
Nem, nem. A barátnőm férje ügyvéd.
SAS
Magának is van férje, nem?
TITKÁRNŐ
Hát nem is tetszik tudni?
TITKÁRNŐ
Már találkozni is tetszettek.
SAS
Tudom, emlékszem. Az a maga férje?
TITKÁRNŐ
Félénken. Miért?
SAS
Semmi, csak kérdezem, hogy akkor az a maga férje. Akivel már találkoztam. Vagyis aki… szóval az a maga férje. Na, és az ügyvéd?
TITKÁRNŐ
Jaj, az nagyon bájos ember!
TITKÁRNŐ
Mindennel foglalkozik. Mindennel. Csuda érdekes históriákat tud mesélni az ügyfeleiről. Hogy micsoda életek vannak!
TITKÁRNŐ
Ó, remekül szituált emberek!
TITKÁRNŐ
Kettő is. Egy a gyereké.
SAS
A gyereké. Meg víkendház, igaz?
TITKÁRNŐ
Nyáron mindig meghívnak minket. Direkt olasz mintára építették.
SAS
Kandalló. Remélem, kandalló is van?
TITKÁRNŐ
Bizonyára. Nem is néztem…
SAS
Szóval, van ott boldogság, igaz? Minden megvan, kész a boldogság! Aranyos emberek… A Titkárnő értetlen, de bólogat. Sas más hangon. Mondja, olvasott maga Lenint? A kötetre csap a tenyerével.
TITKÁRNŐ
Hát ugye, eredetiben…
SAS
Váratlan ingerültséggel. Nem eredetiben!
TITKÁRNŐ
Megszeppen. Kivonatosan. Természetesen. Szükséges lenne valamihez?
SAS
Nem, nem, semmihez. A nőre mosolyog. Igen. Na látja. A kefir. Ez igen… Eltolja maga elől a tálcát. A Titkárnő tüsténkedik. Mi is volt az, amit tegnap el akartam intézni?
TITKÁRNŐ
Hadar. Az aerokontinuitás évi mutatóinak összegezése és értékelése.
SAS
Aha. Mikorra kell az?
Csend.
A Titkárnő készségesen várakozik.
SAS
Elmélázva. Van az a kis telek.
SAS
A kert. Háromszáz négyszögöl. Majd nyírom a füvet, felásom a fák alját, permetezgetek. Feltekint a csodálkozó nőre. Testmozgás. Edzés. Nem lehet elpuhulni. Tevékenység… Váratlanul. Van az ügyvédnek szeretője?
TITKÁRNŐ
Döbbenten. Szeretője? Nem hinném. De meg fogom tudni, ha Sas elvtársnak szüksége van az információra.
SAS
Legyint. Elképzelem. Elképzelem az egészet. – Ma nem tudok ezzel az aerokontinuitással foglalkozni.
SAS
Nem figyel rá. A feleségem majd motoros fűnyírót akar. De nem kell motoros fűnyíró. Nem kell mindent motorizálni. Akkor mi marad a testnek? Hirtelen felnevet. A testnek… hehe… Más hangon. Remélem, semmi dolgunk egész délelőtt?!
TITKÁRNŐ
Csak az a javaslat a minisztériumnak.
TITKÁRNŐ
Le tetszik diktálni? Mihálitz elvtárs már felküldte arra az egyéves frankfurti tanulmányútra a maga programtervezetét. Bátorkodom megjegyezni, ha mi nem küldjük fel, Mihálitz elvtárs esetleg előnyös helyzetbe kerül Sas elvtárssal szemben…
SAS
Nem hallja. A kis Ferovics meg én! Tudja, mekkora ládákat tudtunk felrakni a teherautóra?
TITKÁRNŐ
Ámulva. Teherautóra?
SAS
Az ám! Ötmázsásakat! Mit ötmázsásakat?! Nyolcmázsásakat! Ketten! Ne csodálkozzon, megvan annak a módja…
TITKÁRNŐ
Talán behozom a jegyzettömböt, és…
SAS
Feláll az asztaltól, le-fel járkál, belelovalja magát. Maga nem is hinné! Nagyon rafinált, ügyes módja van annak! A speditőrök tanítottak rá! Pedig akkor nem így néztem ki! Rám se ismert volna!
TITKÁRNŐ
Régóta ismerem Sas elvtársat…
TITKÁRNŐ
Tizenkét éve és három hónapja. Májusban volt tizenkét éve, hogy ide tetszett jönni a főosztályra. És nyolc éve, hogy igazgatónak tetszik lenni.
SAS
Nyolc éve! Tizenkét éve! Hajaj! Akkor! Akkoriban! Rám sem ismert volna. Tudja, mit ettem egész nap? Zsíros kenyeret. Tudja, hogy néztem ki?
TITKÁRNŐ
Kövérnek tetszett lenni.
SAS
Kövérnek? Na ne mondja?
TITKÁRNŐ
Mint előbb. Merthogy szénhidrát. Tömény szénhidrát…
SAS
Tudtam is én, hogy mi az a szénhidrát! A Titkárnő hitetlenkedve, elnéző mosollyal rázza a fejét. Csak azt tudtam, hogy már a fülemen jött ki a zsíros kenyér. De nem volt más. Csak zsíros kenyér. Emlékszik maga arra, hogy nem volt mit zabálni, csak zsíros kenyeret? Más hangon, látva a nő megnyúlt ábrázatát. Bocsánat… Megint más hangon. De a nyolc mázsa ment!
TITKÁRNŐ
Bátorkodom megjegyezni, hogy Mihálitz elvtárs javaslatával már foglalkoznak odafönn…
SAS
Hirtelen megmarkolja az íróasztalt. Mondjuk, ez a nyolcmázsás láda! Na most! Beállt a teherautó. De nem volt ám rámpa! Csak a puszta, sík földről… Ide nézzen! Felmarkolja az íróasztalról a három telefont, a Titkárnő kezébe nyomja. Az iratokat, könyveket úgyszintén. Egy csomó holmi a földre hull. Fogja meg… A telefonokat… Így… Tehát ez a nyolcmázsás láda. Végigmutat az asztalon. Mondjuk. Persze, ez könnyebb. De a méret! Na most! Először is: kantnira! Nekiveselkedik az íróasztal véginek, igyekszik az élére billenteni. Kantnira! Nyomás! Kant-ni-ra! Nyög, veresedik, liheg.
TITKÁRNŐ
Miközben a telefonokat a földre rakja. Jaj, ne tessék! Nem szabad! Majd aztán rosszul tetszik lenni.
SAS
Küzd. Kantnira! Nyomás! Menni kell annak! Az íróasztal lassan felemelkedik, Sas diadalmasan egyensúlyban tartja az élén. Most figyeljen! Mondjuk, ott a teherautó. Oda kell vinni? Egyedül? Rendben! Táncoltassuk szépen! Táncoltassuk… Az íróasztalt az élén tartva hol az egyik, hol a másik sarkára billegeti, izzadva, vörösen táncoltatja a fal menti, derékmagasságú koloniál iratszekrényhez. A Titkárnő rebbenő riadalommal követi, halk sikolyokat, szisszenéseket hallat. Így, így szépen… Nekitáncoltatjuk, de ebben a szögben tartva… és egyensúlyban… ez a lényeg! Az egyensúly a lényeg! Nekibillentjük! Így! Nekibillenti az iratszekrénynek, akár egy teherautó platójának, azon csörömpölve szétzúzódik egy váza.
TITKÁRNŐ
Felsikolt. Jesszusom! Felkapja a váza cserepeit. A holland királynő ajándéka!
SAS
Felhúzza a hasán a nadrágját. Na! Valahogy így! Most már csak meg kell taszítani itt az alsó végét, és egyensúlyban tartva fel lehet billenteni a platóra… Fel akarja billenteni.
TITKÁRNŐ
Ne! Azt már ne! Ne tessék!
SAS
Nevet, de kimerülten liheg. Ment ez! Tudtam én ezt! Nyolc mázsa! Zsíros kenyéren! Megtántorodik, a Titkárnő széket tol alája. Régen… ajaj!… Hát csak azért mondom…
TITKÁRNŐ
Jaj, bátorkodtam szólni, ugye, hogy majd rosszul tetszik lenni! Sas elvtársnak ezt már nem szabad!
SAS
Vizet… egy kis vizet!
TITKÁRNŐ
A földre tett telefonokat kerülgetve a bárszekrényből vermutot ügyetlenkedik elő. Vermut.
SAS
Az is jó! A Titkárnő tölt, Sas kortyint. Vermut! Legyint. Fröccs! Hosszúlépés! Házmester! Liheg, iszik. Valamikor! Iszik.
TITKÁRNŐ
Rendet akar teremteni, de nem sikerül. Az íróasztalnál. Most mi legyen ezzel? Szóljak az altisztnek? De mit mondjak? Ó, át tetszett izzadni ezt a szép fehér inget! És nemsokára kell menni a tévébe!
SAS
Nézi a gyűrött ingét. Mi? Hát ezt átizzadtam… Phű! Piszok meleg van.
TITKÁRNŐ
Most mit tegyünk? Küldjem haza a sofőrt Sas elvtársékhoz egy tiszta ingért?
SAS
Ez az egy volt vasalva.
TITKÁRNŐ
Akkor hozatok egyet a reprezentációs keretünk terhére…
SAS
Élet! Az bizony! Élet, erő! Valahogy más volt az! Melegítettük a kaját az enyvezőben a dobkályhán.
TITKÁRNŐ
Téblából. Elküldök valakit egy ingért az áruházba! Negyvenkettes nyakbőség…
SAS
Dózniból! Cigaretta, dózniból!
Megszólal a telefon, a Titkárnő összerezzen, felkapja a kagylót.
TITKÁRNŐ
Halló! Aeroimpex! Sas elvtársat? Igen, egy pillanat, megnézem, itt van-e. Befogja a kagylót. A minisztérium!
SAS
Felpattan. A minisztérium? Összekapja magát. Adja ide! Gyorsan!
TITKÁRNŐ
Átadja a kagylót, közben súgva. Azt hiszem, a frankfurti út ügyében…
SAS
Teljes testtel. Halló, itt Sas! Igen, várok! Befogja a kagylót, a Titkárnőnek. Az bizony meglehet. A külügyi főosztály!
A színpad mélyén megjelenik Krecskai. Sötét ruhát visel, elegáns, haja ősz. Kezében telefonkagyló. Lassan, megfontoltan beszél, viselkedése kissé színpadias.
KRECSKAI
A telefonba. Krecskai. Be akartalak hívni, Sas elvtárs…
SAS
Már a „Krecskai” elhangzása után azonnal. Itt Sas! Szer… szer… Köszönni akar, de a másik folyamatosan beszél. Szer… kérl…
KRECSKAI
…De fontos tárgyalásaink vannak nyugatnémet ügyfelekkel, ezért kértem, hogy kapcsoljanak be hozzám…
SAS
Nagy igyekezettel. Akkor nem is zavarlak, Krecskai elvtárs!
KRECSKAI
Nyomatékkal. Én kértem, hogy kapcsoljanak be hozzám!
SAS
Igen, természetesen. Parancsolj!
KRECSKAI
Hát már nagyon várom azt a javaslatot.
SAS
Már… Hogyne… Igen. A javaslatot. Igen. A Titkárnőnek. A javaslatot… Megfenyegeti az ujjával, a Titkárnő ámul.
KRECSKAI
Küldd be, kérlek. Mihálitzé már beérkezett.
SAS
Mihálitzé? A frankfurti úttal kapcsolatban? A Titkárnőnek. Mihálitzé már benn van… Ismét megfenyegeti. Kérlek, a legnagyobb sietséggel… Éppen diktálom… most éppen… most, hogy telefonáltál, kérlek, Krecskai elvtárs… Itt az egész dokumentáció… Az íróasztal helyére mutat, megzavarodik, összevissza mutogat. Itt… ott… az egész… Tökéletesen. Int a Titkárnőnek, hogy menjen ki. A nő óvatos léptekkel kimegy.
KRECSKAI
No, nincs semmi baj, még nem késtél el vele, de szeretnék tisztán látni ebben a frankfurti ügyben.
SAS
Közbevág, ahol tud. Tisztán… természetesen… Mondom, éppen diktálom, csak…
SAS
Csak… csak nagyon alaposan szeretném…
KRECSKAI
Hát éppen arra akarlak kérni. Nagy esélyed van, hogy te menjél ki egy évre Frankfurtba, Sas elvtárs.
SAS
Nem hisz a fülének. Hogy én?
KRECSKAI
Van valami akadálya? Úgy értem: személyes akadálya?
SAS
Frankfurt! Frankfurt am Main!
SAS
Semmi akadálya, Krecskai elvtárs! Köszönöm! Igazán… És… kérlek, Krecskai elvtárs, népgazdaságilag ez nagyon fontos, hogy én… Na, szóval, hogy a vállalatunk… És ez az első! A javaslatomban foglalkozom a tanulmányút szempontjaival, a… a… egyszóval, amit majd a népgazdaságban hasznosíthatunk, elsősorban a…
KRECSKAI
Majd gondosan áttanulmányozzuk. Mondd, tudsz te németül, ugye?
SAS
Hogyne! Hogyne, Krecskai elvtárs! Persze, nem von Haus aus… Hehehe…
SAS
Ahogy mondani szokták. Von Haus aus? Igaz?
KRECSKAI
Mihálitznak, úgy tudom, nyelvvizsgája is van. Neked?
SAS
Mihálitz, kérlek szépen, papi gimnáziumba járt. Egyáltalán: gimnáziumba járt! Egyáltalán ő…
KRECSKAI
Tudom. Kitűnő szakember.
SAS
Na, nem is azért mondom. Más hangon. Éppen most iratkoztam be egy intenz…
KRECSKAI
Úgy tájékoztattak, hogy te tárgyalási szinten beszéled a nyelvet.
KRECSKAI
Ha jól emlékszem, te mondtad a múltkor.
SAS
Egy intenzív tanfolyamra iratkoztam… iratkozom… Hadarva. Wann stand Martha auf? An wen dachte sie?…
KRECSKAI
Márta? Was ist? Miféle Márta?
SAS
Izzadva. Woran dachte sie noch?
KRECSKAI
Halló! Halló! Szétkapcsoltak?
SAS
Nein! Was machte sie in Badezimmer?
SAS
…A kiejtésem! Azt hiszem, tökéletes. És még addig az a pár hónap…
KRECSKAI
No, majd meglátjuk.
SAS
Kétségbeesve. De ez nagyon fontos volna nekem! Úgy értem: a trösztnek! Népgazdaságilag! Krecskai elvtárs!
KRECSKAI
Úgyis tudod, Sas elvtárs, hogy ez lesz a döntő érv. Hát akkor…
SAS
Mint előbb. Egy pillanatra még! Nem akarlak feltartani, Krecskai elvtárs, de felhasználom az alkalmat, hogy meghívjalak a házszentelőre! Majd telefonálok, hogy mikor lesz. Nagyon megtisztelnél minket… A feleségem nevében is… Cseng a másik telefon. Egy másodperc! Csak a másik telefon! Egy pillanat! Erőszakosan cseng a másik telefon. Azonnal… Halló! Krecskai elvtárs!
KRECSKAI
Majd meglátjuk, hogy szabaddá tudjuk-e tenni magunkat arra a napra, Sas elvtárs.
SAS
Amikor a tévéközvetítés lesz… azon a napon… úgy gondolom… Bocsánat! Felkapja a másik telefon kagylóját, belekiált. A minisztériummal beszélek!! Leteszi a földre, ismét az első kagylóba. Krecskai elvtárs! Számíthatok rá, hogy megtisztelsz a kedves nejeddel?…
KRECSKAI
Hát csak igyekezzetek, Sas elvtárs…
SAS
Közbevág. Igen, természetesen, igyekszünk…
KRECSKAI
…igyekezzetek jól szerepelni a tévében! Sokat várok tőletek. Tőled!
Cseng a harmadik telefon is.
SAS
Felkapja a harmadik telefon kagylóját, beleüvölt. A minisztériummal beszélek!! Ledobja a földre. Halló! Krecskai elvtárs! Halló! Halló! Krecskai már kiment, a vonal nem válaszol, Sas megrázza a kagylót, belefúj, hallózik, belekiált. Minden rendben lesz, Krecskai elvtárs! Kitűnő nyelvérzékem van! Halló!… Rájön, hogy a vonal megszakadt, leteszi a kagylót. A másik két kagyló ott hever a földön, Sas izgatottan jár le s fel, átlépi a telefonokat. Eközben a háttérben megjelenik Mara – kezében telefonkagyló. Ancsika is megjelenik, az ő kezében is telefonkagyló. Mindketten szünet nélkül hallóznak.
TITKÁRNŐ
Óvatosan benyit. Tetszik beszélni?
SAS
Nekitámad. Mihálitznak nyelvvizsgája van! Na és? Az a fontos?! Mihálitz úrigyerek, von Haus aus tud németül! Beleverték! És én? Mikor lett volna rá időm? Mikor?! Hogyan?!
TITKÁRNŐ
A földön heverő kagylókra mutat. A telefonok…
A háttérben a két nő szakadatlanul hallózik.
SAS
A Titkárnőnek. Diktálni fogok! Miért nem írtuk meg már azt a javaslatot?! Mi az istencsudájával van elfoglalva mindig? Nem tudok magának lediktálni tíz oldalt?!
TITKÁRNŐ
Megdöbben, sértődötten ki akar vonulni, de nyel egy nagyot, az egyik kagylóhoz megy, felveszi. Közömbös hangon beleszól. Halló! Aeroimpex! Menten eltartja a fülétől a kagylót, mert.
MARA
Üvöltve beleszól. Mit csinál ez a Béni? Egy órája várok rá!
TITKÁRNŐ
Megbántottan. A felesége. Nyújtja a kagylót, majd felveszi a másikat. Halló! Aeroimpex!
SAS
A telefonba. Egy pillanat. Mielőtt Marával beszélne, a Titkárnőhöz. Na! Semmi baj. Csak ez a nagy hajsza!… A kagylóba. Mara?
MARA
Beleüvölt. Na, hála istennek!
TITKÁRNŐ
Közben a másik kagylóba. Ki keresi Sas elvtársat?
ANCSIKA
Füllent. A… a minisztérium.
TITKÁRNŐ
Máris feledi a sértést, gyorsan nyújtja a kagylót. Megint a minisztérium!
SAS
A kagylóba, Marának. Semmi hála isten, nagyon fontos ügyben tárgyaltam Krecskaival. A legfontosabbról… Várj. Egy pillanat. A Titkárnőhöz. A minisztérium? Átveszi a kagylót, közben Marának. A minisztérium! Megint! A másik kagylóba. Halló! Itt Sas Béni…
ANCSIKA
Búgó hangon. Csak én vagyok…
SAS
Elképedve. Csak… Int a Titkárnőnek, hogy menjen ki. A Titkárnő óvatosan kihátrál.
ANCSIKA
Búgva. Nem is örülsz? Olyan régen hallottam a hangodat!
MARA
Mindeközben, megállás nélkül… nem érdekel a minisztérium, beszélj a minisztériummal máskor… Most van egy perc időm, figyelj rám…
Sas a következőkben hol az egyik, hol a másik kagylóba beszél, kapkodva cserélgeti őket, akár egy zsonglőr. A két nő – amennyire csak lehet – egyszerre beszél.
ANCSIKA
Reggel óta nem is láttalak…
MARA
Minden fontosabb, mint hogy hallgass engem? Most egyedül vagyok az irodában, bármikor visszajöhet az az aljas Szentirmainé, kiment a vécére, addig el akarom mondani…
ANCSIKA
Vártad, hogy felhívjalak, ugye? Úgy éreztem! Annyira éreztem! Annyira éreztem, hogy rám gondolsz…
SAS
Nem lehetne egy kicsit később?
MARA
…rám is legyen egy kis időd…
ANCSIKA
…leszöktem az irattárba, nincs itt senki, nyugodtan beszélhetünk…
SAS
Te talán igen, de én…
ANCSIKA
Te nem? Van ott valaki?
MARA
Figyelsz egyáltalán?
SAS
A másik vonalon beszélek!
ANCSIKA
Csak a hangodat akarom hallani, már az is olyan megnyugtató…
MARA
Hát akkor figyelj! Ez a Szentirmainé is állandóan piszkál, lehet, hogy most sem a vécére ment, hanem Gáborhoz…
ANCSIKA
Gábor! Istenem, mivel beszélték tele már megint a fejedet? Hiszen tudod, hogy nekem csak te… csak te…
MARA
Gábor! A főnököm! Jaj, istenem, mikor jegyzed meg végre a nevét? Állandóan molesztál…
ANCSIKA
Szentirmainé? Engem nem ismerhet semmiféle Szentirmainé! Ó, ez olyan borzasztó, legszívesebben most azonnal odarohannék hozzád! Hiszen tudnod kell, hogy nekem soha senki, csak te… Pityereg.
MARA
Gábor! Ő piszkál! Hogy mért megyek ki napközben a városba! Hogy mért lófrálok! Érted? Így! Hogy lófrálok… Képzelheted…
ANCSIKA
Béni! És te el tudsz képzelni ilyesmit? Te el tudsz képzelni rólam ilyesmit?… Sír.
SAS
Dehogy képzelem! Félreértés!
MARA
Mi az, hogy nem tudod elképzelni?! Semmi félreértés!
ANCSIKA
Mondd, hogy szeretsz! Mondd.
MARA
Ne nézz gyereknek, nagyon kérlek! Te is tudod, miről van szó! Nem fér a bögyükbe, hogy miniszterekkel barátkozunk! Na, és most ez a víkendház is…
ANCSIKA
Mondd, hogy szeretsz, jaj, mondd, mondd!
SAS
A másik vonalon beszélek…
ANCSIKA
Nem mondhatod? Nem mondhatod most?
MARA
Halló! Hallasz engem?
ANCSIKA
Jó, akkor mondom én. Egész éjjel veled álmodtam. Olyan borzasztó reggel a kocsiban, Mara ott ül melletted, de nem tudok lemondani arról, hogy legalább így is láthassalak, ott legyek a közeledben, nézzem a kezedet a volánon… Annyira szeretem a kezed! A kezedről álmodtam éjjel is… végigsimított a testemen…
MARA
Ancsi szövegével párhuzamosan. Szóval, beszélj vele! Hívd fel Gábort telefonon, vagy írjál neki, vagy tudom is én! Mindenesetre én megmondtam neki a magamét. Vegye tudomásul, mondtam, fontosabb dolgaim is vannak, mint hogy a maga raplijára figyeljek!
SAS
Most csak Marának. De ő a főnököd! Az nem rapli, hogy megkívánja a fegyelmet.
MARA
Jaj, hagyjál ezzel a hülyeséggel! Nem tudom, mikor tenném rendbe a lakást, ha nem ugranék haza néhány órára!
ANCSIKA
…és akkor te még kételkedsz bennem!
SAS
Nem, dehogy! Nem kételkedem!
SAS
Gyorsan a másik kagylóba, Ancsinak. Nem kételkedem!
ANCSIKA
Puszit cuppant a kagylóba. Nagyon hiányzol… a kezed!
SAS
De édesem, a minisztérium…
MARA
Felhívhatnád ennek a Gábornak a figyelmét arra, hogy mit köszönhet nekünk! Hogy például az osztrák exportot, amiért kitüntetést kapott, mi jártuk ki neki!
ANCSIKA
Te, te, és senki más! Várlak! Ott fogok állni az ablaknál, és lesem az utcát… Nyafkán. Már három napja nem voltál nálam…
MARA
Igenis mi! És semmi hála! Látod, semmi hála!
SAS
Kétségbeesetten. Dolgoznom kell! Nyakig vagyok a munkában!
ANCSIKA
Nálam megpihensz. Ott foglak várni az ablaknál…
MARA
Ne tedd le! Nehogy letedd! Van itt egy hongkongi paróka…
MARA
Hogyhogy nem érdekel?
SAS
Gyorsan hol az egyik, hol a másik kagylóba. Nem ide szóltam! Nem ide szóltam!
ANCSIKA
Olyan borzasztó! Annyira megijesztettél!
MARA
Nahát, szerencséd! Szóval egy hongkongi paróka! Érted?
ANCSIKA
Még nem teszem le, jó? Még nincs itt senki, beszélhetünk…
SAS
Ancsikához. Tedd le… most mégis…
MARA
Saci! Mindegy, hogy kicsoda!
ANCSIKA
Nem, nem, még várok.
MARA
Ezernyolcszázért adja. Meg kell venni.
ANCSIKA
Ott alszol nálam?
MARA
Hogyhogy lehetetlen?! Mióta kérek egy ilyen parókát?! És ez hongkongi.
ANCSIKA
Nem mondhatod azt, hogy vidékre mégy?
MARA
Mert sajnálod tőlem azt a vacak ezernyolcszázat?
ANCSIKA
Béni! Te már nem is szeretsz engem! Béni!
SAS
Ilyesmi fel sem merül bennem!
ANCSIKA
Akkor mondd! Hisztisen. Ha nem mondod, akkor engem már nem is találsz meg ma este!
SAS
Kétségbeesetten súgja a kagylóba, de véletlenül a Maráéba. Szeretlek, drágám!
MARA
Hogy? Halló! Mit beszélsz?
ANCSIKA
Mert nem hallotta. Mondd, mondd!
SAS
Gyorsan, kényszeredetten a másik kagylóba. Szeretlek, drágám!
MARA
Kinek mondtad, hogy szeretlek, drágám?!
SAS
Mara kagylójába. A… a minisztériummal beszélek!
ANCSIKA
Dorombolva. Szeretsz… ugye, szeretsz…
MARA
A minisztériumnak mondod azt, hogy szeretlek, drágám?!
SAS
Marának. Krecskai… Izzadva, hebegve. Krecskai… képzeld… Krecskai…
MARA
Krecskai? Ki az? Valami nő? Miféle nőkkel beszélsz te a minisztériumban?
SAS
Nő? Idegesen felnevet. Krecskai nő? Nagyszerű! Ezt elmondom neki, nagyszerű vicc… hehe…
MARA
Halló, halló, megsüketülök, mit üvöltesz?
ANCSIKA
Lágyan hallózik. Halló… halló… drágám. Halló… nagyon várlak. Készülök rá… várlak. Puszikat cuppant a telefonba. Puszit küldök, hallod?
SAS
Marának. Krecskai! El fogsz ájulni! Krecskaival beszélek, képzeld…
MARA
Ki az? Csak nem valami homokos?
SAS
Rémülten. Pszt! Az isten áldjon meg! Ilyen marhaság! Bárki meghallhatja! Krecskai! Külügyi főosztály! Felhívott, hogy valószínűleg én utazom Frankfurtba!
SAS
Te? Hát ez hivatalos út! Egy évre! Tanulmányút!
MARA
Higgadtan. Nagyszerű! Akkor majd onnan hozol kazánt meg csaptelepeket a központi fűtéshez. Meg fűnyírót meg öntözőfelszerelést… ott nagyon olcsó! Majd mindent összeírok! A parókát pedig megveszem!
ANCSIKA
Béni! Most már leteszem, lépteket hallok… Siess! Várlak! A kezed! Látom a kezed a kagylón, mintha engem tartanál… ó, istenem, puszi… csók… leteszem…
ANCSIKA
Csók, csók… Eltűnik.
MARA
Gyorsan. Csók. Várj! Érdeklődd meg, hogy kocsit is hozhatsz-e.
MARA
Csak érdeklődd meg időben!
SAS
De még nem biztos, hogy én megyek! Lehet, hogy Mihálitz!
MARA
Mihálitz! Na, jól is néznénk ki! Majd én beszélek azzal a Krecskaival.
SAS
Nem, nem, majd elintéződik…
MARA
Krecskait hívd meg a házavatásra…
MARA
Na, látom, kezded megtanulni, hogyan kell csinálni. És Mihálitzot is hívd meg. Nem árt…
Kopognak az ajtón, Sas nem hallja.
SAS
Gondolod, hogy Mihálitzot is? Annyira utálom…
MARA
Utálod, de az nem számít…
Nyílik az ajtó. Sas nem veszi észre. A Titkárnő előrebocsátja Mihálitzot. Piperkőc, kényeskedő férfi.
SAS
Te is tudod, milyen ez a Mihálitz! Nagyképű autóbuzi! Holtsápadt lesz, ha egy veréb leszarja a Renault-ját! Meg az a vasalt nadrág! Az az angol kölni!
TITKÁRNŐ
Rémülten megérinti Sas karját. Mihálitz elvtárs van itt!
SAS
Villámsújtottan. Mihálitz? Mihálitz gúnyos mosollyal nézi. Sas nyel egy nagyot, de máris feltalálja magát, arca felderül, int Mihálitznak, hogy egy pillanat türelem. S gyorsan a kagylóba. Szóval, szóval ilyeneket mondott róla! Nekem! Nekem, Mihálitz legjobb barátjának! De már meg nem mondanám, ki volt, a nevét elfelejtettem! Képzelheti, Krecskai elvtárs! Majdnem felpofoztam!…
MARA
Értetlenül. Halló! Nem értem! Hogy mondod?
SAS
Hadarva. Szóval, kikértem Mihálitz barátom nevében mindezt! Disznóság! A legjobb szakemberünk!
MIHÁLITZ
Gyanakodva. Krecskaival beszélsz?
SAS
Gyorsakat bólint. Mondom, a legjobb szakemberünk! És én mindig a legmesszebbmenőkig…
SAS
Igen, bizony, bizony…
MIHÁLITZ
Majd add ide, egy pillanatra.
MIHÁLITZ
Kérlek, majd add ide egy pillanatra…
SAS
Hogyne, azonnal… A kagylóba. Krecskai elvtárs, Mihálitz elvtárs szeretne beszélni ve… Leteszi a kagylót.
MARA
Béni! Halló! halló! Kimegy.
SAS
Mihálitznak. Letette. Kérlek, váratlanul hívták, letette… vagy megszakadt a vonal. Szóval? Szóval, hát hogyhogy itt vagy? Remek!
MIHÁLITZ
Betoppantam… Körülnéz. Mi van itt?
SAS
Itt? Hát itt ugye… dolgozunk, dolgozgatunk… Belekarol Mihálitzba. A munka… A munkába nyakig…
TITKÁRNŐ
Tíz óra öt perc, Sas elvtárs. Indulniuk kell a tévébe!
MIHÁLITZ
Gondoltam, útba esik a hivatalod, felszaladok érted, legalább beszélgetünk egy kicsit útközben. Jó ötlet volt, azt hiszem…
SAS
Zavartan. Jó! Remek! Remek! Más hangon. Hát, kérlek, amit Krecskainak mondtam. Abszurdum! Az ember nem tudja, hogy védje meg a barátait. De őszintén szólva már elfelejtettem a fickó nevét…
MIHÁLITZ
Nem tesz semmit. Nagyon jól tudom, hogy vannak irigyeim. Piszok csibészek…
SAS
Megdöbben, de aztán heherészik. Az. Ahogy mondod. Oda se neki! Parancsolsz? Kávé? Vermut? Cola?
TITKÁRNŐ
Indulniuk kell… És nem tetszett lediktálni azt a…
SAS
Szavába vág. Majd lediktálom! Mihálitznak. Azt sem tudom, hol áll a fejem!
Bejönnek a díszítők, kezdik átrendezni a színt. Az I. és II. Munkás az íróasztalnál. Visszabillentik a különös helyzetéből.
SAS
Látod! Rumli! Jövés-menés!
MIHÁLITZ
Az íróasztalod is, látom…
SAS
Az asztalos szegelt rá valamit… ott alul… A II. Munkás erre megnézi az asztal alját, de nem lát semmit. A gondnokság ötlete! Munkaidőben! Eh! A Titkárnőhöz. A táskám!
A II. Munkás megelőzi a nőt, ott van a keze ügyében a táska, felveszi, átadja Sasnak.
II. MUNKÁS
Forgatja, nézegeti a táskát. Ebbe aztán nem férne bele a kislábas! Nevet.
SAS
Heherészve. A kislábas… Jó! Jó… hehe…
SAS
A mappát is. A Titkárnő nyújtja.
TITKÁRNŐ
A Lenin-kötetek?
II. MUNKÁS
Van az úgy néha.
I. MUNKÁS
A II.-nak. Dolgozz, az isten áldjon meg, ne dumálj állandóan!
Megfogják az íróasztalt, kiviszik, majd visszatérnek rendezkedni. Néhány holmit hoznak be, leeresztik a világítóhidat, elhelyeznek egy-két fotelt, középre kis dohányzóasztalt: tévéműterem jelleget alakítanak ki.
MIHÁLITZ
Sasnak. Lenint olvasol?
SAS
Á, csak úgy esténként. Elalvás előtt elolvasok egy-egy fejezetet. Nagyon hasznos. Nagyon ajánlom.
MIHÁLITZ
Csodálkozva. Szóltak, hogy kell olvasni?
TITKÁRNŐ
Sas körül legyeskedik. Az inge, Sas elvtárs! Tessék megigazítani… És majd tessék integetni. Csak egy icipicit, ha lehet, hogy majd ha nézzük…
II. MUNKÁS
Megáll mellettük. Majd beállítják. Jön a sminkes, aztán majd rendbe szedi… Tessék vigyázni itten, magasfeszültség, kábelek…
TITKÁRNŐ
Sasnak. Izgulunk, Sas elvtárs, nagyon izgulunk. Kimegy.
SAS
Mihálitznak. És Zombori? Hol van? Nem jött el?
MIHÁLITZ
Könnyedén. Nem fontos… nem is tudom…
SAS
De őt is várják! Azt mondták, egy kisebb beosztású dolgozó is kell…
MIHÁLITZ
Miközben egyre kijjebb szorulnak a díszítők miatt. Nézd, Zombori egy kicsit zavaros fejű fickó. Mondogatott valamit az osztályán, hogy ő majd kipakol…
SAS
Kipakol? Mit? Mit kell itt kipakolni?
MIHÁLITZ
Semmi, nem érdekes. Ismered az ilyeneket. Feltűnési vágy, bármi áron valami olcsó siker! Hát ez a fórum nem arra való…
SAS
Értetlenül. Nem, nem, egyáltalán nem, persze…
Egészen kiszorulnak a színről a díszítők miatt.
II. MUNKÁS
A díszítőknek. Rendben, emberek, ezzel megvolnánk…
A díszítők kimennek.
I. MUNKÁS
A II–nak. És mi?
II. MUNKÁS
Várjuk a stábot…
A tv-műterem hangulatát idéző díszletben az I. és II. Munkás. Az I. kényelmesen leül egy díszletre, zsebéből tízórait, bicskát vesz elő; nekilát falatozni. A II. beül egy fotelba, elterpeszkedik.
II. MUNKÁS
Hosszan nézi a társát, majd végre. Megéheztél, mi?
I. MUNKÁS
Legyint, eszik.
II. MUNKÁS
Körülnéz. Mi az? Sehol senki?
I. MUNKÁS
Eszik, a háta mögé bök.
II. MUNKÁS
Ezért siettünk? Csak a nagy hajtás, aztán sehol semmi. Annyira sürgős volt a meló.
I. MUNKÁS
Nyel; végre lenyeli a falatot. A másik… a másikban… Majdnem megfullad a nyeldekléstől.
I. MUNKÁS
A másik műteremben vannak.
II. MUNKÁS
A másikban? Direkt ide kérték a cuccot. Vagy nem ide kérték?
I. MUNKÁS
Eszik. Ide kérték. De a másikban van a felvétel. A hátsó falon, az egyik ajtó fölött kigyúl egy piros lámpa. A lámpára mutat. Látod. Nem? Felvétel. Már el is kezdték.
II. MUNKÁS
Ezt nem szeretem, ezt az állandó felesleges melót.
I. MUNKÁS
Megszokhattad volna!
II. MUNKÁS
Hát akkor itt hiába várunk. Ne is várjunk?
I. MUNKÁS
Nem mondták, hogy ne várjunk.
II. MUNKÁS
Az igaz. Még kényelmesebben elhelyezkedik. Nekem aztán mindegy, csak elérjem az utolsó buszt.
I. MUNKÁS
Falatozva. Csak kifizessék.
II. MUNKÁS
Az ember egy darabig odafigyel, de aztán nem győzi. Nem idegesítem magam.
I. MUNKÁS
Nem is érdemes. Bicskát tartó kezével a mellére bök. Aztán csak ez sínyli meg. Infarktus.
II. MUNKÁS
Pedig néha alig tudom megállni, hogy ne szóljak. Amiket lát az ember!
I. MUNKÁS
A gyomrára bök. Vagy ez. Az epe! A gyomor! Ulcus! Nem érdemes.
II. MUNKÁS
Csak elérjem az utolsó buszt.
Zombori siet be, fiatal, kissé elhanyagolt külsejű férfi, egy csomó jegyzetet szorongat. Inge kigombolva, haja zilált. Izzad. Kétségbeesett.
I. MUNKÁS
Elég, ha az ember otthon veszekszik.
ZOMBORI
Megáll mellettük. Bocsánat…
II. MUNKÁS
Úgy érted, az asszonnyal, mi?
ZOMBORI
Izgatottan. Elnézést, de…
I. MUNKÁS
Asszonnyal, ezzel, azzal. De nem érdemes. Fő az egészség.
ZOMBORI
Akadozva. Kérem… nem láttak itt két elvtársat az Aeroimpextől?
I. MUNKÁS
Közbevág. Nem láttunk senkit.
ZOMBORI
Itt kell lenniük valahol. Megbeszéltük. Nagyon fontos…
II. MUNKÁS
Két elvtársat? Milyen két elvtársat? Van itt annyi elvtárs, kérem…
I. MUNKÁS
Közbevág. Nincs itt senki.
ZOMBORI
Azt látom. Mondhatnám. De engem várnak. Nélkülem…
I. MUNKÁS
Maga nélkül nem megy, igaz?
ZOMBORI
Nélkülem lehetetlen, ide vagyok rendelve…
ZOMBORI
Törülgeti verítékes homlokát. Nem pontosan… illetve, nem tudom. Mondhatnám. Vajon hol érdeklődjem?
I. MUNKÁS
Bólogat. Érdeklődni kell. Mi csak dolgozunk itt, nem tudunk semmit.
II. MUNKÁS
A portánál. Ott tessék. Mindig a portánál.
ZOMBORI
A portánál. Igen… Elindul, visszafordul. Bocsánat… Kimegy.
I. MUNKÁS
Vállat von. Mit tudjuk azt mi!
Szünet.
II. MUNKÁS
A háta mögé bök. Talán ezeket kereste.
II. MUNKÁS
Ezeket ott benn.
I. MUNKÁS
Valami színész volt talán?
II. MUNKÁS
Csudát. A színészeket ismerem. Odabenn sem színészek vannak.
II. MUNKÁS
Vállalati emberek. Azokat vártuk. Kerekasztal-beszélgetés.
I. MUNKÁS
Már megint? Azt hittem, valami jó kis műsort vesznek fel.
I. MUNKÁS
Majd megtalálják egymást. Ha beküldesz valakit, akit nem vártak, letolnak. Kell az? Miféle kerekasztal-beszélgetés?
II. MUNKÁS
Tőlem ne kérdezd.
I. MUNKÁS
Megváltják a világot, igaz? Szünet. Én mondom, minden baj az idegességből származik. Vegetatív neurózis, gyomorsavtúltengés, angina pectoris, extraszisztolé, tromboflebitis… Nem éri meg.
II. MUNKÁS
Azt mondja a főnököm, volna egy kis mellékes meló. Vízvezeték-szerelés. Megcsinálom.
I. MUNKÁS
Áttettek a szerelőkhöz?
II. MUNKÁS
Á, nem itt. A főnök nyaralójában. Megcsinálom. Azt mondja: „Na, ki vele bátran, mit kér?” Majd elszámolunk, mondom. Szünet. Vannak ám ott olyan házak! Úszómedence a kertben! A hegyoldalban!
I. MUNKÁS
Van itt pénz dögivel.
II. MUNKÁS
Most mi is beteszünk havi száz forintot a bankba…
I. MUNKÁS
Hát nem is kell herdálni a pénzt!
Zombori siet be, ha lehet, még idegesebben. Verítékezik, a jegyzeteit majdnem elveszíti. Csalódottan látja meg a két embert.
ZOMBORI
Már megint itt?… Pedig azt mondták, erre… Kettes stúdió.
ZOMBORI
Név szerint nem tudom… egy ember… nagyon sietett. Itt mindenki úgy siet… futottam utána, nem volt ideje megállni. De azt mondta, kettes stúdió…
II. MUNKÁS
A piros lámpa felé bök. Az ott van.
ZOMBORI
Tizenegy harmincra hívtak… kerekasztal-beszélgetés… Nagyon kellemetlen, nem szoktam késni…
II. MUNKÁS
Az, az! Kerekasztal. Ott van…
I. MUNKÁS
Óvatosan. Nem olyan biztos az!
ZOMBORI
De, de, az a szaladó ember is mondta. Be lehet menni?
II. MUNKÁS
Hát… a lámpa, az ég.
ZOMBORI
Akkor be lehet menni?
I. MUNKÁS
Ez az, hogy akkor nem lehet.
ZOMBORI
Kétségbeesetten. Most mit csináljak?
ZOMBORI
De már elmúlt tizenegy harminc! És nélkülem!…
I. MUNKÁS
Nem kell idegeskedni.
ZOMBORI
De idegeskedem! Mondhatnám! Benne vagyok a műsorban, felkészültem rá, méghozzá alaposan… Számítanak rám!
I. MUNKÁS
Módosítják. Nem olyan veszélyes. Tessék csak leülni oda. Egy fotelra mutat. Majd megkeresik, nem igaz?
ZOMBORI
Bizonytalanul. Nem mehetnék be?
I. MUNKÁS
Nem kell kavarodást csinálni. Üljön le nyugodtan.
Zombori leül, de nyugtalanul.
II. MUNKÁS
Kis aggodalommal. Lehet, hogy fennakadás lesz?
II. MUNKÁS
Lehet, hogy ennek az elvtársnak be kellene menni oda, különben lőttek az előadásnak?
ZOMBORI
Kap a szón, felugrik. Az meglehet, kérem!
I. MUNKÁS
Miféle előadásnak?
II. MUNKÁS
Körbemutat. Ennek az egésznek.
ZOMBORI
Közéjük siet. Nagyon könnyen megeshet, kérem. Mondhatnám. Ugyanis rendkívül fontos dolgokat akartam elmondani. Felkészültem rá! Mutatja a jegyzeteit. Fel akarom tárni a dolgokat, amikre rájöttem, amiket csak én tudok, mert én nyitott szemmel járok. Mondhatnám.
I. MUNKÁS
Leinti. Előfordult már, hogy itt valami miatt fennakadás legyen? Ugyan már! Tessék csak leülni, majd szólnak.
ZOMBORI
Bizonytalanul. Gondolja?
I. MUNKÁS
Talán még csak a próbánál tartanak.
II. MUNKÁS
Az bizony lehet. Elég sokáig szoktak vacakolni.
ZOMBORI
Bizonytalanul visszaül a helyére. Ha én kimaradok, annak messzemenő következményei lehetnek. Mondhatnám.
I. MUNKÁS
Ezt ne nekünk tessék mondani.
II. MUNKÁS
Ásít. Csak elérjem az utolsó buszt. Reggel korán kell kelnem.
I. MUNKÁS
Holnap délutáni műszakban vagyunk.
II. MUNKÁS
Na ja. De ott az a vízvezeték-szerelés. Délig.
I. MUNKÁS
Én már nem hajtok.
ZOMBORI
Fészkelődik. Tessék mondani… ha a piros lámpa ég, akkor…
I. MUNKÁS
És csendben kell lenni. Behallatszik.
I. MUNKÁS
Rossz a szigetelés.
Zombori bólint.
II. MUNKÁS
Te már nyugdíjba mégy, igaz?
I. MUNKÁS
Már mehettem volna. Tavaly.
II. MUNKÁS
Nekem még van tizenöt évem.
I. MUNKÁS
Gondoltam, maradok még. Mit csináljak otthon? Üljek a konyhában, a hokedlin? Várjam az ebédet? Vagy vigyem ki a sámlit a gangra, és bámuljam az udvart?
Szünet.
II. MUNKÁS
A gyepet a sofőr locsolja. Kiszalad a Mercivel, meglocsolja a gyepet. A nyaraló a főnöké, a rezsi a vállalaté.
I. MUNKÁS
Ja, ha gyep van, akkor muszáj. Azt mindennap locsolni kell, úgy szép.
II. MUNKÁS
Csak nézem ott kinn, a Dunánál, hogy micsoda kocsik állnak a kertben.
I. MUNKÁS
A fiamék Trabantot vettek. Mondtam is nekik: Trabant? Mit akartok ti egy Trabanttal?
II. MUNKÁS
Mindenki töri magát.
I. MUNKÁS
Most elutaztak a tengerhez.
II. MUNKÁS
A franc bele, még a tengert sem láttam!
I. MUNKÁS
Egyszer majd elvisszük a papáékat…
II. MUNKÁS
…mondta a fiad…
I. MUNKÁS
Ja. Ő mondta. Honnan tudod?
II. MUNKÁS
Most csak vigyázzanak az unokára, aztán majd megyünk együtt is.
I. MUNKÁS
Ámulva. Pontosan!
II. MUNKÁS
Elvisznek nyaralni. Heversz a plázson.
II. MUNKÁS
Nem tudod, mi az a plázs?
I. MUNKÁS
Ja? Szünet. Ja, azt nem.
II. MUNKÁS
Zomborinak. Tessék már megmondani a szaktársamnak, hogy mi az a plázs?
ZOMBORI
Szórakozottan. Kérem. Tengerpart. Tengeri strand. Homokpart…
II. MUNKÁS
Az I.-nek. Na, látod.
ZOMBORI
Az óráját nézi. Remélem, kiszólnak.
I. MUNKÁS
A II.-nak. Aha. És?
II. MUNKÁS
Az az érzésem, hogy azt a plázst, azt nekünk is kitalálták.
ZOMBORI
Türelmetlenül. Nem tehetik meg velem, hogy kihagyjanak…
II. MUNKÁS
Az I.-nek. Azért az furcsa, hogy nem tudod, mi az a plázs, de az ulcust ismered. Meg az infarctust is ismered. Az extraszisztolét is ismered. Hiányos a műveltséged.
I. MUNKÁS
Beletörődve. Hát. Nincs tengerünk.
ZOMBORI
Nem tud nyugton ülni, felugrik. Direkt kérdeztem a titkárnőtől, hogy Sas elvtárs mikor indul a tévébe. Nem adott egyenes választ…
ZOMBORI
Sas elvtárs. Aztán Mihálitz titkárnőjét is kérdeztem. Az meg, mintha semmiről sem tudna. Közben kiderült, hogy akkor már el is indultak a Mihálitz kocsiján. Mert azt azért megtudtam. Kerülő úton, de megtudtam… Nem értem. Nem értem.
II. MUNKÁS
Átverték magát. Az I.-nek. Na, várjunk még itt, vagy tűnjünk a fenébe?
I. MUNKÁS
Mondták, hogy menjünk? Nem mondták. Legalább mi ne kapkodjunk összevissza. Kényelmesen elcsomagolja a tízórai maradékát.
ZOMBORI
Elképedve. Engem? Átvertek? De miért?
II. MUNKÁS
A végén még az is kiderül, hogy egy vasat sem kap azért, amiért bejött ide.
ZOMBORI
A pénz! Mit érdekel engem a pénz!
II. MUNKÁS
Csak a szereplés érdekli. Igaz?
ZOMBORI
Soha! Soha nem érdekelt. Éppen arról van szó, hogy nagyon nehezemre esik szerepelni, csudára lámpalázas vagyok. Mondhatnám. Utálok szerepelni, de mégis vállaltam, mert fontos dolgokról akartam beszélni. Ország-világ előtt. És nem törődtem a gyomorgörccsel, ami ilyenkor mindig…
ZOMBORI
Leküzdöttem magamban a félelmet, csak hogy kipakolhassak, és akkor… Hirtelen döbbenettel. Hát lehetséges, hogy szándékosan hagytak ki ebből a műsorból? A II. Munkásnak. Mit gondol? Lehetséges?
II. MUNKÁS
Nem mondhatnám, hogy szándékosan.
I. MUNKÁS
Ne is mondj semmit. Nem kell.
ZOMBORI
De ha tud valamit, nagyon kérem. Igaz, újonc vagyok a vállalatnál, de nem értem, mi okuk lenne átverni?!
I. MUNKÁS
Nem kell beavatkozni ilyesmibe!
ZOMBORI
De, de! Látom, ön tud valamit!
II. MUNKÁS
Meghátrál. Én? Én ugyan nem!
ZOMBORI
Ön tud valamit, kérem, szíveskedjék felvilágosítani! Hetekig, hónapokig készültem erre a kerekasztal-beszélgetésre. Amit el akarok mondani, tudom, hogy igaz, hogy beszélni kell róla… mondhatnám, százak és százak várják, hogy kimondjam helyettük. És Sas elvtárs is biztatott, ezért érthetetlen, kérem, felfoghatatlan, hogy szándékosan…
II. MUNKÁS
Talán nem szándékosan.
ZOMBORI
Talán nem? Azt mondja?
II. MUNKÁS
Gondolom, egyszerűen megfeledkeztek magáról.
ZOMBORI
Megf… megfeledkeztek? Egyszerűen csak megfeledkeztek? De hiszen ez szörnyű!
I. MUNKÁS
Ej, minek izgatod fel az elvtársat! Orvosilag kimutatható, hogy minden bajnak az izgalom az oka. Sellye professzor olyan világosan megmondta.
II. MUNKÁS
Na jó, hát én nem mondtam semmit. Vegye úgy.
ZOMBORI
Kérem! Kérem, ez nem eljárás. Tessék nekem elmondani…
I. MUNKÁS
Zomborinak. Ne figyeljen rá! A szaktársam szeret beszélni…
II. MUNKÁS
Nyugodtan. Sas elvtárs feledékeny.
ZOMBORI
Sas? Sas elvtárs feledékeny? Ismeri?
I. MUNKÁS
Dehogy ismeri. És csendesebben. Behallatszik.
ZOMBORI
Suttogva. Maga ismeri Sas elvtársat?
Ebben a pillanatban kinyílik a piros lámpa alatti ajtó, és megjelenik Sas, mögötte Mihálitz. Barátságosan köszöngetnek az ajtón túlra, elégedett arccal jönnek ki.
ZOMBORI
Sas elvtárs! Itt vagyok!
SAS
Megtorpan. Zombori! Kérlek! Vártunk!
MIHÁLITZ
Sajnálkozva. De még mennyire! El sem tudtuk képzelni, hol lehetsz. De ha neked ez a tévéfelvétel nem fontos…
ZOMBORI
Én jöttem… a jegyzeteim… a titkárnő… azt mondta…
MIHÁLITZ
Itt pontos időben kezdenek.
SAS
Zavartan. Nem várhattunk rád.
ZOMBORI
Alig kap levegőt. Ti… kérlek szépen, ti… ti engem kihagytatok!
MIHÁLITZ
Kénytelenek voltunk. Sajnos már megvolt a kerekasztal-beszélgetés…
ZOMBORI
Ti engem szándékosan…
SAS
Szándékosan? Mihálitz elvtárs, hallod ezt?
MIHÁLITZ
Zombori, elkéstél, ennyi az egész. Most ne te idegeskedj. Mi idegeskedhetnénk, hogy kimaradtál. Nagyon fontos lett volna!
ZOMBORI
Idegeskedek, mert átvertetek!
MIHÁLITZ
Ugyan! Hogy képzelsz ilyet?
ZOMBORI
Jó. Nem szándékosan. Akkor megfeledkeztetek rólam, Sas elvtárs…
ZOMBORI
De igen! Mert feledékeny vagy!
SAS
Feledékeny? Micsoda beszéd ez, Zombori?
ZOMBORI
A II. Munkásra mutat. Ő mondta!
ZOMBORI
Ez az ember. Jöjjön, kérem, ön ugyebár… Ön mondta!
SAS
A II. Munkásra tekint. Nem is ismerjük egymást.
ZOMBORI
Nem? Nem ismeritek egymást? Szóval ugrattak?
I. MUNKÁS
Kérem, az úgy volt, hogy… egyébként tetszik őt ismerni, már volt róla szó, hogy tetszik ismerni.
MIHÁLITZ
Ön kicsoda? Egész egyszerűen: kicsoda ön? Sashoz. Nevetséges! Belekarol Zomboriba. Gyere, Zombori, majd a kocsiban megbeszéljük. Ne itt! A Munkásokra mutat.
SAS
A II. Munkásnak, zavartan. Na, nézzenek oda, tényleg! Most már tudom! Vasárugyár!
SAS
Könnyedén. Faárugyár, persze… Indul Mihálitzék után.
ZOMBORI
Ki akarja szabadítani magát Mihálitz karjaiból. Ez tragikus. Mondhatnám. Itt volt az alkalom, hogy beszéljek! És kimaradtam! Fontos dolgokat akartam feltárni!
MIHÁLITZ
Jó, nyugodj már! Mi elmondtuk, igaz, Béni? Gyertek, a kocsiban mindent megbeszélünk… Belekarol Zomboriba, kimennek.
ZOMBORI
Kifelé menet, zsörtölődve. Ebbe nem nyugszom bele…
Hallani Mihálitz nevetését kintről.
SAS
A Munkásokhoz, könnyedén, de zavartan. Viszlát!
II. MUNKÁS
Sasnak. Egy pillanat. Ha már így összefutottunk ismét. Sas megáll. Szóval, a kis Ferovics. Akit már említettem. Tetszik tudni, nem?
SAS
Kelletlenül. Igen. Mi van vele?
II. MUNKÁS
Nahát. Addig mondogatta a múltkor, hogy gondolkodj csak, emlékezned kell Sas Bénire, amíg végre leesett nálam a tantusz.
I. MUNKÁS
Ugyan, ne tartsd fel az elvtársat!
II. MUNKÁS
Nem törődik vele. Hát hogy a fenébe ne, mondom, persze hogy emlékszem! Énekel.
| |
|
Sződd a selymet, elvtárs! |
Sas tipródik.
I. MUNKÁS
Á, hát ilyenekkel jössz!
II. MUNKÁS
Sas elvtárs tanított minket ezekre a dolgokra. Hát! Az Avanti popoló-ra meg mindenre!!
ZOMBORI
Beront. Nem, nem és nem! Nem nyugszom bele, hogy nem mondhattam el a magamét! Nem félek kijelenteni, hogy ti ezt kiterveltétek. Látom Mihálitzon. Mondhatnám.
SAS
Fellélegzik, hogy otthagyhatja a II. Munkást, átfogja Zombori vállát. Ez egy nevetséges félreértés! Ez rettenetes, kérlek, hogy te ilyen érzékeny vagy… A rivalda felé indul Zomborival.
II. MUNKÁS
Utánaszól. Ne arra tessék…
SAS
Megtorpan, dühösen néz a II.-ra. Tessék?
II. MUNKÁS
Szelíden. Csak mondom, hogy ne arra. A bal kijáratra mutat. Csak az utat akarom mutatni.
I. MUNKÁS
Hagyd, jól tudja az elvtárs, hogy merre kell menni.
SAS
Még egyszer zavart pillantást vet a II. Munkásra, aztán Zomborinak kedélyesen, balra kifelé menet. Éppen szóltam Mihálitznak az imént, hogy lesz egy kis muri nálunk. Házavatás. Nagyon szeretném, ha te is eljönnél. Ezt pedig felejtsd el.
ZOMBORI
Meglepetten. Hogy én? Engem is meghívsz? Nagyon kedves vagy, Sas elvtárs…
ZOMBORI
Megint az előbbi hangján, miközben kiérnek. De módot szeretnék találni arra, hogy kifejtsem, amit itt és most nem tudtam… Eltűnnek.
A két Munkás marad a színen. Hallgatnak. Várnak. Sehol semmi.
II. MUNKÁS
Felriad a gondolataiból. Ja? Azt hiszem, egyelőre nem tehetünk semmit. Körülnéz. Majd át kell rendezni a színt. Előbbre lép, a közönséghez. Van most itt egy kis ráérő időnk. Azt gondolom, a legokosabb, ha kimennek dohányozni, vagy meginni valamit a büfében. Persze nem kötelező. Bizonytalanul körülnéz, hátrább lép. Az I. Munkásnak. Gondolod, hogy valamit elszúrtam?
II. MUNKÁS
A közönségre mutat. Mert olyan csendben vannak.
I. MUNKÁS
Á, hát fáradtak ők is. Gyere…
Kimennek.
A függöny fenn van. A színpadon munkavilágítás. Később, miközben a közönség beszállingózik, felgyúlnak a fények. A díszítők – köztük az I. Munkás – lakást rendeznek be az I. rész
1. jelenete szerint. Tehát Sasék lakását. A közönség már feltehetően elfoglalta a zsöllyéket, a nézőtér elsötétedik. A díszítők még dolgoznak, diskurálva, fütyörészve. A II. Munkás jön be, nézi a berendezést, cicceg, fejcsóválva megkocogtatja az I. Munkás vállát. Az feltekint.
II. MUNKÁS
Aggodalmasan. Nem lesz jó ez így.
I. MUNKÁS
Már megint mi a baj?
II. MUNKÁS
Körbemutat. Ez a lakás… Nem ez jön most!
I. MUNKÁS
A díszítőknek. Állj! Várjatok. Az emberek abbahagyják a munkát. Hogyhogy nem ez jön? Cetlit vesz elő, felteszi a szemüvegét, böngész. Lakás. Itt van, ni!
II. MUNKÁS
De nem ez! Női lakosztály. Magányos nő szobája. Az kell!
I. MUNKÁS
Méltatlankodva. Akkor mért nem írták ide pontosan? Lakás, lakás!
II. MUNKÁS
Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen! Hogy képzeled? Megvakarja az üstökét. Ebből megint olyan kavarodás lesz!
I. MUNKÁS
Na, és én tehetek róla? Morogva. Már tavaly nyugdíjba mehettem volna! És itt gatyázok veletek!
II. MUNKÁS
Pszt! Csss! A nézőtérre mutat. Nem vagyunk egyedül! Légy szíves!
I. MUNKÁS
Hát akkor most mit csináljunk?
II. MUNKÁS
Gyorsan át kell rendezni. Toalett-tükör, franciaágy steppelt nylonterítővel, csecsebecsék…
I. MUNKÁS
És ki vállalja a felelősséget?
II. MUNKÁS
Ne gyere mindig ezzel. A díszítőkhöz. Gyerünk, hozzátok, amit mondtam!
A díszítők kimennek, majd behozzák a holmikat; még egy heverőt, steppelt ágyterítőt, toalett-tükröt stb. Nem visznek ki semmit, a már benn levő bútorokat a színpad bal felébe rakják, észrevétlen elrendezésben, hogy az is egy szoba legyen – ilyenformán: Sasék lakása; a jobb színpadi részben pedig berendezik Ancsika lakását.
I. MUNKÁS
Szóval te vállalod a felelősséget? Mert én nem. Nekem erről nincs semmiféle papírom.
II. MUNKÁS
Tudom, hogy mit beszélek. Ő is dolgozik.
I. MUNKÁS
Nem vesz részt a munkában. Tudod, vagy valaki megmondta? Mert az nagy különbség!
II. MUNKÁS
Ide most egy hölgy jön.
II. MUNKÁS
Egy hölgy! Egy nő! A saját lakásába! Érted? A saját la-ká-sá-ba!
Megjelenik Sas, utcai ruhában, kezében a diplomata aktatáska. A II. Munkás Sasra mutat.
Na tessék!
I. MUNKÁS
Kuncog. Ez neked egy hölgy?
II. MUNKÁS
Ne röhögj! Ez nem cirkusz! Sashoz. Bocsánat. Nagyon kellemetlen. Ez egy hölgy lakása.
SAS
Méltatlankodva. Mi köze hozzá?
I. MUNKÁS
Úgy is van! Mi közöd hozzá?
II. MUNKÁS
Azt akarom mondani, hogy nem Önt vártuk… illetve…
SAS
Mint fent. Vártak? Maguk? Vagy kicsoda? Kicsodák?! Mi van itt?!
II. MUNKÁS
Félreértés. Egy kis kavarodás, szervezetlenség…
SAS
Nézze, hagyjuk ezt az állandó akadékoskodást! Ledobja az aktatáskáját Ancsika ágyára, leül egy fotelba, kifújja magát.
I. MUNKÁS
II.-nak közben. Nem mindegy, hogy ki jön be? Olyan mindegy!
II. MUNKÁS
Nem mindegy! Odább tesz egy tárgyat, majd megragadja azt a fotelt, amibe Sas behuppant. Pardon… ez itt felesleges… Sas ingerülten felugrik; II. Munkás átadja a fotelt egy díszítőnek. Vidd ki… A díszítő kicipeli a fotelt.
SAS
II. Munkásnak. Mit akar maga itt állandóan?!
II. MUNKÁS
Ez a dolog félig-meddig rám van bízva! Itt dolgozom! Valami közöm csak van ehhez az egészhez?!
SAS
Le s fel jár a szobában. Nincs az embernek egy perc nyugta! A díszítők végeznek a munkával, kimennek.
I. MUNKÁS
Már megyünk is, kérem.
II. MUNKÁS
Idegesen utánuk szól. Hé! Várjatok! És ez itt? A bal színpadrész berendezésére, Sasék bútoraira mutat. Ez itt nem kell! Hogy néz ki ez az egész?
Néhány díszítő a kijáratnál megáll, de az I. Munkás kitereli őket.
I. MUNKÁS
II.-nak. Ne vacakolj, nem lehet halálra dolgoztatni őket!
Kimennek.
II. MUNKÁS
Ebből baj lesz, hallod? Ez így két lakás! Mutatja, senki nem figyel rá. Sashoz fordul. Ezt a fejetlenséget! Akkora zűr lehet!
SAS
Idegesen cigarettázik. Ide figyeljen! Hagyjon engem békén! Egész nap lótok-futok, azt sem tudom, hol áll a fejem! Felcsattan. Én felelős beosztásban vagyok! Érti?! Nekem gondolkodni is kell! Egy kis nyugalmat akarok! Ha végre elérkezik a délután, egy kis nyugalmat akarok!!!
II. MUNKÁS
Dadogva. Nem tetszik engem érteni…
SAS
De, értem! Maga állandóan csak keveri a bajt.
II. MUNKÁS
Hogy én? Én keverem a bajt?!
ANCSIKA HANGJA
Váratlanul közbecsilingel kintről. Béni! Tedd csak kényelembe magad, drágám, vedd le a cipődet, vedd le a zakódat! Ez a hőség, istenem! Jó langyos fürdőt készítek majd neked is… az jót tesz…
Mindketten meglepetten fordulnak a hang irányába. Sas zavartan köhint, elfordul a II. Munkástól, mintha az ott sem volna.
II. MUNKÁS
Tudja, mi a teendője. Pardon… Kisiet balra, át Sasék lakrészén. De mielőtt kiérne a színpadról, Marába ütközik. Az asszony háziköntösben jön be balról.
II. MUNKÁS
Hátrahőköl. Bocsánat, én szóltam! Mondtam, hogy keveredés lesz! Hátratekint, mert.
ANCSIKA
Jön be jobbról az ő lakrészébe, nagyon csinosan, nagyon bájosan.
II. MUNKÁS
Kétségbeesetten, zavartan. Én mondtam, de képtelen vagyok egymagam rendet tartani! Mindenre figyelni!
ANCSIKA
Ezalatt odamegy Sashoz, gyengéden kigombolja a zakóját, kiveszi szájából a cigarettáját. Ó, Béni, már megint milyen gondterhelt vagy! Gyere, pihenjél, drágám… Leveszi róla a zakót. Így, így szépen…
MARA
A döbbenten figyelő II. Munkásnak. Na, minden rendben?
II. MUNKÁS
Dehogy… éppen mondom…
MARA
Akkor legalább azt mondja meg, mi az az állandó kattogás a boylerben? Ha a konyhában elzárom a csapot, a boylerben egy nagy kattanás!
II. MUNKÁS
Hebegve. A boyler? Nem volt róla szó…
MARA
Felcsattan. Már két hete mondom a férjemnek, hogy szóljon maguknak a boyler miatt! Aztán majd csőrepedés lesz a vége! Aztán majd úszik az egész lakás! Most csiszolták, lakkozták a parkettát! És a szőnyegek is! Valódi perzsák! Futkoshat az ember a biztosítóhoz. De még ha rendesen kifizetnék!
II. MUNKÁS
Zavartan. Kérem… bocsánat… mennem kell… Kisiet.
MARA
Utánamegy. De mikor jönnek? Akkor legalább mondja meg, mikor várjam magukat! Mi dolgozó emberek vagyunk mind a ketten. Nem érünk rá itthon ücsörögni, és magukra várni! Már kintről harsogva. Mondja meg a főnökeinek, hogy azért ez disznóság! A férjem oda fog telefonálni! És azt nem köszönik meg! A férjem el tudja intézni, hogy a maga főnöke… Ha nem tudnak a közönség szolgálatába állni, csukják be a boltot!…
Ancsika ezalatt a jobb oldali színpadrészben ingre vetkőzteti Sast, állandóan duruzsol neki, a férfi már a steppelt takaróval terített heverőn pihen, a nő Sas zoknis lábát masszírozza.
ANCSIKA
Fáj a kis lábunk, ugye, a sok szaladgálástól!
SAS
Fáradtan. Á, és az epém is megint! Ma kétszer volt görcsöm. Kávék, cigaretták. Pfujj!
ANCSIKA
Felkúszik mellé. Úgy vártam, hogy itt legyél, annyira vártam… Én nem bánom azt sem, hogy Mara… én nem bánok semmit, csak néha veled lehessek! Látod, inkább beülök közétek a kocsiba… elviselem, mindent elviselek, azokat az éjszakákat is, amikor elképzelem, hogy te meg ő…
SAS
Nem kell elképzelni, mondtam már.
ANCSIKA
Hízelegve, mutogatva magát. Tetszem neked?
SAS
Tetszel… Hirtelen ötlettel. Gyere, hadd vegyem le rólad ezt a ruhácskát…
SAS
Titkon megnézi az óráját. Nem is a sietség miatt, de már annyira vágyódtam…
ANCSIKA
Szépen. Szép, lassú izgalommal. Mint amikor először voltál nálam… Én mindig úgy akarom… És hadd tűnjön el az idő!
SAS
Aggodalmasan. Csakhogy nem tűnik el.
ANCSIKA
Cicásan. Mióta tetszem neked?
SAS
Régóta. Már régóta. Ühüm.
ANCSIKA
Kell neki ez a játék. Gyere, mondd el, mióta tetszem neked!
Ezalatt a szín bal oldalára bejön Mara. Kis elektromos masszírozógépet kapcsol be, elhelyezkedik egy fotelban, krémmel keni magát, majd elkezdi masszírozni az arcát, később a karját, a lábát.
SAS
Az óráját nézi. Már annyiszor elmondtam.
ANCSIKA
De most megint! Akarom! Intonálja. „Amikor a Gong presszóban ott ültél Marával…”
SAS
Szórakozottan. Amikor ott ültem…
ANCSIKA
Nem te! Én ültem ott Marával!
SAS
Csaknem hadarva. Amikor a Gong preszszóban ott ültél Marával…
ANCSIKA
Mint egy gyerek, de látszik, hogy a játék szexuálisan izgatja. Ne így! Rendesen!
SAS
Beletörődve… és én bementem, és kerestem Marát a tömegben, és megláttalak. Először téged. Először csak téged, és… Hogy is volt?
ANCSIKA
Türelmetlenül. …és csak néztük egymást végtelen hosszú perceken át, míg végre Mara furcsán felnevetett: „Hé, Béni, én is itt vagyok!” Aztán bemutatott minket egymásnak.
ANCSIKA
„Egy leánykori barátnőm – mondta. – Most futottunk össze, ugye, milyen érdekes?” Más hangon, izgatottan. Minden szóra emlékszem. Minden mozdulatra. A tekintetedre.
SAS
Az óráját nézi. Telefonálnom kellene…
ANCSIKA
Csss!… Befogja a száját. Az illatodra. Erős dohányillatod volt, és valami enyhe szénaillat…
SAS
Csodálkozva. Szénaillat?
ANCSIKA
Vadul Sas vállához szorítja az arcát, egy pillanatig behunyt szemmel mondja. Te csak néztél, megnéztél rajtam mindent, ahogy ott ültél Mara mellett. Felkapja a fejét, csillogó szemmel. Égett a testem a tekintetedtől. Megnézted a hajamat, a szememet, a számat… a mellemet… a derekamat…
SAS
Tréfásan. A többit nem láttam az asztal miatt. Ha már nem telefonálhat, legalább át akarja ölelni a nőt. De most pótolhatom. Most megint megnézhetem…
ANCSIKA
Marad a lelkizésnél. Te is tetszettél nekem. Nem is voltál olyan mulya, amilyennek a Mara férjét elképzeltem.
ANCSIKA
Marát kis hülyének tartottam mindig, már az iskolában is. Olyan kotnyeles háziasszonynak való – ez volt a véleményem. Sas lopva az órájára pillant. Na, és ahogy elhadarta, hogy mi van, hogyan éltek, hát a galambturbékolás kutyafüle ahhoz képest! Már akkor sajnáltalak, amikor még nem is láttalak. Hízelegve. Téged! Téged, egy ilyen nagyszerű férfit egy ilyen Mara szoknyájához kötni!
SAS
Komolyan. Ezt nem szeretem. Ancsika! Ezt tudod…
ANCSIKA
Tudom, tudom, Marára semmi rosszat, tudom! Pedig én megmentelek tőle! Amikor Mara bemutatott, már akkor elhatároztam, hogy megmentelek… Váratlan ötlettel. Be fogsz iratkozni egy vadásztársaságba!
SAS
Viccel. Van egy légpuskám. A verebek ellen.
ANCSIKA
A verebek és Sas Béni! Uhh! Ne is mondd! Ez olyan Mara-féle tempó. Olcsó! Vacak! Neked nagyvadakra kell vadászni! Nemes vadakra! Vadászat a téli erdőn! Az illik hozzád! Jössz haza a zsákmánnyal, a szakálladon dér fehérlik…
SAS
Nem, nem, szakáll, az lehetetlen!
ANCSIKA
Kis Balbó-szakáll! Remekül állna!
SAS
Komolyan. De nem lehet! A trösztnél mit szólnának?
ANCSIKA
Az aggályoskodásról, a kicsinyességről is leszoktatlak majd! Mara elvette az önbizalmadat! Mara egy tutyimutyi frátert akar belőled nevelni! Kiáltva, szenvedéllyel. Nem engedemmm! Más hangon, hízelegve. Reggel korán kelünk, kimegyünk a Szigetre teniszezni! Vagy ott van a lovaglás! Remekül festenél a nyeregben. És tudsz te egyáltalán síelni?!
SAS
Igen, koriztunk a srácokkal a gyári tó jegén.
ANCSIKA
Síelni fogunk! Majd megtanulsz! Elmegyünk a Tátrába! Elmegyünk az Alpokba! Klassz pasit nevelek belőled! Klassz, belevaló férfit!…
SAS
Hát persze. Nem kell még elásnom magam, nem igaz?
ANCSIKA
Ó, hogy fogunk élni!
SAS
Csak egy telefon… Egy pillanat…
ANCSIKA
Kis csend után, gyanakodva. Neki akarsz telefonálni?
SAS
Zavartan. Hogyhogy neki? Kinek?
ANCSIKA
Gyűlölettel. Marának!
SAS
Tettetve. Ja, tényleg, jó, hogy mondod! A mi érdekünkben… hogy nyugodtan legyünk… mondanom kell neki valamit, ki kell találnom valamit, nem akarok balhét…
ANCSIKA
Támad. Még mindig őt szereted?
SAS
Bután. Ezt hogy érted, édesem?
ANCSIKA
Elhúzódik. Hát jó. Tessék. Ott a telefon.
ANCSIKA
Azt teszel, amit akarsz. Feláll, italért megy, tölt.
SAS
Félénken. Akkor nem hívom.
ANCSIKA
Beszéljetek csak. Hívd fel, diskuráljatok csak, mintha itt sem volnék!
Szünet, Sas nem mozdul.
Ancsika szó nélkül tölt Sasnak.
SAS
Nem érted. Csak azért akarok telefonálni, mert állandóan későn megyek haza…
SAS
Beugrik. Aggódik, persze, aggódik szegény, nem tudja, mi van velem… balesetre gondol… Tudod, mindjárt balesetre gondol. Érthető. Autóval járok… annyi a karambol… megértheted, édesem.
SAS
Azt mondtam, hogy édesem?
ANCSIKA
Ne tévessz össze vele!
SAS
Ugyan, édes… Elharapja.
ANCSIKA
Édesem! Mást se hallok reggel a kocsiban, mint édesem! Mara, édesem! Béni, édesem!
Ezalatt a szín bal oldalán Mara kikapcsolja a masszírozógépet, a telefonhoz megy, tárcsáz.
SAS
Ancsihoz lép, kétségbeesetten nyugtatni próbálja. Tudod, hogy mennyire szeretlek… Érted aggódom, azért van az egész. Nem akarom, hogy kellemetlenség érjen téged…
Felcseng a telefon, mindketten arra kapják a fejüket. Cseng néhányszor.
ANCSIKA
A telefonhoz lép, leteszi a poharát, nézi a készüléket, aztán Sasra tekint. Ne vegyem fel?
SAS
Vársz telefont?
Ancsika mosolyog Sas féltékenységén.
Valaki megígérte?
ANCSIKA
Titokzatosan. Valaki…
SAS
Hidegen. Hát csak vedd fel!
Odaát Mara leteszi a kagylót.
Szünet.
ANCSIKA
Titokzatosan. Egy magányos nő… egy elvált asszony egyedül… Bizony, megesik, hogy időnként felcseng a lakásában a telefon, s csak annyit kell mondania a kagylóba, hogy: persze… ráérek… hogyne…
Mielőtt Sas szólhatna, Mara ismét tárcsáz, Ancsinál kicseng a vonal.
SAS
Feszülten figyeli, hogy a nő felveszi-e. Majd én felveszem! Majd én megmondom neki!
ANCSIKA
Lefogja a kezét. Ugyan mit mondanál meg? Hogy ne zaklassa a szeretőmet? Én Sas Béni vagyok, az Aeroimpex igazgatója, és megtiltom magának, hogy zaklassa a szeretőmet! Vagy egyszerűen csak: a nőmet!? A nőcskémet!? Hát tessék! Elengedi.
SAS
Miért nem veszed fel?! Ha tudod, hogy ki hív, mért nem veszed fel?
ANCSIKA
A sírás határán. Hogy gyűlöltem már gyerekkorunkban is a te Marádat, és most előle kell bujkálnom a szerelmemmel! Előtte kell megalázkodnom!
Mara ismét leteszi a kagylót, de újra tárcsáz.
ANCSIKA
Játszanom kell a jó barátnőt, pedig legszívesebben a szemébe röhögnék: „A férjed az enyém, és neked nincs senkid! Semmid!” Hirtelen megragadja Sast. Ugye, így van?! Ugye, nemcsak a szeretőd vagyok! Ugye, együtt fogunk élni, otthagyod őt, és velem fogsz élni, velem!…
Cseng a telefon.
SAS
Elhúzódik, élesen. Harmadszor is csenget. Ez már jelzés!
Mara leteszi a kagylót, unatkozva visszaül a fotelba kozmetikázni.
ANCSIKA
Kétségbeesetten. Csak nem gondolod, hogy tudom, ki hívott? Sas hallgat. Csak nem gondolod, hogy van valakim?!
SAS
Összeszedi magát. Mondhatnám azt is, hogy nem érdekel. De sajnos, érdekel… Lopva az órájára pillant. Nem vagyok annyira modern. Minket még a régi, puritán szellemben neveltek.
ANCSIKA
Béni! Hát mit gondolsz, én mire vágyom?!
SAS
Nincs ideje teketóriázni, szeretné elvégezni, amiért feljött. Nem tudnám elviselni, ha te másvalakivel… Ancsika tiltakozó mozdulatára. Jó. Rendben. Hiszek neked. Azért vagyok itt… Na! Na, felejtsük el… hehe… A fáradtság… tudod… felejtsük el… Gyere szépen… gyere. Átöleli, óvatosan vetkőzteti, csókolgatja a nő meztelenné vált vállát. Ilyesmiben nem ismerek tréfát. Másban sem, de ebben aztán soha! Tartani kell magunkat… Csókolgatja, vetkőzteti. Vannak dolgok… amikhez ragaszkodnunk kell…
ANCSIKA
Aléltan. Boldogságra vágyom, Béni! Családra, szeretetre! Gyereket akarok!
SAS
Felkapja a fejét. Abbahagytad? Már nem szeded?
ANCSIKA
Gyengén. De. Most svájci tablettákat szereztem. Csak drága.
SAS
Tovább öleli, csókolja. Ha kell pénz, csak szólj.
ANCSIKA
Egy ezres, de majd csak hétfőn… ki kell fizetnem a varrónőt… Érted váltam el!
SAS
Ledől Ancsival a heverőre, öleli. De hiszen meghalt.
ANCSIKA
Halk sikoly. Kicsoda?
SAS
Csók közben. A férjed.
ANCSIKA
Ja? Az első. De a másodiktól elváltam. Teérted!
SAS
Akkor még nem ismertél.
ANCSIKA
De tudtam, hogy jössz. Benne volt a horoszkópomban. Harmincéves koromban… Csók. megtalálom az igazit.
SAS
Ancsika karját csókolja. Már harmincöt vagy.
ANCSIKA
Annyit lehet tévedni. Az igazi szerelem! „Nem marad egyedül, vágyai teljesülnek, anyagi helyzete fellendül, gondjai elszállnak…”
ANCSIKA
Benne volt a horoszkópomban…
SAS
Ancsika csuklóját csókolja már, hirtelen meglátja a nő karóráját. Atyaúristen! Már ilyen késő van?! Felugrik, sebtében öltözködni kezd. Eldumáltuk az időt!
ANCSIKA
Béni! Ne hagyj itt!
SAS
Ne vacakolj, mennem kell!
ANCSIKA
Szenvedve. Most Marához mégy!
SAS
Hazudik. Á, dehogy! Találkoznom kell egy… Hivatalos ügy!
ANCSIKA
Ilyenkor? Te, ne hazudjál!
ANCSIKA
Panaszosan. Nem tudnám elviselni!
SAS
Menetkészen felkapja az aktatáskáját, gyors puszi Ancsinak. Mit képzelsz! Se éjjelem, se nappalom! De mit tegyek? Fontos! Népgazdaságilag! És ez mindennél előbbre való. A szerelemnél is! Hiszen tudod! Minden percem a munkáé…
Indulna, Ancsika utánanyúl.
ANCSIKA
Jaj, és egy fontosat még!
SAS
Kedvesen, sietve. Egy csók! Tudom!
ANCSIKA
Nem erre gondolt. Ó, az is… De ha betelefonálnál a Belkerbe… Vannak most azok az aranyos jugoszláv bútorok… Kis hibával…
ANCSIKA
Igen, igen, tudod, mondtam már. Egy pici hiba, de emiatt aztán féláron adják. Persze nem mindenkinek! De te el tudod intézni nekem… Annyira szeretnék olyat! Ugye, elintézed?
SAS
A Belkerbe. Igen. Telefon… Persze.
ANCSIKA
Boldogan, kedvesen. És csók… és nagyon várlak!
SAS
Csütörtökön… talán… Ancsi csalódása láttán. Biztosan! Int, siet, átmegy a szín bal oldalára. Ancsika mosolyogva, félbemaradt intéssel néz utána. Aztán elrakodik Béni után, kis idő múltán kimegy jobbra.
Odaát Mara ezalatt befejezi a kozmetikázást, előveszi a hongkongi parókát, felteszi, nézi magát a tükörben. Sas átér Marához. Megáll a szobájukban.
MARA
Sasnak. Kicsit melegíteni fog. Meg kell szokni. Hogy áll?
SAS
Leteszi a táskáját. Remek, remek!
MARA
Csak felteszem, és kész! Rendezgeti a fején a parókát. Hogy tetszem szőkén?
SAS
Szórakozottan. Szőkén? Remek. Igazán.
MARA
A tükör előtt. Mintha újjászülettem volna. Nem? Annyira megváltoztatja az arcomat. Teljesen megváltoztat.
SAS
Meggyőződés nélkül. Teljesen. Az arcodat.
MARA
A pénzt bevittem, tegyél a többihez kétezret, hogy ne legyen hiány. Igazán itt volt az ideje, hogy vegyek egy parókát. Komolyan tetszem?
SAS
Édesem! Mit mondjak? Egy új nő! Egy isteni új nő!
MARA
Boldogan. Ugye? Hirtelen más hangon. Hogyhogy egy új nő? Minek neked új nő? És én? Én magam? Én!!!
SAS
Nekem új nő? Dehogy! Hát persze hogy te! De mégis… mutasd magad! Nahát!
MARA
Gyanakodva. Mi az? Mit nézel?
MARA
Bedől. Akkor megágyazok… Örömmel. Megágyazok gyorsan! És összebújunk!
SAS
Dehogynem, dehogynem! Édesem! Ilyet kérdezni! Direkt siettem haza! Elindul balra a kijárat felé. Megyek, vetkőzöm. Kicsit soká tartott az értekezlet… Kimegy.
MARA
Gyorsan nekilát ágyazni. Én meg kinn voltam az építkezésen. De milyen szerencse, hogy kimentem! Sas után kiált. Ne egyél mindent összevissza, ma diétás napod van, remélem, nem felejtetted el. Parizer, alma, kockasajt! Folytatja, mintha Sas benn volna. Képzeld, Balogh úr, az a piszok Balogh alig tett cementet a vakolatba! Ott voltak az üres zsákok, számolom, négy széthasított cementeszsák. „És a többi?” – kérdem. A szeme se rebbent. „Beletettünk tíz zsákkal, nagyságos asszonyom!” „Igen? Na, ne mondja!” De ha nem látom, akkor is mérget veszek rá, hogy lop. Ma mindenki lop, ma mindenkinek a körmére kell nézni. „Igen? – mondom. – Ha jól számolom, ez csak négy zsák, hol a többi hat?” Akkor aztán csinálta a mókát. „Jaj, hát én mondtam az embereknek, tetszik látni, nagyságos asszonyom, egy percre megyek el, máris bajt csinálnak.” Elkezdett kiabálni a melósokkal…
Végez az ágyazással. Sas bejön pizsamában, kezében újság, leül az ágy szélére.
SAS
Ki az a nagyságos asszony?
MARA
Én. Megmondtam annak a szemét Baloghnak, hogy csak azért nem zavarom el, mert nem kapok helyette senkit.
SAS
Ettől csak vérszemet kap.
MARA
Hát tudsz valakit helyette? Ma már senki sem akar dolgozni, csak pénzt keresni. Nekem ez egyszerűen felfoghatatlan!
SAS
Lefekszik, szétnyitja az újságot, olvas. Szóval, minden rendben.
MARA
Igazán kinézhetnél holnap. Ott kell állni a sarkukban, ha nem akarod, hogy becsapjanak. Leveszi a köntösét, hálóingben van, lefekszik a férje mellé. Menj odébb egy kicsit…
SAS
Elhúzódik. Holnap nem érek rá.
MARA
Persze, holnap van az a tévéfelvétel.
SAS
A tévéfelvétel ma volt.
MARA
Készítettem fehér inget, azt mondtad, fehér ingben kell megjelenni…
SAS
Ránéz. Mi az, parókában akarsz aludni?
MARA
A fejéhez kap, elneveti magát, leveszi a parókát. Na, és ott volt az üveges meg a lakatos. Az egyik egy Polski Fiattal, a másik egy Opellel. Hogy miből telik nekik?
MARA
A mi zsebünkre megy, az biztos.
SAS
Az újságot olvassa. Gyilkolnak.
MARA
A mennyezetet bámulja. Kiszipolyozzák az embert.
MARA
Kilopják a szemedet!
SAS
Egy professzort, délután háromkor a Columbia Egyetem közvetlen közelében. Mert nem adta oda a karóráját. Egyszerűen leszúrták.
MARA
Vermesék elintézték a tanáccsal, hogy kikövezzék az utcájukat. Neked is beszélned kellene a fejesekkel.
MARA
Még Balogh is mondta, hogy Vermes elvtársék milyen ügyesen elintézték. Állami utat kaptak!
SAS
Vermes elvtársék? Téged meg nagyságos asszonynak szólít? Na, akkor számíts rá, hogy alaposan megvág ez a Balogh! Semmi tisztelet! Lapoz. Nem kellett volna belefogni.
MARA
Mit nem kellett volna?
SAS
Belefogni az építkezésbe.
MARA
Ásít. Így legalább látod, miért dolgoztál.
SAS
Tele vagyunk adóssággal.
MARA
Majd a frankfurti út kihúz a csávából! Nekem aztán nehogy elmafláskodd! Ha rád lettek volna bízva az ügyeink, megnézhetnénk magunkat. Na, jó, jó… Áthajol hozzá, megcsókolja a homlokát. Te kis fáradtam, te!
SAS
Na! Olvasom az újságot…
MARA
Még a lakáscserét sem intézted volna el. Ott laknánk ma is abban a józsefvárosi, földszintes lakásban, ha én nem…
MARA
A régi, rozzant bútorok között kuksolnánk még ma is.
SAS
Tudom, mindent neked köszönhetek.
Mindezt színtelenül mondják.
MARA
Álmosan. Csak felfogtam, hogy mi illik a rangodhoz. A beosztásodhoz. Gondold el, oda meghívni valakit a kollégáid közül! Vagy egy külföldi ügyfeledet! Hm! A lichthof szomszédságában! Ásít. Már ebben a lakásban sem tudunk egy rendes partyt adni. Már vannak bizonyos követelmények…
SAS
Majd odakinn a nyaralóban adhatsz garden partyt.
Összehajtja az újságot, felkel.
SAS
Egy pohár vízért. Kimegy balra.
MARA
Félálomban. Most kell összeszedni magunkat… amíg lehet. Mit szólnának a többiek, ha még egy nyaralód sem volna? Csak bízd rám a dolgokat… Elalszik.
SAS
Bejön a pohár vízzel. Tétován. Mit is akartam? Csend. Mara alszik, Sas elindul a közép felé, megáll. Mit is akartam?
Jobbról a maga részébe időközben már bejött Ancsika, hálóingben fekszik az ágyán, hallgatja Sast.
SAS
Az ember felébred éjjel arra, hogy szomjas. Tegyük fel, túl fűszeres volt a borsos tokány. Vagy a rácponty. Mindegy. Tűnődve hallgat, majd lassan. Az ember iszik egy pohár vizet, aztán tovább akar aludni, de nem jön álom a szemére. Álom, az nem! Ellenben valami nyugtalanság kezdi gyötörni. Akkora nyugtalanság, hogy kiver tőle a hideg veríték… Még jobban eltűnődve. De miért?
ANCSIKA
Panaszosan. Hol voltál?
ANCSIKA
Panaszosan. Nem szeretek bejárni a hivatalba. Ott ülünk négyen abban a szobában, egymásnak vetett négy íróasztal mögött, bámuljuk egymás agyonmázolt képét… Micsoda kalitkák! A légkondicionálást kifelejtették!
SAS
Éltem a lehetőségekkel, felismerték a képességeimet, tanultam. Tanulhattam. Bíztak bennem. Megbíznak bennem. Ancsihoz. Frankfurtba akarnak küldeni. Egy évre. Nem kis dolog!
ANCSIKA
Az a nőszag, az a tömény nőszag abban a szobában! A nőstények! Az ostoba nőstények! „A fiúd! A férjed!… A szeretőd!… Lefektetett? Jó volt az este? Nem nyúl hozzád?! Nem jár haza? Hol vetted ezt az aranyos kis anyagot?!!” És mindennap más ruha, más frizura! Egymásnak! Nem nektek! Nevet. Egymásnak!…
SAS
Ott az a lakás. A kocsi. A nyaraló. Minden megvan. Elvégzem a munkámat, semmi törvénybe ütközőt nem követek el… Akkor miért?
MARA
Odaát felneszel álmából, átnyúl a férje fekhelyére. Béni… Kis csend.
ANCSIKA
Már arra is gondoltam, hogy talán bizsukkal kellene foglalkoznom. Valamikor volt kézügyességem. Vagy talán gyerekek mellé kerülhetnék gondozónőnek. Nem akarok emberek között lenni! És leginkább nők között nem akarok lenni! Esetleg megpróbálkozhatnék kerámiával… Majd veszel nekem Frankfurtban egy elektromos kemencét…
MARA
Odaát álmában. Béni, add ide az éjszakai krémemet…
SAS
Marával húsz éve élek együtt…
ANCSIKA
Gyere, bújj ide hozzám. Ugye, kiviszel magaddal Frankfurtba? Ketten, idegenben, sehol egy ismerős… Ó, nagyszerű lesz!
SAS
Lassan leül Ancsi mellé az ágyra. Húsz év! Rengeteg idő!
ANCSIKA
Eloltom a lámpát.
SAS
Besegítettem egy hivatalba. Nem hagyhattam ott a varrodában. Egy idő után egyszerűen képtelenség lett volna… Más hangon. Látod, ezért utálok éjjel felébredni, mert többé nem jön álom a szememre.
ANCSIKA
Altatót kellene szedned.
SAS
Töprengve. Mi mást tehettem volna érte? Mások elváltak, otthagyták az asszonyt, elvették a titkárnőjüket…
ANCSIKA
Csak feküdj itt mellettem nyitott szemmel…
SAS
Lefekszik Ancsi mellé. Nem akart gyereket.
ANCSIKA
Milyen szerencse. Fizethetnéd majd a tartásdíjat.
SAS
Hogy semmi se zavarjon – azt mondta. Csak a karriered a fontos – azt mondta…
ANCSIKA
A karriered? Az ő nyugalma!… Majd én elaltatlak… Dúdol valami lassú dalt.
Néhány másodperc múltán éles csengetés. Csak Mara riad fel. Magára kapja a köntösét, kisiet. Zomborival tér vissza. Ha lehet, a jobb oldali szín most sötétben marad. Ha nem: Ancsi dúdolva altatgatja Sast. Nem mozdulnak.
ZOMBORI
Úgy van öltözve, mint egy érettségiző diák. A haja frissen vizezve-fésülve. Zavart, félszeg. Igazán elnézést… bocsánat a zavarásért, de kénytelen voltam ilyen korán zavarkodni. Sas elvtárssal szeretnék beszélni… Szórakozottan leül félfenékkel az egyik fotelba, de máris felugrik. Bocsánat… alkalmatlankodom… szóval Sas elvtárssal…
MARA
A férjem nincs itthon.
ZOMBORI
Nincs? Ó, hát ez nagy pech, nagyon nagy pech!
MARA
Valami fontosat akart?
ZOMBORI
Hát nem… azazhogy természetesen… Meg tetszik engedni, hogy leüljek? Szorítja a cipő a lábamat. Ilyenkor nyáron mindig beledagad a lábam a cipőbe…
MARA
Tessék.
Zombori leül, kifűzi a cipőjét, felsóhajt.
Tekintsen el a rendetlenségtől.
ZOMBORI
Á, megszoktam. Magam lakom, nálam minden szerteszét egész nap. Be sem ágyazok. Mintha ez volna a legfontosabb. Télire valami fűtésről kell gondoskodnom. Nem tudom, talán olajkályha?
MARA
Figyelmeztetően. Kora reggel van. Az ágyból ugrasztott ki.
ZOMBORI
Be sem ágyazok. Csak felgyűröm az ágyneműt a falhoz.
MARA
Ridegen. Itt rend szokott lenni! Persze nem hajnalban!
ZOMBORI
Hajnal, igen… Felugrik. El is megyek. Restellem…
MARA
De mit akart? Mit akart az uramtól?!
ZOMBORI
Rámered, fúj egy nagyot, kimondja. Én ma megmondom!
MARA
Ma? Hogyhogy ma? Vagy most mondja meg, vagy sajnos, soha, mert nekem munkába kell indulni.
ZOMBORI
Úgy értem: odabenn. Ma, odabenn, megmondom! Kapkodva, magyarázva. A kora reggeli értekezleten. Ott. Nem fogok félni senkitől, azt sem bánom, ha kidobnak… Elbizonytalankodva. Gondolja, hogy kidobnak?
MARA
Hát, ha valami olyasmit csinált… Körülnéz. Kér kávét?
ZOMBORI
Olyasmit? Én? Ja, kávét nem, köszönöm, nem élek vele. Nem iszom, nem dohányzom. Józan életet; ez a legfontosabb!
MARA
Azért én főzök magamnak egyet… Babrál a kávéfőzővel.
ZOMBORI
Csak tessék. Hogyne! Hol is tartottam?
MARA
Hogy magát kidobják.
ZOMBORI
Megdöbben. Kidobnak? Talán Sas elvtárs mondta?… Elszántan. Azt sem bánom! Igaz, nincs rossz állásom az Aeroimpexnél, újonc vagyok, nem rossz beosztásban, csakhogy én nem fogom félteni a helyemet úgy, mint a többiek, én megmondom, amit gondolok, lesz, ami lesz, ha kell, elmegyek segédmunkásnak… Magyarázva. Dolgoztam én kőművesek mellett…
MARA
Na, a kőműveseket ne is emlegesse!
ZOMBORI
…kubikoltam is a nyári vakáció idején meg érettségi után, amikor nem vettek fel az egyetemre… nem félek az ilyen munkától, megkeresem a kenyeremet, ebben az országban senki nem hal éhen, nem a pozíció a fontos, hanem hogy az ember kimondja azt, amit gondol, amit lát, amit nem tud lenyelni… Egy lélegzetnyi szünet. Már a tévében is el akartam mondani, de kihagytak… azt nem mondom, hogy szándékosan, bár alapos gyanúm lehetne rá, de alighanem Sas elvtárs csak feledékeny, meglehet, kizárólag csak az engem érintő ügyekben.
ZOMBORI
Mondhatnám. Mindenesetre engem kihagytak.
MARA
Mondja, hány éves maga?
ZOMBORI
Kérem. Harminc. Mondhatnám.
MARA
Mondhatnám én is, de sajnos kicsit több vagyok magánál. Éppen ezért fogadjon el tőlem egy jó tanácsot, ha beszél, közben vegyen lélegzetet…
MARA
Úgy van. Másodszor: szedje össze magát, és mondja el szépen, hogy mit akar.
ZOMBORI
Kérem. Összeszedem. Kérem. Nem vagyok tutyimutyi, vagy mit tudom én. Mondhatnám. Én… lehet, hogy ez pimaszság egy újonctól, de mindent alaposan megfigyeltem a vállalatnál.
ZOMBORI
Én? Dehogy! Dolgozó vagyok az Aeroimpexnél. De nem az akartam lenni.
MARA
Kitölti a kávét, még egyszer némán kínálja Zomborit, de az hevesen elhárítja. Nem dolgozó akart lenni? Ma már senki sem akar dolgozó lenni, milyen érdekes!
ZOMBORI
Úgy értem, nem az Aeroimpex dolgozója. Nem anyagkönyvelési csoportvezető. Az emberi lélekkel akartam foglalkozni. Pszichológusnak készültem. De nem vettek fel.
MARA
Az emberi lélekkel? És minek?
ZOMBORI
Hogy minek?! Hogy minek?! Legyint. Mindegy. Nem sikerült.
MARA
Na, és mit nyomozott ki a vállalatnál?
ZOMBORI
Jó. Tudom, maga Sas elvtárs felesége. De amikor közérdekről van szó, az ember ne legyen tekintettel semmire. Úgy indultam neki az életnek, hogy soha nem leszek tekintettel senkire és semmire, ha az igazságról van szó. És ezt még nem adtam fel! Kérem. Bajok vannak. Mondhatnám.
MARA
Bajok? Miféle bajok?
ZOMBORI
Az a bökkenő, hogy nem lehet pontosan tudni!
MARA
Akkor talán nincsenek is?
MARA
Jaj, istenem! Valaki sikkasztott?
MARA
Szóval nem gazdasági bajok?
ZOMBORI
Politikai? Nem hiszem. Nem. Ámbár nem értek a politikához.
ZOMBORI
Nem lehet pontosan tudni. Olyan, mintha nem lennének bajok, és mégis vannak. Az az ördöngös benne, hogy nem lehet nyakon csípni, nem lehet felmutatni, bebizonyítani… nem lehet rá tárgyi bizonyítékot találni…
MARA
Nézze, kedves… hogy is hívják?
ZOMBORI
Zombori, Zombori Ottó.
MARA
Kedves Zombori, maga azért csengetett fel engem hajnalban, hogy elmondja ezt a keszekusza dolgot, amiből egy szót sem értek?
ZOMBORI
Nem azért. Sas elvtárssal akartam beszélni. Mint ember az emberrel. Mint egy matróz a hajó kapitányával. Figyelmeztetni akartam, hogy a kora reggeli értekezleten én kijövök a farbával…
ZOMBORI
Ami van! Mindannyian tudjuk, hogy van! Csak nem beszélünk róla! Figyelmeztetni akartam Sas elvtársat, hogy esetleg felségsértés történik, mégpedig általam… mondhatnám, de meg kell tennem. Nem akartam, hogy az értekezleten váratlanul érje a dolog. Szeretek szemben küzdeni, nem hátulról mellbe… tetszik érteni? Be akarom jelenteni, hogy baj van, emberek, baj van…
MARA
A férjemtől most nem tud engedélyt kérni.
ZOMBORI
Tiltakozva. Nem engedélyt kérek! Nem tetszik érteni! Szó sincs engedélyről! Csak annyi az egész, hogy tegnap este megegyeztünk, nem szólalok fel az értekezleten, de éjszaka mégis arra az álláspontra jutottam, hogy nem hallgathatok, ez becsület kérdése…
Ezalatt a jobb oldali színpadrészben Ancsika gyengéden keltegeti Sast: „Reggel van, drágám, elmúlt ez a szép éjszaka, drágám”… Sas nyújtózik, felkel, kimegy jobbra. Ancsika felveszi a köntöst, a tükör elé ül, készül.
MARA
A férjem vidéken van.
MARA
Már tegnap. Úgyhogy nem tudom, mikor beszélt vele.
ZOMBORI
Bocsánat, nem akarom kétségbe vonni a szavait, de ez képtelenség! Tegnap este találkoztunk az Éjjel-nappali Közértben. Vásárolt ott valamit…
MARA
Tegnap este? Vásárolt?
ZOMBORI
Pontosan. Talán még azt is meg tudom mondani, miket vett. Várjunk csak… Kubai rumot meg két üveg bort… azt hiszem…
MARA
Idegesen. Azt hiszi?
ZOMBORI
Őszintén szólva nem nagyon figyeltem, annyira izgatott ez a dolog.
MARA
Egyre idegesebben. Itt volt Pesten? Az uram?
ZOMBORI
Igen. Miért? Miért ne lett volna itt? Most mondom.
MARA
Kapkodva. Sajnos, nem tudom tovább itt tartani magát, sürgős dolgom van.
ZOMBORI
De most mit csináljak? Nem tudtam Sas elvtárssal beszélni… mit csináljak? Nem akarok ajtóstól rontani a házba…
Mara ruhákat kapkod össze. Zombori kétségbeesetten téblából körülötte.
MARA
Menjen, kérem, fel szeretnék öltözni!
ZOMBORI
Hogyne, máris… Nem akarok kellemetlenséget odabenn. Nem magamat féltem, á, nem félek én semmitől, megkeresem én a kenyeremet ezzel a két kezemmel… De a vállalat, az emberek! Vannak diplomáciai… vagy hogy is mondjam… politikai meggondolások… Ezekhez nem értek, de mégis… Másrészt a lelkiismeretem azt diktálja, hogy beszélnem kell a bajokról!…
MARA
Nagyon kérem! Öltöznöm kell! A telefonért kap. Halló! Halló! Türelmetlenül.Taxi? Egy kocsit kérek, sürgősen… Befogja a kagylót, int Zomborinak, hogy távozzon. Viszontlátásra! Zombori zavartan kihátrál.
MARA
A telefonba. Egy taxit! Gyorsan! Sas Béniné! Nem nénié! Béniné! Majd én megmutatom, hogy Béniné! Kőfal utca
13. Igen Kőfal! Siessenek!
Lecsapja a kagylót, sietve öltözik. Kiszalad. Visszafut, megkeresi a parókát, a fejébe húzza. Kisiet.
A színpad jobb felére bejön Sas, arca félig szappanhabos, kezében egy régi beretva. Megáll Ancsika mellett; a nő festi magát a tükörnél.
SAS
Ez kinek a beretvája volt?
ANCSIKA
Kedvesen. Féltékeny vagy?
SAS
Csak szeretném tudni, hogy ki volt képes ezzel az ócskasággal borotválkozni. Miklós?
ANCSIKA
Meg a lakást. Nagyon rendes volt.
SAS
Kár, hogy meghalt. Ancsika fölött borotválkozik a tükörnél.
ANCSIKA
Nem halt meg. Éli a világát. Los Angelesben bútorkereskedő. Látod, ő küldhetne nekem meghívólevelet arra a frankfurti útra.
SAS
Nem figyel rá. Hogy miért hagytam otthon a Philipsemet? – Szóval csak neked mondta, hogy meghalt?!
ANCSIKA
Miklós halt meg. Bélától elváltam… Nyűgösen. Minek emlegetni őket éppen most?
SAS
Igaz. Nyugodjanak békében. Mikor indulunk?
ANCSIKA
Húsz perc. Az volna a stílszerű, ha elszaladnánk Maráért. Most mi mennénk érte, ahogy ti szoktatok értem jönni.
SAS
Remek ötlet. Más hangon. Sokat forgolódtam éjjel?
ANCSIKA
Jaj, olyan nyugtalan voltál. De aztán elaltattalak. Itt volt a fejed a vállamon… Ábrándosan. Mindig így aludnánk. Mindig elaltatnálak, gyönyörű éjszakáink lennének! Megragadja Sast. Szép éjszakáink lesznek!…
SAS
Felszisszen, mert bevágta az arcát. Na tessék! Bevágtam!
ANCSIKA
Sashoz bújva. Soha nem leszel nyugtalan! Soha! Soha!
SAS
Á, igen, elég rosszul alszom. Mindenféle hülyeség… forog az ember agya. De ilyenkor reggel Füttyent. elszáll. Volt – nincs! A tettek, a munka! Na ja! Az ember valahogy kiegyensúlyozottabb. Reggelizünk valamit?
ANCSIKA
Mindjárt hozza a tejet a szomszéd néni. Csinálok neked egy tányér zabpelyhet.
ANCSIKA
Az nagyon egészséges! Az angolok reggelente mindig zabpelyhet esznek! Mintha gyereknek gügyögne. Az kell a mi kis hasikánkba!
Dögönyözi a férfi hasát, nevetnek, átölelik egymást.
SAS
Nevetve. Délben megérkezem Szegedről! Tényleg, délben még együtt ebédelhetnénk valahol, ha ki tudsz szökni. Csak azután hívom fel Marát.
ANCSIKA
Boldogan. Kiszököm. Az Európában?
SAS
Az Európában! Jövő héten talán el tudok ugrani Debrecenbe! Akkor megint itt alszom nálad.
Csengetnek.
ANCSIKA
A néni a tejjel! Várj, kinyitom az ajtót…
Kisiet.
SAS
Szesszel dörzsöli borotvált arcát, jókedvűen kiált Ancsika után. Jó nagy tányér zabpelyhet a kisfiúnak! És egy kis csokoládét rá! Kintről zajok, de Sas nem ügyel rá, tovább kedélyeskedik. Jó kis hami-hamit Bénikének! Jó kis hami-hamit… Hangja elakad: Mara tör be, mögötte halálsápadtan Ancsika. Hami… ha…
MARA
Amint beront. Zabkása! Majd adok én neked zabkását, ne félj! Majd hamizhatod a zabkását Kukutyinban!…
ANCSIKA
Mara… Mara… van itt…
SAS
Megkövülten. Na, jé, Mara! Hát nem a tejes?
MARA
Betörtem! Sejtettem, hogy ez lesz a vége! Hogy itt fogsz kikötni! Az a sok furikázás!
SAS
Ostobán. Csak felugrottam…
MARA
Pizsamában? Mondhatom, ez rettenetes! Sír.
MARA
Üvöltve. Szedd a holmid, és indíts!
ANCSIKA
Kezd magához térni. Ez az én lakásom… betör ide!
MARA
Még szét is török mindent, ha nem fogod be a szád!
ANCSIKA
Azt szeretném látni!
MARA
Szeretnéd látni? Szeretnéd?! Az öltözőasztalról felkap egy vázát, a földhöz vágja; Ancsika felsikolt.
SAS
Kérlek… megmagyarázom…
MARA
Mit magyarázol meg? Hogy Szegeden vagy? A tröszt egyik vállalatánál? És ez itt egy sürgős munkaizélés?!
MARA
Gombold be a pizsamádat! Sas riadtan kap a pizsamájához. Nem vagyok kíváncsi a szőrös hasadra! Mutogatja a szőrös hasát ennek a…
ANCSIKA
Válogasd meg a szavaidat! Ne kívánd, hogy én is kezdjem!
MARA
Gúnnyal. Na, kezdd el, csak kezdd el!
SAS
Félszegen. Szó sem lehet róla… gyerekek!
SAS
Vagyis: hogy kerülsz ide? Véletlenül erre jártál, vagy… Úgy értem, a hivatalban kéne lenned… vagy otthon…
MARA
Nem fogunk társalogni a kurvád előtt!
SAS
Ő… kérlek… nem az én izém…
ANCSIKA
Védj meg, Béni, csinálj valamit… Sír. Csinálj már valamit!
MARA
Öltözz! Azt csináld! Vagy talán valamivel nagyobb botrányra van szükséged, hogy észhez térj?!
SAS
Riadtan. Hol a nadrágom? Kapkodva keresi, Mara kapja föl a földről, s dobja oda neki, Sas féllábon ugrálva akarja felhúzni a pizsamájára, a lába beleakad, csaknem elesik.
MARA
Gyakorlatiasan. Elszakad! Ülj le! Öltözz rendesen! Segít, felráncigálja férjére a nadrágot.
SAS
Ne siettess! Én szabad ember vagyok!
SAS
Dacosan kiszabadítja magát Mara karjaiból. Nem vagyok a tulajdonod!
ANCSIKA
Bátorságra kap. Egyáltalán nem a te tulajdonod! Mi szeretjük egymást! Megragadja a férfit.
MARA
Elrántja Sast. Igen? Na ne mondd?!
ANCSIKA
Sasért kap. Béni! Mondj el neki mindent!
SAS
Mara kérlek, hogy is mondjam…
MARA
Nem vagyok rá kíváncsi! Cihelődj, és tűnés innen! Ebből a fertőből! Ebből a mocsokból!
SAS
Itt… nem… ez itt egyáltalán nem… elragadtatod magad!
ANCSIKA
Belegázol az életembe, az életünkbe! Neked ehhez már nincs jogod! Béni, hát mondd te is, hogy ehhez már nincs joga!…
Sas tehetetlenkedik, öltözik, kapkodja a fejét.
MARA
Ancsihoz lép, az meghátrál előle. Te meg jobban teszed, ha meghúzod magad, és egy szót sem szólsz, érted?! Ha még egyszer meglátlak Béni közelében! A férjem közelében! Ha még egyszer odatelefonálsz! Erről jut eszébe, Bénihez. Á, szóval, amikor valamelyik nap idecsengettem vagy háromszor, akkor is te voltál itt, azért nem vette fel! Azért nem vettétek fel?!
SAS
Önkéntelenül. Te voltál az?
ANCSIKA
Sasnak. Na látod? Csak Mara volt…
MARA
Csak!! Mara! Csak Mara! Szép! Hirtelen sírva. Pedig a parókámat akartam megmutatni, gondoltam, tetszeni fog neked, te értesz hozzá, te vagy a barátnőm, együtt fogunk örülni neki… Hirtelen normális hangon. Amit Béni vett nekem… Valódi hongkongi… Akaratlanul is megigazítja a fején a parókát, majd ismét sírós hangon. Akkor még azt hittem, hogy a barátnőm vagy, az egyetlen barátnőm… Ismét normális hangon, Béninek. Készen vagy már?!
Sas sietve befejezi az öltözködést.
ANCSIKA
Sasnak. Mit ugrálsz neki?! Hagyod bűvölni magad?!
MARA
Te bűvölöd, te! Ismerem az epekedő pillantásaidat! Ismerem, ahogy a férfiakra veted magad!
ANCSIKA
Férfiakra?! Úristen! A saját lakásomban ezt kell tűrnöm! Üvölt. Fogd be a szád!
SAS
Marának, ugyancsak váratlanul üvöltve. Igen! Fogd be a szád! Igen!
MARA
Sashoz fordul. Óriási! A kis hami-hamis milyen bátor lett! Na, majd otthon szépen megbeszéljük ezt is! Megragadja a férfit. Indulás!
ANCSIKA
Mint egy anyatigris. Ne rángasd!
ANCSIKA
Marának. A mi szerelmünket nem győzi le semmi és senki! Még te sem! Elkapja Sas kezét. Mi szeretjük egymást! Béni! Mondd te is!
SAS
Hát lehet? Nem enged szóhoz…
MARA
Ancsinak. Szerelem?! Harsányan nevet. A lakás! A kocsi! A ház! A rang! Azt elhiszem!
MARA
Meg a majd megmondtam, hogy micsodálás! Az igen! Már az iskolában sem járt máson az eszed, hogy mást ne mondjak az eszed helyett, mint a férfiak hogyishívjákján! Pedig akkor még csak ilyen kis takonypóc voltál! De már kész nőstény! Sasnak. Legszívesebben itthagynálak neki!
ANCSIKA
De nem hagyod itt, igaz? Mert még egy balekra nem akadsz többet.
SAS
Hát ez azért… De a nők figyelemre sem méltatják.
ANCSIKA
Csak a karmaidból akarom kimenteni!
MARA
Hisztériásan felnevet. Kimenteni! Te?! Az énektanárt is majdnem öngyilkosságba kergetted!
ANCSIKA
Te! Te voltál szerelmes az énektanárba!
MARA
Na, ne viccelj! Utánad koslatott az a hülye, mert folyton csak riszáltad magad előtte.
ANCSIKA
Te meg soha nem tudtad riszálni magad, az a bajod!
MARA
De Bénit nem teszed tönkre! A mi életünket nem teszed tönkre!
ANCSIKA
Nem, azt te teszed tönkre! Vele együtt!
SAS
Én határozottan kijelentem, hogy…
MARA
Ezt csak bízd rám! És ha még egyszer csak ránéztek is egymásra, hát akkor nem ilyen szépen fogom elintézni a dolgot, arra számíthattok! Megtaszítja Sast. Indulás!
SAS
Egy pillanatra azért, talán, hogy én is…
MARA
Hozol mindent?! Sas kapkodva körülnéz, megtapogatja a zsebeit.
SAS
Zavartan. Azt hiszem…
ANCSIKA
Nagy pátosszal. Béni! Ezt nem élem túl! Csak egy szót…
MARA
Megragadja Sas karját. Gyerünk! Képzelem, mit költöttél rá! Kituszkolja az ajtón.
ANCSIKA
Kinyújtott karral, a férfi után. Béni!…
Belép az I. Munkás, megpillantja Ancsit, hátrálna, de már késő. A nő feléje fordul felháborodva.
ANCSIKA
Mindenki csak besétál ide? Csak úgy rám lehet törni?! Hát mi az én otthonom?… Idejön, betör, elcipeli?!… A kis öreg riadtan tekinget körbe. És akkor azt hiszi, kész? Vége?! Elintézett?!…
A II. Munkás is megjelenik, zavartan megáll.
Amiért az a szerencsétlen nem mert megvédeni?! Azért csak ne üljön olyan biztosan a nyeregben! Engem nem lehet így kisemmizni! Na nem, hát ez nem megy olyan könnyen… Észreveszi, hogy a két Munkás bámulja hiányos öltözékében, egy pillanatra kacér lesz, vészjóslóan elmosolyodik. Majd meglátjuk, ki győzi! Büszkén kisiet.
I. MUNKÁS
Tátott szájjal bámul utána.
II. MUNKÁS
I.-nek. Ezt te keverted össze.
I. MUNKÁS
Na, ne mondj már ilyet!
II. MUNKÁS
Azzal a rohadt kényelmességeddel! A szín bal oldalára mutat. Mondtam, hogy vigyétek ki ezeket a cuccokat!
I. MUNKÁS
Csak nem gondolod, hogy az az oka ennek a balhénak?
II. MUNKÁS
Megmondtam világosan, hogy egy hölgy lakása. Erre te vacakolsz, mindent összekeversz.
I. MUNKÁS
Szóval azt akarod nekem bemesélni, hogy miattam volt az egész?
II. MUNKÁS
Mi vagyunk megbízva a renddel. Nem? Nahát! Nekünk kell vigyázni mindenre. Ezt nem tudod felfogni? Kicsit jobban odafigyelhetnél!
I. MUNKÁS
Na, hiszen figyelhetek én, ha ezek így viselkednek…
II. MUNKÁS
Hát persze, hogy így viselkednek, ha egyszer így rendezed be a színt!…
I. MUNKÁS
Csüggedten. Már tavaly nyugdíjba mehettem volna.
II. MUNKÁS
De nem mentél! Itt vagy!
I. MUNKÁS
Jó, jó, ne balhézz még te is!
II. MUNKÁS
Magyarázva. Az emberek rendes előadásra fizettek be. A nézőtérre tekint, barátságosan int a közönségnek, majd visszafordul. Rendes előadásra, nem pedig egy felelőtlen hogyishívjákra!
I. MUNKÁS
Megy azért ez így is!
II. MUNKÁS
De hogyan?! Ha így csináljuk tovább, lőhetjük az egészet! Kiszól a díszítőknek. Na, emberek, csináljunk egy kis rendet! A díszítők bejönnek, kiviszik az előző szín bútorait, kellékeit.
ZOMBORI
Siet be, meglátja a két munkást, nekik mondja felhevülve. Nem jött be! Beteget jelentett. A munkások dolgoznak, nem figyelnek rá. Nem hiszem el, hogy megbetegedett. Á! Valami más miatt nem jött be… Elindul, de váratlanul visszafordul. Talán miattam! Nem akarta, hogy felszólaljak! Az értekezlet elmaradt. Elindul, visszafordul. Egyszerűen nincs módomban megmondani nekik! Nem hallgatnak meg! Tűnődve. Nem érnek rá, vagy mi a csuda? Kisiet az ellenkező oldalon.
II. MUNKÁS
Tudod, ki volt ez, nem?
I. MUNKÁS
Ja. Ő az, aki azt hiszi, hogy nélküle nem menne semmi. Más hangon. Akkor hát most bontunk?
II. MUNKÁS
Dehogy bontunk! Már megint hol jár az eszed? Most jön a házavatás.
I. MUNKÁS
Ezek után még lesz házavatás?
II. MUNKÁS
Ojjé! De mennyire! Ha el nem tolod a dolgot!
I. MUNKÁS
Biztos vagy benne, hogy az következik?
II. MUNKÁS
Hirtelen elbizonytalankodva. Hát legalábbis… Cetlit vesz elő, böngészi. Az, az, persze! Már engem is megzavarsz! A díszítőknek, kiáltva. Gyerünk, emberek, nyaraló, belső, kijárat a teraszra. Nyári bútorok…
Az emberek behozzák a szükséges holmit: kevés bútorral Sasék nyaralóját rendezik be. Az asztalra poharakat, tányérokat tesznek.
I. MUNKÁS
Te, és mi van azzal az izével?
II. MUNKÁS
Miféle izével?
I. MUNKÁS
Ami ki van írva. Na, azzal a parókával. Sangháji, vagy micsoda?
II. MUNKÁS
Miközben dolgozik. Hongkongi. Nincs a feleségednek?
I. MUNKÁS
Á, ő így befonja a haját… Mutatja. Takarítja, ugye a házat, a gangokat, az udvart… befonja a haját ilyen kis varkocsba, ni, aztán beköti egy flanellkendővel. Csupa por lenne. Olyan kosz van abban a házban!
II. MUNKÁS
Közben mozogjon a kezed. Ne húzzuk az időt! El akarom érni az utolsó buszt.
I. MUNKÁS
Ja, hiszen mozog a kezem. Már azt mondták, lebontják azt a házat, de még egy kicsit várni kell. A gang korlátja így ki van dőlve… Mutatja. A fal meg omlik, de azért átmázoltatták az ajtókat. Pedig már azt hittük, mi is kapunk egy új lakást.
II. MUNKÁS
Az embereknek. Rendesen azokkal a holmikkal! Ez egy vadonatúj nyaraló! Ízléssel!
I. MUNKÁS
A fiamék a Várhegy alatt laknak. Öröklakás. Hát azért kell nekem a pénz még mindig, mert támogatom őket. Szóval, mit mondtál, milyen paróka? A kellékek között egy szalmakalapot talál, értetlenül nézi, forgatja, átdobja a II. Munkás elé.
II. MUNKÁS
Hongkongi. Most ez a divat. Nézi a kalapot, odább dobja.
I. MUNKÁS
Aha. Csak annyi az egész, hogy ez a divat?
II. MUNKÁS
Tudom is én! Felvesz egy dobozt, az asztalhoz viszi, palackokat szed ki belőle. Hány óra?
I. MUNKÁS
Megmondja a rendes időt, aztán. Nagy vendégség lesz? A kalap megint a kezébe akad, a poharak közé veti.
II. MUNKÁS
A palackokat rendezgeti. Látod!
I. MUNKÁS
Ezt mind vették?
II. MUNKÁS
Fenét. Reprezentációs ital. Félrelöki a kalapot.
I. MUNKÁS
Nem érti, de bólint. Az jó lehet.
II. MUNKÁS
Kapnak innen is, onnan is egy-egy kartonnal.
I. MUNKÁS
Értetlenül. Kartonnal. A kalapot az egyik üres dobozba dobja.
II. MUNKÁS
Ilyen dobozzal. Ajándékba. Egymást ajándékozzák. Egyik vállalat vezetői a másik vállalat vezetőit.
A díszítők végeznek, kimennek.
I. MUNKÁS
Aha. Erről jut eszébe. Én egyszer egy vázát kaptam ajándékba a szakszervezettől. Váza vagy olyan korsóféle… nem is tudom, micsoda. Odatettük a szekrény tetejére…
Kintről zene hallatszik – kellemes muzsika. Nevetgélés, kedélyes társalgás zsivaja a kertből.
MARA
Siet át a színen csinos nyári ruhában, fején a paróka; nagyon ünnepélyes. A karját csapdossa. Mellesleg a Munkáshoz. Mennyi itt a szúnyog! Nem tudják kipusztítani ezeket a nyavalyás dögöket? Kiáltva. Béni! Béni! Hirtelen megáll, mintha csak most venné észre a két embert. Maguk mit csinálnak itt?
I. MUNKÁS
Gyorsan kijavítja. Dolgozunk.
MARA
Már itt vannak a vendégeink, mindjárt bejönnek a kertből, úgyhogy… Mutatja, hogy tűnjenek el. Kiáltva továbbsiet. Béni! Gyertek be, sötétedik, és annyi a szúnyog! Áthalad a színen, kimegy.
I. MUNKÁS
Trógerolunk! Fejcsóválva nézi a társát. Nincs benned egy kis tapintat? Ilyeneket mondani?! Indul kifelé.
II. MUNKÁS
Gúnyosan feltekint, majd fejét elkapja egy szúnyog elől, csapdossa magát, indul a társa után. Az istenit! Tényleg! Ezek a szúnyogok!
I. MUNKÁS
A Dunánál vagyunk, vagy nem? A sok víz az oka. Kimennek.
Néhány pillanatig senki sincs a színen. A zene és a zsivaj behallatszik. Sas siet be. Fehér ing, nyakkendő, élesre vasalt nadrág; ingujja felgyűrve; sebtiben kötényt oldoz le a derekáról, ingujját legyűri, mandzsettáját begombolja. Mellényben van, s így olyan, mint egy inas. Vidáman és szórakozottan dúdolja: „Frankfurtba! Visz a vonat Frankfurtba!…” Rendezgeti az italokat, kapkod, Mara jön be utána.
MARA
Mit csinálsz itt? Hagyod, hogy ez a Mihálitz sündörögjön Krecskai körül?
SAS
Csak levetem a kötényt. Nem lehetek egész este kötényben! És ki kell bontanom az üvegeket. Menj vissza hozzájuk, nem illik magukra hagyni a vendégeket!
MARA
Elveszi Sastól a dugóhúzót. Majd én megcsinálom. Eredj, vakard le róla Mihálitzot. A mi vendégünk! Mi zabáltatjuk, mi itatjuk, és akkor hagyod, hogy ez a Mihálitz…
SAS
Vidáman, titokzatosan. Már duruzsolhat neki Mihálitz! Azt hiszem, sikeres kis garden party ez a mai!
MARA
Mohón. Mondott valamit?
SAS
Azt hiszem, minden a legnagyobb rendben!
KRECSKAI HANGJA
Hahó! Háziak! Hol vannak a háziak? Sas elvtárs, hol vagytok? Nevetés.
MARA
Na tessék! Téged keres, miért nem mégy? Kiáltva. Megyünk már!
SAS
Kiáltva. Itt vagyunk, megyünk, Krecskai elvtárs! Marának, sietve. Nagyon úgy fest a dolog, hogy engem küld ki Frankfurtba! Azért ez mégiscsak szép szakmai siker…
MARA
Nem beszélve a vámmentes holmikról…
SAS
Nem figyel rá. A képességeim elismerése…
MARA
Ezerhatszázas Volkswagen!
MARA
Vagy Opel! Bármit hozhatsz!
SAS
Megütközve. Opel! Mara, most ne ezt…
MARA
Egyre izgatottabban. Esetleg Ford Capri!
SAS
Türelmetlenül, kifelé kiáltva. Egy pillanat! Máris megyünk, Krecskai elvtárs! Figyelmeztetően. Mara!
MARA
Ford Capri! Vermeséket megüti a guta!
Bejönnek a vendégek. Sas zavartan az üvegeket kezdi rakosgatni, Krecskai jön elöl, könnyű öltönyt visel. Modora teátrális, lassan beszél. Ilona, a felesége követi, testes, idősödő asszony, bő nyári kosztümben, haja simán hátrafésülve, hajfonata kontyban. Aztán Lívia, Mihálitz felesége, divatosan öltöző, harmincéves nő, mintás trapéznadrágot, fehér blúzt és színes, hímzett mellénykét visel. Mihálitz szilvakék, könnyű ruhában, amihez ugyanolyan színű, széles nyakkendőt kötött, s végül Zombori, kicsit gyűrött, színtelen vászonöltönyben, nyakkendőtlenül, kócosan. Ő az egyik sarokba vonul szótlanul, nem vesz részt a nyájaskodásban. A többiek szétszélednek, nézelődnek az új házban.
KRECSKAI
Amint belép. Á, á, á! Összebújnak a fiatalok! De már nem is érdekli. Pompás, minden pompás, igen… Nem tudni, mire érti.
SAS
Közben zavartan. Csak itt… az italokat… készítem ezeket itt… Mara megböki, erre. Parancsolj, Krecskai elvtárs, egy kényelmes fotel…
Krecskai nem ül le, körbesétál szórakozottan.
MARA
Krecskait követi. Mondom Béninek, hogy igazán feltűzhetne a nyársra még néhány szelet húst.
KRECSKAI
Nem, nem, minden remek volt, ízletes, pompás! De mértéket kell tartani! Menet megveregeti Sas vállát. Igazán elkényeztetsz, kérlek…
SAS
Meghatottan. Igyekeztem, hogy jól érezzétek magatokat… Gyorsan Mihálitzék felé. Ti is… valamennyien!
MIHÁLITZ
Unottan. Ahogy Krecskai elvtárs mondja: remek, pompás.
ILONA
Leereszkedően. Nahát, igazán, i-ga-zán gyönyörű itt minden. Sokba került?
MARA
Jaj, még nem is számoltuk össze. Kínálja a nőket. Egy kis süteményt? Sós, édes.
ILONA
Talán majd később. Géza, hányra kérted ide a sofőrt?
MIHÁLITZ
Felcsillan, szolgálatkészen Krecskainak. Felajánlom a kocsimat, ha menni akartok…
KRECSKAI
Nem, nem, még van időnk.
SAS
Hát persze hogy van! Hová mennétek ilyen korán?
MIHÁLITZ
Egy csepp éllel, Sasnak. Gondoltam, talán valami fontosabb programjuk van Krecskai elvtárséknak!
MARA
Talán nem érzi jól magát köztünk, Mihálitz?
LÍVIA
Ó, dehogynem, Guszti nagyon szeret titeket.
SAS
Még a tévéközvetítést is megnézzük!
KRECSKAI
Persze, persze! Helyet foglal, erre a többiek is leülnek, csak Mara sürög-forog tovább.
SAS
Rendkívül érdekel a véleményed a kerekasztal-beszélgetésünkről.
ZOMBORI
A háttérből. Amiből engem kihagytak.
SAS
Ccc! Zombori! Már annyiszor megmagyaráztam neked!
ZOMBORI
Valamiért nem akarták, hogy ott legyek. Én tudom, hogy miért! Én ugyanis…
MIHÁLITZ
Közbevág, élesen. Elkéstél! Egyszerűen elkéstél!
ZOMBORI
Jó, mindegy! Legyint. Csak azt tudnám, mit keresek itt?
SAS
Persze! Meghívtunk! Látod!
ZOMBORI
Nem kellett volna eljönnöm…
MARA
Na, na! Egy ilyen fiatalembernek csak kitüntetés lehet Krecskai elvtárs társaságában lenni! És itt vannak a barátai…
A többiekre mutat.
KRECSKAI
Zomborinak, jóságosan. Ne hagyja magát lehengerelni ezektől a vén medvéktől!
Sas és Mihálitz heherésznek.
MARA
A nőknek. Olyan bátortalan fiú! Ilonám, még mindig nem kérsz? Van itt ropogós is… Kínálja. Lívia!
MIHÁLITZ
Krecskainak. Remélem, a tévéelőadásunkban nem vetettük el túlságosan a sulykot.
SAS
Lesz visszhangja, kérlek, lesz visszhangja!
KRECSKAI
Kell is egy kis pezsgés. Vita! Anélkül nem jutunk semmire!
LÍVIA
Olyan kíváncsi vagyok Gusztira a képernyőn. Hánykor adják?
MIHÁLITZ
Az órájára néz. Nemsokára.
LÍVIA
Feláll, körbesétál. Bájos. Majdnem akkora, mint a miénk.
LÍVIA
Ó, hogyne! Az egy ház! Azért ez is bájos, ugye, Guszti?
MIHÁLITZ
Unottan. Az. Nagyon. De hol itt a tévé? Nektek nincs tévétek?
MARA
De van, csak… Sasra néz.
MIHÁLITZ
Elvitték?! Nohát akkor tényleg nem maradhatunk…
LÍVIA
Istenem, nem fogjuk látni a műsort?
MIHÁLITZ
…akkor most azonnal autóba ülünk, Krecskai elvtárs, és eljöttök hozzánk megnézni a műsort!
SAS
De nem, nyugalom, mondom, hogy itt lesz, megígérték! Azért már jöhetnének. Mara, te beszélted meg velük!
MARA
Én? Te vagy az úr a háznál! Zavartan nevetgél.
MIHÁLITZ
Nagyon kínos volna, ha nem láthatnám magam… vagyis nem láthatnánk magunkat! Na, és főleg Krecskai elvtársnak fontos. Erről időben gondoskodhattál volna, Béni! Hiszen ezért jöttünk össze!
MARA
Önkéntelenül. Nemcsak ezért!
MIHÁLITZ
Úgy? Nyájasan Krecskainak. Parancsolsz? Cigarettával kínálja.
KRECSKAI
Elhárítja. Köszönöm, de inkább a magamét.
SAS
Mara titkos unszolására nagy cigarettásdobozból kínálja Krecskait. Ebből! Van itt mindenféle… A tévét hozzák, holtbiztos… Parancsolj: Pall Mall, Lord, Memphis, Multifilter…
KRECSKAI
Nem vesz a dobozból: egy csomag Munkást meg egy meggyfaszipkát vesz elő, a cigarettát kettécsípi. Én már csak ezt. Mutatja. Munkás. És így. Amíg élek.
MIHÁLITZ
Rágyújt egy amerikai cigarettára, a Munkásra mutat. Engem ez köhögtet.
Sas is kivesz egy füstszűrőset, de nem gyújt rá, mert közben Krecskai beszélni kezd; Sas tartja a dobozt, figyelmesen hallgatja Krecskait.
KRECSKAI
Az egész társaságnak. Nekünk, munkásembereknek azelőtt nem volt időnk elszívni egy egész cigarettát. Meg takarékoskodni is kellett… Ha egyáltalán szívtunk kész cigarettát! Sas bólogat. Régi szokásom. Valahogy megmaradt. A nyugati diplomaták mindig csodálkoznak, ha látják. Mondom nekik: uraim, önök megszokták a frakkot, én megszoktam a meggyfaszipkát… Udvarias nevetés. Sas és Mihálitz Krecskai fölött véletlenül összenéznek, s amint találkozik a tekintetük, mindegyikük arcáról eltűnik a mosoly. Megjegyzem, már a mieink is ezeket az amerikai cigarettákat szívják. Mihálitz zavartan forgatja a maga cigarettáját, majd óvatosan átjátssza Líviának. Sas az övét visszaejti a dobozba, bekattintja a tetőt. Mara gyorsan elveszi tőle a dobozt. Persze, nem baj, használjuk csak bátran a nyugati civilizáció termékeit, ez ártatlan dolog, jó dolog, sőt figyelemre méltó dolog!
MIHÁLITZ
Megnyugodva, cigarettáját Líviától visszaszerezve. Természetesen. Egyetértek veled, Krecskai elvtárs!
SAS
Kicsit késve. Úgy van, pontosan… Elveszi Marától a dobozt, rágyújt.
KRECSKAI
Hanem ez a lakoma itt a kertben! Hát soha nem fogom elfelejteni!
A társaság ismét fellazul.
ILONA
Sasnak. Maga remek szakács!
MARA
Úgy örülök, hogy ízlett! De alig ettek! Béni annyira izgult, hogy sikerüljön!
SAS
Tudtam, mennyire szereted a rostonsültet.
Krecskai mosolyogva bólint.
MIHÁLITZ
Igen, említettem Béninek, hogy szereted.
SAS
Éllel. Én ezt már azelőtt is tudtam!
KRECSKAI
No persze. Marának. Gratulálok a férjéhez.
MARA
Izgatottan. Igen? Nagyszerű! Hallod, Béni, Krecskai elvtárs gratulál! Sas sokat értően bólint.
ILONA
Ó, aranyos uracskád van! Ej, hol is volt az a remek férfiszakács? Hol is?
MARA
Hamiskásan, Krecskainak. És talán azt is megtudhatnánk, hogy mihez tetszik gratulálni?
SAS
Zavartan. Á, ugyan, Mara!
MIHÁLITZ
Eddig csupa fül volt, most, mielőtt Krecskai felelhetne, kicsit csípősen Marához. Csak úgy általában, igaz, Krecskai elvtárs?
Krecskai értetlenül bólogat.
MARA
Mihálitznak. Maga azt honnan tudja?!
SAS
Nagyon kedvesek vagytok, igazán… És hogy ilyen jól érezzük magunkat! Öröm. Igazi öröm! Kínos csend.
LÍVIA
Ismét a szobát nézegetve. Nálunk faburkolat van a falakon. Gőzölt bükkből, natúrban tartva. Csakhogy az nagyon drága ám! Ilonának. Majd megnézitek, ugye? Ilona kegyesen bólint.
MARA
Azt gondolom, Lívia, hogy nálatok nem lehet holmi ócskasággal borítva a fal!
MIHÁLITZ
Kívül paraszt barokk, belül egy betyárcsárda hangulata. Krecskainak. Feltétlenül meg kell néznetek egyszer! A kert szinte beleolvad a Balatonba!
KRECSKAI
Szakítunk időt arra is.
MARA
Gyorsan. Béni! Ha már felbontottad az üvegeket!
SAS
Úgy van, igyunk! Kinek mit tölthetek?
KRECSKAI
Ha választhatok, akkor egy pohár vörös bort.
SAS
Serénykedik, tölt. Medoc noir. Egy kis bikavér bele?
SAS
Mihálitznak. Bort? Vagy inkább töményet?
MIHÁLITZ
Jó. Most már inkább whiskyt!
SAS
Parancsolj! Johnny Walker, Haig, Ballantines… Van választék!
LÍVIA
A férjének. Akkor én nem iszom. Akkor csak te igyál, Guszti, majd én vezetek hazafelé.
MARA
Kis éllel. Nagy áldozat!
LÍVIA
Á, szeretek vezetni. Nicsak, most látom, parókád van?
MARA
Naivan a fejéhez kap. Észrevetted? Hongkongi!
LÍVIA
Onnan hozta a férjed?
MARA
Nem, Béni nem volt Kínában, isten őrizz!
ILONA
Sasnak. Én csak vizet. Vagy legfeljebb juice-t.
LÍVIA
Juice-t? Talán én is.
ILONA
Ha van grape-fruit, az a legjobb.
LÍVIA
Igen, grape-fruitot szintén.
SAS
Persze, hogyne! Mara, kérlek, grape-fruitot a hölgyeknek!
Mara tölt.
LÍVIA
Mennyiért vetted ezt a hongkongit?
MARA
Büszkén. Ezernyolcszázért!
LÍVIA
Nem akarlak bosszantani, drágám, de alighanem becsaptak. Az enyém… A fejére mutat.
LÍVIA
Na ugye? Mert ez eredeti! Persze négyezer volt, sajnos… Ó, köszönöm, csak egy kockát a jégből! Elveszi az italt, elsétál mosolyogva.
MARA
Döbbenten bámul maga elé. Becsaptak volna?
ZOMBORI
Mivel senki nem tölt neki, odamegy az asztalhoz. Bocsánat…
ZOMBORI
Elvesz egy üveg bort. Semmit. Ne fáradjanak velem… Tölt a pohárba, Krecskaihoz lép. Kérem szépen!
KRECSKAI
Jóságosan. Kérlek szépen!
ZOMBORI
Bólint. Kérlek szépen. Csak azt akartam mondani, hogy köszönöm az iménti figyelmeztetést, de még nem vagyok lehengerelve. Alighanem szeretnének lehengerelni, de én nem hagyom magam!
KRECSKAI
Szórakozottan, mert a koccintást várja. Helyes, fiatalember, nagyon helyes! Megemeli a poharát. Meddig tartsam még?
ZOMBORI
…és én alapjában véve vidám fickó vagyok, de van néhány alapvető dolog, ami elkeserít. Mondhatnám…
KRECSKAI
Mint az előbb. Ez a férfias beszéd! És csak így tovább! Saséknak. Hanem erre a pompás rostonsültre igazán jól fog csúszni ez a remek vörös bor!
ILONA
Felkiált. Azerbajdzsánban! Ott volt az a príma férfiszakács! Most eszembe jutott. Emlékszel, Géza?
ZOMBORI
Közben Krecskainak. …ezekről szeretnék beszélni veled, mivelhogy nem privát ügy…
KRECSKAI
Bármikor! Bármikor! Elfordul tőle, Ilonának. Azerbajdzsánban nem voltam veled.
ILONA
Persze, Azerbajdzsánban egy nődelegációval voltam.
MIHÁLITZ
Valóban, az újságban is olvastuk, hogy Krecskai elvtársnő egy nődelegációval…
SAS
Mindenkinek van a poharában?
ILONA
Jaj, egy ilyen hivatalos út olyan fárasztó! Utána mindig felmegyek pihenni Parádra, Mátraházára…
KRECSKAI
Gyorsan. Na, mire igyunk?
SAS – MIHÁLITZ
Egyszerre. Halljuk! Halljuk!
Egymásra néznek csodálkozva.
MARA
Talán bizony a frankfurti útra?
LÍVIA
Ilonának. Én is kimegyek Gusztival Frankfurtba, már megbeszéltük.
MARA
Döbbenten. Te? Ó, igazán?
MIHÁLITZ
Á, még szó sem volt róla!
SAS
Türelmetlenül. Krecskai elvtárs akar beszélni!
ILONA
Meghatottan. Kitűnő szónok!
MARA
Nagy megtiszteltetés volna!
Néma csend. Krecskai a középre áll, kezében pohár, felnéz a magasba, fejét oldalt ejti. Ekkor Zombori a háttérben hangos csobogással tölt bort a maga poharába. Lepisszegik.
KRECSKAI
Monoton, hivatalos hang. Barátaim! Kell a tréfa, a nevetés, de most fordítsuk komolyra a szót. Együtt vagyunk? Együtt vagyunk. S ha megnézzük, hogyan vagyunk együtt, elmondhatjuk, hogy a mi kis közösségünk jó közösség, kialakult az egységfront barátságban és megértésben. Általában az a véleményem, hogy az emberek elhúzódnak egymástól, bizalmatlanok…
ZOMBORI
Úgy van! Lepisszegik.
KRECSKAI
Igaz ez? Helytálló ez? Nézzünk körül, s meglátjuk, mi úgy vagyunk itt, mint egy nagy család. Felmerül a kérdés joggal, hogy vannak-e hibák…
ZOMBORI
Bajok! Lepisszegik.
KRECSKAI
…de ezeket nyíltan és bátran feltárjuk. Ürítem poharam a nyílt szó, a Kintről autódudálás, lepisszegik… a nyílt, őszinte emberi kapcsolatok további megőrzésére. Emeli poharát, jelt ad az ivásra. Isznak, taps, éljenzés, Krecskai finoman csendet int. Mutatja, hogy üljenek le. Leülnek. Krecskai állva marad, kis barátságos mosollyal előveszi kabátja belső zsebéből Sas útlevelét.
KRECSKAI
Kérlek, Sas elvtárs… Sas feláll. Azt hiszem, elérkezett a megfelelő pillanat, hogy…
Ebben a pillanatban a bejárati ajtóban megjelenik Ancsika. Öltözéke feltűnő, csinos.
Mind arra néznek, Sas elsápad, Mara megkövül.
Ancsika arcán fölényes mosoly, várja a támadást. De Mara hirtelen úrrá lesz az érzelmein, a legbájosabb mosolyával indul Ancsika felé.
MARA
Nahát! Ezt a kedves meglepetést! Ancsika arcára fagy a mosoly, erre nem számított. Hát igazán! Nem találok szavakat! Béni! Mit szólsz hozzá, micsoda kedves meglepetés!
SAS
Hirtelen Krecskaihoz. Kérlek, Krecskai elvtárs, ne értsétek félre, egy szó sem igaz az egészből.
KRECSKAI
Még mindig kezében az útlevél. Na, természetes, de…
ANCSIKA
Sas dadogása láttán ismét fölényes. Nem vártatok, ugye?
MARA
Hogyne vártunk volna! Téged? Ugyan!
Krecskai egy darabig még kezében tartja az útlevelet, de most úgysem adhatja át, hát elteszi zsebre.
SAS
Félreérti Krecskai mozdulatát, kétségbeesve. Bizonyára félreérthető helyzet, de elmagyarázom… ő nem az én…
MARA
Közbevág. A barátnőm! A legkedvesebb barátnőm!
SAS
Meglepve. Igen, igen… éppen ezt akarom mondani!
MARA
Ancsinak. Hát gyere, gyere, te nálunk úgyszólván otthon vagy! Hadd mutassalak be! Ancsika. És a vendégeink: Krecskai elvtársék…
Krecskai bólint, Ilona futó mosolyt ereszt meg.
Mihálitzék… Minket, azt hiszem nem kell bemutatni.
Kis derültség.
Zombori várja, hogy őt is bemutassák, kicsit meghajol, de nem törődnek vele.
ANCSIKA
Nem. Titeket nem. Sem téged, sem Bénit!
SAS
Sietve, Krecskainak. Úgy érti, hogy ismerjük egymást, hehe…
ANCSIKA
Sasra tekintve, Marának. Megengeded, édesem, hogy a férjed mellé üljek?
MARA
Fojtott indulattal, de bájosan. Parancsolj, ez csak természetes! Remélem, nem okoz zavart a barátnőm?
KRECSKAI
No, hát nem vagyunk mi hercegek, hogy mentegetőzni kellene előttünk egy váratlan vendég miatt.
Derültséget várva pillant körbe, leül Ilona mellé.
MIHÁLITZ
Kis éllel. Ma senkit sem köt az etikett.
Ancsika Sas mellé telepszik, Mara ugrásra készen követi.
ILONA
De mondtátok is, hogy várunk valakit.
MARA
Hát persze hogy mondtuk!
LÍVIA
Volt róla szó? Nem emlékszem.
SAS
Zavartan elhúzódik Ancsitól. Volt, csak… csak aztán nem volt, mert…
KRECSKAI
Semmi baj. Bájos hölgyeket mindig szívesen látunk. Jópofán. Úgyis van egy facér fiatalember a társaságunkban. Zombori kolléga!
SAS
Kap a szón. Az ám! Éppen miattad hívtuk a hölgyet!
MARA
Zomborinak. Ó, látja, hogy gondoskodik magáról a férjem?
ANCSIKA
Bájosan a társaságnak. Engem nem hívtak. De ez csak egy kis megbocsátható feledékenység…
MARA
Sasnak. Hallod, Béni, Ancsika megbocsátja ezt a kis feledékenységet.
SAS
Zavartan Krecskainak. De esküszöm, direkt Zombori miatt!
MARA
Sietve. Akkor hát folytassuk ezt a szép estét!
ANCSIKA
Ó, persze, csak folytassátok!
ILONA
Ja, az embereket a tévével…
ILONA
Arról volt szó, hogy az embereket várjuk a tévével.
SAS
Nem tudja, mire válaszol. Na ugye? Igazán csak Zombori miatt! Zombori legyint. Ne legyints, Zombori.
ZOMBORI
De legyintek! Mindenki legyint, én is legyintek! Iszik.
SAS
Mindenki legyint! Nagyon jó. Hehehe… Nagyon jó.
MIHÁLITZ
Béni, ez nem nevetséges!
KRECSKAI
Ejnye, Zombori kolléga, én ebben a korban csupa tűz voltam!
KRECSKAI
Ezek a mai fiatalemberek behúzódnak egy sarokba, begubódznak, érthetetlen!
MIHÁLITZ
Mi annak idején megforgattuk a világot!
ZOMBORI
Engedtétek, hogy beszéljek a tévében?
MIHÁLITZ
Ideges nevetéssel. Tévé! Szereplés! Hát az a fontos?
KRECSKAI
Az egy nagyon figyelemre méltó fórum!
LÍVIA
Gyorsan Ancsinak. Te is itt víkendezel valahol a környéken?
ANCSIKA
Mindeddig gúnyos mosollyal figyelte a társaságot. Ó, nem. Sem a környéken, sem másutt. Sasnak. Beültem egy taxiba, és jöttem.
SAS
Félszegen. Nagyszerű!
MARA
A társaságnak. Az a szokásunk, hogy csak úgy találomra meglátogatjuk egymást. Betoppanunk.
ANCSIKA
Betörünk… Így pontosabb.
MARA
Túlzó nevetéssel. Betörünk!
SAS
Krecskainak, dadogva. Mostanában tanulmányozom ezeket a szakkönyveket…
MIHÁLITZ
Milyen szakkönyveket?
SAS
A… a… szakkönyveket, ugyebár…
Ancsi gúnyosan nézi.
MARA
Miért nem iszunk? Béni, tölts a kedves vendégeknek!
SAS
Hogy hol jár az eszem? Kitikkadtok!
Sietve tölt.
ILONA
Ancsinak. Taxival Pestről? Az rengetegbe kerül!
ANCSIKA
Ha az ember kíváncsi a barátaira, akkor semmi sem drága. Gondoltam, itt az ideje, hogy megnézzem, mi van velük.
LÍVIA
Önzetlen barátnőd van.
MARA
Ancsika már ilyen! Béni, mi lesz azzal az itallal?
SAS
Csinálom! Krecskai elvtárs, maradsz a whiskynél, igaz?
KRECSKAI
Igen, igen, a vörös bornál.
MIHÁLITZ
Nekem lesz a Johnny Walker.
Sas idegesen csörömpöl az üvegekkel, össze-vissza tölt.
ANCSIKA
Líviának, Ilonának. Az ember nem szívesen ül otthon egyedül, magányosan, ha tudja, hogy elmehetne ahhoz, akit szeret, nem igaz?
LÍVIA
Ó, sokszor én is úgy unatkozom.
ILONA
Miért, te hol dolgozol? Sasnak. Nekem a grape-fruitból!
LÍVIA
Affektálva. Most nem dolgozom sehol, csak anya vagyok és feleség, de ez is éppen elég kimerítő!
MIHÁLITZ
Az a helyzet, hogy Lívíának nem szabad sokáig egy helyben ülnie… Sas kapkodását nézi. Johnny Walkert mondtam, nem gint! Vagy mi ez? Víz?
SAS
Szórakozottan. Ez? Nem. Ja? Gint?
ANCSIKA
Élvezi Sas zavarát. Nicsak, Béni, neked remeg a kezed? Csak nincs valami baj!?
MARA
Közbevág. Én is kérek valami finomat, Béni!
Sas Mara kezébe nyom egy teli palackot, majd gyorsan visszahajol az üvegek fölé.
MIHÁLITZ
Johnny Walker, öregem! Mit csinálsz?
ANCSIKA
Gúnnyal. Kapkod. Milyen különös. Máskor mindig olyan nyugodt. Nem?
KRECSKAI
Hja, a sok munka! Mindig mondom az elvtársnak, a munka az egyszersmind front! Ott meg is lehet sebesülni!
MIHÁLITZ
Igen, de sajnos Líviának egy helyben állnia sem szabad sokáig. Így aztán elég problematikus…
LÍVIA
Meg aztán mindenütt az a tömeg, az a sok ember, az a rumli! Á!
MARA
Nem is tudtam, hogy valami bajod van.
Sas osztogatja a poharakat.
ILONA
Líviának. Csak nem?
KRECSKAI
Ma már nem a barikádokon folyik a harc. De a munka! Az is barikád!
ILONA
Ó, kitűnő nyugtatók vannak. Én is nyugtatókat szedek mindig a konferenciák előtt. A felelősség, ugye… Belekortyint az italába. Ez grape-fruit?! Köhög.
MARA
Hogy terelje a szót. Jaj, a grape-fruitról jut eszembe! Hol is láttam mostanában egy isteni receptet?
SAS
Kap rajta. Az ám, Krecskai elvtárs, képzeld, egy olyan isteni receptet… Átadja a bort.
KRECSKAI
Értetlenül. Milyen receptet?
SAS
Megzavarodva. Egy receptet…
SAS
Hol is láttad, Mara? Nyújtja a poharat Mihálitznak.
MIHÁLITZ
Hát mégis gint töltöttél?
MIHÁLITZ
Mi van veled, öregem? Nem értelek!
ANCSIKA
Nézi Sast, felnevet. A kis hami-hamis! Milyen ideges!
LÍVIA
Hami-hamis? Milyen aranyos. Jóízűen felnevet.
ANCSIKA
Hát még akkor milyen aranyos volt, amikor ott állt pizsamában!
MARA
Kapkodva. Ja, a Nők Lapjában! Ott volt az az isteni recept! Kell hozzá egy grape-fruit, alma, banán, ananász, Curacao likőr…
SAS
Holtsápadtan. Remy Martin… Ancsika… Tölthetek?
LÍVIA
Jaj, hogyan volt, meséljétek!
MARA
…a grape-fruit héjába töltjük a gyümölcssalátát…
ANCSIKA
Még mindig kacagva. Feledhetetlen… igazán feledhetetlen, ahogy…
SAS
Miközben nyújtja Ancsinak a poharat. Á, ez egy régi sztori… egy régi rossz történet… Ancsika! Egy kis Remy Martin! Csirió!
ANCSIKA
Elveszi tőle a poharat, hirtelen elhagyja a nevetést, és a konyakot vad mozdulattal kilöttyinti a padlóra. Nesze! Általános döbbenet.
MARA
Egy pillanat múlva hirtelen ötlettel ő is kilöttyenti a poharát. Nesze!
Sas döbbenten áll.
MARA
Feltalálja magát. Ez… ez egy játék! Régi szokásunk!
SAS
Ámulva. Ja… vicc… viccelődés… Rákap. Amit kiöntünk, az nem árt a szervezetnek. Az alkohol. A szervezetnek. Érted, Krecskai elvtárs?
KRECSKAI
Értem. Hogyne. Nagyon okos…
LÍVIA
Vihogva ő is kiönti a poharát. Nesze! Körbepillant. Így kell? Remek!
Mihálitz aggódva nézi.
ANCSIKA
Viccelünk. Mi csak úgy elviccelgetünk egymással!
SAS
Tréfálgatunk, érted, Krecskai elvtárs!
KRECSKAI
Helyes, helyes! Csak ne legyünk zabolátlanok!
ANCSIKA
Mi nagyon értjük a tréfát így hármasban!
ZOMBORI
Ancsihoz lép. Inni kell, azt mondom, nem kiönteni. Inni kell, nem odafigyelni, és kész! Iszik.
MIHÁLITZ
Zombori, te azt mondtad, soha nem iszol!
ZOMBORI
Most már iszom. Mi mást csinálhatnék? Mondják meg, mi mást csinálhatnék?
ANCSIKA
Krecskainak. Sas Béni szeret viccelni. Nem tudta?
SAS
Kétségbeesett igyekezettel. Hát tetszik látni, milyen remek ez is! De komolyan… ez egy kitűnő játék! Nem tudom, jól megfigyelték-e. Tessék nézni! Töltünk… Tölt egy pohárba. Aztán egy könnyed mozdulattal kilöttyintjük a földre… így! Kilöttyenti, az ital ráfröccsen Krecskai nadrágjára. Ó, pardon, pardon!…
KRECSKAI
Felugrik. Hát jó, jó, de a nadrágom!
ILONA
Géza! A ruhád! Jaj, nekem tartózkodnom kell az izgalmaktól, abszolúte nyugodt körülményekre van szükségem!
Ancsika nevet.
SAS, MARA
Egyszerre ugranak Krecskaihoz, törülgetik a ruháját. Igazán nem akartam… Jaj, talán nem fog meglátszani… Egy kis vizet! Mara szódáért szalad, zsebkendőt vizesít be, kapkod. Így, így!… Nahát Béni, ne ott! Itt! Így… Stb.
KRECSKAI
Elhúzódik. Nem kell. Jó lesz már!
ZOMBORI
A háttérben nevet. Jó kis viccek! Az ám!
MIHÁLITZ
Zombori, te ezen nevetsz? Jellemző!
ZOMBORI
Feltápászkodik. Most én jövök! Most meg kell hallgatnotok engem!
SAS
Nem látod, hogy milyen baj történt? Ülj le szépen, és igyál!
ZOMBORI
Baj! Igen! Baj! Éppen a bajokról akarok beszélni! Csendet kérek!
MIHÁLITZ
Zombori, te részeg vagy, hallgass!
ZOMBORI
Elkullog. Zombori, hallgass! Hallgass! Mindig csak hallgass!
SAS
Igazán nem értem, hogy történhetett ez? Ki fogjuk tisztíttatni a ruhádat, kérlek!
ILONA
Marám, ne zavartassátok magatokat, mi máris indulunk.
SAS
Isten őrizz! Szó sem lehet róla! Minden rendben van!
ILONA
Nincs még itt a sofőr? Jaj, úgy megfájdult a fejem.
LÍVIA
Utánozza. Nekem is!
MIHÁLITZ
Krecskainak. Kérlek, ha indulni akartok, itt a kocsim, Lívia jól vezet.
ILONA
Igénybe fogjuk venni, kedves Mihálitz. Géza, hol a kalapod? Kalap nélkül nem mehetsz ki, meghűlsz!
ANCSIKA
A frankfurti út is csak vicc volt, igaz?
SAS
Krecskainak. Annyira igyekeztem, hogy jól érezzétek magatokat!
KRECSKAI
Kérlek, semmi baj, minden pompás volt… Hol a kalapom?
ANCSIKA
Sasnak. Az is csak egy könnyed vicc volt, egy kis játék, amikor megígérted, hogy kiviszel magaddal?!
ILONA
A férjének. Nincs meg a kalapod?!
MARA
Azt se tudja, hová figyeljen. Jaj, hogyne volna meg Krecskai elvtárs kalapja?!
SAS
A társaságnak, kapkodva. A feleségem barátnője valamit félreértett…
ILONA
Sasnak. Nem magának adta oda a férjem? A kalapra érti. Krecskai keresgéli a kalapját.
ANCSIKA
Közben. Béni, én nem tehetek róla, kikészültem…
MARA
Túlkiabálja. Hát keressük! Az lehetetlen, hogy ne találjuk meg Krecskai elvtárs kalapját!
Már mindenki keresi, csak Zombori és Ancsika nem.
ANCSIKA
Sasnak. Várlak, ott ülök a szobámban azóta, és várlak…
KRECSKAI
Ancsika szavai hallatán. A szobában? Átsiet a szomszédos helyiségbe.
ANCSIKA
Közben Sasnak. …megígérted, hogy nem hagysz el, hogy mindig együtt leszünk, hogy kiviszel… én leszek a tolmács…
MIHÁLITZ
Megtorpan a kalapkeresésben. Béni, te nem tudsz németül?! Int Líviának, hogy ő is figyelje, mi zajlik itt!.
KRECSKAI
Visszajön a nappaliba.
LÍVIA
Krecskaihoz ugrik. Gusztinak a német a második anyanyelve!
KRECSKAI
Gratulálok!… Ott sincs!
ILONA
Jaj, olyan jó kis kalap volt! Moszkvában vettem!
ANCSIKA
Megragadja Krecskait. Beadatta velem az útlevélkérelmet…
KRECSKAI
A kalapon jár az esze. Majd utánanézek, megérdeklődöm… Otthagyja.
ANCSIKA
Krecskai után. Íratott a húgomnak Bostonba, hogy küldjön a címünkre dollárt!…
SAS
Krecskainak. Címünk? Azt sem tudom, miféle cím…
KRECSKAI
A kalap eltűnésére gondol. Azért ez mégis különös!
SAS
Kétségbeesve. A húga nem is Bostonban lakik, hanem Los Angelesben! Bútorkereskedő! Még ő mondta!
KRECSKAI
Fölöttébb különös…
ILONA
Marának. Egyszer már eltűnt ez a kalap, olyan pechesek vagyunk vele… Vagy elcserélték, hogy is volt, Géza? Hol keresed? A kandallóban?
KRECSKAI
Talán becsúszott ide?
ANCSIKA
Közben, Sasnak. Hát már nem emlékszel, miről álmodoztunk? Ketten, idegenben, távol mindenkitől?
MARA
Mindvégig kéztördelve figyeli a zűrt. Jaj, ott lesz, azt hiszem… A semmibe mutat.
ILONA – LÍVIA – KRECSKAI
Hol?
SAS
A beálló csendben. Én, távol mindenkitől? Én, a közösségi ember? Egy felelős beosztású ember? Feltételezed ezt rólam Krecskai elvtárs?!
ILONA
Már tudom! Jézusmária, Géza, már tudom! Nahát, nahát, nahát!…
ANCSIKA
Közben. …ez az ember nekem mindenem volt, én faragtam belőle férfit!…
ILONA
A kocsiban! A kocsiban hagytad, Géza!
ANCSIKA
…én csináltam belőle valakit!
MARA
Talán én! Ancsinak mondja.
ILONA
Marának. Dehogy, dehogy! Amikor kiszálltunk, akkor…
MARA
Sziszegve Ancsinak. Ancsikám, ne tévesszük el a házszámot!
ANCSIKA
Nincs eltévesztve a házszám, tudom, mit beszélek!
SAS
De hát férfit… embert, belőlem, te? Ti?! Talán én, Krecskai elvtárs!
KRECSKAI
Ilyesmit! Nahát! Igazán restellem… A szórakozottságra érti.
Sas azt hiszi, neki válaszolt, megsemmisülve hátrál, Ancsika elé kerül.
ILONA
Aggódva a társaságnak. Egy kis huzat, egy hűvösebb légáramlat már megárt neki… Krecskai közben azt hajtogatja: „Ugyan, ugyan…”. De, de! Gézának annyira veszélyes kalap nélkül! Nem is tudom, remélem, nem nagyon hűvös az este?! Még az hiányzik, hogy beteg legyél! Majd megint kikapunk attól a drága, aranyos Halász doktortól! De, de majd én hallgathatok, hogy nem vigyázok…
ANCSIKA
Ilona szövegével együtt Sasnak. De jól van! Nem kell semmi! Nekem Itt Marára néz. nem kell semmi! Hanem azt jól jegyezd meg, hogy én kimegyek utánad, ott leszek mindenütt, nem szabadulsz tőlem olyan könnyen, erre számíts!… Mihálitz mindvégig kárörvendően figyel. Mara most széles mozdulattal a társaság elé áll, hogy mindenki jól hallja. Ez Sas Béni! Tessék megnézni! Ő! Ő az! Döbbent csend, bámulják Sast, Ancsika ezt elégtételnek érzi. Megfordul. Ne kísérjen ki senki!… Kiviharzik.
KRECSKAI
Értetlenül. De Sas elvtárs! Mi volt ez?!
SAS
Kapkodva. Ez egy szegény özvegyasszony… elvált a férjétől… egy kis zavar… Összetévesztett valakivel… azt hiszem…
KRECSKAI
Kis csend után. Fantasztikus, hogy ilyesmi előfordulhat… Még mindig a kalapra érti, tesz egy mozdulatot – a fejéhez emeli a kezét, értetlenül hümmög.
SAS
Riadtan. Félreértés, semmi különös, ugye, merő tévedés…
KRECSKAI
Ilonának. Biztos, hogy a kocsiban?
MIHÁLITZ
Készséggel. Az autóm menetkészen!
ILONA
Igen, igen, kedves Mihálitz… Indulna.
MARA
Sebesen. Jaj, a jégkrémről megfeledkeztem! Finom jégkrémet készítettem! Ilonám! Lívia!
Bejön az I. és II. Munkás, hozzák a tévékészüléket. Megállnak.
Senki sem törődik velük, erre a készüléket leteszik a sarokba, bekapcsolják, igazítják.
SAS
Krecskai elvtárs, hadd magyarázzam meg!…
ILONA
Nem, nem, már mennünk kell. Jaj, kalap nélkül. Géza!…
MARA
Sétáljunk még egyet a kertben! Figyelmeztetően. Béni!
SAS
Krecskai elé áll. Hát direkt sütöttem a húst, amit szeretsz, jól éreztétek magatokat… Ne menjetek még, nem tehetitek…
KRECSKAI
Átnéz Sas fölött, a két munkáshoz lép. Az elvtársakat még nem ismerem. Bemutatkozik. Krecskai. Krecskai. Kedvesen int nekik, otthagyja őket.
SAS
Közben. Medoc noir! Tölthetek egy pohárral? Igyunk egyet, na! Egy koccintás! Csak egy perc még! Krecskainak. Én egy józsefvárosi házban… igaz, Mara? Marával együtt! A lichthof mellett volt a lakásunk! Hiszen tudod, a Vasárugyárban… vagyis a Faárugyárban! Megbíztak bennem… Futólag a Munkásokra mutat. …a szaktársakkal! Igyekeztem! Helytálltam! Ugye, most a német nyelvben is… Kétségbeesve. Nekem ahhoz semmi közöm, amit ez a két nő… Nem értem, mit akarnak tőlem! Nekem csak a munkám… egy férfinak csak a munkája, hiszen tudod…
KRECSKAI
Igyekszik kiszabadulni Sas karjából. Igen, igen… hogyne…
MARA
Idétlenül. A grape-fruit recept… Ilonám! El ne feledd…
LÍVIA
Marának. Pá, drágám! Nagyszerűen éreztük magunkat… Búcsúzkodnak.
II. MUNKÁS
Jó hangosan. Be van kapcsolva. Meg lehet nézni!
Valamennyien a képernyőre merednek.
ZOMBORI
Előbotorkál. Ebből hagytatok ki engem… Ebből az adásból. A tévé elé áll. De most meghallgattok!
I. MUNKÁS
A tévére mutat. Na, már van kép… Hang is, tessék!
Ellökdösik Zomborit.
SAS HANGJA
A tévéből. Fordítsuk komolyra a szót… Ugyanolyan hanghordozással beszél, mint Krecskai. Együtt vagyunk? Együtt vagyunk. S ha megnézzük, hogyan vagyunk együtt, elmondhatjuk, hogy a mi kis közösségünk jó közösség, kialakult az egységfront barátságban és megértésben…
MIHÁLITZ
Krecskainak. Most én jövök!
MIHÁLITZ HANGJA
A tévéből. Általában az a vélemény, hogy az emberek elhúzódnak egymástól, bizalmatlanok. Igaz ez? Helytálló ez?
LÍVIA
Csalódottan. Ó, már megint Sas!
MARA
Krecskainak. Tetszik látni? Béni!
SAS HANGJA
A tévéből. Nézzünk körül, s megláthatjuk, mi úgy vagyunk itt, mint egy nagy család. Felmerül a kérdés, joggal, hogy vannak-e hibák…
ZOMBORI
Itt jöttem volna én!
Lepisszegik.
SAS HANGJA
A tévéből. Vannak hibák, de ezeket nyíltan és bátran feltárjuk.
IDEGEN HANG
A tévéből. Köszönjük, nagyon köszönjük! Most pedig kapcsoljuk a Millenáris pályát. Ferikém, hallasz engem?…
MIHÁLITZ
Kikapcsolja a készüléket.
MIHÁLITZ
Ez már egy másik műsor.
ZOMBORI
Nem mondtatok semmit, engem meg kihagytatok!
MIHÁLITZ
Krecskainak. Hogy vagy megelégedve?
KRECSKAI
Gratulálok. Nagyon eredeti. Kicsit merész szöveg, de nagyon eredeti…
MIHÁLITZ
Széles mosollyal. Akkor mehetünk?
KRECSKAI
Szórakozottan. Igen, igen… Azt hiszem, mindent megbeszéltünk… Igen. Az útleveled megvan… Most egyikre sem néz.
MIHÁLITZ
Nagy várakozással. Az enyém?
KRECSKAI
Sasnak. Hiszen odaadtam, igaz? Sas döbbent arca láttán végigtapogatja a zsebeit. Megérzi tenyerével a belső zsebében – kiveszi. Nem. Lám, itt van… Széles gesztussal Sasnak nyújtja. Tessék!
SAS
Nem hisz a szemének, dadogva. De… Krecskai elvtárs…
KRECSKAI
Kegyesen, tiltón felemeli kezét. Nem, ne!… És ahogy mondtam: pompás, pompás! Igazi hogyismondjam… na! Hát akkor menjünk! Holnap a munka! Találkozunk! Mihálitznak. A te kocsiddal, ugyebár? Mihálitz kényszeredetten mosolyog, sértetten bólint. Hol az én kocsim?…
Értetlenkedve körbenéz, bólogat, indul. A többiek követik, csak Zombori marad benn.
MARA
Megtaszítja a sóbálvány Sast. Ne állj itt! Krecskaiék után siet. Ó, ugye milyen tiszta a levegő nálunk? A virágok illata!… Szedek egy csokorravalót… Eltűnnek.
SAS
Szélütötten áll, nem ért semmit. Dadogva. Krecskai elvtárs! Én mindig igyekeztem. Én igyekeztem! Nekem mindig a munka!…
Alvajáróként megy ki utánuk.
Zombori és a két Munkás marad a színen.
ZOMBORI
Még annyit sem mondanak, hogy menjek el. Mintha itt sem volnék!
I. MUNKÁS
II.-nek. Te, azt a kalapot mi vittük ki a dobozokkal.
II. MUNKÁS
És akkor mi van?
I. MUNKÁS
Merthogy ezek azt mondták, a kocsiban felejtették.
II. MUNKÁS
Eh! Beszélnek összevissza.
I. MUNKÁS
Az igaz! Ebből a tévéhogyishívjákból sem értettem egy szót sem!
II. MUNKÁS
Nem is azért mondták, hogy értsd!
ZOMBORI
Odamegy hozzájuk. Akkor legalább maguknak hadd mondjam el!
ZOMBORI
Amit nekik akartam.
I. MUNKÁS
Nekünk azt ne tessék, kérem. Mi dolgozunk.
ZOMBORI
Hallgassanak meg! Legalább maguk!
II. MUNKÁS
El akarom érni az utolsó buszt! Füttyent, bejönnek a díszítők. Bontunk, emberek!
Nekilátnak dolgozni, kihordják a kellékeket, bútorokat.
ZOMBORI
Ott téblábol köröttük. Valakinek csak el kell mondanom. Figyeljenek ide! Baj van! Valami baj van, de az a feneség benne, hogy olyan, mintha nem volna. Megragadja az I. Munkást. Mintha nem volna semmi baj, de mégis…
I. MUNKÁS
Munkaidőben vagyunk, kérem!
Lerázza, tovább dolgozik.
ZOMBORI
Én alaposan megvizsgáltam mindent. Mondhatnám. Én az emberi lélekkel akartam foglalkozni, engem az emberi lélek érdekel…
I. MUNKÁS
Tessék vigyázni az útból!
ZOMBORI
Maguk tanúsíthatják!
II. MUNKÁS
Felüti fejét. Mit?!
ZOMBORI
Hogy kihagytak… szántszándékkal, ott a tévében! Maguk látták!
I. MUNKÁS
Elhúzódik. Nekem most emelték az órabéremet. Nagyon fontos a nyugdíj előtt!
I. MUNKÁS
Emelték az órabéredet? Ne mondd! A díszítőknek. Na, emberek, igyekezzünk, nyomás!
ZOMBORI
Értsék meg… A díszítők meg a két Munkás kimennek… Ne menjenek el! A közönséghez fordul, hunyorogva néz át a rivaldán. Tetszik érteni, miről beszélek, nem? Valami baj van… A mellére bök. Itt belül… Nem akartam ajtóstul rontani a házba, meg akartam beszélni a főnökeimmel, de Sas elvtárs nem ér rá, Krecskai elvtárs nem ér rá… Senki sem ér rá! És miért? Mert valami történt az emberekkel. Valami nagy baj. Lehet, hogy velem is. Bizonyára. De ezt meg kell beszélni. Barátian…
Visszajön a két Munkás, egy pillanatig nézik, hallgatják Zomborit a háta mögött, aztán.
I. MUNKÁS
Késő van, nem tudunk túlórázni.
II. MUNKÁS
Ki se fizetik. Nincs rá keret…
ZOMBORI
Közben a közönséghez. Nagyon kérem, ha valakinek van erre módja és lehetősége, szóljon, összeülünk… Kutat a zsebeiben, noteszt, ceruzát vesz elő. Izgatottan. Tehát? Név, cím, egyeztetjük az időt… Reménykedve vár.
II. MUNKÁS
Zomborira mutatva, a társának. Szólni kellene neki. Nem érem el az utolsó buszt!
ZOMBORI
A közönségnek. Vagy úgy gondolják, hogy erről nem érdemes beszélni? Hogy tévedek? Kétségbeesve. Mondják meg, kérem!…
I. MUNKÁS
Á, hát ezt nem lehet kivárni! Kiáltva. Függönyt! A függöny lassan leereszkedik, Zombori ott áll kéztördelve a közönség előtt.
ZOMBORI
A közönségnek. Kérem… nagyon kérem! Csak az a fontos, hogy szót értsünk… legyen türelmünk… szánjunk rá egy kis időt… ez nagyon fontos… ez életbe vágóan… A függöny csaknem elsepri Zomborit, hangja még hallatszik a lezúduló kárpit hullámai közül. az emberi lélek… az ember… az ember!
Vége
|