Adáshiba
VANDA, Bódogék lánya, harmincéves
DÖNCI, a fiuk, harminc fölött
SACI, Dönci felesége, huszonhat éves
IMRUS, Bódogék fia, tizenkilenc éves
EMBERFI, albérlő Bódogéknál, harminchárom éves
SZŰCS ÚR, Bódogék szomszédja, ötvenéves
Történik napjainkban, sajnos.
Szín: kis családi ház nappali szobája (ebédlője?) valahol Budapest olcsóbb zöldövezetében. A berendezést nem írom le: utazásaim során láttam, hogy többé-kevésbé azonos a kispolgárok lakta házak (lakások) berendezése. A bútorzat gyárakban készült s részletre vásárolt az áruházakból. Akárcsak a szobadíszek. A kerámiák, a falvédők stb. Talán csak annyit: Bódogéknál van néhány régi bútor is; egy-két ósdi fotel, kárpitozott ebédlőszék; s a csaknem főhelyet elfoglaló ebédlőasztal is családi hagyaték; ovális alakú, faragott lábú. Tehát a szoba berendezése vegyes, és semmiféle jó ízlésről nem tanúskodik. Az egyik sarokban lemezjátszó, könyvespolc sehol. Helyette vitrin, csecsebecsékkel.
És a tévé!
A tévé a legfontosabb. Pedig nincs is a színpadon, mégis ott van, de mennyire! Hiszen a darab kezdetén már be van kapcsolva, s ki sem kapcsolják az előadás végéig. Itt, a színpadon a tévékészülék mégsem valóságos tárgy, hanem a képernyő maga a színpadnyílás: amikor Bódogék tévét néznek – a közönséget nézik, mintha ott látnának mindent. Éppen ezért legtöbbször a közönség felé ülve (vagy állva) beszélnek, cselekszenek; ha egymáshoz szólnak, leginkább akkor is a nézőtér felé bámulnak mereven. S ha a készülék nem létezik, nem is jöhet belőle se kép, se hang; hogy Bódogék mit látnak, azt csak reagálásaikból tudjuk. A játékteret úgy kell berendezni, hogy tágas is legyen a játékra meg szűk is – miként a valóságban.
A szobába jobbról és balról egy-egy ajtó nyílik. A hátsó falon ablak a kertre; látszanak a csupasz fák; ősz van, nyirkos, esős idő.
Délután öt és hat óra között kezdődik a játék.
Amikor a függöny felmegy, Bódog egy fotelban ül, papucsban, házikabátban. Szivarozgatva nézi a tévét. Kintről zajok: ajtónyitódás; egy férfihang: „Jó estét, asszonyom!” Női hang.
BÓDOGNÉ
Kurtán. Jó estét…
Ismét ajtónyitódás, -csukódás, majd kitárul a jobb oldali ajtó, és belép Bódogné. Egy tálcán evőeszközöket hoz be, lerakja, a konyharuhával egyenként törölgeti a késeket, villákat.
BÓDOG
A tévét nézve, mellékesen. Ki volt az?
BÓDOGNÉ
Megint valami pasas. Valami horgász vagy micsoda.
BÓDOG
Honnan tudod, hogy horgász vagy micsoda?
BÓDOGNÉ
Olyan halszaga volt. És látszik is rajta. Ez is szakállas. Kerek fejű, szakállas… Mi megy a tévében?
BÓDOG
Tudományos magazin.
BÓDOGNÉ
Megint ez a bemondónő! Fántásztikus! Ilyen frizurával odaengedni! Felfújja az arcát, mintha utánozná. Be-be-beh!… Nem is tud beszélni!
BÓDOG
Ez már a tizenkettedik.
BÓDOG
Nem. A horgász vagy kicsoda. Egy hónapja van nálunk ez a… mi is a neve?
BÓDOGNÉ
Én is mindig elfelejtem. Várjál csak?… Emberfi!
BÓDOG
Emberfi! Ez is egy név? Ipszilonnal írja?
BÓDOGNÉ
Csak i-vel. Egy ef és i. – Mik ezek, cápák?
BÓDOG
Delfinek. Delfinek, ahogy játszanak.
BÓDOG
Senki sem mondta, hogy nézd…
BÓDOGNÉ
Vanda még nem jött haza…
BÓDOG
Biztosan túlórázik. Nevet. Ahogy ezek labdáznak! Azt mondják, a delfin okosabb, mint az ember!
BÓDOGNÉ
Akkor is undorító! Az a sima hátuk! Böhhh!
BÓDOG
A tizenkettedik pasas egy hónap alatt.
BÓDOGNÉ
Hát tiltsuk meg neki? A barátai. Azt mondja, a barátai.
BÓDOG
Nem szeretem ezt a nagy jövés-menést!
BÓDOGNÉ
Te akartál albérlőt. Nem te akartál albérlőt? Nahát!
BÓDOG
Jól jön az a havi hatszáz! Mihez kezdhetünk a nyugdíjból?
BÓDOGNÉ
Külön bejárat – nem tilthatod meg neki, hogy a barátai feljárjanak hozzá. Eddig még mindegyik nagyon udvarias volt. „Kezit csókolom, jó estét!” És csendben vannak, igazán nem csapnak lármát. Se magnózás, se nők, se bulizás…
BÓDOG
Na, ezek oroszok! Oroszok, mi? Mondtam! Villanyerőmű meg vaskohászat. Naponta kétszer! Szerintem ott már nincs is más, csak villanyerőmű meg kohó! – Tizenkét barát! Kicsit sok, nem?
BÓDOGNÉ
Jobb lenne, ha nőket hordana ide? Mindenféle frincfrancos nőket?
BÓDOG
Tényleg, nő még nem is volt nála!
BÓDOG
Te, nem gondolod, hogy ez talán…
BÓDOG
Tudod. Hogy ez olyan, hogy is mondjam…
BÓDOGNÉ
Olyan? Milyen? Mire gondolsz, apa?
BÓDOG
Hát olyan micsoda! Aki a fiúkat szereti.
BÓDOGNÉ
Ó, apa! Csak nem gondolod?
BÓDOG
Nem gondolod, nem gondolod! Semmit nem gondolok, csak szeretek óvatos lenni! Tizenkét barát… hm… – Nézd csak azt a… azt az izét ott!
BÓDOG
Türelmetlenül legyint. Már semmit!
BÓDOGNÉ
Arra a nagy micsodára mondtad? Mi volt az?
BÓDOG
Semmi! Mondom, hogy már nem érdekes! Mindig úgy kapkodják a képeket!
BÓDOGNÉ
De mi volt az a nagy micsoda?
BÓDOG
Semmi! Hagyjál, mert nem értek az egészből semmit!
BÓDOGNÉ
Elgondolkodva. Nekem a foglalkozása is gyanús. Olvastad a bejelentőlapon a foglalkozását? Mester! De milyen mester? Milyen?
BÓDOG
Hát mester, és kész! Valamilyen mester. Mérgelődve. Ilyenkor mindig homályos a kép! Ha csinos nőket mutatnak, mindig homályos! Még soha nem volt adáshiba, amikor a kohókat mutatták.
BÓDOGNÉ
Mindenesetre egyszerű ember. És ezek a haverok is, vagy kik… ezek is olyan egyszerűfélék.
BÓDOG
Egyszerű vagy nem egyszerű, nekem mindegy, csak pontosan fizesse a havi hatszázat.
BÓDOGNÉ
Megvárjuk Vandát meg a többieket, és csak akkor vacsorázunk, vagy…
BÓDOG
Megvárjuk! Ma lett Imrus tizennyolc éves, ma igazán együtt vacsorázhatunk!
BÓDOGNÉ
Halkan. Én is így gondoltam, csak azt hittem, már nagyon éhes vagy… esetleg…
BÓDOG
Éhes! Persze hogy éhes vagyok! Egész nap a kerítést javítottam, persze hogy éhes vagyok! De ez most nem érdekes! Kibírtam én már többet is, hajaj! Amikor katona voltam, meg minden, hajaj! Ma rendes családi ünnepséget akarok, egy kis ünnepélyességet… Mindennek megvan a maga módja! Amikor én tizennyolc éves lettem, sohasem felejtem el, az apám megkínált cigarettával.
BÓDOGNÉ
Te is meg akarod őt kínálni?
BÓDOG
Én is! Az apám szegény… soha nem felejtem el azt a gesztust, azt az ünnepélyes gesztust! Az ilyesmi örök időkre emlék… mélységes… hogy is mondjam… Egy gesztus, ami elkísér…
BÓDOGNÉ
De Imrus nem is cigarettázik.
BÓDOG
…ami megmarad az emberben… az embernek… Apám megkínált, és azt mondta: „Fiam, tizennyolc éves lettél, és…”
BÓDOG
Türelmetlenül. Mit tudom én már, hogy mit mondott?! Negyvenhárom éve!
BÓDOGNÉ
Aggodalmasan. Nem kell hogy rászoktasd a dohányzásra.
BÓDOG
Na, megint ezek a négerek! Ez egy tábornok?! Nevetnem kell! Láttál te már ilyen suvickos képű tábornokot?! – A fene akarja rászoktatni a dohányzásra! Csak megkínálom. Hogy érezze, hogy… Szóval, hogy érezze! Nahát! És ez egy tábornok?!
BÓDOGNÉ
Aggódva. Csssss! Még meghallja!
BÓDOGNÉ
Ő! A lakónk! Lehet, hogy ő is éppen egy fajüldöző.
BÓDOG
Vagy fajvédő, vagy hogy mondják?
BÓDOG
Fajüldöző? Fajvédő?
BÓDOGNÉ
Szóval olyan négerpárti vagy mi a csuda!
BÓDOG
Jaj, anya, csak te ne politizálj! Mire figyelmeztettelek egész életemben? Hogy ne politizálj! – És különben sem mondtam rájuk semmi rosszat!
BÓDOGNÉ
Azt mondtad: suvickos képű! A végén még feljelenthet! Tudod jól, hogy rögtön gyomorgörcsöt kapok az izgalomtól, ha így beleártod magad a politikába.
BÓDOG
Ha én beleártottam volna magam a politikába úgy istenigazában! Hajaj! Már régen rend lenne itt! De mennyire!
BÓDOGNÉ
Jaj, ne lovald bele magad, apa, légy rám tekintettel, és ne lovald bele magad! Más hangon. Tortát is csináltam, meg egy kis halat rántottam ki, krumplipürével.
BÓDOG
Halat! Figyeljek a szálkára is, meg nézzem a tévét!
BÓDOGNÉ
Tudod, hogy Imrus mennyire szereti a halat.
BÓDOG
Halat! – Na, tessék! Most meg a Szuezi-csatorna!
BÓDOGNÉ
Istenem! Amikor kislány voltam, milyen nagy szenzáció volt, hogy Lindbergh átrepülte!
BÓDOG
Blériot. Vagyis az óceánt. Vagyis az Lindbergh volt.
BÓDOGNÉ
Lindbergh, Lindbergh. Én is azt mondom. Nem kell folyton kijavítani engem.
BÓDOG
A Csatornát repülte át, azt mondom!
BÓDOGNÉ
A Csatornát, persze!
BÓDOG
Azt az izét… Azt a csatornát ott, a két part között, na!
BÓDOGNÉ
Pontosan emlékszem, hogy a Szuezi-csatornát.
BÓDOG
Fehér ruhában vannak! A katonák fehér ruhában vannak! Micsoda marhaság! Csupa piszok lesz. Egy katona nem vigyázhat a ruhájára! – Mondom, hogy nem a Szuezi volt!
BÓDOGNÉ
Hát kislány koromban… pontosan emlékszem…
BÓDOG
A La… Na! A La… micsoda volt… Nem jut eszembe, mert folyton zavarsz!
BÓDOGNÉ
Dehogy akarlak zavarni, apa! Tudod, hogy egész életemben csak arra vigyáztam, hogy ne zavarjalak… – Jaj, de szép az a pálmafa!
Nyílik a bal oldali ajtó, belép Vanda. Harmincéves, csinosnak mondható nő, esőkabátban van, kezében nyitott ernyő.
VANDA
Kis ingerültséggel. Micsoda idő! És ez a sár itt a kertben! Gépiesen megcsókolja a szüleit. Csók, anya, csók, apa!
VANDA
Egy vacak lámpát már fel lehetne szerelni oda a ház sarkára. Az ember csak botorkál!
BÓDOG
Annyi kiadásunk van úgyis! – Túlóráztál?
VANDA
Nem. Megpergeti az ernyőjét.
BÓDOGNÉ
Kislányom, a szőnyegre!
VANDA
Csak víz. Mondtam, hogy esik.
BÓDOG
Szerinted Lindbergh mit repült át?
VANDA
Lindbergh? Melyik újságban volt?
BÓDOGNÉ
Hogyan emlékezhetne rá Vanda? Hiszen ő még olyan fiatal. Elveszi Vandától az ernyőt, összecsukja. Túlóráztál?
VANDA
Nem. Leveti magát egy fotelba, a halántékát masszírozza, unottan nézi a képernyőt. Nézitek ezt a borzalmat, mi?
BÓDOG
Hogyhogy borzalmat? Ez a sivatag. Út is van ott…
BÓDOGNÉ
Sebtiben kiviszi az ernyőt az előszobába. Dönciék nem hívtak fel telefonon?
VANDA
Ül mereven, nézi a tévét. Nem.
BÓDOGNÉ
Az ajtóból. De jönnek?
BÓDOG
Persze hogy jönnek! Saci megígérte. Egy csomó fontos dolgot meg kell beszélnem velük… Vandához. Állandóan túlóráztok?
BÓDOGNÉ
Hirtelen felderült arccal tér vissza. Hát persze hogy az óceánt repülte át, hát persze!
BÓDOG
Nézi a tévét. Ki az a pasi, aki ennyire érti ezeket a puccsokat meg az afrikai háborúkat meg mindent? Ki ez a pasi?!
VANDA
Tekintete a képernyőn. Be lehet menni a fürdőszobába?
BÓDOGNÉ
Miért, megint elromlott a kilincs?
VANDA
Csak azért kérdem, mert szeretném tudni, hogy ez az albérlő, ez a…
VANDA
Szóval, hogy az a szakállas, vézna fickó nem zuhanyozik-e éppen?
BÓDOGNÉ
Megengedtem neki, hogy napjában egyszer zuhanyozhat.
VANDA
Nem szeretnék véletlenül rányitni.
VANDA
Pedig elég gyakran csoszog mezítláb. Még a konyhában is. Tegnap is: teát forralt, és ott állt mezítláb. De rám se nézett.
BÓDOG
Na, éppen ezért kérdeztem.
BÓDOG
Amit az előbb mondtam. A fiúkkal kapcsolatban.
BÓDOGNÉ
A fiúkkal kapcsolatban? Már nem emlékszem.
BÓDOG
Hát hallod! Rá sem nézett Vandára.
BÓDOGNÉ
Mit nézegesse? Csak nem akarod, hogy nézegesse?
VANDA
Miért ne nézegessen?
BÓDOGNÉ
Vanda, te elváltál, neked most egy jó partit kell csinálni!
Vanda felnevet.
Ezen ő nevet! Apa!
BÓDOG
Én már nem szólok semmit.
Kintről hangos autódudálás.
Na, ezek Dönciék!
BÓDOGNÉ
És te még fel sem öltöztél!
BÓDOG
Hozd ki a zakómat. Azt a csíkosat. Csak a zakómat kell felvennem.
Bódogné kisiet a másik szobába, jobbra.
De ne a kockásat hozd! A csíkosat!
VANDA
Hát akkor én bevonulok a fürdőszobába. Indul balra.
BÓDOGNÉ
A szobaajtóból. De ma még lássunk, jó?
Vanda int, hogy jó, jó!… Bódog nem mozdul a tévé elől. A nyitva hagyott ajtó mögül lábdobogás. Dönci és Saci hangja: „Nem Vanda ment be a fürdőszobába?” – „Lehet, hogy Vanda volt…” – „Hallotta, hogy jövünk, minek tűnik el? Nem is köszönt…”.
BÓDOG
A tévét nézve. Gyertek csak, gyertek, gyertek!… Dönci lép be elegáns öltönyben, mögötte Saci divatos ruhában.
DÖNCI
Á, de jó meleg van itt! Szervusz, apa! Kézdörzsölve. Jó kis otthonszag! Á, á… Megy már az elődöntő?
BÓDOG
Ma nem az elődöntő megy, hanem a gálaest Brüsszelből. Hol álltál meg a kocsival?
SACI
A kapu előtt parkolunk… – Ugye, mondtam neked, hogy ma nem az elődöntő megy! Bódoghoz lép, megpuszilja a homlokát. Csók, apuka! Anyuka? A tévére pillant. Nahát, ki ez a nyeszlett?
BÓDOG
Nektek mindenki nyeszlett! Döncihez. De nem hajtottál rá a virágágyásra? Csináltam a kapu elé egy kis ágyást… Tavaszra… Liliomot akarok, liliombokrokat.
DÖNCI
Á, jól kinn álltam meg… – Gálaest Brüsszelből? Na, jól kifogtuk! Szerintem dög unalmas lesz. Anya?
BÓDOGNÉ
Jön a másik szobából a csíkos zakóval. Itt vagyok, itt vagyok! Szervusztok, puszi, puszi… Megpuszilják egymást. Nem hívtátok fel Vandát.
DÖNCI
Pusz-pusz! Kétszer is hívtam… A tévét nézve. Tényleg nem nyeszlett! A nőknek minden más nő nyeszlett vagy tehén.
SACI
Igenis, nyeszlett! Csak te ne bámuld úgy! – Jaj, anyuka, fodrásznál tetszett lenni?
BÓDOGNÉ
Miközben leveszi a férjéről a házikabátot, s feladja rá nagy vesződséggel a zakót. Meg a piacon is, meg a szemfelszedőnél!… Te! Hogy az a szemfelszedő! Nahát! Húsz forintot kér, és itthon megnézem: két csík benne maradt!
BÓDOG
Nézi a tévét. Egészen jól mozog.
BÓDOGNÉ
Felpillant. Nah! Ezek a lábak! Láttad volna, ahogy én cserlsztonoztam!
SACI
Igaz, hogy Vanda kilépett a vállalattól?
DÖNCI
Leül, szemben a tévével, nézi. Hívtam kétszer is, azt mondták, kilépett.
BÓDOG
A feleségéhez. Anya! A gallér! A kabátom gallérja!
BÓDOGNÉ
Megigazítja. Begyűrődik, mert meg se mozdulsz!
BÓDOG
Valami indiai táncosnő, nem?
BÓDOGNÉ
Sürög-forog köztük. Halat rántottam ki. Meglepetés.
SACI
Bódogné helyére ül a fotelbe. Nem tudom, Dönci ehet-e halat? Dönci? Ehetsz halat?
BÓDOG
Mért ne ehetne halat?
DÖNCI
De lehet, hogy burmai. Azok is ilyenek. És most hol fog elhelyezkedni? Van valami terve?
BÓDOGNÉ
Kétségbeesve. Nem ehetsz halat? Mióta nem ehetsz halat?
DÖNCI
Éppen, hogy halat ehetek! Abban sok a foszfor.
SACI
Ja, persze, persze! Más hangon. Imrus?
BÓDOGNÉ
Valami szeminárium.
BÓDOG
Az egyetemen! Képzeld, az egyetemen még tartanak szemináriumot! Még manapság is! Remélem, nálatok már nincs ilyesmi?
DÖNCI
Ma már nem sokat adnak rá…
BÓDOGNÉ
Sacihoz. Édes ez a kis ruhád.
SACI
Á, elszabták! Tessék! A dereka két centivel rövidebb jobboldalt…
BÓDOGNÉ
Jaj, képzeld, a szomszédasszony meg azt mondja… Az ura rendőr, tudod, a közlekedésnél, azt mondja, képzeld, azt mondja nekem tegnap, hogy valami borzasztó nagy összeütközés… három autó meg egy teherkocsi… Nahát, képzelheted azt az izgalmat, amikor megtudtam! Kérdezem tőle, hogy hol. Azt mondja: Cegléd mellett. Cegléd mellett, de hol? – kérdezem. Hát, azt mondja Cegléd mellett. Na, erre egy kicsit megnyugodtam, mert ti úgysem jártok arrafelé.
SACI
Á, csak itt furikázunk, Pesten.
BÓDOGNÉ
Azt hiszem, lassan megterítek… Elkezd rakosgatni az asztalon.
DÖNCI
Nézi a tévét az apja mellett. És most hol fog elhelyezkedni?
DÖNCI
Vanda. Valami munka kellene neki, nem?
BÓDOG
Ott dolgozik a trösztnél. Még a barátom vitte be, tudod, a Vili bácsi…
SACI
Döncinek azt mondták, kilépett. Hogy rumlizott valakivel, vagy micsoda…
BÓDOGNÉ
Sacikám, megkérnélek, szedd le az asztalról ezt a sok mindent, hozom az abroszt, terítek… Kimegy.
SACI
Leszedi az asztalról a virágvázát, hamutartót, csipkét stb. Mit is mondtak neked a telefonba? Hogy a maga hisztis nővére, vagy hogy is fejezték ki magukat?
DÖNCI
Tudom is én már! Várj egy kicsit! Ez Róma! Isten bizony, Róma!
SACI
Tényleg! Róma! Nahát! Bódognak. Mi voltunk Rómában!
DÖNCI
Na, ugye, megismerem! Mindjárt megismertem! A Via Veneto! Emlékszel azokra a kék meg vörös abroszokra?
BÓDOG
Hol voltak itt kék meg vörös abroszok?
DÖNCI
Sacinak mondom… azok a kék meg vörös abroszok, a Cinzano-reklám színe… Nevet. Meg azok a gyönyörű szifonok az asztalokon! Ott voltak csak úgy szabadon, az utcán… a teraszokon… Róma! Nyár! Azok a színek!
SACI
A Via Veneto! Közben rakosgat, nézi a tévét. Nézd csak! Ez meg az az utca, ahol a vécé volt!
DÖNCI
Nevet. Az a vécé! Csak úgy egy palánkkal elkerítve! A piszuár!
SACI
Még te mondtad, mi? Nevet. Hogy ott csak úgy…
SACI
A Ponte Vecchio Firenzében van.
DÖNCI
Ki mondta, hogy nincs Firenzében?
BÓDOG
Akkor ez most Róma vagy Firenze?
DÖNCI
Ki mondta, hogy nem Firenze?
BÓDOG
Á, úgy kapkodják a képeket! Kimennek ezek a filmesek, ott passzióznak hetekig, de a képeket úgy kapkodják, mintha más nem is lenne kíváncsi semmire, csak ők!
DÖNCI
Beszéltem Lalával. Tudod, a mélyépítőktől. Szerez nekem ötezer darab téglát. Használtat.
BÓDOG
Majd le kell kaparni róluk a maltert.
DÖNCI
Le, de az semmi. Irtó olcsón tudja szerezni, nem is túl hibás, bontási anyag, de elég épek. Garázsnak megteszi.
BÓDOG
Még háznak is! Majd aztán a cement. Az is kell.
DÖNCI
Hát persze. Egy-á cement.
BÓDOG
Azt majd Vili bácsi. Vili bácsi mindent elintéz nekem.
Bódogné bejön a tányérokkal, abrosszal. Saci segít neki teríteni. De a tévét nézik, beszéd és terítés közben is.
BÓDOGNÉ
Na, még ennyi maradt a készletből. Tudod, hogy az a nagy herendi tál is eltört? Én nem is értem. Kicsúszott a kezemből. Mostanában olyan ügyetlen vagyok.
SACI
Én jénaira rendezkedtem be. Tál, tányér, minden.
BÓDOGNÉ
Meg is sirattam. Apátok szidott, hogy mit siratok azon a tálon? Az még a nagymamáé volt. A nagymama harminc éven át vigyázott rá. Nem, dehogyis! Negyven évig. Nekem meg kicsúszott a kezemből. Mintha valaki meghalt volna. Ő meg azt kérdi, mit siratok azon a tálon.
SACI
A férfiakhoz. Ki ez a szemüveges bemondó?
SACI
Dehogy a Bánkúti. A Bánkúti az a kopaszodó.
DÖNCI
Nyugodj meg, hogy a Bánkúti. Bódoghoz. Valami vasajtó kellene arra a garázsra, nem? Vagy milyen ajtó?
BÓDOG
Majd nézek az ócskavastelepen. Kilóra adják. De semmi mesterember, érted? Egy kőműves – a többit mi megcsináljuk. Ellopják még az utolsó vasszöget is.
DÖNCI
Most kellene, amíg a fagy be nem áll.
BÓDOG
Na, ezután következik a gálaest. Feláll, a komódhoz megy, egy alpakkadobozból szivart vesz elő, megvágja a végét. Megcsináljuk még a fagy előtt. Ismerek egy részeges kőművest, tizenöt forint órabérért eljön.
BÓDOGNÉ
Most gyújtasz rá, amikor mindjárt vacsorázunk?
BÓDOG
Imrus? Imrus megjött? Nahát. Addig elszívom. Visszaül a tévé elé.
BÓDOGNÉ
Telefüstölöd a szobát.
DÖNCI
Mégis, hosszabb életű egy kocsi, ha garázsban tartják.
SACI
Nyáron elmegyünk Jugóba. Jugóban olcsóbb, és éppen olyan, mint Olaszország. És a tenger is éppen olyan, és pálmák is vannak, meg a házak is éppen olyanok. Néztük a prospektusban. Éppen úgy vannak az utcák is.
DÖNCI
Még össze kell szedni a pénzt.
SACI
Döncinek van most egy találmánya.
BÓDOGNÉ
Találmány? Ne mondd?!
SACI
Szóval egy olyan izét talált ki…
DÖNCI
Hőlégszabályozó szelep.
SACI
Az már maga tizenötezer forint.
DÖNCI
Mondtam már, szívem, hogy legjobb esetben is csak nyolc.
BÓDOGNÉ
Az is nagyon szép!
BÓDOG
Nyolcezer egyszerre, nem rossz.
SACI
Dehogy nyolcezer! Ahogy én kiszámítottam, legalább tizenöt.
DÖNCI
Kiszámította! Ő kiszámította!
SACI
Csaknem sírva. Kiszámítottam! Ahhoz igazán értek, hogy kiszámítsam!
BÓDOGNÉ
Oda tedd, szívem, a desszertesvillát, oda a tányérok elé.
SACI
Sértődötten. Dönci azt hiszi, hogy én hülye vagyok!
BÓDOGNÉ
Mindig úgy felizgatod magad.
DÖNCI
Senki sem mondja, hogy izgassa fel magát. Ő izgatja fel magát!
SACI
Hétezer difiért? Mért, mi csak úgy kidobhatjuk a pénzt az ablakon? Dugig vagyunk vele talán? Úgy beszél, mintha dugig lennénk pénzzel!
BÓDOGNÉ
Csitítón. Dönci, csak óvatosan. – A desszertesvillákat, Sacikám, oda… oda a tányérok elé. – Mi nyolcezernek is örülnénk, bizony!
DÖNCI
Még a nyolc sem biztos!
SACI
Még a nyolc sem?! A nyolc sem?!
DÖNCI
Erélyesen. A nyolc sem!
Vanda lép be, kicsit felfrissülve, sárga frottírköntösben. Mosolyogva áll meg az ajtóban.
VANDA
Ni csak! Összejött a család!
DÖNCI
Szia, Van! Kerestelek. Kétszer is.
SACI
Csaknem egyszerre Döncivel. Pusz-pusz, Van! Terítünk anyuval. Dönci kétszer is keresett.
SACI
Persze, hiába, ha te már nem vagy ott.
VANDA
Döncinek. Adj egy cigit! Dönci kínálja. Mit szívsz? Osztrák?
SACI
Felneszel. Már megint Smartot vettél? Én nem tudom, hogyan képzeli ez?! Tizennyolc forint egy pakli!
BÓDOG
Dönci megengedheti magának. Meddig tart ez a szünet?
SACI
Apuka egyáltalán nem tudja, mit engedhet meg magának Dönci!
BÓDOGNÉ
Csitítva. A poharakat, Sacikám, egy kicsit törölgesd meg azzal a kendővel…
VANDA
Élvezi Saci mérgét. Azért elszívok egyet, jó?
SACI
Idegesen törölgeti a poharakat. Nem azért mondtam, Van, csak szívd!
DÖNCI
Miközben tüzet ad a nővérének. Akadt valami új helyed?
VANDA
Munkahelyre gondolsz? Nincs, de nem baj.
DÖNCI
Az apjáéknak. Na, ugye, mondom, hogy kilépett a tröszttől.
SACI
Vandának. És hallottad volna, mit mondtak rólad Döncinek a telefonba!
VANDA
Türelmes mosollyal. Remélem, kikérted magadnak a nevemben?
DÖNCI
Furcsa dolgokat művelhettél te ott, Vanda! Belenyomtad a kolléganődet a papírkosárba?!
SACI
Tényleg! A papírkosár!
VANDA
M. f. Csak a karját.
BÓDOGNÉ
Jaj, vigyázz, Sacikám, annak a talpas pohárnak elég egy koccanás!…
SACI
A karját? Miért a karját? Jé, miért éppen a karját?
VANDA
Unottan. Hát… csak! Hogy turkáljon ott a drága, és ne az én ügyeimben…
BÓDOG
Felneszel a tévé előtt. De remélem, nem hagytad magad, Vanda?
DÖNCI
Na, képzelem, mit írtak be a munkakönyvedbe! És most mi lesz?
Vanda vállat von, titokzatos arccal, szórakozva fújja ki a cigarettafüstöt.
BÓDOG
Velem aztán nem mert pimaszkodni soha senki! Igaz, anya? Csak odaálltam az illető elé, jó szúrósan belenéztem a szemébe, máris elkotródott! Az apám is ilyen volt, a Bódogok mind ilyenek!
SACI
Ó, én is hányszor idegeskedem a hivatalban! Az anyósának. Annyi munkánk van a folyószámlacsoportban, sokszor nem érzem a hátam, de mit csináljak? Vandára tekint. Az ember nem rúghat fel mindent!
BÓDOG
Ja, kérem, meg kell szenvedni azért a kis nyugdíjért!
VANDA
Kurtán felnevet. A nyugdíj!
BÓDOGNÉ
Mi bajod a nyugdíjjal, Vanda?! A nyugdíjért dolgozik az ember, nem igaz, apa?
BÓDOG
Jól teszed, Vanda, hogy harcolsz a munkahelyeden. Egy olyan jó állás! Látják, hogy tudsz, hogy akarsz, hogy nem hagyod magad… így kell ezt! – Kicsit igazítsd meg, Dönci, a második gombot. Nem elég éles a kép.
DÖNCI
Előrehajol a készülékhez. Figyeld onnan, hogy jó-e?
VANDA
Élvezettel fújja ki a cigarettafüstöt. A ti szakállas palitok meg rám nyitott.
BÓDOGNÉ
Nem zártad be az ajtót?
VANDA
Nem. Elfelejtettem.
BÓDOG
Döncinek. Most jó! Egy kicsit vissza, mert így világos.
VANDA
Semmi. De éppen ott álltam a tus alatt.
SACI
Rád nyitott? Az albérlő?
DÖNCI
Még mindig járnak hozzá azok a tagok?
BÓDOG
Döncinek. Jó, hagyd, mert csak elrontod. – Már tizenketten voltak nála.
SACI
Tizenketten? És miért járnak hozzá?
BÓDOG
Hát azt nem lehet tudni, ugye…
BÓDOGNÉ
Vandához. Ott álltál csupaszon a zuhany alatt?
VANDA
Hát persze hogy csupaszon. Azt hittem, te léptél be, ki sem nyitottam a szemem, mert csípte a szappan. Még mondtam is: add már a kezembe azt a vacak törölközőt!
SACI
Kuncogva. Ő meg odaadta?
DÖNCI
Te is kimehetsz fürödni, ha akarsz!
SACI
Eh, miket beszélsz! És?
VANDA
Kitöröltem a szememből a szappant, s akkor látom, hogy ő az.
BÓDOGNÉ
Ki sem ment azonnal?!
VANDA
Miért sikítoztam volna?
BÓDOGNÉ
Apa akart albérlőt!
BÓDOG
Direkt felszereltem egy riglit a fürdőszobaajtóra, nem?
VANDA
Végeredményben kértem tőle a törölközőt, és ő ideadta…
BÓDOGNÉ
Vanda, neked egy jó partit kell csinálni, nem tolhatod el az életedet másodszor is!
VANDA
Elereszti a füle mellett. Legalább készítettél krumplisalátát a halhoz?
BÓDOGNÉ
Az életedet, érted? nem tolhatod el másodszorra is! Idegesen fejezi be a terítést.
BÓDOG
Na, ez már a gálaest.
DÖNCI
Ha nekem csupa szimfonikus zene lesz, megőrülök.
VANDA
Anya, miért csörömpölsz azokkal az evőeszközökkel?
BÓDOGNÉ
Meglepetten. Csak eligazítom, Vanda…
VANDA
Már agyonigazgattad az egész asztalt! Idegesen. Megint kezd fájni a fejem…
DÖNCI
Ha tudom, hogy nem ma van az elődöntő!… Inkább holnap jöhettünk volna…
BÓDOG
Eljöttök holnap is.
SACI
Már így is túl sok benzint fogyasztottunk ebben a hónapban. Dönci kocsival jár a gyárba! Nem tudom, miért kell kocsival járni a gyárba?
DÖNCI
Azért vettem a kocsit, nem?
SACI
Nem azért vettük! A hétvégekre vettük!
DÖNCI
Akkor csomagold selyempapírba, mint a szőnyegeket.
BÓDOG
Szívja a szivart. Egészen jó ez a Csongor. Egy darabig Dózsát szívtam, de ez a Csongor egészen zamatos…
Kint ajtónyitás, lábdobogás.
Na végre!
Nyílik az ajtó, Imrus lép be, szőke, kicsit hosszú hajú fiú, magas nyakú pulóvert és farmernadrágot visel. Szolid, álmodozó.
IMRUS
Szervusztok! Kicsit elmaradtam.
BÓDOG
Kicsit! A hal tönkremegy, a torta elolvad…
BÓDOGNÉ
Nincs semmi baj. Üljetek le, máris eszünk. Imrushoz. Te mossál kezet.
SACI
Kuncogva. De ne állj meztelenül a zuhany alá!
IMRUS
Meztelenül? A zuhany alá? Nem értem.
SACI
Nehogy rád nyisson a szakállas. Mint Vandára.
IMRUS
A szakállas rendes tag!
BÓDOGNÉ
Csak éppen rányitott Vandára.
IMRUS
Szerintem Vanda tárva hagyta az ajtót. Vagy egyszerűen berángatta magához azt a szegény embert…
DÖNCI
Így beszélsz a nővéredről?
VANDA
Hagyd csak. Már megszoktam. Indul kifelé.
IMRUS
A szakállas rendes tag!
BÓDOG
Jó, jó, mosd meg a kezed, aztán együnk. Szétesik a hal, szétmállik a torta… Asztalhoz ül, szemben a tévével. Gyertek! Dönci! Saci!… Te meg, anya, tálalj már! Vanda! Vanda, hová mégy most?
VANDA
A jobb oldali ajtónál. Átöltözni. Így üljek le vacsorázni? Kimegy.
BÓDOG
Utánakiált. Most jut eszedbe?!
Közben Imrus és Bódogné kimennek balra.
Na! Így néz ki egy ünnepi vacsora! Eh! Hirtelen a tévére tekint, átszellemült arccal. Csajkovszkij!
DÖNCI
Miközben Sacival asztalhoz ülnek. Azt mondták be, hogy Beethoven.
BÓDOG
Megismerem Csajkovszkijt! Ez a legszebb muzsika!
SACI
Nekem mindig rejtély az ilyesmi. Kottából játszani… – Dönci, te jó helyen ülsz ott? Úgy olvassák a kottát, mint más az újságot.
BÓDOG
Rendezkedik. Töltsek egy kis bort? Étkezés előtt…
SACI
Hát persze, korán kezdték a nyúzást, nyolc- vagy kilencéves lehettem? Vagy hét? Valami Stefi nénihez kellett feljárnom a Szív utcába. Macskái voltak…
DÖNCI
Egészen jó ez a bor. Tolcsvai?
BÓDOG
Ez? Szürkebarát. A legjobb…
SACI
Mondja a magáét. Oda kellett ülnöm melléje, a zongorához. Fehér billentyűk meg fekete billentyűk… hogy miért van kétféle billentyű, ma sem tudom. Halkan skálázik. Cé, dé, é, ef, gé, á, há, cé… És mindig olyan álmos voltam, mert tél volt, a lakás meg sötét, talán soha nem szellőztetett…
DÖNCI
Most megint divat lett a szmoking.
BÓDOG
Ez Brüsszel. Ott, igen.
DÖNCI
Itthon is. Szmoking. Neked még megvan a régi szmokingod?
BÓDOG
Á, megették a molyok. Mi marad meg ebben a házban?
SACI
…és huzigálta a copfomat. Hátrarántotta a fejemet. Az igaz, hogy felébredtem, de annyira fájt. Megutáltam. Ha valakit zongorázni látok, a tarkóm kezd fájni, mintha rángatnák a hajamat…
BÓDOGNÉ
Jön a tálakkal, leteszi. Na, gyorsan, amíg meleg… Apa, neked ezt a szép szeletet… Döncikém… ez a tiéd… Tálal, közben ő is a tévére pillant. Keringő! Johann Strauss! Megfeledkezik a tálalásról, elandalítja a zene. Majd hirtelen. Sacikám, ez talán nem olyan ress, te szereted, ha kicsit laza a prézli… Püré, krumplisaláta… Nekilátnak az evésnek, nézik a tévét.
BÓDOG
Neked is kell egy szmoking, Dönci. Külföldre jársz meg előkelő helyekre…
BÓDOGNÉ
Apádnak is volt szmokingja.
BÓDOG
Amíg meg nem etetted a molyokkal!
BÓDOGNÉ
Nahát! Nahát! Nálunk soha nem voltak molyok! Hát én nem is értelek, apa! Saci még azt hiszi, hogy mi tele vagyunk molyokkal meg mindenféle féreggel…
BÓDOG
Csak mollyal. A régi rongyaid miatt.
Bejön Vanda, élénk színű ruhában, a haja kibontva.
Miért nem lehet időben elkészülni a vacsorához, Vanda? Miért kell mindig különcködni?
Vanda szó nélkül leül, nézi a tálat.
DÖNCI
Ez folyami ponty vagy tavi?
BÓDOGNÉ
Nem ízlik, Döncikém?
BÓDOG
Krumplisalátát is… Te mért nem eszel, Vanda?
VANDA
Ez hal? Vesz egy szeletet, csipegeti. Tele van szálkával.
BÓDOG
Azért egyetek hozzá sok pürét. A püré lenyomja a szálkát.
SACI
Jaj, most jut eszembe, Dönci, te nem ehetsz halat!
DÖNCI
Ezerszer mondtam már, hogy halat ehetek.
BÓDOG
Halat mindenki ehet.
SACI
Hát akkor mit nem ehetsz?
SACI
Ja, töltött káposztát. Már megijedtem.
BÓDOGNÉ
Megint a gyomrod, kisfiam?
DÖNCI
Az epém. Az idegességtől van az egész.
BÓDOGNÉ
Hajszolod magad! Hajszoljátok magatokat!
BÓDOG
Ez már a vérünkben van! Ez már ilyen fajta!
Imrus jön be, megáll mögöttük az asztalnál.
Na, tessék! Hát te hol voltál?
BÓDOG
Kezet mostam, kezet mostam! Miattad van az egész vacsora, és te kezet mosol órákig.
BÓDOGNÉ
Ülj le szépen, Imrus… Imrus leül Vanda mellé. Adok neked finom halacskát, pürét, ahogy szereted… A születésnapodra csináltam…
DÖNCI
Hány éves is vagy, öcskös?
IMRUS
Tizenkilenc. Tavaly voltam tizennyolc.
BÓDOG
Tavaly? Nem emlékszem…
SACI
Hát ha az idén tizenkilenc, akkor tavaly volt tizennyolc, ez logikus.
DÖNCI
Tizenkilenc vagy már? A mindenit! Erre iszunk!
BÓDOG
Nem most iszunk erre, hanem a végén. Majd a végén… akkor jön minden…
BÓDOGNÉ
Imrushoz kedvesen. Apa ma este meg akar kínálni cigarettával.
IMRUS
Cigivel? Nem is dohányzom.
BÓDOG
Na jó, ezt most hagyjuk. Tavaly nem kínáltalak meg?
BÓDOG
Na, hát akkor világos, hogy az idén vagy tizennyolc éves!
IMRUS
De én csak tudom, hogy hány éves vagyok, nem gondolod?
VANDA
Számolj csak utána, Imrus, hátha tévedsz.
SACI
Te is tévedhetsz, nem?
IMRUS
Kár a gőzért, úgysem dohányzom.
BÓDOGNÉ
Látod, apa, mondtam…
DÖNCI
Ne is dohányozz! Ha megnősülsz, legalább nem szid a feleséged, amiért osztrák cigit szívsz!
BÓDOG
Nem az a lényeg, hogy dohányzol-e vagy sem!
IMRUS
Valami baj van, apa?
BÓDOG
A hagyománytisztelet a lényeg! A hagyományt… a mély érzelmeket továbbvinni, ez a lényeg! Az a baj, hogy ez hiányzik itt! A családi hogyismondjam, az hiányzik itt! Széthulló család, széthulló nemzet! Ezt már Széchenyi is megmondta! – Mért nincs ezen a krumplisalátán bors? Semmi íze bors nélkül! Lassan már azt sem tudom, hogy a szék, amin ülök, szék-e? Az a szmoking is! Csak az előbb nem akartam elrontani az ünnepi hangulatot. Hogy ehetnek meg a molyok egy szmokingot?
Imrus kuncog.
BÓDOGNÉ
Istenem, most jön ezzel a szmokinggal! Most keresi a szmokingot! Amikor közben volt egy háború is!
DÖNCI
Igaz, apa, közben volt egy háború is.
BÓDOG
Ez nem kifogás! A szmoking itt volt a szekrényben, a szekrény itt volt a házban, a ház itt állt ezen a helyen, és nem bombázták szét! A szmoking megmenekült, de mi hagytuk elpusztulni! Ez a mi bajunk. A pazarlás… a… a… a pazarlás!
DÖNCI
Na, hála isten, vége a gálaestnek.
BÓDOG
Nem lenne vége a gálaestnek, ha nem lenne mindig valami rendetlenség, ami kihoz a sodromból! Nem én akartam ünneprontó lenni.
VANDA
A tévében van vége a gálaestnek.
DÖNCI
Unottan. A holdraszállást fogják közvetíteni. Egyenes adás.
IMRUS
Felugrik, lelkesen. A holdraszállást?!
DÖNCI
Képzelem, milyen ócska lesz a kép. Mint a múltkor az űrséta. Egy nagy folt, más semmi. Lassan abbahagyják az evést. Imrus a tévéhez siet, izgatott.
IMRUS
Hű, gyorsan, gyorsan, gyertek, nézzétek! Itt vannak!
BÓDOGNÉ
Jaj, egyetek még! Imrus! Hát neked csináltam.
IMRUS
Lelkesen. Ez már a Sas!
BÓDOG
Sas? Miféle sas? Az valami készülék!
IMRUS
A holdkomp! Abból fognak kiszállni.
BÓDOG
Ha van benne valaki egyáltalán!
IMRUS
Apa, hát abban vannak az űrhajósok!
BÓDOGNÉ
Leszedjem az edényeket? Vagy esztek még?
IMRUS
Még két perc, és kiszállnak.
BÓDOGNÉ
Sacikám, nem kérsz még egy kicsit?
SACI
Jaj, én úgy jóllaktam.
VANDA
Na, kíváncsi vagyok ezekre a fickókra. Állítólag nagyon jóképűek.
DÖNCI
Á, nem akarok meghízni. Tartom a hetvennégy kilót.
BÓDOG
Ha senki nem eszik, szedd le a tányérokat, és hozd a… mi is van még?
BÓDOGNÉ
Puncstortát csináltam, Imrus, puncstortát csináltam!
IMRUS
Óriási! Nézzétek, nyílik az ajtó! Nyílik az ajtó! Az egyik már kimászott! Mászik le a létrán!
VANDA
Ó, nem is látni az arcukat!
SACI
Én csak azon spekulálok mindig, hogy ezek hogy mennek ott vécére?
DÖNCI
Meg van az szerkesztve.
BÓDOGNÉ
Összeszedi a tányérokat. Sacikám, azt a kis ecetet öntsd át a tálba. Saci megteszi, félszemmel a tévét nézve.
IMRUS
Már bújik ki a másik is! Annál van a kamera! Óriási, Vanda, nem? A Holdon ember! Félelmetes!
VANDA
Ne rángass, fáj a fejem.
BÓDOGNÉ
Vettél be valamit?
IMRUS
Látszik a léptük a porban! Micsoda táj! Csodálatos!
BÓDOGNÉ
A tányérokkal megy kifelé. Imrus, nyisd ki az ajtót!
IMRUS
A hátam borsódzik, ahogy látom ezeket ott! Ó, ha feljuthatnék én is egyszer…
BÓDOGNÉ
Imrus! Azt akarod, hogy elejtsem az egészet?
BÓDOG
Nyisd ki az ajtót anyádnak, nem hallod?
DÖNCI
Nem kellene neked orvoshoz menni, Van?
BÓDOGNÉ
A könyökével akarja kinyitni az ajtót, csörömpölés, egy tányér lehullik, összetörik. Mondtam, hogy nyisd ki, látod?! És megint a készletből egy! Megőrülök!
BÓDOG
Imrus, neked hiába beszél az anyád?
IMRUS
Tekintete a tévén, hátrál, kinyitja az ajtót, rálép a cserepekre.
BÓDOGNÉ
Most meg széttapossa a cserepeket! Talán még össze lehetett volna ragasztani! Kétségbeesetten kimegy.
BÓDOG
Imrus! Hol a csudában jár az eszed?!
IMRUS
Visszaül a helyére, izgatottan. Milyen furcsán mozognak, Vanda, látod? Tudniillik a Holdon a súly…
VANDA
Ne ordíts a fülembe, mondom, hogy fáj a fejem!
BÓDOG
Soha nem ismertem a fejfájást.
VANDA
Apa, kérlek, ne foglalkozz mindig velem. Feláll, ingerülten egy oldalsó fotelba telepszik.
BÓDOG
Mi az, hogy ne foglalkozzam veled? Nem szeretem az ilyen beszédet! Igenis, foglalkozom, igenis… az utolsó leheletemig!
IMRUS
Az a készülék a hátukon, az adja az életet. Ha annak fuccs, nekik is fuccs! Ott aztán egy szemernyi levegő sincs.
SACI
Jaj, a levegőről jut eszembe, beszéltünk azzal az emberrel. Vasárnap majd leszaladunk a kocsival, és megnézzük a telket.
DÖNCI
Háromszázért adja négyszögölét.
DÖNCI
Alkudni? Hát tudod, mennyiért adják a telkeket a Balatonnál? Ötszáz meg ezer forint.
SACI
És ez nagyon szép helyen van. A hegyen. Rálátni a vízre, és van egy kis szőlő is.
BÓDOG
Nem kell belemenni az első árba.
SACI
Na ugye, mondtam én is. De Dönci nem tud alkudni.
DÖNCI
Honnan veszed, hogy nem tudok alkudni?
SACI
Egyáltalán nem úgy beszéltél vele, mint aki alkudni akar.
BÓDOG
Kétszáznyolcvan, azt kell mondani, kétszáznyolcvan, és kész! Komoly vevő vagyok, uram, ezt kell mondani, de kétszáznyolcvan, és kész.
IMRUS
Felugrik. Oda nézzetek! Köveket szednek fel a talajról!
Éppen nyílik az ajtó. Bódogné jön be a tortával, Imrus hadonászó karjával nekiütközik a nyíló ajtónak.
BÓDOGNÉ
Egyensúlyát vesztve. A torta, fiam! A torta, amit neked csináltam!
BÓDOG
Mit ugrálsz mindig? Nem lehet nyugton maradni?
SACI
Segít az anyósának. Nahát! Ez a híres Bódog-puncstorta! A tetején ez a szép rózsaszínű máz! Jaj, Dönci, te ehetsz puncstortát?
BÓDOG
Miért ne ehetne puncstortát?
DÖNCI
Mondtam már, hogy csak a töltött káposzta árt, meg a bab.
SACI
Persze, mindig elfelejtem. Mert annyi minden van az ember fejében.
IMRUS
Anya, ne állj elém, nem látom a tévét!
BÓDOGNÉ
Hát valamiképpen csak szét kell osztanom a tortát! Apa, tartsd a tányérodat.
BÓDOG
Tartja a tányérját. Legalább a fridzsiben volt ez a torta?
SACI
Felkapja az üveget az asztalról. Talán igyunk előbb egy kortyot. Az édesség előtt.
DÖNCI
Fogja a poharát. Még egy korty, aztán befejeztem. Vezetnem kell… Iszik. Ez a gödör is, itt a saroknál! Jóformán a járdára kell felhajtani, hogy kikerülje az ember. Hónapok óta hozzá sem nyúlnak.
BÓDOG
E helyett a Hold-hisztéria helyett inkább a Földdel foglalkoznának. Miért? Telefonálni tudsz? Telefonálni sem tudsz.
BÓDOGNÉ
A múltkor, amikor beázott nálunk a vonal, apa a sarki fülkéből akart felhívni benneteket, és nyolc –
nyolc tantuszt veszített, mégsem sikerült! Szegény olyan idegesen jött haza. Imrus! Imrus, hát meg sem kóstolod a tortát?
IMRUS
Türelmetlenül. Most nem fontos!
BÓDOGNÉ
Azt hittem, örülni fogsz neki!
DÖNCI
Na és, amikor nem kapsz alkatrészt a kocsihoz? Majd a jövő héten! Szeretném tudni, ezek az űrhajósok várnak-e a jövő hétig, amíg megkapnak valamit?! Á, nem érdemes erről beszélni, az embert csak ingerlik ezek a dolgok.
BÓDOGNÉ
Kedvesen. Ma már nem lehet alkudni az üzletekben, kislányom.
DÖNCI
Veszünk egy telket, anya. A Balatonnál.
IMRUS
Nézzétek! Integet! Az egyik integet!
VANDA
Gúnyosan. Alighanem nekünk.
SACI
Jaj, Vanda, olyan mísz vagy ma!
BÓDOGNÉ
A Balatonnál? Nagyszerű! Na, apa, legalább tudunk hol nyaralni.
DÖNCI
Még nem vettük meg, anya.
BÓDOG
Kétszáznyolcvan. Én a helyedben ehhez ragaszkodnék.
SACI
Hát nem is kell szórni a pénzt!
DÖNCI
Saci állandóan úgy beszél, mintha szórnám a pénzt! Először is, honnan a csudából venném azt a pénzt, amit csak úgy elszórhatnék?
SACI
A találmányodért is csak nyolcezret akarsz!
DÖNCI
Akarok? Mi az, hogy akarok? Amennyit kapok!
IMRUS
Ott se szél, se eső, semmi…
SACI
Ugyan, hogy gondolod, hogy egy ilyen nagyszerű találmányért csak úgy annyit lehet adni, amennyit akarnak?!
DÖNCI
Jaj, ne idegesíts, Saci, hagyd ezt a sok butaságot!
IMRUS
Ott minden mozdulatlan. Évmilliókig is megmaradnak azok a lábnyomok…
SACI
Én idegesítelek?! Én? Amikor csak azt akarom, hogy megkapjuk, ami jár neked? Majd én beszélek velük, légy nyugodt!
DÖNCI
Te csak ne beszélj senkivel! Már éppen elég sok kellemetlenséget okoztál a fecsegéseddel.
VANDA
Imrus, a Holdon lehet beszélgetni?
SACI
Felháborodva. Hogy én sok kellemetlenséget?…
BÓDOG
Eszik. Kicsit kevés benne a rum…
DÖNCI
Az apjának. A múltkor az egyik fogadáson, amire – én hülye – elvittem, megkérdezte a miniszterhelyettest, hogy miért nem emelik fel a fizetésemet. A miniszterhelyettes azt sem tudta, ki vagyok.
BÓDOG
Legyint. Mert mindig leváltják őket. Ezeket összevissza cserélgetik.
SACI
Csaknem sírva. Miért, az olyan nagy bűn, hogy a javadat akarom? Nem fogok hétezret kidobni az ablakon, csak azért, mert te…
VANDA
Döncinek. A kis feleséged csak arra szeretne biztatni, hogy légy rámenősebb! Csak jót akar neked, kisfiam!
DÖNCI
Vanda, te csak hallgass!
SACI
Vandának. Nem kell mindig piszkálódnod, Vanda.
BÓDOG
Vanda túlórázik, fáradt…
SACI
Döncinek hízelegve. Ugye, nem mondtad komolyan, hogy én butaságokat mondok?
DÖNCI
Tudod, hogy nem szeretem, ha…
SACI
M. f. Ugye, nem mondtad komolyan?!
DÖNCI
Kényszeredetten. Nem…
Saci elégedetten visszafészkelődik a helyére.
BÓDOG
Igyekezni kell, igyekezni. Mindenki igyekszik… a világon mindenki… – Hol a szivarosdobozom? Imrus, nincs ott melletted?
IMRUS
Türelmetlenül. Nincs, nincs…
BÓDOG
Amikor diákok voltatok, akkor is csak azt mondtam nektek mindig: igyekezni, igyekezni! Vandának is szép képesítése van. Maholnap főkönyvelő lehet, aztán igazgatósági tag… Meglátja a szivarosdobozt a komódon. Anya, add ide a szivarosdobozomat!
Bódogné feláll, viszi a dobozt meg a szivarvágót.
Itt vagyok például én! Ha belegondolok, hogy hol kezdtem! Választ egy szivart, megvágja, rágyújt. Dönci, nem kérsz szivart? Csongor. Nagyon jó, azelőtt Dózsát szívtam, de ez egészen kitűnő zamatú. Persze, nem olyan, mint a Virginia. Nem gyújtasz rá?
BÓDOGNÉ
Csaknem súgva. Apa!…
DÖNCI
Nem, kösz, szivart nem.
BÓDOG
Pedig ünnepélyes alkalmakkor néha úgy szivarozgathatnál.
BÓDOGNÉ
M. f. Imrust akartad megkínálni.
BÓDOG
Imrust? Szivarral?! Ugyan, ne bolondozz már!
BÓDOGNÉ
Óvatosan. Azt mondtad, ma este megkínálod, mert…
BÓDOG
Soha nem mondtam, hogy megkínálom szivarral.
BÓDOGNÉ
Félénken. Cigarettával…
BÓDOG
De hiszen nem is dohányzik! Imrus! Imrus, te dohányzol?
IMRUS
Izgatottan figyeli a tévét. Most készülnek a felszálláshoz! – Dehogy dohányzom!
BÓDOG
Mondom, hogy nem dohányzik! Becsukja a dobozt. Megvolt az érettségim, és mégis, hol kezdtem! Trógeroltam egy címfestőnek. Egy olyan kis kézikocsin húzgáltam a cégtáblákat a megrendelőkhöz. Amikor kicsit jobban ment neki, felvett tisztviselőnek. De huszonkilencben ő is beadta a kulcsot. Kezdhettem elölről.
BÓDOGNÉ
Nézi a tévét. És ha ezek nem tudnak felszállni onnan? Azért ez nagy felelőtlenség! Családos emberek, meg minden…
SACI
Jaj, ha ottmaradnának!
DÖNCI
Ki van az számítva.
SACI
Ha ottmaradnának, meghalnának?
IMRUS
Ilyet ne is mondj, Saci!
DÖNCI
Ki van az számítva, legyetek nyugodtak.
VANDA
Ha egyszer feljutnék a Holdra, én ottmaradnék! Az egész világ tudná, hogy ott vagyok. Ha éjjel néznék a Holdat, tudnák, hogy ott vagyok…
BÓDOG
Á, mire jutottam volna szorgalom nélkül! Nem lett volna ez a ház, semmi. Ha nem igyekeztem volna, nem neveznek ki csoportvezetőnek, később főosztályvezetőnek! Én megtanultam! A katonaságnál is… mindent rám lehetett bízni! A társadalom megbecsüli az igyekvő embereket.
BÓDOGNÉ
Bizony, mennyit küszködtünk!
BÓDOG
Én nem számítottam senkire. Csak magamra. Szorgalom és igyekezet, így aztán mindent át lehet vészelni! A legnehezebb időket is!
BÓDOGNÉ
A háború alatt is mennyi rettegés, mennyi félelem! És azután is, hogy mi lesz velünk, veletek… Hogy meghagynak-e, elvisznek-e? Kinek mit mondhatsz, kire hogy nézhetsz…
BÓDOG
Minket soha nem bántottak. Sem azok, sem ezek! Persze, ehhez érzék kell! Fennmaradni!
IMRUS
Most fognak indulni! Most! Figyeljetek!
DÖNCI
Ki van az számítva, csak semmi izgalom.
BÓDOG
De telefonálni, azt nem tudsz. Az egyik készülék rosszabb, mint a másik.
IMRUS
Indulnak, indulnak!!!
BÓDOGNÉ
Ó, azok a rettegéssel teli éjszakák! Az ember soha nem ismerhette ki magát. Amikor születtem, háború volt, apámat kétéves koromban kivitték a frontra. Aztán a forradalom, a kommün… aztán a másik háború, a bombázások. Meg a háború utáni évek. És most megint ez a kommün… Én nem is tudom, hogy bírtuk ki eddig?
IMRUS
Felszállt! Felszállt! Most már csak az a lényeg, hogy találkozzon az űrhajóval! Meg aztán a Van Allen-övezet. Az mindig rizikó.
DÖNCI
Komputerekkel dolgoznak.
IMRUS
De azért félelmetes, nem? Félelmetes, hogy már fenn jártak a Holdon! És ki tudja, mi következik még ezután!
DÖNCI
Tényleg, lesz még ma valami jó műsor?
IMRUS
Egészen beleizzadtam ebbe a közvetítésbe!
BÓDOGNÉ
Ez a gyerek is olyan izgulós…
IMRUS
Nem vagyok izgulós!
BÓDOG
A tudomány! Mit tudjátok ti! A tudomány mindig kieszel valamit, aztán a háborúban az egészet ellenünk fordítják. Ennek sem lesz jó vége, ismerem őket! Engem már nem tudnak becsapni! Jöhetnek nekem akármivel, tudom, mi a lényeg. Legyen az embernek egy kis otthona, egy kis biztonsága… Azért mondom Vandának is, vigyázzon az állására, Vili bácsi nagy nehezen megszerezte neki a trösztnél…
SACI
Vanda már nincs a trösztnél!
BÓDOGNÉ
Kedves csodálkozással. Hát hol lenne, ha nem a trösztnél?
BÓDOG
Hirtelen eszébe jut, feláll, keresgél. Hol a Rádióújság? Nézzük csak, mi lesz a tévében. Remélem, valami tisztességes műsor…
VANDA
Türelmetlenül. Minek foglalkoztok velem? Úgyis elég gondotok van, nem?
BÓDOG
Ebben a családban mindenki törődik mindenkivel, és ez így van rendjén. Jól is néznénk ki, ha… Na, hol a Rádióújság? Mindig eldugdostok mindent! Szeretném tudni, hová lehet elsüllyeszteni egy rádióújságot? Jön-megy, keresgél. Hát itt sincs! Anya, nem láttad?
BÓDOGNÉ
A szoba mélyébe mutat. Talán ott van…
BÓDOG
A komódhoz megy, turkál. Ott van, ott van!… De hol?
BÓDOGNÉ
Nem kértek kávét? Főzök kávét, jó?
DÖNCI
Az bizony jó lesz. Még vezetnem kell ma.
SACI
Ó, én nem iszom, csak forgolódom tőle fél éjjel, ilyenkor már nem iszom…
BÓDOGNÉ
Akkor a kisebbik főzőben… Imrus, gyere, én ahhoz a konnektorhoz nem nyúlok, ráz, gyere, fiacskám…
Imrus és Bódogné kimennek.
DÖNCI
Hogy a fenébe. Vanda, hát egyáltalán nem mondtad meg az öregeknek, hogy kiléptél a tröszttől?
SACI
Mi igazán nem tudtuk, hogy ez titok.
VANDA
Titok? Egyáltalán nem titok.
SACI
Hát akkor miért nem mesélted el nekik?
BÓDOG
Már a fotel alatt keresgél. Itt sincs! Anya, csak nem dobtad ki a szemétbe? Anya! – Hol van anya?
DÖNCI
Kiment kávét főzni.
BÓDOG
Hát ő csak ne főzzön kávét! Ha ő főz kávét, az nem kávé lesz, hanem lötty! Soha nem csavarja rá rendesen a tetejét. Indul utána, de az ajtóból. Mindent nekem kell csinálni ebben a házban, mindent… Kimegy.
DÖNCI
Vandához. Szóval megint a régi nóta. Kicsit becsavarodtunk, igaz?
VANDA
Mért nem nézed inkább a tévét, kisfiam? Nézd csak, milyen szép városokat mutatnak! Álpátosszal. A messzi városok a legszebbek!
DÖNCI
Nekem ne mondd mindig azt, hogy kisfiam!
VANDA
Nem törődik vele. Saci, nem az a véleményed, hogy csak a messzi városokban van fantázia?
SACI
Elég rossz bőrben vagy mostanában.
VANDA
Viszont te remekül nézel ki, drágám!
SACI
Ugye? Észbe kap. Én őszintén aggódom érted, Van!
VANDA
Éreztem, éreztem! Mondogattam is magamban, fel a fejjel. Van, valaki őszintén aggódik érted!
DÖNCI
Hiába gúnyolódsz, Saci esténként csakis rólad beszél.
SACI
Jaj, Van, ne légy kiállhatatlan! Igazán csak az jár a fejemben, hogy milyen rossz lehet neked most egyedül.
VANDA
Gúnyosan. Egyedül? Ó, hát itt vagytok nekem ti… ez az egész család…
DÖNCI
És állás nélkül is – mi a fenét akarsz kezdeni? Otthagytál mindent Rudinak… azt az egész lakást!
SACI
Azóta nem is találkoztatok?
SACI
És véletlenül sem találkoztatok? Sehogy sem?
SACI
Fantasztikus! Már hat hónapja, mi?
DÖNCI
De mi volt köztetek a baj? Meglát valamit a tévében. Mi ez? Cölöpházak? Na, ez is jó kis élet lehet ott a vízen.
SACI
Dönci azon bosszankodik, hogy egyszerűen csak kijöttél abból a lakásból. Manapság nem lehet csak úgy a szögről leakasztani egy lakást. Ezt meg kellett volna gondolni! Meg a bútorok is! Azokat közösen vettétek, nem?
DÖNCI
Hát ezt alaposan elhisztizted. Éppen úgy, mint amikor hozzámentél! A tévére. Ja, most már látom, hol van ez. A Szajnán. Horgásztanya. Nem rossz.
VANDA
Nézi a tévét. Na, ezek ott a híd alatt… ezek legalább nem törődnek semmivel.
SACI
Pfuj, milyen koszos alakok!
SACI
És most megint itt akarsz élni az öregeknél?
VANDA
Nézi a tévét. Úgy hevernek ott a parton, mint a pingvinek. Az se lenne rossz, pingvinnek lenni.
DÖNCI
A tévére mutat. Az ilyeneket mind ki kellene irtani… Más hangon. Az isten se ismeri ki magát rajtad, Van. Törtél-zúztál, hogy hozzámégy Rudihoz, aztán egyszer csak otthagyod. Meg ez az állás is!
SACI
Ó, emlékszem, milyen zűr volt! Hogy apáék el sem mennek az esküvőre!
DÖNCI
Ha nincs az a hiszti a gázzal ott a konyhában, akkor el sem mentek volna.
Vanda kicsit előbbre sétál, enyhe mosollyal nézi a tévét, lassan leül a földre, maga alá húzza a lábát.
SACI
Ugyan, ne is említsd azt a gáz-ügyet, Dönci! Vandához. Amikor rád törtük az ajtót! Nahát! Azt hittem, ott fogsz feküdni a kövön.
VANDA
Azt azért megnézted volna magadnak, mi?
SACI
Ártatlanul. Még sosem láttam öngyilkost.
SACI
Te emlegeted azt a szörnyű délutánt!
VANDA
Hunyt szemmel, pátosszal. Ülni a napon, és nem csinálni semmit.
VANDA
Dönci, te sokat utazol külföldre, nem tudnál nekem marijuánát szerezni?
SACI
Isten őrizz, ilyet ne is mondj ki hangosan, Vanda! Be akarod csukatni a testvéredet?
VANDA
Azt cigarettába töltik, igaz?
DÖNCI
Szerintem így készítetted ki Rudit is. Rámásztál az idegeire, gondolom.
VANDA
Valaki rámászott a másik idegeire, az biztos… Körülnéz, feláll, a vázához megy, kivesz egy szál virágot, a hajába tűzi.
SACI
De hiszen ez egy nagy szerelem volt, Vanda!
VANDA
Szerelem? Ki akartam innen törni, annyi volt az egész.
SACI
Szóval nem is szeretted?
VANDA
Ránéz hosszan. De. De, szerettem.
SACI
Volt köztetek valami difi? Tudod, mire gondolok, Van? Talán nem találtad meg a számításodat…
VANDA
Hát, látod, azt nem találtam meg. Kerestem, kerestem, de nem találtam sehol… Tettetett tűnődéssel. Tényleg, nem láttad valahol a számításomat?
DÖNCI
Hülyülni, azt tudsz!
VANDA
Hülyülni? Keserűen. Ha neked ez hülyülés?
SACI
Mert őszintén szólva, arra is gondoltunk, hogy Rudival te… hogy is fejezzem ki magam… nem értettétek meg egymást… úgy…
VANDA
Úgy? Kínozza. Hogyan úgy, Saci?
SACI
Nem veszi észre. Nálunk a Bauerné, tudod, Dönci, a Bauerné minden reggel sírva jön be a hivatalba, hogy az este se volt jó az urával… Annyit kínlódik.
VANDA
Hidegen. Nekem ilyen problémám nincs!
DÖNCI
Nana! Nem tudom, ki hagyta tárva a fürdőszobaajtót ma este.
VANDA
Dühösen. Nem hagytam tárva! Csak véletlenül nyitott be az albérlő! Nem tehetek róla!
DÖNCI
De azért nem bántad, mi?
VANDA
Sértődötten. Micsoda piszkos fantáziád van, Dönci!
SACI
Én még ezt is megérteném, Vanda. Már hónapok óta egyedül… És pláne, ha Rudival se…
VANDA
Közbevág. Mit, Rudival se?! Minek néztek ti engem? Na, szálljatok le rólam!
SACI
Istenem, Van, mi csak aggódunk érted, hogy így elrontottad az életedet!
VANDA
Elrontottam? Mit? Miféle életemet rontottam el?
DÖNCI
Ha ennyire kellemetlen ez neked, akkor alighanem te lehettél a hibás. Nagyon könnyen el tudom képzelni.
VANDA
Kitör. Mit tudsz elképzelni?! Kétségbeesetten. Azt hiszed, olyan könnyű elviselni, hogy ez sem sikerült?! Csendesen. Annyira akartam, hogy jó legyen minden. És mégse sikerült. De hogy miért? Én nem is értem. Egyszer egy egész délután nem is tudtam, hogy otthon van, csak akkor vettem észre, amikor el akartam rakni az asztalról azt a sok dossziét. Ott kuksolt mögöttük!
SACI
Jaj, de érdekes lehetett! Kuncog.
VANDA
Érdekes?! Hogy előlem bujkált, az olyan érdekes?!
DÖNCI
A tévére mutat. Na, ez igen! Egy ilyen garázst én is elfogadnék! Ahogy ezek tudnak építkezni!…
SACI
Nekünk ilyen sosem lesz.
SACI
Mindig ezt mondod, s közben használt téglákat veszel.
VANDA
Soha nem volt meg benne az az érzékenység, az a megértés, amire vágytam.
SACI
Bocsáss meg, Vanda, nem figyeltem, mit mondasz?
SACI
De igen, valamit mondtál.
VANDA
Összeomlik. Egy lehetetlen, önző alakra pazaroltam az éveimet! A végén már mindenféle különmunkát vállalt, csak hogy ne kelljen hazajönnie. Aztán már nekem is így remegett a gyomrom, amikor hallottam a liftet a lépcsőházban, hogy miért nem jön már, vagy ha jön, akkor minek jön. Mert a hangja is bőszített, a türelmetlen hangja. Mondd meg végre, mit akarsz te egyáltalán? Mondd meg végre, mi lenne jó neked? Mintha megállt volna az agyműködésem. Hát nem tudom kimondani azt, amit nem tudok!
SACI
Ami azt illeti, nekem soha nem volt rokonszenves ez a te Rudid.
DÖNCI
A bögyiben tudott lenni az embernek, az biztos!
VANDA
Mondja a magáét. Hogy mért nem keresek valami rendes elfoglaltságot magamnak! Hogy lassan bedilizik tőlem!…
DÖNCI
Szóval ő küldött el.
VANDA
Ő?! Hogy ő?! Én hagytam ott! Ha valaki engem nem ért meg, egy percig sem tudok mellette maradni… Ruhája zsebéből előkap egy tablettát, beveszi.
SACI
Riadtan. Mit vettél be?
Vanda nem válaszol.
Te! Dönci! Istenem! Ez valami mérget vett be!
DÖNCI
Idegesen. Ne vacakolj itten velünk, mert… Mindketten odarohannak hozzá, le akarják fogni a kezét, de Vanda kisiklik közülük.
VANDA
Hidegen. Seduxen.Felmutatja a fiolát, iszik egy kortyot.
DÖNCI
Egyszer nagyon ráfizetsz ezekre a dolgokra, Vanda! Jó lenne, ha eldöntenéd, mihez akarsz kezdeni… Az állásodat is otthagytad.
SACI
Méghozzá botránnyal!
DÖNCI
Miért kellett botrányt csapnod a trösztnél? Tudod, milyen nehezen szerezte meg azt az állást Vili bácsi. Apának nagyon kellemetlen lesz.
SACI
Nagyon megharagudtak rád! Ahogy a telefonon beszéltek Döncivel!…
VANDA
Keserűen felnevet. Lyukkártyatanfolyam! Ezzel jöttek, hogy menjek el lyukkártyatanfolyamra!
SACI
Miért, az nagyon jó ötlet…
VANDA
Kösz! Mert a lyukkártyatanfolyam majd megoldja az életemet, mi? Nem érdekel a lyukkártyatanfolyamuk! Úgy beszéltek ott velem, mint egy dilissel! És közben jóakaratúan bámultak a pofámba, hogy ne gondoljanak a maguk nyamvadt életére. Csoda, hogy nem borítottam rájuk az asztalt is!… Torkig voltam már velük! A hülye ötleteikkel! Az életmentő ötleteikkel!… De azt senki sem tudta megmondani hogy mit kezdjek magammal… Soha, senki… Rudi sem! Ti sem! Ebben a rohadt házban senki sem, soha!
DÖNCI
Ha ennyire utálod ezt a házat, akkor minek jöttél vissza? Mit keresel itt?! Mért nem mentél el egy albérletbe? Mi?
VANDA
Hogyne! Albérletbe!
SACI
Én nem akarok ebbe beavatkozni, ez a ti családi ügyetek, de te apáéktól kaptál pénzt… végül is… a családi részedet. Vanda…
DÖNCI
Arra ne is számíts, hogy úgy teszünk, mintha ezt nem tudnánk, Vanda! Neked itt már nincs részed. Itt már csak az enyém van és Imrusé!
VANDA
Ne féltsd úgy a pénzedet, Dönci!
DÖNCI
Találhattál volna magadnak egy albérletet. És akkor nem kellene itt lenned ebben a rohadt házban!
VANDA
Hogy hallgassak egy idióta főbérlőt, hogy mikor nyissam ki a vízcsapot, meg mikor zárjam el a vízcsapot, meg ne csapkodjam az ajtót, meg tudom is én?! Van nekem elég bajom!
DÖNCI
Dohogva. Még hogy én féltem a pénzemet?! Felháborító!
SACI
Aggódva. Döncikém, jaj, ne izgasd fel magad, pláne így, vacsora után!
DÖNCI
Na, még az hiányozna éppen, egy jó kis epegörcs!
SACI
Végtére is, nem tartoznak ránk ezek a dolgok.
DÖNCI
Az ember aggódva érdeklődik… rászánja magát az ember… mégis a nővére…
VANDA
Ne fáraszd magad, kisfiam!
DÖNCI
Ha még egyszer azt mondod, hogy kisfiam!!…
VANDA
Zavartalanul. Örüljetek, hogy nálatok minden oké! Hogy megtaláltátok az élet értelmét, boldogok vagytok, szorongatjátok egymás kezét, gyarapodtok szépen.
DÖNCI
Utálom, amikor ilyen nagyképű vagy! Ezt már gyerekkorunkban is csináltad… mindig… Utálom, amikor megjátszod a mártírt! Hogy téged nem ért meg senki!…
VANDA
Nyugodtan. Hát nem is!
DÖNCI
Arról van szó, hogy neked semmi se jó! Soha! Semmi!
DÖNCI
Még az sem! Az a bizonyos dolog! Pedig az érdekel téged legjobban! De fogadni mernék, hogy még az se jó neked!
SACI
Milyen „bizonyos dolog”, Dönci?
VANDA
Találva érzi magát. Ezt nem… ezt ne… Ez nem igaz!
SACI
Mi az a „bizonyos dolog”, Dönci?
VANDA
Megrettenve. De nekem az nem úgy kell! Nekem egészen kell a másik… Valaki teljesen… Sír. Nem tudok meglenni egyedül…
Kis csend.
SACI
Sóhajtva. Hát igen… A tévére néz, erről eszébe jut. Ja, nem is mondtam még, Dönci, néztem neked egy garbót.
SACI
Egy szép szilvakék garbót.
DÖNCI
Ha gyapjú, akkor szúr.
Vanda a háttérbe húzódik, leül, a halántékát nyomkodja.
SACI
Nem szúr. Megnéztem, finom, puha…
Nagy zajjal nyílik az ajtó. Bódogné csészékbe öntve hozza a kávét, utána Bódog jön hangoskodva.
BÓDOG
A feleségének. …Akkor sem kell, hogy annyira beszokjon hozzá!
BÓDOGNÉ
Inkább csak megállapítva. Te akartál albérlőt. Leteszi a tálcát. Gyerekek, a kávé!
BÓDOG
Voltaképpen azt sem tudjuk, kiféle, miféle. Imrus összevissza beszél neki mindent, aztán még baj lehet belőle!
BÓDOGNÉ
Ijedten. Csak nem gondolod? Gyerekek, apa főzte a kávét, ez egy egészen rendkívüli kávé… A cseppnyi irónia miatt félénken pislog a férjére, de Bódog a tévét nézi. …nagyon finom kávé, nem olyan lötty, mint amit én szoktam Kicsit sértődötten. kotyvasztani.
SACI
Ó, én nem kérek, ha ilyenkor iszom, egész éjjel csak forgolódom az ágyon.
BÓDOG
Mi ez itt a tévében? Miféle házak ezek?
DÖNCI
Sacikám, már megbeszéltük, hogy te nem iszol… Levesz egy csészét a tálcáról. Városok… valami útirajz-film…
BÓDOG
Hát persze… útirajz, látom… Más hangon. Idegesít, hogy Imrus állandóan benn ücsörög annál az alaknál. Különben is, az ő születésnapját ünnepeljük, nem?
BÓDOGNÉ
De csak nem gondolod, hogy valami olyat mondhat neki… esetleg, amiből nekünk bajunk lehet? Más hangon. Nincs benne cukor!
BÓDOG
Nekem öt szemet tegyél bele!
BÓDOGNÉ
Öt szemet? Apa! Megmondta az orvos is, hogy ne túl sok édességet, ebben a korban már vigyázni kell…
BÓDOG
Nem érdekel, hogy mit mondott az orvos! Egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit mond! Ebben a házban már csak az nem számít, amit én mondok? Amit én akarok? Nahát!
BÓDOGNÉ
Dehogynem, apa, hiszen csak az, csak az…
DÖNCI
Imrus az albérlőnél van?
BÓDOG
Most mondd meg! Most mondd meg, mit keres mindig annál az alaknál?
BÓDOGNÉ
Békítőleg. Csak egy percre ment be hozzá… hogy megkérdezzen tőle valamit…
BÓDOGNÉ
Megszeppenve. Már tegnap akart bemenni hozzá ebben az ügyben, de itt voltak azok a… azok az alakok, tudod… az a tizenkét szakállas…
BÓDOGNÉ
Én nem tudom, de Imrus azt mondta, hogy egy bizonyos ügyben… – Vanda! A kávé! Nem kérsz kávét, Vanda?
Vanda lassan feltekint, mintha nem is értené.
BÓDOG
Végre együtt van a család, Imrusban lehetne annyi illem…
VANDA
Inkább csak magának. …annyi türelem.
BÓDOG
Csodálkozva. Türelem? Mi az, hogy türelem?
VANDA
Nem azt akartad mondani? Lehetne benne annyi illem, annyi türelem, mint bennünk, hogy elviseljük egymást. Nem ezt akartad mondani?
DÖNCI
Nahát, ez a kávé! Igazán nagyszerű!
BÓDOG
Vandának. Honnan tudod, hogy mit akartam mondani? Hirtelen meglátja a Rádióújságot, abban a fotelban, amiben Vanda féloldalasan ül. Na! Itt van! Felveszi, kisimítgatja. A Rádióújság! Rajta ült! Keresem égen-földön, ő meg rajta ül! Hát nem érezted, hogy rajta ülsz?! Nem lehet érezni, hogy az ember rajta ül a Rádióújságon? Böngészi a műsort. Mi is van ma? Szerda?
SACI
Jaj, talán valami jó film?
BÓDOGNÉ
Azokat a régi filmeket úgy szeretem… amikor azokat a régi filmeket adják! Csak arra vagyok kíváncsi, hogy miért nem játszanak Rudolf Valentino-filmeket? Szerintem nagyon sokan szeretnék látni Rudolf Valentinót…
BÓDOG
Böngészi az újságot. Azt mondjátok, szerda van? Szerda?
VANDA
Váratlanul felcsattan. Szerda! Halkabban, gúnyosan. Csütörtök, péntek… Nem mindegy? Egy tized másodpercnyi csend; Vanda megvetően elfordul. E pillanatban a többiek a tévére merednek; Dönci, Saci, Bódog egyszerre kiáltják: „A krimi!” – Izgatottan a készülék elé telepszenek, és mereven bámulják a képernyőt.
Függöny
A szín ugyanaz, mint az első részben. Az asztalon még néhány edény: tányérok a tortának, borosüveg, szifon, poharak, csészék. Tíz perc telhetett el.
Vanda nincs a szobában.
Amikor a függöny felmegy, Bódog a főhelyen ül, mellette Dönci, kicsit arrább Saci.
Valamennyien velünk szemben, hiszen a tévét nézik – izgatottan. A bal oldali ajtónál kis nyüzsgés: Szűcs úr, a szomszéd igyekezne befelé háromkerekű, önhajtós tolókocsiján, de a masina beleakadt a fél ajtószárnyba: Bódogné és Imrus segédkeznek, de alig tudják kiszabadítani, s kitárni az ajtót. Szűcs úr mindkét lábára béna, fején kötött sísapka, vállán pokróc, kezében esernyő.
IMRUS
Görnyedten, a tolószékkel bíbelődve. Hát ez így nem megy…
SZŰCS
Egy kicsit hátrább, Imruska, hátrább! Emeld meg a kereket, emeld csak meg!…
BÓDOGNÉ
Én nem is értem… máskor befért így is.
SZŰCS
Rosszul vettem az irányt, szomszédasszony, kicsit elkormányoztam… Nyújtogatja a nyakát a fejük felett. Hajtsd lejjebb a fejedet, Imruska, nem látom jól… ez már a krimi?!
BÓDOG
Alig fordul feléjük. Nyissátok ki már azt az ajtót! Mit vacakoltok?
BÓDOGNÉ
Nyögve. Segíthetnél, apa!
SZŰCS
Ó, szomszéd úr, maradjon csak, majd mindjárt… Igazán nem akartam így elkésni, korábban is indulhattam volna, de nem tudtam, hogy esik… – Most, Imruska, vissza a kereket, vissza! Hogy a ménkűbe akadhatott így be? – …aztán láttam, hogy esik, hazakerekeztem az ernyőért, ez a pléd már rajtam volt, mert ugye, hűvös van, de… – ejnye, hát hogy a ménkűbe tudott így beakadni…
IMRUS
Anya, te az ajtót… anya!
SACI
Nézi a tévét. Jaj, ez most ki volt? Ez a forradásos arcú, ez most ki volt?
DÖNCI
Figyelj, majd kiderül!
SACI
Mondd már, ki volt az a forradásos arcú? A gyilkos?
DÖNCI
Még nincs itt a gyilkos.
IMRUS
Görnyedve küszködik. Se ki, se be! Legalább meg tudnám emelni…
SZŰCS
Nézi a tévét messziről. Ó, ezek az angolok mindig ilyen rejtelmes kastélyokban tudják… Imrus megemeli a tolókocsit. Jaj, felborulok, felborulok!
BÓDOGNÉ
Végre kinyitja az ajtót. Kapaszkodjon a vállamba, szomszéd úr!
BÓDOG
Na, mondtam, hogy fog az menni! Jöjjön csak, Szűcs úr, a szokott helyére ide…
DÖNCI
Ez a lány, ez túl szép. Ez meg fog halni.
DÖNCI
Ez a lány. Ha egy lány túl szép a krimiben, az meghal.
SZŰCS
Gyorsan bekocsizik középre. Ez a locspocs is az úton. Ennyi eső! Csak ülök az ablaknál egész nap…
BÓDOGNÉ
Leveszi Szűcs válláról a plédet. Az ernyőt is, szomszéd úr…
SZŰCS
Az ernyőt?! Ja, persze, tessék… Ó, összecsöpögtettem a padlót…
BÓDOGNÉ
Erőltetett kedvességgel. Nem tesz semmit…
SZŰCS
Egész nap várom, hogy szíves engedelmükkel végre átjöhessek, és akkor tessék, elkések… Régóta megy?
BÓDOG
A feleségéhez. Kínáld meg a szomszéd urat.
BÓDOGNÉ
Imrusnak adja a plédet meg az ernyőt. Vidd ki, kisfiam… Imrus átveszi, kimegy.
Egy kis puncstorta, szomszéd úr? Vagy kávé?
SZŰCS
Az asztalra pillantva. Ó, egy kis borocskát inkább.
BÓDOG
Anélkül, hogy hátranézne. Imrus, tölts a szomszéd úrnak… Imrus! Hol van már megint?
BÓDOGNÉ
Csak kiküldtem… Tölt az egyik pohárba.
BÓDOG
Amikor végre bejön, akkor te kiküldöd!
SZŰCS
Átveszi a poharat. Ó, ez majd jót tesz… Egész nap ülök az ablaknál… Én ennyi esőt még nem láttam! Csak esik, esik…
BÓDOG
Aztán meg majd a hó.
BÓDOG
A hó, persze! Aztán meg majd jön a hó! A tél. Jön a tél, a hó…
SZŰCS
Hát, november van, ugye…
BÓDOG
A fagy… az bizony! Sepregethetem a járdát.
SZŰCS
Maga legalább sepregetheti.
BÓDOGNÉ
Semmi sem használ, Szűcs úr?
SZŰCS
Á, semmi. A villanykezelés annyi, mint a nulla! A gyógyszerek: dettó: Már egészen megmerevedett mind a két lábam. Mintha nem is az enyémek lennének… Hirtelen. Előrántotta a pisztolyát!!!
SACI
Izgatottan. Lelövi! Lelövi!
DÖNCI
Puff! Láttátok? Egyetlen rúgással! Á, ez aztán a bunyó!
BÓDOGNÉ
Mindig csak ez a bunyó. Háború meg bunyó! Maga még emlékszik, Szűcs úr, a Rudolf Valentinóra?
SZŰCS
Nézi a tévét. Hogy kire? Ő, hogyne, persze! A mi időnkben még, kedves szomszédasszony…
BÓDOGNÉ
Miért nem játszanak Rudolf Valentino-filmeket?
SACI
A kezét harapdálva. Rádobta a párnát a fejére! Fojtogatja!
DÖNCI
Higgadtan. Annál van a kulcs.
BÓDOG
Én mindig összekeverem a szereplőket. Egyszer csak nem tudom, melyik a másik? Az olvasással is így vagyok. Mindig elfelejtem a neveket, aztán lapozhatok vissza.
BÓDOG
Például most is: milyen kulcs? Milyen kulcs?
DÖNCI
A torony kulcsa! Mért nem figyelsz?
BÓDOG
Torony? Maga emlékszik, hogy lett volna itt egy torony, Szűcs úr?
SZŰCS
A toronyban van a lány.
DÖNCI
Dehogyis az, akit lelőttek!
SACI
Aki él! Az van a toronyban!
BÓDOGNÉ
Meg a Zoro és a Huru! Mennyit nevettünk rajtuk! Az egyik hórihorgas volt, a másik meg kis köpcös. Melyik is volt a hórihorgas? Apa, melyik volt a hórihorgas?
SZŰCS
A múltkor az egyik professzor azt mondta, kipróbálunk egy új injekciókúrát. Nyolcat belém döfött, de hiába… Hiába, hiába. Bele kell nyugodnom, hogy így maradok, ilyen nyomorék maradok… – Jaj, persze, hát a torony! Az előbb az a torony, ott a kastély mögött!
BÓDOG
Kapkodják a képeket! Mindig kapkodják a képeket!
BÓDOGNÉ
Meg aztán, tudja, Szűcs úr, azt szerettem azokban a régi filmekben, hogy tele voltak érzelemmel. Meg finomsággal. Nem mindig ez a bunyó…
SZŰCS
Érzelem nélkül semmit sem ér…
BÓDOGNÉ
Ahogy a férfiak szerették a nőket… Csupa elegancia, csupa mély érzelem, lovagiasság…
BÓDOG
Nem szeretem, hogy egy negyedóráig nem tud együtt lenni a család! Legalább egy negyedóráig! Vanda is! Hol van Vanda?
SZŰCS
Tényleg, a kedves lányukat nem látom…
BÓDOGNÉ
Fáj a feje. Kicsit ledőlt a másik szobában.
BÓDOG
Szűcs úr, maga ismerte valaha is a fejfájást? Mindig ez a fejfájás!
SZŰCS
A nőknél van ilyen néha. Szegény megboldogult feleségem a szívére panaszkodott mindig. Hogy fáj a szíve. Vizes borogatásokat rakott a mellére. Annak meg a szíve, mindig…
BÓDOG
Egyszer direkt megkérdeztem egy orvost erről a fejfájásról.
BÓDOGNÉ
Ugyan, hadd már apa!
BÓDOG
Direkt kíváncsi voltam rá, és megkérdeztem egy orvost. Tudja, mit mondott, Szűcs úr? Hogy fejfájás nincs. Egyszerűen: nincs!
SZŰCS
Szívfájás sincs. Nekem is egy orvos magyarázta, hogy a szív, az nem fáj. A szív, az nem tud fájni. Csak a regényekben…
BÓDOG
Nem kell elhagynia magát az embernek! Ennyi az egész! Jól néztem volna ki, ha elhagytam volna magam! Hm! Szerettem volna látni! Ajaj! Fejfájás! Meg szívfájás!…
Kopognak a bal oldali ajtón.
Na, ez meg ki lehet? Tessék! Tessék, kérem!…
Nyílik az ajtó – magas, sovány, szőke szakállas férfi lép be: Emberfi. Csillogó kék szeme, szelíd arca az orosz ikonok Krisztusára emlékeztet. Bő, fehér, gallértalan inget visel, szűk nadrágot, és mezítelen lábán pántos sarut. Imrus jön mögötte, szinte betuszkolja: Emberfi mintha nem akarna zavarni, megáll az ajtóban, meghajol.
EMBERFI
Békesség e háznak és gazdájának!
BÓDOG
No, valami baj van, kérem?
IMRUS
Lelkendezve. Apa! Apa! Csodálatos dolgokat tudtam meg a lakó úrtól! Képzeld… Képzeljétek…
BÓDOG
No fene, no fene! Emberfihez. Tessék, kérem, ha óhajtja, foglaljon helyet. Egy angol krimi megy…
BÓDOGNÉ
Ott a fotel, kedves… Emberfi lábára pillant, fintorogva. Nem fázik mezítláb?
EMBERFI
Egyforma barátságos mosollyal. Ehhez szoktam, asszonyom.
BÓDOGNÉ
Szűcshöz. A lakónk, Szűcs úr!
SZŰCS
Nyújtja a kezét. Örvendek, örvendek… Szűcs.
IMRUS
Lelkesen. De ezt el kell mondanom nektek… halljátok?
SACI
Jaj, üljetek le gyorsan! Üljön le gyorsan!… Most mennek fel a padlásra a gyémántokért!
DÖNCI
A toronyba, nem a padlásra. Éppen csak hátratekint Emberfire. Mi már találkoztunk.
EMBERFI
Bólint, leül. Igazán nem akartam zavarni önöket, de a kedves fiuk erőszakkal becipelt.
IMRUS
M. f. Hát persze hogy becipeltem! Apa! A lakó úr nekem mindent elmesélt! Anya! Azt akarom, hogy ti is tudjátok, hogy ő…
BÓDOG
Erélyesen közbevág. Imrus! Zavartan Emberfihez. Kérem, szeretném, ha elhinné, mi nem bíztuk meg Imrust azzal, hogy kikérdezze magát… Egyáltalán… mi nem káderezünk, kérem!
IMRUS
De nem erről van szó! Ő…
EMBERFI
Zavartan közbevág. Imrus nagyon kedves… és lelkes, de én igazán nem akartam tolakodni, kérem, szeretném, ha nem értenének félre: nekem nem szokásom, hogy ráerőszakoljam magam bárkire is… leginkább – most már – csak visszavonultan… abban a kellemes kis szobában, amit önöktől bérlek…
BÓDOG
Kérem! Igazán kellemetlen, hogy önt ilyen helyzetbe hozza Imrus! Mi nem szaglászunk a lakónk után… Befogadtuk önt, megbízunk önben, ugyebár… Imrushoz. Nem tudom, hol tanulod ezt a tapintatlanságot!
EMBERFI
Védve Imrust. Csak a lelkesedése, kérem, csak a lelkesedése vezérli, és ez nagyon nagy hatással van rám is… meg kell mondanom… Csaknem meghatottan. …ez nagyon jólesik nekem…
BÓDOGNÉ
Igazán, mindig figyelmeztetjük Imrust, hogy ne lógjon a maga nyakán. Maga is pihenni akar, ha itthon van.
IMRUS
Ő nem pihenni akar! Ő…
SZŰCS
Háhá! Ez fogja megtalálni a gyémántot!
BÓDOG
Gyémántot? Micsoda gyémántot? Emberfihez. Bocsánat! Szűcshöz. Micsoda gyémántot?
SACI
Félig hátrafordulva, hadarva. Ez az alak keresi a gyémántot! És ennek a nőnek… Emberfihez izgatottan. …ennek, látja? Meghalt a férje… a fürdőszobában találták meg, de látta volna azt a fürdőszobát, kék mintás csempék, vagyis nem tudom, milyen színű, de biztosan kék…
DÖNCI
Közbevág. Mért nem figyelsz inkább?
SACI
Hadarva. Mindjárt… Szóval ott feküdt a fürdőszobában a férje, és mellette volt a borotva, de ez a detektív…
DÖNCI
Nem detektív, csak a barátja!
SACI
De, igenis, azt mondta, ő a detektív!
SZŰCS
Én is azt hiszem, hogy a barátja.
IMRUS
Tehetetlenül, kétségbeesve áll köztük. Hát most ezzel vacakoltok, amikor én Őt!…
SACI
Na, szóval mindegy! Emberihez, hadarva, izgatottan. Magának magyarázom! Szóval ez most keresi, hogy ki ölte meg, mert a toronyban van a gyémánt, és ez most megy, mert megszerezte a kulcsot a nőtől, éjjel, amikor az aludt, és…
IMRUS
Ideges kéztördeléssel, Emberfinek. Látja, ez az, amit mondtam magának…
SACI
…látta volna, hogyan csente el a kulcsot, egy nagy fekete lepelben…
DÖNCI
Összezagyválod az egészet!
EMBERFI
Udvariasan. De, de, nagyon is értem… Imrusra tekint aggódva. Nyugodj meg, fiam.
SACI
Hát persze hogy érti, nem vagyok hülye! Dönci azt hiszi, hogy nem tudom, mit látok!
DÖNCI
Most már hagyd abba, jó?
BÓDOGNÉ
Döncikém, Saci csak magyarázza a lakó úrnak…
SACI
Pityeregve. Igen, mert még azt is tudnia kell, hogy értse, hogy most meg akarja nézni… Ez a detektív meg akarja nézni, ki jelez éjszakánként a torony padlásáról gyertyafénnyel!… Elsírja magát. Én igenis értem, amit látok…
SZŰCS
Tényleg, onnan valaki jelzett!
SACI
Sértődötten. Hát persze! Éjfélkor! Hogy hívja a nőt… Dönci azt hiszi, hogy én hülye vagyok!
BÓDOG
A nő már meghalt, nem?
DÖNCI
Ingerülten. A férfi halt meg! Az elején! De így nem lehet krimit nézni! Jövés, menés, meg ez a sok beszéd…!
EMBERFI
Imrusnak. Mondtam, ugye, hogy kellemetlen lesz…
IMRUS
Szemrehányóan. Ezt maga mondja?!
EMBERFI
Zavartan. Na nem, csak hát ugye… látod…
BÓDOGNÉ
Ez a sok halál mindig! A hullák! Hol vannak már azok a kedves, szép filmek?! Emberfinek. Maga már nem emlékszik Rudolf Valentinóra, ugye?
EMBERFI
Nem, nem… azazhogy… nem, egyáltalán nem, asszonyom…
IMRUS
Emberfinek. Magának csak egy szavába kerül… és magára figyelnek mind!…
EMBERFI
Kínos mosollyal. Na, persze, persze… csak…
SACI
Felsikolt. Jaj! A lépcsőn az az árnyék!
Egy pillanatnyi csend, majd lassú ajtónyikordulás – mintha a krimihez tartozna – a jobb felőli ajtó nyílik, s megjelenik Vanda áttetsző nylonköntösben; alatta csak bugyi van és melltartó; maga elé tartott kézzel jön, mint egy szellem.
VANDA
Csúfondárosan. Huhu!
Összerezzennek, csak Emberfi néz nyugodtan Vandára. Imrus megrökönyödik.
Huhu!…
SACI
Jaj, frászt kap az ember!
BÓDOGNÉ
Felocsúdva. Vanda! A… lakó úr van itt, Vanda! Meg Szűcs úr! Vendégek!…
VANDA
Huhu! Huu-huh! Nevet.
BÓDOG
Ha fáj a fejed, miért nem maradsz a másik szobában? Emberfihez. Kicsit fáj a feje, ledőlt és…
VANDA
Megáll közöttük. Már nem fáj a fejem. Nézi Emberfit.
IMRUS
A nővérének. Még te hiányoztál ide éppen! És így!…
VANDA
Le nem veszi tekintetét Emberfiről. Mosolyogva. Imrus, ha nem tudnám, hogy az öcsém vagy, arra kellene gondolnom, hogy zavarba hoztalak.
BÓDOG
Emberfinek. Tetszik tudni, túlórázik, borzasztó, mennyit kell túlóráznia, nem mondom, megvan az eredménye, de annyira kimerül…
BÓDOGNÉ
Vandának, a foga között. Öltözz át! Menj, öltözz át! Látja, hogy Vanda rá sem hederít, kedvesebben. Talán vedd fel azt a kis bársonyruhádat… azzal a kis csipkegallérral…
SZŰCS
Csókolom a kezét, Vanda! Már kérdeztem is, hol van.
BÓDOGNÉ
Igyekszik elfedni Vandát, sziszegve. Ebben a köntösben, Vanda!
VANDA
Nem törődik velük, odalibeg Emberfihez. Maga már látott engem úgyabbul is, igaz? Maga… maga… hogy is hívják?
IMRUS
Közbelép. Én nem ezért hívtam be magát! Nem ezért!…
EMBERFI
Köhintve Vandának. Emberfi…
VANDA
Hm… Emberfi… Ez olyan csinált név… Nekem nem tetszik.
IMRUS
Vanda! Te nem tudod, kivel beszélsz?!
VANDA
Szelíden, de kicsit gúnyosan. Ohohohó! Már hogyne tudnám? Összefutottunk mi már egypárszor… ma is… a fürdőszobában, nem igaz? Meglepődött?
VANDA
Nem? Tehát direkt kíváncsi volt rám?
IMRUS
Kétségbeesve. Vanda!
DÖNCI
Hátraszól. Zavarod a társaságot, Van, nem veszed észre?
SACI
A legizgalmasabb rész! Hátrapillant. Te jó ég! Vanda!
VANDA
Csak nézd a tévét, Saci, az sokkal érdekesebb. Emberfihez. És ha maga is kíváncsi erre a micsodára… erre a krimire, csak nézze.
IMRUS
Ő egyáltalán nem kíváncsi az ilyesmire!
SZŰCS
Miért? Az angol krimik a legjobbak!
VANDA
Emberfihez. Látja, ők legalább tudják, hogy mi érdekli őket! Ez is nagy szó! És maga? Maga tudja, hogy magát mi érdekli?
EMBERFI
Nyugodtan. Tudom.
VANDA
Kicsit gúnyosan. Ó! Hát erre kíváncsi lennék.
BÓDOG
Ünnepélyesen. Megkínálhatom szivarral, kedves… ööö…
EMBERFI
Barátságosan. Ahogy tetszik, Emberfi vagy Krisztosz…
BÓDOG
Nyújtja a szivart Emberfinek. Csongor… Azelőtt Dózsát szívtam, de ez sokkal zamatosabb.
EMBERFI
Köszönöm, nem dohányzom.
BÓDOGNÉ
Nagyon helyes, nagyon helyes! Egy ilyen fiatal ember, mint ön… Hány éves is?
EMBERFI
Harminchárom, asszonyom.
IMRUS
Hiába várva, hogy Emberfi neve a kellő hatást kiváltsa. Krisztosz! Hát nem értitek?
BÓDOG
Már hogyne értenénk! Á, vagy úgy! Ezek szerint ön görög?
IMRUS
Hogy lenne görög? Hogy kérdezhetsz ilyet?
SZŰCS
Mért? Nagyon sok görög él nálunk.
BÓDOG
Kutatva. Már megint hol a szivarvágóm? Tíz perc alatt eltűnik minden! Én még ilyen rendetlen házat nem láttam!
BÓDOGNÉ
Hát hová tetted, apa?
SACI
Jaj, maradjatok már! Nem ért az ember semmit!
IMRUS
Inkább azt értenéd meg, Saci, hogy ki van köztünk!
VANDA
Mindvégig különös érdeklődéssel nézi Emberfit. Krisztosz. Látja, ez már jobban illik magához. A szakállához, a szelídségéhez. Maga mindig ilyen szelíd, ilyen hidegvérű?
BÓDOGNÉ
Vanda! Mondtam már, hogy öltözz át!
SZŰCS
Minek? Nincs itt hűvös, nem igaz, Vandácska… Kuncogva nevet.
IMRUS
Emberfihez. Kérem! Kérem, mondja meg nekik, hogy kicsoda maga!
DÖNCI
Felháborodva. Hát én még ilyet nem láttam! Egy szót sem értek így ebből a rohadt krimiből!
BÓDOG
Még mindig keresgél. Ide tettem az előbb! Az előbb még itt volt a szivarvágóm!
EMBERFI
Bódognak nyújt egy szivarvágót. Parancsoljon!
BÓDOG
Gépiesen elfogadja, megvágja a szivar végét, akkor veszi észre. De hiszen ez nem is az enyém! Ön mégiscsak dohányzik?
EMBERFI
Nem, mondtam már, uram, hogy nem dohányzom.
BÓDOG
Visszaadja a szivarvágót. Köszönöm… Nagyon szép darab.
EMBERFI
Nem fogadja el a szivarvágót. Tessék csak. Az öné lehet.
BÓDOG
Ó, nagyon kedves! De valahol meg kell lenni az enyémnek is… Nézd, anya, milyen remek, új szivarvágó. Milyen márka?
BÓDOG
Nézegeti. Hm. Palesztinai. Nagyon szép… ezek a minták… Hol szerezte?
IMRUS
Apa! Hát ő oda való!
BÓDOG
Oda? Szóval külföldi?
SZŰCS
Hát ott szép kis csetepaték vannak mostanában, nem mondom! Bombázások meg lövöldözések, meg minden. Látjuk a tévében! Szép kis zűr!
BÓDOG
Na, de várjunk csak! Ezt nem is tisztáztuk! Ha maga külföldi, akkor nem is biztos, hogy jogunkban áll kiadni magának a szobát. Ennek utána kell nézni! Már megbocsásson, de nem akar az ember kellemetlenséget a hatósággal, ugyebár…
IMRUS
Te jó ég, apa! Becipeltem ide közétek, nem is akart bejönni, de hát ez képtelenség! Azt hittem, azonnal megértitek, miről van szó.
BÓDOG
Miről van szó? Arról van szó, hogy egyáltalán nem biztos, hogy külföldieknek is kiadhatjuk a lakást! Ebből bonyodalmak származhatnak…
BÓDOGNÉ
Emberfihez. Tudja, mi olyan tájékozatlanok vagyunk mindenben… Dönci! Dönci, te talán tudod… Ismét Emberfihez. A fiam mindenben jártas…
DÖNCI
Hátraszól. Jelentkezik a KEOKH-nál, és kész.
BÓDOG
Mi… minél? Keoknál?
EMBERFI
Nyugodtan. Nincs erre szükség, uram.
BÓDOG
De ha egyszer Dönci is mondja!…
SACI
Érdeklődve hátrafordul. És milyen az az ország, ahonnan maga jött?
EMBERFI
Mosolyogva. Az én országom nem e világból való.
VANDA
A háttérből. Nem szereti, ha faggatják?
EMBERFI
Vandának. Ha igaz szívvel teszik, nincs ellenemre.
SACI
Affektálva. Engem nagyon is érdekel… Hirtelen visszafordul a tévéhez. Jaj, Dönci, mit akar az a vágottarcú a detektívtől?!
DÖNCI
Sacikám, egyezzünk meg: Az nem detektív!
SACI
Dehogynem detektív, úristen, dehogynem detektív!
IMRUS
Emberfihez. Nagyon jól tudom, hogy nem kívánja felfedni magát…
EMBERFI
Közbevág. Nem, tolakodón semmi esetre sem…
IMRUS
De akkor engedje meg, hogy legalább én megmondjam nekik, hogy maga…
EMBERFI
Szelíden. Bízni kell, bízni!
VANDA
A háttérből. Bízni? De miben?
EMBERFI
Hosszan nézi Vandát. Hogy beteljesül, amit várunk.
Imrus bizakodva figyeli Emberfit.
VANDA
Halkan felnevet. Ezt komolyan hiszi? Közelebb megy hozzá.
EMBERFI
Az egyetlen, amit remélhetünk.
VANDA
De mit? Mi az? Egészen közel megy Emberfihez. Ó, azt hiszem, tudom, mire gondol!
BÓDOGNÉ
Közbelép. Vanda! Ejnye, Vanda, miért nem ülsz le valahová?
VANDA
Nem figyel az anyjára. Hát bízzunk akkor abban, kedves Krisztosz, hogy az egyetlen, amit remélhetünk… maga meg én… beteljesül?
BÓDOGNÉ
Van! Mit mondtam? Zavartan köhint, erőltetett nevetéssel. Egy kis borocskát, Van! Tölts a lakó úrnak egy pohárkával…
EMBERFI
Talán egy kortyot…
Vanda az asztalhoz megy, tölt.
BÓDOG
Ha már itt vagy, tölts az én poharamba is… hadd koccintsunk!
Vanda tölt neki is, átadja a poharat, a másikat Emberfinek nyújtja.
VANDA
Csendesen. Szép keze van.
Emberfi értetlenül nézi.
Mondom a keze… nagyon tetszik… Az öccséhez. Imrus, te nem iszol?
BÓDOG
Megemeli a poharát, koccint. Hát akkor, isten, isten! Isznak. Nagyon örülök, hogy egy kicsit jobban megismerkedtünk. Az ember lót-fut… Ha szabad érdeklődnöm, a barátai is külföldiek?
EMBERFI
A tanítványaimra gondol?
BÓDOGNÉ
Szóval tanítványok? Elég öreg fiúk…
IMRUS
Péter is itt volt már, a halász!
BÓDOG
Mi az, már név szerint ismered őket?
BÓDOGNÉ
Na, ugye, mondtam, hogy valami horgász! Olyan halszaga volt. Az a kerek képű, szakállas.
EMBERFI
A kedves fiuk, Bódog úr, tele van érdeklődéssel, hittel, s ez nagy erény!
BÓDOG
Hogyne, természetesen! A tanulás mindenekfelett! A tudás, az nagy erény, úgy, ahogy mondani tetszik. Inni akar, de félúton megáll. Ó, most látom, szomszéd úr, magának nincs… Imrus! Tölts már a szomszéd úrnak!
IMRUS
Felemeli a palackot. Hát ez üres.
BÓDOG
Mi? Üres? No fene! Anya, hozzál be még egy palackkal! Úgyis ma van az Imrus születésnapja, tetszik tudni, kedves… Krisztosz úr. Bizony, ma ünnepeljük a tizennyolcadik születésnapját, szép kor egy fiatalember életében… anya! Mit mondtam?
BÓDOGNÉ
De ha jól emlékszem, apa… Elakad.
BÓDOG
Micsoda? Mit akarsz? Hozzál be egy palackkal, kibontjuk…
BÓDOGNÉ
Még te mondtad, apa, hogy ne vegyek többet egy palacknál, mert Dönciék úgyis hoznak.
SZŰCS
Feltekint az izgalomból. Á, nem fontos, nem életkérdés! Ó, ó! Ekkora nagy pech! Belelőttek az autó kerekébe!
BÓDOG
Az autókerékbe! Hát hogy mit ki nem találnak! Más hangon. Na, anya, akkor hozd be azt, amit Dönciék vettek… eldiskurálunk itt… Krisztosz úr is inna még…
Közben Vanda a sarokban bekapcsolja a lemezjátszót, feltesz egy lassú táncszámot.
BÓDOG
Vanda, mit csinálsz?
BÓDOGNÉ
De apa, Dönciék ma nem hoztak…
BÓDOG
Mi? Hogy nincs több bor? No fene! Igazán restellem… Imrus! Szaladj le a kocsmába… A zsebében turkál. Itt van… na, hol is? Itt van egy húszas… de hol a fenében? Most meg a pénzemet nem találom…
SZŰCS
A kocsma már bezárt, szomszéd úr! Ne zavartassa magát…
BÓDOG
Igazán kellemetlen! Vanda! Minek az a zene?
VANDA
Csak nem zavar, apa?
BÓDOG
Vendégek vannak itt, meg minden, meg a tévét nézzük…
SACI
Jaj, Van, minek teszed tönkre az ember idegeit?
DÖNCI
Nagy specialista vagy már ebben, Vanda, hallod?
VANDA
Nyájasan. Magát is zavarja, Krisztosz?
EMBERFI
Ahelyett, hogy válaszolna, a szifonért nyúl. Bocsánat… Van benne víz?
BÓDOGNÉ
Egy kis szódát? Tessék!
EMBERFI
Ó, nem köszönöm. Feláll, a szifon fölé tartja a kezét, tekintetét az égre emeli, és valamit motyog. Imrus tátott szájjal figyeli.
BÓDOGNÉ
Lát valamit a plafonon?
BÓDOG
Restellem ezt a bor-ügyet. Szűcs úr, de egy ilyen vacsora is éppen elég sokba kerül… Tudja, mit mondok magának? A feleségem hagyta, hogy a molyok elpusztítsák a szmokingomat. Egyszerűen hagyta! Hallott már ilyen tékozlásról, Szűcs úr? Most aztán honnan tudok én egy új szmokingot venni?
BÓDOGNÉ
Mire kellene neked az a szmoking, apa?
BÓDOG
Nem az, hogy mire kell! Legyen! Ami egyszer már megvan, az legyen, azt őrizni kell!
EMBERFI
Szabad a poharát, Szűcs úr?
SZŰCS
Tessék! Furcsállón nézi, hogy Emberfi a szifonért nyúl, s megtölti a poharát. A szifonból piros színű folyadék folyik. Hát ez meg mi?
BÓDOG
Csak nem rontottátok el a szifont is?
SZŰCS
Megszagolja az italt. Hm. Borszaga van… Belekortyint. A ménkűbe is! Ez kadarka!
BÓDOG
Ja… ja, persze, kadarka! El is felejtettem, hogy van még egy kis kadarka… Kiveszi Emberfi kezéből a szifont, és tölt magának is.
IMRUS
Amikor rátette a kezét! Hát nem láttátok?! Amikor rátette a kezét, akkor változtatta át!
SZŰCS
Remek borocska! Kóstolja meg, szomszéd, remek! Emberfihez. Szekszárdi, nem? Szekszárdi kadar. Á, megérzem én azt ízről. Csettintgetve kóstolja. És van ereje! Legalább tizenkét maligán fok!
BÓDOG
Tölt magának. Tizenegy. De azért jó.
IMRUS
Lelkesedéssel. Ő csinálta! Dönci, Saci! Ő csinálta a bort! Nem láttátok? Vanda!
VANDA
A lemezjátszó mellől nézi Emberfit. Gratulálok…
EMBERFI
Szerényen. Láttam, hogy zavarban van a házi bácsi.
DÖNCI
Ma még vezetnem kell, nem ihatok.
BÓDOGNÉ
Ó, ma már mindenből csinálnak bort…
VANDA
Úgy, úgy, anya, csak mondjad… Halkan nevet.
BÓDOGNÉ
Na, persze! Mindenből! Vili bácsi is mondta! A mi időnkben még csak szőlőből, de ma már!… A háború alatt szoktuk meg azt is, hogy szójababból csináljuk a süteménybe a tölteléket. Meg a háború után!… a zsíroskenyér-korszakban! Emlékszel, Imrus, még szeretted is a műkenőmájast. Emberfihez. Megtanult az ember varázsolni, ezt-azt, ajaj, szükségből mindent!
SZŰCS
Meg tökbélből húsleves! Megboldogult feleségem nagyon értette. Mondom neki, hol kaptál velős csontot? Velős csontot? – kérdi szegény. Ez tökbél! Tökbél! Hajaj!
IMRUS
Dühösen. De ez nem műbor! Ez igazi bor!
BÓDOG
Rosszkedvűen. Igazi! Mi az igazi? Mit tudjuk mi azt már, hogy mi az igazi?
EMBERFI
Szomorúan, csalódottan. Azt hiszem, felesleges, hogy maradjak.
VANDA
Elébe áll. Talán nem érzi jól magát itt köztünk? Pedig milyen szép család, ugye? Az ember kezét-lábát kitöri, úgy igyekszik haza, hogy mielőbb együtt legyen ez a kedves család.
BÓDOG
Vandának. Csak adj hálát az istennek, csak adj hálát, hogy így együtt lehetünk! A mai világban! Amikor szétszóródva tengődnek a családok, ki itt, ki ott… Tengeren túl meg nem tudom én, hol? Ugyebár, maga is, kedves Krisztosz úr, távol a családjától, mert a hivatása elszólította… Elég baj az magának, elég baj…
IMRUS
Mi az, hogy elég baj? Apa! Ő a világot akarja megváltani!
BÓDOG
Nem zavartatja magát. …de még, hogy ide került közénk, az is nagy szerencse! Ki tudja, máshol hogyan fogadták volna?
SZŰCS
Felkiált. Na, ez a gyilkos! Előre megmondtam, hogy ez a gyilkos!
BÓDOG
Gyilkos? Ki a gyilkos?
SACI
Istenem, az a jóképű srác!
SZŰCS
Amelyik a legcsinosabb fiú, az a gyilkos. Mindig. Már megfigyeltem. Erre megy ki a játék. A félrevezetésre. Ez a lényeg: a félrevezetés…
VANDA
Odamegy Emberfihez, barátságosan. Nem jönne táncolni? Olyan jó ez a szám… Kicsit dúdolja, Emberfi kényszeredett mosollyal felnéz rá. Szeretnék egy kicsit táncolni…
BÓDOGNÉ
Vanda! Egyáltalán nem biztos, hogy a lakó úr szeret táncolni!
SACI
Hátrakapja a fejét. Na, még csak ez hiányzik, Vanda!
VANDA
Emberfihez. Ne törődjön velük… jöjjön.
IMRUS
Megfogja Vanda karját. Ne, kérlek, ne csináld ezt!
VANDA
Kirántja magát Imrus kezéből. Mit ne csináljak?! Valamivel nekem is kell szórakozni! Emberfihez. Maga is unja ezt itt, látom!
IMRUS
Kitör. Szégyellem magam miattatok!
EMBERFI
Imrushoz. Megszoktam már az ilyesmit, Imrus. Nem az első eset.
IMRUS
De hát ebbe nem lehet beletörődni!
EMBERFI
Na, nem is. Csak annyi éven át megél az ember egyet-mást…
VANDA
Csillogó szemmel nézi. Nem tudtam, miért olyan rokonszenves nekem!
EMBERFI
Rokonszenves? Én? Magának?
VANDA
Rosszallóan. Talán nem vette észre?
EMBERFI
Valahogy nem szoktam meg, hogy a nők és én…
VANDA
A tekintetében… a szemében… A szemében van valami magának… Nekem mindig tetszettek az ilyen megszállott férfiak! Magával el tudnék menni bárhová!
IMRUS
Vanda! Ő nem azért van itt, hogy téged elvigyen.
EMBERFI
Kicsit kezd lelkesedni. De, de, Imrus, én éppen azért…
BÓDOG
Felneszel. Abba én is beleszólok, Vanda, hogy te hová akarsz menni!
VANDA
Reménykedve nézi Emberfit. Valaki mesélte nekem, vagy a tévében láttam, már nem is tudom, hogy a Bahama-szigeteknél gyönyörű korallzátonyok vannak! Meg piros madarak!
BÓDOGNÉ
Kétségbeesve. Hová akarsz már megint elmenni? Van?
BÓDOG
Hát hallott már ilyet, Szűcs úr?! Kimenni külföldre! Vandához. Azt hiszed, külföldön minden olyan jó? Azt hiszed, Amerikában például nincsenek munkanélküliek?
SZŰCS
Hajaj! Bár azt mondják, hogy a munkanélküli-segélyből egészen jól meg lehet élni.
BÓDOGNÉ
Munkanélküli-segély? Istenem, Van, te nem tudod, milyen szörnyű volt az, amikor apád munka nélkül tengődött a háború előtt…
VANDA
Nem figyel rájuk. Ott a Bahamákon… ott még egy kis lélegzethez juthatnék! Vigyen el oda! Magának az igazán semmi, ha akarja!
EMBERFI
Vandához lép, most elfogta az ihlet. Én azért jöttem a világra, kedves Vanda, hogy feloldjam az emberek szenvedését…
SZŰCS
Az emberek szenvedését, fiatalember!? Ó! Óhohoho! Jó is lenne!
BÓDOGNÉ
Bizony, a maga lába is, szomszéd úr!
IMRUS
Maradjatok már csendben!
SZŰCS
Szemrehányóan Imrusnak. Tudod, mennyit szenvedek én ezekkel a lábakkal! Jó is lenne, ha valaki megszabadítana ettől!
EMBERFI
Folytatja. …Én azt akarom, hogy ne legyen se testi, se lelki nyomorúság…
BÓDOGNÉ
Bizony, még a villanykezelés sem használt.
EMBERFI
…azt akarom, hogy felemeljétek a fejeteket, és elhagyjátok a kicsinyesség, a zsugoriság, a közömbösség igáját… Egyre tüzesebben. …s legyetek egymás iránt szeretettel, s cselekedjétek a jót: s ne legyen öldöklés és háború, és harag és megvetés, hogy ne legyen gazdag és szegény…
Vanda érdeklődése lohad.
SZŰCS
Kuncogva felnevet. Az a kövér pasi! Nem tud kimászni a kocsiból! Ki az a kövér pasi?
DÖNCI
Foghegyről. A Scotland Yardtól. A felügyelő.
EMBERFI
Egyre emeltebb hangon, a fenti dialógusok alatt is meg-megszakítva, önnön szavaitól lelkesen. …ezért születtem, értetek születtem, hogy tanítsalak benneteket, hogy megmutassam az utat, hogy felnyissam a szemeteket a látásra, fületeket a hallásra, ajkatokat az igaz szóra… Vanda lassan hátrahúzódik a lemezjátszóhoz, csukott szemmel, enyhe mosollyal ring a zenére. …s ha bíztok bennem, ha követtek… Észreveszi, hogy már csak Imrus figyeli, elakad.
BÓDOGNÉ
Magának nagyon szép hangja van, kedves Krisztosz… És a gesztusai! Rudolf Valentinóra emlékeztet. Maga, persze, már nem látta a moziban Rudolf Valentinót. Ha jól emlékszem, huszonhétben meghalt. De mi, anyámmal, még sokáig láttuk a filmjeit… kinn a Szigeten, a szabadtérin… este, nyáron… nagyon szerettem… Mosolyogva nézi a tévét, később lassan elszundikál.
EMBERFI
Indulatosan. …ha követtek, nem fogtok belesüppedni az ostobaság mocsarába, a tudatlanság poklába, a kishitűség ingoványába…
BÓDOG
Az ezredesem mindig azt mondta; nem a szép hang a lényeg, hanem az érthetőség!
EMBERFI
Már harsogva. …és eljön az én országom, ember nem lesz embernek farkasa, és… Elakad.
EMBERFI
Csaknem rekedt már s haragos. …meg kell értenetek a hívó szót! Elvesztek, ha nem halljátok meg, ha csak úgy éltek, mint a jámbor barom…
SACI
Megragadja Dönci karját. Nézd! Nézd azt az ágyat! Ilyen ágyat fogok csináltatni a kárpitossal!
SACI
Csak figyeld meg a formáját, hogy le tudd neki rajzolni.
SACI
Ugyan már! Egy ágy hogy kerülhet egy egész vagyonba! Már megint nem akarod ezt sem!
SZŰCS
Sacika, nem látok jól a fejétől! Sacika, egy kicsit jobbra! Na, ez most elkapja azt a pasit!
EMBERFI
A fenti dialógusok alatt meg-megszakítva. …a világosság, ami felemelte az embert az állati sorból, az értelem, ami gazdaggá teszi az életet és szabaddá a lelket, a hit világossága…
Elhallgat, fáradtan a szakállába túr.
VANDA
A lemezjátszó mellől, csalódott hangon. A hit világossága! Nem erre számítottam, Krisztosz! Erre a költeményre…
BÓDOG
Felneszel. A hit? A hit a legfontosabb! Hit nélkül, ugyebár… Maga igazán tanú lehet rá, Szűcs úr, hogy ebben a házban én mindig, mindenkor és mindenekfelett… mi aztán, ugye, mindent elkövetünk! A mi generációnk, Szűcs úr, mindent elkövetett, hogy a hit a gyermekeink lelkében mélyen és mélységesen… ugyebár… a gondolatvilágukba, a lelkivilágukba a legizésebben, kérem…
VANDA
Idegesen. A hegy domború, a síkság lapos, a fa nyáron lombot hajt, ősszel levelet hullat, a víz nedves, a nyúl prémes állat, a nagymama nem vicinális… Emberfihez. Én meg ilyeneket tudok, na? Mondhatjuk felváltva, ha jobbat nem tudunk!
Emberfi zavartan, kéztördelve leül.
BÓDOG
Én nem is értem, hogy ez most hogy került szóba? Diskurálunk itt meg tévézünk, de hogy ez hogy került szóba?! Imrus születésnapja van, együtt vagyunk szépen, és akkor én nem is tudom, miket beszélsz itt, Vanda? A feleségéhez. Igaz is, anya, megkínáltam már Imrust cigarettával? Anya, ne szundikálj; ha fáradt vagy, feküdj le, de ne szundikálj!
BÓDOGNÉ
Felriad. A tévét nézem… Újra elbóbiskol.
IMRUS
Emberfihez. Kérem… ne sértődjön meg.
EMBERFI
Lehangoltan. Á, nem, nem…
IMRUS
Amiket mondott… az imént is… én azt értem! Én tudom, mit jelent, én nagyon is érzem és értem, higgye el!
EMBERFI
Imrus szavaiba kapaszkodva. Hát világosan beszéltem, nem? Vandához sértődötten. És ez nem költemény! Ezek nemcsak szép szavak…
VANDA
Mást vártam magától, érti?
EMBERFI
Idegesen. De ha mást vár, mi az a más? Mi az? Mondja meg, mi az?
VANDA
Jaj, ne tegyen úgy, mintha nem tudná! Kicsit kacérkodva. És így nem is tudom megmondani, ha olyan messze van. Miért nem jön egy kicsit ide, hozzám? Na, jöjjön ide!
Emberfi zavartan körültekint, majd hozzálép.
Vannak dolgok, amiket nehéz kimondani egy nőnek, de egy férfinak ki kell találni, hogy mit várnak tőle…
EMBERFI
Meghátrál. Alighanem én az ilyesmire alkalmatlan vagyok.
DÖNCI
A tévét nézve felkiált. Ez az! Bele a közepibe! Így átugrani egy kerítést!
SZŰCS
Jah, hát ezek akrobaták is, nemcsak színészek! Kedves Saci, ne üljön mindig elém! Már megbocsásson, de eltakarja a fejével… hehe… azzal a buksi fejével a képet.
SACI
Hát üljön arrább, Szűcs bácsi.
SZŰCS
Üljek arrább? Hehe… Könnyű azt mondani…
IMRUS
Gyötrődve. Csoda kell! Csoda kell ide!
EMBERFI
Fáradtan. Már a szódavizet is átváltoztattam borrá! Á, nem megy ez…
IMRUS
Hát akkor miért mondta nekem, hogy megváltja őket? Hogy megvált minket! Hogy maga mindent tud!
EMBERFI
Zavartan nézi Imrust. Mondtam… hát ez így van… Csak nem gondolod, hogy becsaptalak?! Felcsattan. Tehetek róla, hogy nem figyelnek rám?
EMBERFI
Tehetek? Na, jó!… Hirtelen körülnéz, odamegy a nyakát nyújtogató Szűcs mögé, föléje tartja a kezét. Kelj fel és járj!
SZŰCS
Hirtelen felugrik a tolókocsiból, a tévé elé pattan. Háh! A szobában van a pisztolyos! A szobában! Ugrálva ütögeti Dönci széktámláját. Hajrá, hajrá, hajrá!… Ezt most elkapják! El a bitangot!
DÖNCI
Izgalomtól elfúlva. Ez ölte meg a nőt! Idegesen hátraszól. Ne ugráljon már annyit, Szűcs úr!
IMRUS
Alig tud felocsúdni a csodálkozástól. Jár! Szűcs bácsi jár!
EMBERFI
Mint aki várja, hogy megdicsérjék a művét. És elég jól, nem? Körülpillant. Egészen fürgén mozog, nem?
IMRUS
Ordítva. Jár! Látjátok?! Jár!
BÓDOGNÉ
Felrezzen. Jaj, Imrus, ne kiabálj, felébred a gyerek!
BÓDOG
Gyerek? Miféle gyerek?
BÓDOGNÉ
Zavart nevetéssel. Ó, még mindig azt hiszem… tudja, Krisztosz úr, egy anya soha nem tudja elfelejteni a kisgyermekei sírását… Amikor még kicsik voltak, bizony, Vanda, Dönci meg Imrus… Éjszakánként felriadtam, nyitott szemmel aludtam, szinte nyitott szemmel… Jaj, a kis takarója lecsúszott, ó, most köhög, jaj, most rosszat álmodott… – Magának nincs gyereke, Krisztosz úr?
BÓDOGNÉ
Igenis, még mindig hallom… Te is mennyit bőgtél éjjel, de mennyit! Felvettelek, járkáltam veled a szobában, ringattalak… Nincs gyereke, Krisztosz úr?
EMBERFI
Ja, nekem? Nem, nincs…
BÓDOGNÉ
Pedig nagy öröm, higgye el! Amikor kicsik… akkor a leghelyesebbek…
IMRUS
Megrökönyödve Emberfire, majd a társaságra tekint, nem akar hinni a szemének. Hát ti már semmit sem láttok meg? Szűcs bácsi! Szűcs bácsi, hát maga sem?!…
SZŰCS
Izgatottan. Csak egy pillanat, Imruska, egy pillanat! Ezek a döntő percek! Most… most kiderül, hogy kinél van a gyémánt!…
IMRUS
Hagyják a gyémántot! Hagyjátok azt a tévét! Emberfinek. Tegyen valamit azzal az átkozott masinával! Állítsa le! Állítsa le!…
EMBERFI
Egészen beleizzadt a kudarcba. Minek, Imrus, minek? Összetörve. Talán azt már nem is tudom… valahogy… nem megy ez ma…
IMRUS
Türelmét vesztve. Akarja, hogy szűnjön meg! Akarja, hogy szűnjön meg!
Emberfi gyámoltalanul rátekint, kényszeredetten a tévé felé tárja a karját, arcán keserű gyötrelem. Hirtelen visszarántja a karját, hátralép.
Valamennyien felhördülnek, egy pillanatig hitetlenkedve bámulják a képernyőt, aztán egymás szavába vágva felugrálnak, kiabálnak.
SACI
Jézusom, mi történt a tévével?!
SZŰCS
Már belépett az ajtón a vágottarcú!
BÓDOG
Valaki megint piszkálta, mi? Ötven forintot fizetek havonta, és nem lehet végignézni egy krimit!
SACI
Dönci, nézd meg, te értesz hozzá!
DÖNCI
Dehogy értek hozzá!…
BÓDOGNÉ
A múlt héten egy vagyont fizettünk a szerelőnek…
SACI
Megüti az embert a guta! A legjobb résznél…
Emberfi bűntudatosan hátrál, egy mozdulattal mutatja Imrusnak, hogy lám, ez lett belőle.
IMRUS
Figyeljetek ide! Most legalább figyeljetek ide!
SACI
Imrus, te értesz hozzá?
IMRUS
Téblábol köztük. Hagyd már azt a rohadt tévét, nem érted?!
SACI
Te könnyen beszélsz, te nem nézted, de mi most nem tudjuk, hogy mi lett a gyémánttal?!
DÖNCI
Fel kell hívni a szervizt!
BÓDOG
A telefonhoz megy, felkapja, és beül Szűcs tolószékébe. Majd én megmondom nekik! A múlt héten egy fél napig piszmogott vele itt egy kiállhatatlan alak! Így megcsinálni! – Dönci! Mi a szerviz száma?
SACI-DÖNCI
Egyszerre. Háromharminchárom-háromharminchárom!
BÓDOG
Az egyikőtök mondja! Mennyi?
DÖNCI
A telefonhoz ugrik. Majd én! Ha sokat vacakolunk, vége lesz az adásnak!
BÓDOG
Nem engedi kezéből a kagylót. Majd én, majd én! Megmondom nekik, ne félj! Mennyi a szám?
DÖNCI
Háromharminchárom-háromharminchárom…
BÓDOG
Tárcsáz. Három-három… három… három… három… – Mennyi?
BÓDOG
Ez már hat volt, nem?
BÓDOG
Már becseng… Á! Foglalt! Mindig foglalt minden vonal!
SACI
Tessék újra! Nem kell leszállni róla!
Miközben Bódog motyogva tárcsáz „Három-három-három:… három-három-három…” a többiek ott tolonganak körötte, és vele mondják. S közben kérdik: – „Jelentkezik?” Bódog ingatja a fejét, újra tárcsáz, motyogva.
EMBERFI
Imrushoz. Látod… látod, hiába.
IMRUS
Legalább ne mondja, hogy hiába!
EMBERFI
Hát mit mondjak?! Zavartan nézi a telefon körül nyüzsgő társaságot. Nem, nem… én megmondom nekik, hogy kár telefonálni… Én visszacsinálom…
IMRUS
Gúnyosan. Csak tessék! Csak tessék, ha magának mindegy!
Vanda mozdulatlanul nézi őket.
EMBERFI
Feszélyezetten. Nem mindegy… de ma… ma nem kellett volna erre vállalkoznom. Indiszponált vagyok… Azt hiszem, jobb, ha most elindítjuk a tévét…
Imrus nem válaszol, megbántottan, csalódottan elfordul.
Ne érts félre… nincs semmi baj, csak ma… Türelmetlenül a tévé felé fordul, feltartja a kezét, merően nézi a készüléket, de az nem kezd el működni, erre újra és újra próbálkozik. Imrus már nem törődik vele.
DÖNCI
Az apjának. Hát jelentkezik az a nyavalyás szerviz, vagy sem?!
BÓDOG
Újra tárcsáz. A telefon fog megölni egyszer! A telefon!…
BÓDOGNÉ
Jaj, hogy beszélhetsz így? Imrus még csak tizenkilenc éves, jól néznénk ki…
BÓDOG
Tárcsáz. Tíz-kilenc… – Tizenkilenc és?
DÖNCI
Odaugrik. Dehogy tizenkilenc… Háromharminchárom… Add ide, mondtam, hogy add ide!
SACI
Tényleg, Dönci neked olyan szerencsés kezed van…
Emberfi végre kínlódva beindítja a tévét. Sóhajtva, megkönnyebbülten hátrál.
DÖNCI
Tárcsáz. Lassan kell… és végig a tárcsát… nem kapkodni…
SZŰCS
Véletlenül a tévére pillant, felkiált. De hiszen ez megjavult! Megy az adás!
Mind visszafutnak a tévéhez. Dönci leteszi a kagylót.
BÓDOG
Hát ez még nem fordult elő egyszer sem, amikor a miniszterek beszélnek, vagy a kohókat mutatják… Adáshiba! Akkor ez most adáshiba volt?!
SZŰCS
Mindegy már, az a fontos, hogy működik. Már egészen elkeseredtem…
SACI
Itt a nő, itt a nő! Más hangon. Az előbb ez még nem is szerepelt…
DÖNCI
Á, ki tudja, milyen fontos dolgokat hagytunk ki!
Ismét belezuhannak az áhítatos izgalomba.
VANDA
Lassan Emberfihez megy. Csak nézem magát, nézem magát, hogy miket csinál.
EMBERFI
Felrezzen. Dolgozik az ember, küzd, és hiába…
VANDA
Mit vár tőlük? Megsajnálja. Maga nem hibás. Nem szabad elkeserednie, nem tehet róla. Látja, mi ez itt? Egy akvárium. Egy istentelenül otromba akvárium, amiből ki sem látni, mert a falát belepte az alga… Csak néhány buborék száll fel a felszínre, ennyi jele van az életnek… a buborékok…
EMBERFI
Vanda szavaiba kapaszkodik. Ezt érzem, látja, hogy ez valahogy nem alkalmas hely… nem olyan, mint egy nagy tó… ahol valamikor… tudja, én valamikor elindultam a tavon… Magam köré gyűjtöttem az embereket… Tenger! Meg a hegyek! Álltam a hegyen, és szóltam hozzájuk! Felindulva az emlékektől. Hogy tudtam valamikor!… A csodákhoz, tudja… a csodákhoz kell valami más közeg. Itt nem megy… Igen, igen, érzem, hogy ez itten alkalmatlan hely. Nem tudom őket magammal ragadni.
VANDA
Mit törődik velük?!
EMBERFI
Meglepetten. Hát ez az én hivatásom… a foglalkozásom… Hát én ehhez értek… vagyis hogy értettem… vagyis…
VANDA
Látja, hogy nem kíváncsiak magára.
EMBERFI
Talán csak sok a dolguk…
VANDA
De engem magával tud ragadni, ha akar! Amikor ma bejött a fürdőszobába…
EMBERFI
Nem tudtam, hogy benn van.
VANDA
… Nem voltam zavarban. És… és nem is akartam, hogy kimenjen. Jó volt, hogy maga ott van a közelemben. És most is… Csaknem megérinti. Maga segíthet rajtam.
EMBERFI
Áldóan föléje tartja a kezét. Ha bízik bennem.
VANDA
Félig letérdel, félig leguggol melléje, Emberfi görnyedten hallgatja. Tudja, én már elmentem innen egyszer. Ki akartam szökni ebből az akváriumból, de nem ment. Csaknem harmincéves vagyok… Zavartan feltekint. Úgy értem, itt az ideje, hogy olyasmi történjen velem, amire mindig vágytam.
EMBERFI
Feszélyezetten. Azt hiszem, maga félreért…
VANDA
Nem, nem! Egészen bizonyos, hogy maga az, akivel én… Hangot vált. Olyan különös, sokszor úgy megtorpanok hirtelen, mintha meglátnék valakit… Persze senki, csak a képzeletem… Valaki, akivel én nemcsak testileg, de lelkileg is… mindenhogyan… érti? És maga itt él már egy hónapja ebben a házban! S még csak most találkozunk! De biztos, már régóta figyel engem, csak most nem meri bevallani…
EMBERFI
Én azért születtem, hogy feloldjam az emberek szenvedését! Hogy ne legyen se testi, se lelki nyomorúság…
Vanda meglepetten nézi, Emberfi kiegyenesedve, lelkesen folytatja.
…azt akarom, hogy felemeljétek a fejeteket, és elhagyjátok a közömbösség igáját és…
VANDA
Hagyja abba, ezt már mondta ma!
EMBERFI
Kis szünet után, meglepetten. Mást nem tudok.
VANDA
Kitör. Ha mást nem tud, akkor inkább hallgasson! Csodákkal meg szép szavakkal tele vagyunk maga nélkül is! Holdraszállás, szívátültetés, zeneszerző komputerek! De ez engem mind nem érdekel! Én nem tudok ilyesmire odafigyelni, nekem erre nincs időm!… Felnéz rá. Tényleg nem tud mást?
EMBERFI
Az én dolgom, ugye, ez, amit mondtam.
VANDA
Már annyit törtem rajta a fejem, hogy mért vagyok ilyen szerencsétlen? Mindig, mindenben így melléfogni! Legalább azt mondja meg, mért van az, hogy semmit sem tudok? Semmit!
EMBERFI
Hát én már nem is tudom, mit mondjak…
VANDA
Mert maga sem tud semmit!
EMBERFI
De, én igen, csak… csak mostanában kifolyik a kezemből minden.… minden összekuszálódott. És mindenki fáradt. Én is.
VANDA
Na, mindegy. Itt maradunk szépen, díszhalacskák, ebben az akváriumban. Jól megvagyunk mi itt valamennyien, nem igaz? Néha kicsit nekikoccanunk az üvegfalnak, ez aztán felbosszant… ennyi az egész. Megint nem sikerült, hát persze. Más hangon. Inkább menjünk táncolni. Táncoljunk egy kicsit!
EMBERFI
De nem, nem… Nem tudok táncolni. Meg aztán, mit szólnak?
VANDA
Mit szólnak? Hogy ők mit szólnak, ez még érdekli magát?
Feltesz egy lemezt: az „Ave Maria” című spanyol táncszámot. Magával cipeli Emberfit, az félszegen vonakodik, s egy pillanatra meg is döbben, amikor a kezdő motívum után felcsendül a dal, de végül is táncol.
Ó, és még maga mondja, hogy nem tud táncolni!
EMBERFI
Rosszkedvűen. Szokatlan ez nekem.
VANDA
Azért még így is nagyon jó magával. Kicsit megnyugszom… Az a kitörés is az előbb – ugye, nem haragszik érte? Magához szorítja Emberfi kezét. Milyen erős a keze! Jöjjön, menjünk be a maga szobájába… vagy az enyémbe! Pár percre csak… Emberfi tekintetétől zavartan. Vagy akkor egyszer… nem most, csak amikor kedve tartja, eljönne velem valahová? Elmennénk kettesben egy-két napra. A hegyekbe. Egy menedékházba… Sietve. Ha akarja, nem is beszélnénk semmiről, nem kérdezném… Ott biztosan jó lenne!
EMBERFI
Hát tudja, sokszor gondolom én is: elmenni valahová, nézni a tájat, egy folyót, és nem csinálni semmit.
VANDA
Készségesen. Elmehetünk a víz mellé is! Bárhová, amihez kedve van. Én is nagyon szeretem a folyókat!
EMBERFI
Töprengve. Tartom magam, tartom magam, de… Már a hangom sem a régi. Hogy tudtam én valamikor beszélni! Ezrek hallgatták ámulva! És ma már…
VANDA
Meglátja, ott maga is a régi lenne! Innánk valami jóféle italt… Feltekint rá. Nem akarok magára akaszkodni! Pedig egy kis rafinációval még arra is rá tudnám venni, hogy feleségül vegyen. De nem, nem. Minek? Ha eljön velem!… Amióta benyitott hozzám a fürdőszobába, csak erre gondolok.
Bódogné az asztalnál szunyókál. Bódog is elalszik lassan. A többiek a tévét nézik, izgulnak: a fenti beszélgetés alatt fel-felkiáltanak, ilyesmit: „Bekerítették!” „Jaj, kés van nála!” „Ó, hála isten, észrevette!” „A kocsi a ház előtt!” „Most, most lecsapni rájuk!” stb. Mindezt rendszertelenül, hol egyikük, hol másikuk. És némán is reagálnak, vagy csak egy-egy nevetés, sikoly erejéig. A jelenet végén Bódog Dönci halk kiáltására felrezzen, pislogva nézi a krimi végét.
Imrus a háttérből lassan elindul a táncolók felé, megáll, szemrehányóan nézi Emberfit, aztán megfordul, és sietve bemegy a másik szobába.
SZŰCS
Miért? Nagyon szellemes! Ezt bírom az angol krimikben, hogy csak az utolsó pillanatban derül ki a dolog.
DÖNCI
Azért számítottam rá, hogy a fényképész ölte meg. Felállnak, nyújtóznak.
SZŰCS
Na, persze, nem tudjuk, mit hagytunk ki, amíg rossz volt a tévé.
SACI
Nem is volt itt fényképész. Melyik volt a fényképész?
DÖNCI
Na, fél éjszakán át magyarázhatom!
BÓDOG
Megnézzük a híradót?
DÖNCI
Á, lassan menni kell, reggel megint nem tudunk felkelni.
SACI
Ni csak, Van! Egészen jól elszórakoztok…
BÓDOG
Köhintve. Hát, ünnep van, nem? Ünnepélyes családi összejövetel. És végtére is, a lakó úr csaknem családtag, ugye…
SACI
Éllel. Csaknem családtag – már. Úgy látom.
SZŰCS
Még egy pohárka bort, ha szabad… így elalvás előtt, ebből a jó kis kadarból…
BÓDOG
Tessék csak, Szűcs úr! Tessék… Tölt neki. Magam is megiszom egy pohárkával…
BÓDOGNÉ
Felrezzen. Jaj, már vége? Ki volt a gyilkos?
SACI
Á, hülyeség az egész. Mindig annyit izgulok, aztán a végén nem értem az egészet… Jézusom, Dönci, nálad van a lakáskulcs?
DÖNCI
A zsebébe nyúl. Nálam. Persze hogy nálam.
SACI
Jaj, már megijedtem, hogy benne hagytam a zárban.
BÓDOG
Még megvárhatjátok a híradót. Szűcs úr? Maga is megy?
SZŰCS
Masszírozza a térdét, tesz egy-két guggoló mozdulatot. Azt hiszem, helyes lenne. Későre jár.
BÓDOGNÉ
Meglátja a táncoló Vandát. Á, Krisztosz úr! Ugye, milyen jól táncol a lányom? De látott volna engem cserlsztonozni! Ó, volt egy ezüstlamé ruhám, fodorral… Dúdol. „Jaj, de csúszik ez a banánhéj, tamtam tata taratam…” Még valahol van is egy ilyen fényképem…
EMBERFI
Végképp abbahagyja a táncot. Nem, ez nekem nem megy…
VANDA
Lehuppan a fotelbe. Ilyenkor egy kis whisky kellene… Whisky jéggel…
DÖNCI
Az apjához. Szóval a cementet megszerzed?
BÓDOG
Holnap a telepen. Szólok Vili bácsinak, telefonál, és rendben lesz. Öt mázsa egy-á cement.
SACI
Az anyósához. Nagyon finom volt minden. A halacska, a torta. Megpuszilja. Anyuka nagyon aranyos…
BÓDOGNÉ
Örülök, ha jól érzitek magatokat itthon. Kell egy kis beszélgetés néha.
DÖNCI
Ásít. Holnap értekezlet kilenctől… ajaj!
BÓDOG
A híradó. Nem nézitek a híradót?
SZŰCS
A tévé felé. Már megint ezek a tüntetések. Megint a tüntetések…
EMBERFI
Azt hiszem, én is megyek lefeküdni.
VANDA
Jaj, várjon még!… Hozok egy kis italt, jó? Az asztalhoz siet, tölt két pohárba.
BÓDOGNÉ
Persze, maga is korán kel, Krisztosz úr! Messzire jár dolgozni?
EMBERFI
Nem, én egyáltalán…
BÓDOGNÉ
A buszozás, ugye? Az a legborzasztóbb! Vanda is mindig arra panaszkodik. Az a tömeg! Én nem tudom, azelőtt nem volt ilyen sok ember. Hogy honnan került elő az a sok ember? – Bocsánat. Szűcs úr, egy kicsit arrább! Leszedem az edényeket, még mosogatnom kell…
SZŰCS
Elugrik. Oppardon, szomszédasszony!
BÓDOGNÉ
Nicsak, hogy ugrál maga, Szűcs úr! És maga panaszkodik?
SZŰCS
Szórakozottan, mert a tévét nézi. Hogy panaszkodom? Hát én aztán panaszkodhatom is! – Utaznak a kormányfők, mindig csak utaznak! Maga emlékszik, Bódog úr, hogy azelőtt is ennyit utaztak volna?
BÓDOG
Á, mindig ez ment, mindig! És amikor Ferenc Ferdinándot meggyilkolták? Na? Ezek mindig jönnek-mennek…
VANDA
Nyújtja az italt Emberfinek, megvárja, míg az kortyint. Miért hunyta be a szemét, amikor ivott?
EMBERFI
Bizonyára önkéntelenül…
Vanda iszik.
EMBERFI
Sok lesz már, ne igyon annyit!
VANDA
Mert nem akart rám nézni, ugye? Miért nem akart rám nézni?…
Emberfi zavartan félrepillant.
Vanda simogatja a pohara szélét, tekintetét le nem venné Emberfiről.
SZŰCS
Hát én nem is nézem ezt a híradót… Visszaül a kocsijába. Szomszédasszony, kedves, ha lenne szíves a plédemet…
EMBERFI
Magában. Visszaült!…
BÓDOGNÉ
Jaj, maga is, szegény, azzal a béna lábával! Legalább megkapja a trafikengedélyt?
SZŰCS
Ígérik, ígérik, de tudja, hogy van ez! A kormányfők utaznak, ki törődik velem?
Bódogné bólogatva kimegy az előszobába.
DÖNCI
Na, Saci, mi is megyünk, szedd a cuccot!
BÓDOG
Dehogy mentek, dehogy mentek! Még Imrust is felköszöntjük! Most jut eszembe, hogy még mindig nem kínáltam meg cigarettával! Anya! – Hol van anya?
SZŰCS
Kiment a plédemért.
BÓDOG
Mindig szétszélednek! Negyedóráig sem tud együtt lenni a család! A komódhoz megy, egy csomag cigarettát kotor elő. Emberfihez. Kicsit régi… mert én, ugye, nem szívom, csak a szivart. De jelképesen jó lesz… Bizonyára magát is megkínálta az édesapja, amikor tizennyolc éves lett…
EMBERFI
Mi még nem dohányoztunk.
VANDA
Emberfihez. Vasárnap… Most vasárnap elmehetnénk abba a menedékházba…
Emberfi rátekint, aztán mindjárt Bódogra.
BÓDOG
Bontogatja a csomagot, legyint. Elmegyünk, elmegyünk! Emberfihez. Nem? Az édesapja sem? Én is csak a fronton szoktam rá… idegességből. Kínáltak, rágyújtottam. De most már inkább csak a szivart… Felbontotta. Na! Imrus! Hol van Imrus?
VANDA
Emberfihez. Vagy ahova akarja… Nekem mindegy… Csak oda, ahol egyedül lehetünk végre!
EMBERFI
Zavartan. Most vasárnap?
VANDA
Sietve. Akkor szombaton! Amikor ráér… A hajam kibontom… De, ha gondolja, hogy így jobb… így összefogva.
EMBERFI
Futólag. Így nagyon jó… Feszengve. Helyesebb lenne, ha visszavonulnék…
VANDA
Nem, még nagyon korán van! Még olyan hosszú lesz az éjszaka…
DÖNCI
Mi nem nagyon tudjuk megvárni Imrust. Még be is kell melegítenem a kocsit…
BÓDOG
Hová rohantok? Mindig csak rohantok! Egy csomó fontos dolgot meg kell még beszélnünk…
DÖNCI
Szóval azt mondod, kettőharmincat adjak érte?
BÓDOG
Csak annyit, semmi többet. És mondd meg neki, hogy öreg tégla, rossz hulladék…
BÓDOG
Telek? Mi van a telekkel?
DÖNCI
A telket kérdezem, a balatoni telket!
BÓDOGNÉ
Jön be a pléddel és az ernyővel. Mi a Velencei-tónál nyaraltunk mindig, lánykoromban. Az is nagyon jó volt! – Nem is tudom, megvan-e még az a Velencei-tó?
BÓDOG
Kettőharminc, persze! Semmi több! A tévére mutat. Na, tessék, megint ez a beatricsaj!
Mindannyian a tévét nézik. Imrus jön be jobbról, nagykabátban, hajadonfőtt, egy lakkbőrönddel. Kezében sál. Átmegy előttük, de nem veszik észre. A tévé előtt kicsúszik kezéből a sál. A kijárathoz megy, megáll, visszafordul.
IMRUS
Elmegyek… Köhint. Elmegyek innen… Én nem akarom ezt… ezt a… Én ezt nem fogom csinálni, amit ti, itt…
SZŰCS
Vandácska, esik még az eső?
VANDA
Félrehúzza a függönyt. Esik. Az eső, az még esik…
BÓDOG
Nézi a tévét. Mindenféle hülyeséget megengednek, aztán csodálkoznak, hogy elzüllik az ifjúság…
EMBERFI
Meglátja Imrust. Imrus. Hát te?!
Imrus szemrehányóan nézi.
SZŰCS
Igaza van, szomszéd úr! Nekünk még voltak ideáink! Nagy ideák!…
IMRUS
Emberfinek. Lehet, hogy maga belefáradt! Lehet! De én… én… A keserűség a torkára forrasztja a szót.
DÖNCI
Amint hátrapillant. Na, apa, itt van Imrus!
BÓDOGNÉ
Meglátja Imrus kezében a bőröndöt. Nahát, Imrus, te el voltál utazva?
VANDA
Mindenesetre éppen jókor érkeztél, apa meg akar kínálni cigivel…
SACI
Jé, ez még az a bőrönd, amivel mi is utaztunk Olaszba!
DÖNCI
Ez? Lehet. Tényleg, ott van a címke.
SACI
Casa Nostra Hotel. Abban a kis utcában.
BÓDOG
Na, akkor… hová tettem megint azt a cigarettát?
EMBERFI
Imrushoz, zavartan. Bizonyára félreértettél… én… csak ma… én nem is tudom. Valahogy nem jól jött ki a lépés… Elhallgat a fiú szúrós tekintetétől. Gyorsan. Úgy látom, édesapád akar valamit…
BÓDOG
Emberfihez. Köszönöm. Ünnepélyesen tartja a cigarettáscsomagot. Nos, kedves fiam… kedves kisfiam, mivelhogy ma vagy tizennyolc éves… esztendős… ezen a napon… e nagy napon…
DÖNCI
Az este már eldöntöttük, hogy tizenkilenc éves.
SACI
Igen, még anyuka is mondta, hogy tizenkilenc.
BÓDOG
Indulatosan. Tizennyolc vagy tizenkilenc?! Döntsétek el végre!
SACI
Hát anyuka csak tudja?
BÓDOGNÉ
Halkan. Igen, apa, Imrus már tizenkilenc éves, bizony…
BÓDOG
Felháborodva. Látja, Szűcs úr, ez az! Ez az! Káosz, zűrzavar! Á, elmegy az ember kedve mindentől! Hát tessék! Tessék, csináljátok úgy, ahogy akarjátok! Lecsapja a cigarettásdobozt. Csináljátok, ahogy tudjátok! Tessék! Elvenni az ember kedvét!… Sértődötten leül. A többiek vigasztalják… „De Bódog úr!”, „Ugyan, apa, ne vedd úgy a szívedre!” „Senki sem akarja elvenni a kedvedet…” stb. Emberfi Imrussal szemközt áll, a fiú nem szól, végigméri, aztán hirtelen megfordul, és köszönés nélkül, határozottan kimegy. Vanda az ablak mellől figyeli őket. Emberfi hosszan nézi a becsukódott ajtót.
BÓDOG
Félretaszigálja a társaságot, mert lát valamit a tévében. Azt a mindenét! Micsoda ágyúk!
DÖNCI
A tévére pillant. Rakéták.
BÓDOG
Hát nézd meg jobban, azok ágyúk! Megismerem én!
BÓDOG
A hetvenötösöknél szolgáltam, de azért ismerem a nagyobb kaliberűeket is.
Vanda nézi Emberfit, tölt egy pohárba, odaviszi neki.
VANDA
Emberfinek. Igyon még egy kicsit, meglátja, ez jót tesz.
EMBERFI
Nem, nem, köszönöm, már nem. Mennem kell.
VANDA
Ijedten. Ne! Ne menjen még! Megragadja a karját. Most ne!
EMBERFI
Szelíden, de határozottan. Már nem lehet…
VANDA
De miért nem?! Mondja meg, hogy miről szeretne beszélgetni, és én…
EMBERFI
Udvariasan. Búcsúzom… búcsúznom kell most… Bódoghoz lép. Elnézést! Búcsúzom…
Vanda ott marad egyedül.
BÓDOG
Emberfihez. Micsoda? Búcsúzik? Csak így, ilyen hamar?
EMBERFI
Vissza kell vonulnom egy kicsit a szobámba… hogy is mondjam… elmélkedni.
BÓDOG
Hát elmélkedni, azt nem árt! Feláll, ünnepélyes. Igazán sajnáljuk, hogy így siet. Nagyon kedves, hogy megtisztelt bennünket… és máskor is legyen szerencsénk! Ha kedve tartja… ha egy kis familiáris hangulatra vágyik, ugyebár, legyen szerencsénk… Meghajol.
SACI
Emberfinek kézcsókra tartja a kezét. Ó, mi nem is társalogtunk… Rosszallja, hogy amaz nem csókol kezet.
DÖNCI
Érdekes, ön nekem olyan ismerős.
BÓDOGNÉ
Hát már találkoztatok.
DÖNCI
De nem, nem… Régebbről. Nem a Madách Gimnáziumba járt?
DÖNCI
Akkor talán a katonaságtól! Piliscsaba? Na? Piliscsaba?
EMBERFI
Nem, kérem. Mi soha, azt hiszem, soha nem találkoztunk.
DÖNCI
Annyiszor becsap az arcmemóriám! Igazán bosszantó! Kedélyesen nevet.
SZŰCS
Én is megyek… Oldalra kormányozza a kocsiját. Jaj, csak be ne akadjon megint.
BÓDOGNÉ
Mindjárt szólok Imrusnak, majd ő segít. Nem láttátok Imrust? Nézd meg, Vanda, hátha a konyhában olvas…
EMBERFI
Határozatlanul. Nem hiszem, hogy a konyhában lenne…
BÓDOG
Az én időmben, amíg szegény jó apám nem bontott asztalt, senki sem mozdulhatott a helyéről! Vanda! Nem hallottad, anyád megkért, hogy hívd be Imrust!…
BÓDOG
Elment? Ki ment el?
SACI
Tényleg! Hiszen bőrönd is volt nála!
SZŰCS
Ajaj! Kormányozgatja a kocsiját, ügyetlenül. Pedig úgy érti ezt a szerkentyűt… – De hisz’ az előbb mintha éppen azt mondták volna, hogy most jött meg vidékről!
BÓDOG
De ki? Kicsoda? Úgy beszéljetek, hogy én is értsem! Ki ment el?
VANDA
Csaknem kiáltva. Imrus!
DÖNCI
Á, hát biztos csak levegőzik egyet…
VANDA
Nem úgy néz ki a dolog. Elment – végleg.
BÓDOGNÉ
Meglepetten kapja fel Imrus sálját a földről. Nahát! A sálját meg itthon hagyta! Amikor nagyon jól tudja, hogy milyen kényes a torka!
SZŰCS
Bizony, ez a november, ez a legveszélyesebb.
BÓDOGNÉ
Emberfihez, Szűcshöz. Gyerekkorában mindig mandulagyulladása volt. A doktor mondta is, hogy vetessük ki a manduláját, de valahogy elmaradt. Vanda halkan nevetni kezd.
DÖNCI
Majd visszajön érte.
SZŰCS
Hát persze, majd visszajön… Kormányozgatja a kocsiját. Na, de hogy tudok én innen kigurulni…
EMBERFI
Vandához. Maga is azt gondolja, hogy visszajön? Vanda nevet, nekidől a falnak.
BÓDOGNÉ
Istenem! Imrus nagyon jól tudja, hogy azonnal bedagad a torka!
BÓDOG
És különben is! Sál nélkül ilyenkor már nem lehet járkálni az utcán! Ezerszer mondtam már, hogy mindig az évszaknak megfelelően kell öltözni! És sapkát is! Sapka és sál! Vagy kalap! Kalap, sál, ilyenkor már így illik!
Vanda egyre hangosabban nevet. Emberfi zavartan, lehajtott fővel áll.
Vanda! Mit nevetsz megint? Mi az isten csudáján nevetsz már megint?!
Vanda meggörnyed, nevetése zokogásba csuklik.
Vanda! Csak azt érteném meg egyszer, hogy mi olyan nevetséges itt mindig?! Mi olyan nevetséges?!…
A többiek ülve, állva, mind a tévét nézik, merev arccal.
Vége
|