Életem, Zsóka

1. kép

KÖVES

A konyhaajtóhoz lép, beszól. Zsóka!… Csend. Köves kicsit belöki a nyitva hagyott ajtót, betekint. A konyha üres. A hálófülke ajtajához lép, bekiált. Zsóka!… Itthon vagy?… Csend. Némi szünet után megszólal a telefon, gyorsan felkapja, hátha a felesége keresi. Halló?! Itt Köves! Kicsit csalódottan. Á, mély hódolatom, főrendező úr!… Baráti iróniával mondja. Én, hát persze, hogy én! Azt hitted, talán a Noël-Noël? Egyébként nyugodtan hihetted volna, príma ötleteim vannak! Hát?… Elég jól haladtam a melóval. Szünet. Igen, egészen mostanáig dolgoztam az Emkében… Cigaretta után matat, maga alá húz egy puffot, leül, kínlódva rágyújt. …de, de a nyakamra ültek. Itthon? Megette a fene, itthon nem tudok dolgozni. Rosszkedvűen körülnéz. Olyan, mint egy kényszerzubbony… Ott ültem az Emkében, és törtem a fejem az ötleteken… Hát persze… rohadt dög vagy, hogy magamra hagysz! Az már igaz, hogy egy hollywoodi  gegmen  inasnak sem jöhet hozzám lassan, de azért csak úgy magára hagyni az embert… Na jó, jó, ha nőügy, akkor mindent megbocsájtok… Holnap? Nem bánom, elolvashatod. Mi? Hogy átveszi a MOKÉP? Na, bár úgy lenne! Mondom, bár úgy lenne, hogy átveszi a tv-adás után! Szünet. Hű, nagyon feldobtál! Jó, jó, nekifekszem, már alig van hátra valami. Tíz-húsz oldal! Persze, mi az nekem! Te, izé, mikor lehet felvenni a második részt? Szünet. Nem, nem, én a pénzről beszélek. Elfogyott, na! Hát kell, drága mesterem, kell egy kis dohány! Reggel megtelefonálod? Persze, itthon leszek, reggel, jó, reggel várom, hogy ide csörgetsz! El ne feledd! Mondom, el ne feledd, légy együttérző, ha dohányról van szó… Persze, most nekiülök… Szünet. Jó, majd átadom neki. Nem, még nincs itthon. Megnézi a karóráját. Valahol. Valahol Európában, de az is lehet, hogy máshol… Nem – még itt, együtt, mint a galambok… Jó, majd kettévágom a lakást!… Hát mesterem! Szóval reggel a telefont ne feledd! Szevasz! Leteszi a kagylót, kedélyesen feláll, nyújtózik. Észreveszi, hogy rajta az esőkabát, leveti. Á, tehát írnia kell! Az íróasztalhoz menet kinyitja a bárszekrényt, tölt egy pohár vodkát. Iszik. Az üveget nem teszi el, magával viszi az íróasztalhoz. Kibontja a dossziéját, beleolvas a kéziratba. Unottan. Még kell húsz oldal. De talán tizenkilenc is elég lesz. Papírt fűz a gépbe. Ismét kortyint. Töpreng, nekilát az írásnak, abbahagyja. Ez még csak három sor!… Feláll; cigarettáért megy a dohányzóasztalhoz. Mielőtt rágyújthatna, autózajt hall. A kocsi a ház előtt fékez. Odalép az ablakhoz, óvatosan kikémlel. Ajtócsapódás. A kocsi elindul – motorja felbúg, majd elhal. Köves gyorsan ellép az ablaktól, rágyújt, s mintha már régen munkálkodna, visszaül a géphez.

ZSÓKA

Indulatosan. Belebotlottam abba a nyavalyás szemetesvederbe. Behozhattad volna!…

KÖVES

Nem is láttam.

ZSÓKA

Feltépte a harisnyámat! Az a vacak… Idegesen tapogatja lába szárán a megtépett harisnyát.

KÖVES

Ezentúl így fogunk köszönni egymásnak?

ZSÓKA

Talán te ugrasz, ha meglátsz?! Az íróasztalhoz megy. Posta?

KÖVES

Valami üdvözlőlap Párizsból.

ZSÓKA

Szórakozottan nézi a lapot. Egyik MTI-s kolléga. Más semmi?

KÖVES

Semmi.

ZSÓKA

Idegesen járkál. Kopogtatni fogsz a géppel?

KÖVES

Feltekint. Már egészen a házig hozatod magad?

ZSÓKA

Töprengve, mellékesen. Igen, a házig.

KÖVES

Jó kis kocsi. Austin?

ZSÓKA

Lehet. Nem értek a márkákhoz.

KÖVES

Nem mindenki vehet Austint. Orvos?

ZSÓKA

Nem lennél tapintatosabb?

KÖVES

Csak mint téma érdekel.

ZSÓKA

Telefon?

KÖVES

Így aztán kényelmes… Egész a házig!

ZSÓKA

Kérdeztem, hogy telefon?!…

KÖVES

Semmi. Csak Frank. Frank az előbb.

ZSÓKA

Kapsz pénzt?

KÖVES

Holnap kiderül. Reggel korán felhív, akkor kiderül.

ZSÓKA

Remélem, abból befizeted az ügyvédet. Nagyon megkérnélek rá. Szünet. Vagy lehet, hogy nem fogadják el azt a…

A gépbe fűzött papírra mutat.

KÖVES

Ezt? De, de, hát hogyne! Megeszik, ne félj!

ZSÓKA

Megvetően. Megeszik!…

KÖVES

Rém szórakoztató. Akarsz belőle hallani valamit?

ZSÓKA

Nem, nem, most nem. Rágyújt. Kicsit fáj a fejem.

KÖVES

Mert annyit dohányzol. Ideges szünet. Mi a fenének dohányzol annyit?

ZSÓKA

Ezt talán bízd rám.

KÖVES

Fogadjunk, hogy két csomaggal is elszívsz naponta.

ZSÓKA

Na és?

KÖVES

Felesleges. Neked igazán felesleges. Majd megint megárt.

Hát csak mondtam. Kiújulhat az a baj a gyomroddal.

ZSÓKA

Felcsattan. Remélem, nem akarod elhitetni velem, hogy téged ez komolyan érdekel?

KÖVES

Miért ne érdekelne?

ZSÓKA

Jaj, hagyjuk!

KÖVES

Eszünk valamit?

ZSÓKA

Vacsoráztam.

KÖVES

Igen?

ZSÓKA

Igen.

KÖVES

Nekem bezzeg nem fizet senki. Remélem, ittál is?

ZSÓKA

Ittam. De nekem sem fizet senki!

KÖVES

Ó, istenem!

ZSÓKA

Ha nem beszélsz tisztességesen, elmegyek! Elmegyek hazulról, isten bizony! A fotel szélébe kapaszkodik, indulatait fékezve fejét görcsösen felveti.

KÖVES

Talán bizony ez az autós pasas engedi, hogy fifti-fifti alapon… Egy ilyen pasas, akinek Austinja van! Vagy te fizetsz neki?

ZSÓKA

Mondtam én már valami ocsmányságot a te ügyeidre?

KÖVES

Kínlódva nevet. Azon kívül, hogy minden nőismerősömet szajhának becézted, igazán semmit.

ZSÓKA

Nincs kedvem vitázni.

KÖVES

Jó, nekem sincs. Feláll a géptől. Tehát vacsoráztál. Megható. Szünet. Főznél teát? Vagy szolgáljam ki magam?

ZSÓKA

Elszívom ezt a cigarettát!

KÖVES

Igaz, én is megfőzhetem. Nem kötelességed  már!  Biztosan hulla fáradt vagy.

ZSÓKA

Ránéz a férjére; érti a hangsúlyból, mire céloz. Undorodik. Elnyomja a cigarettát. Maradj csak. Kimegy a konyhába, az ajtót nyitva hagyja.

KÖVES

Tehetetlenül áll a szoba közepén. Elviselhetetlen a csend. Valamit mondani kell. Kikiált a konyhába. Apával találkoztam.

ZSÓKA

Hallom!

KÖVES

Azt mondja, régen voltunk náluk. Azt mondja, menjünk ki vasárnap. Kérdezte, hogy vagy.

ZSÓKA

Kintről. Felbontsak egy szardíniát?

KÖVES

Citromot is hozzál be!… Az öreg azt mondja, menjünk ki együtt.

ZSÓKA

Majd meglátom.

KÖVES

Kicsit gyanús neki, hogy külön-külön mászkálunk.

ZSÓKA

Mondott valami ilyesmit?

KÖVES

Nem vártam meg. Azt hazudtam, hogy sietek. Kellemetlen volt. Nem látott téged valahol?

ZSÓKA

Bejön, tálcán teát és néhány szendvicset hoz. És ha téged? Miért éppen engem, mi? Leteszi a tálcát az asztalra, kitölti a teát.

KÖVES

Persze, persze! Hiszen te kocsin jársz! Nekilát a vacsorának, mohón eszik. Zsóka otthagyja, visszaül a fotelba. Köves néhány pillanat múlva hátratekint.

Nem akartalak bosszantani. Mhm? Jól érzed magad?

ZSÓKA

Ó, igen, persze… Kitűnően.

KÖVES

Ott a vodka az íróasztalon. Nesze, citrom. Vagy nem kell?

ZSÓKA

Nem.

KÖVES

Vigyorogva. Hm. Egész jól nézel ki. Valami van rajtad… benned… valami különösen érdekes. Olyan idegen-nő-szag. Komolyan mondom… Miért nem iszol?

ZSÓKA

Újabb cigerettára gyújt. Nem iszom.

KÖVES

Már nem figyel rá, egy szendvicsért nyúl. Azt hiszem, kitűnő üzlet, amit most Frankkal csinálok. Négy folytatás, félórás műsoridőben. Az egész persze nagyon pocsék… Hátratekint Zsókára; az asszony mereven nézi a padlót. Pocsék, de megy… Frank azt mondja, esetleg átveszi a MOKÉP, dupla üzlet. Teát tölt, iszik. Rendesen megfizetik. Nem horribilis összeg, de elég jó pénz… Ismét hátratekint. Na, igyál már egy korty vodkát. Kicsit feldob, meglátod.

ZSÓKA

Nem kell! Mondtam már, hogy nem kell!

KÖVES

Hűvösen. Á, persze, nem akarod összekeverni. Mit ittatok?

ZSÓKA

Hagyd, jó?

KÖVES

Jó, értem. Úgy érzed, szentségtörés erről beszélni. Boldog lehet, nagyon tisztességes vagy hozzá. Szünet, miközben tovább eszik. Legalább klassz pasas? Jó lakása van? Zsóka hallgat. Még hogy ilyet kérdezek! Amikor Austinnal jár! Jó lakása van, mi?

ZSÓKA

Látja a férje utálatosan kíváncsi arcát. Csendesen. Jó lakása van.

KÖVES

Nős?

ZSÓKA

Nem nős.

KÖVES

Kitűnő! Akkor hát csak  egy  válóper kell. És fiatal?

ZSÓKA

Fiatal.

KÖVES

És… erős? Magas, vagy… úgy értem… Szőke vagy fekete?…

ZSÓKA

Belefárad. Nem tudom.

KÖVES

Nem tudod?

ZSÓKA

Nem tudom.

KÖVES

Rekedten nevet. Hogy mondhatsz ilyet, hogy nem tudod?

ZSÓKA

Kiáltva. Nem tudom, nem tudom, nem tudom!…

KÖVES

Magas?!

ZSÓKA

Hallgass! Hallgass! Kérlek, hallgass!

KÖVES

Már abbahagyta az evést, feláll. Bocsáss meg. Cigarettára gyújt lassan.

ZSÓKA

Ameddig együtt vagyunk még, kíméljük meg egymást ettől, jó?

KÖVES

Természetesen.

ZSÓKA

Nem akartam ma hazajönni. De estefelé Rácz öccse telefonált a szerkesztőségbe…

KÖVES

Fáradtan. Üzent valamit az a bolond?

ZSÓKA

Halkan. Nem.

KÖVES

Akkor hát mit akart a kölök?

ZSÓKA

A bátyja… Rácz… öngyilkos lett.

KÖVES

Ijedten fordul Zsókához. Miket beszélsz?!

ZSÓKA

Szenvtelenül. Öngyilkos lett. Az öccse először téged hajkurászott a városban. De aztán felhívott engem.

KÖVES

De hát Rácz?! Öngyilkos?!

ZSÓKA

Az öccse tudta, hogy a barátod volt. Azt mondta, ne haragudjak, hogy felhív. De megkérdezte, hogyan táviratozza meg az öregeknek vidékre.

KÖVES

Zsóka! És ezt csak most mondod?!

ZSÓKA

A halottaknak már semmi sem sürgős. Nekem se…

KÖVES

Ezzel kellett volna berontanod!

ZSÓKA

…És már neked se. Jó lenne, ha tévednék. De nem hiszem. Már nem hiszem.

KÖVES

Hogy tudtál erről hallgatni?!

ZSÓKA

Színtelen hangon. Amikor megláttam az ablakban a fényt, tudtam, hogy itthon vagy. Azt akartam, hogy itthon legyél, mert el akartam mondani neked Rácz halálát. De amikor megláttam a fényt – megbénultam. Mint mostanában mindig, ha találkozunk.

KÖVES

Ráczról beszélj! Mit mondott az öccse?

ZSÓKA

Csodálom, hogy ez még érdekel. Fáradtan. Már egy hete nem találkoztak, gondolta, felkeresi. A kávéházban nem találta; a pincér is furcsállta, azt mondta, régen látta. A kávéházból a lakására ment. Csengetett, hiába. Szólt a házmesternek.

KÖVES

Mondd már!…

ZSÓKA

Néhány tanú jelenlétében feltörték a lakást. Rácz az ágyban feküdt. Pizsamában. Aludt. Már néhány napja elaludt.

KÖVES

Nyögve. Talán a szíve…

ZSÓKA

Nem. Méreg. Altató.

KÖVES

Á, nem, nem, hát ez annyira… annyira különös és hihetetlen! Az ő beosztása… ott a minisztériumban…

ZSÓKA

Nagyon szép halál, csak már kissé kellemetlen volt a látogatóinak, négy napja feküdt ott…

KÖVES

Zsóka! Hogy beszélhetsz így?! Négy nappal ezelőtt még itt volt! Hogy tudsz így beszélni erről?!…

ZSÓKA

Mert megértem.

KÖVES

Kérlek, beszélj rendesen… Ne így!

ZSÓKA

A hangsúlyommal van bajod? Vagy azzal, amit mondtam?

KÖVES

Egyre jobban elképed. Téged ez meg se rendít?! Én csak állok itt… állok… nem akarom elhinni! De te?!

ZSÓKA

Az ember egyszer csak nem tud többé megrendülni. Csupán várja, hogy még mi következik.

KÖVES

Senki sem hitte volna, hogy  ez  következik!

ZSÓKA

Nem tudom.

KÖVES

Ne akard azt mondani, hogy ez természetes!

ZSÓKA

Nem, azt nem akarom mondani. De te is nagyon jól tudod, hogy Rácz nem most, négy nappal ezelőtt mérgezte meg magát. Sokkal előbb. Nem az altatókra gondolok. Ezt te is tudod.

KÖVES

Szegény ördög… Az isten verje meg! Az isten verje meg ezt a rohadt életet!

ZSÓKA

Az életet hibáztatod?

KÖVES

Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy amit csinál, nem vezet jóra.

ZSÓKA

Igyekeztél!

KÖVES

Magad is emlékezhetsz rá. Hányszor próbáltam a lelkére beszélni…

ZSÓKA

Valamikor. Valamikor igen.

KÖVES

Nem hallgatott rám! Eszében sem volt rám hallgatni! Eleresztette a füle mellett. Hát persze! Kitűnően ment neki, én meg hol voltam?! Ő, a befutott férfiú!… Idegesen felnevet. Azt akartam vele elhitetni, hogy csóró módjára kell élni! Miért hallgatott volna a kis senkire?

ZSÓKA

Talán hallgatott volna – mégis.

KÖVES

Ugyan!

ZSÓKA

Egyszer elérkezett az a nap, az az óra, amikor tőled várt segítséget. Meghallgatott volna. De már késő volt. És nemcsak neki volt már késő.

KÖVES

Csak nem azt akarod mondani, hogy én vagyok a felelős?! Megbolondultál? Csak nem a felelősségemet akarod bizonyítgatni?!

ZSÓKA

Semmit sem akarok bizonyítani. A tragédiák megállíthatatlanok.

KÖVES

Nem ezt mondtam.

ZSÓKA

Csak magamban megjegyeztem, hogy a tragédiák megállíthatatlanok.

KÖVES

Ezt magad sem hiszed.

ZSÓKA

De… hát hogyne!

KÖVES

Akárhogyan is nézzük, Rácznak nem kellett volna így végeznie!

ZSÓKA

Régen, régebben még volt választása. Most már sokkal kevesebb. Talán semmi.

KÖVES

A fölényed határtalan.

ZSÓKA

Amikor már nincs mit veszteni, az ember fölényes lehet. Megengedheti magának ezt a luxust. Felkapja kézitáskáját, kis dobozkát vesz elő. Odamutatja Kövesnek. Tessék!…

KÖVES

Nem értem. Mi ez?

ZSÓKA

Olvasd. Olvasd el a címkét. Ettől aludt el Rácz.

KÖVES

Honnan van nálad?

ZSÓKA

Nem honnan van nálam, hanem nekem is van ebből! Ezzel élek! Jóformán egyetlen táplálékom. Ettől érzem jól magam!

KÖVES

Te szeded?!

ZSÓKA

Felnevet. Ó, ugye milyen sok titkot rejteget az élet?

KÖVES

De miért?…

ZSÓKA

Na, mi az? Csak nem ijedtél meg? Fáradtan. Nem, kisöreg, én nem szedem marokszámra. Volt idő… igen, volt idő, amikor gondoltam ilyesmire. De ma már!…

KÖVES

Nem gondolod, hogy kicsit cinikus vagy?

ZSÓKA

Ja, uram, ez az ára! Vagy elvéti az ember a dózist, vagy cinikus lesz. Egyre megy.

KÖVES

De miért szeded?!

ZSÓKA

Hogy kibírjam.

KÖVES

Idegesen. Mit? Micsodát?

ZSÓKA

Azt, hogy itt vagy! Azt, hogy itt vagyok! Hogy látnom kell téged, és arra gondolni, hogy volt öt évünk!… Hogy bementem egy szobába, ahol csodálatosan fogadtak, és én is csodálatosan éreztem magam, aztán egy váratlan pillanatban felállt a házigazda, és pofon ütött. És azt mondta nagyon tárgyilagosan, hogy most már ez lesz a legkedvesebb gesztusa…

KÖVES

Halkan. Azt hittem, ez már nem izgat.

ZSÓKA

Kis hisztériás nevetéssel. Azt hitted?! Mert téged már nem izgat, ugye? Gratulálok. Igazán könnyen és hamar megnyugtattad magad, férfias lezserséggel, egy észlényhez illő, hideg racionalizmussal! Ó, az utóbbi időben tapasztaltam, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül sikerült mindenen túljutnod. Hát én is… ne aggódj… én is hasonlóképpen! Minden pillanatban várható, hogy én is túljutok mindenen… Fuldoklásszerű roham; remegő kézzel kibontja az orvosságos dobozt, bevesz egy tablettát, kortynyi vodkával nyeli le.

KÖVES

Mozdulatlanul nézi Zsókát, majd csendesen. Sokat szedsz?

ZSÓKA

Kimerülten leül. Amennyi kell.

KÖVES

Orvos adta?

ZSÓKA

Nem.

KÖVES

Tehetetlenkedik. El kellene menned egy specialistához, ha az idegeid…

ZSÓKA

Akkor megnyugodnál?

KÖVES

Miért van szükség erre?

ZSÓKA

Szeretnéd, ha megőrülnék?

KÖVES

Nem, de hát…

ZSÓKA

Hát én sem! Azért szedem.

KÖVES

És éjszakára is?

ZSÓKA

Hidegen. Mondtam már, hogy eszemben sincs meghalni.

KÖVES

Nem lehetne ezt mégis abbahagyni?

ZSÓKA

Ezt? Ezt akarod velem abbahagyatni? Más abbahagyás meg se fordult a fejedben! Soha! Szünet. Félsz?

KÖVES

Én nem tudtam, hogy ezt szeded.

ZSÓKA

Görcsös nevetéssel, ami csaknem sírás. Most emiatt aggódsz! Most emiatt!… Igazán sajnálom ezt a szegény fiút! Ezt a szegény, ártatlan fiút!… Eddig fogalma sem volt semmiről, de ma véletlenül megtudta, hogy öngyilkos lett a barátja, ebből kitudódott, hogy a felesége is egy kicsit veszélyes orvossággal fekszik le naponta… Ó, igazán megható ez az aggodalom! Ez a törődés! Hirtelen hangot vált. Ha megígérem, hogy nem szedem többé, megnyugszol?

KÖVES

Legalábbis…

ZSÓKA

Megnyugszol?!

KÖVES

Megadóan. Igen.

ZSÓKA

Feláll, hogy jobban végigmérhesse Kövest. Remek. Remek fiú ez, mindig is mondtam! Csupa szív, csupa figyelem!

KÖVES

Indulattal. Ne játsszál velem!

ZSÓKA

Veled? Ki törődik már veled? Lenyeli könnyeit. Most pedig lefekszem. Reggel korán kelek. Dolgozom. Élek. Semmi aggodalom, uram! Jó éjszakát! Bemegy a hálóba, becsukja az ajtót.

KÖVES

Zavartan, döbbenten áll. Kis idő múlva. Zsóka! Csend. Zsóka! Semmi válasz. Az ajtóhoz megy, megrázza a kilincset. Hallod?… El sem mondtad, hogy Rácz…

ZSÓKA

A hálóból. Mindent elmondtam.

KÖVES

Hogy tudsz most lefeküdni?

ZSÓKA

Fontos dolgom van reggel.

KÖVES

Ráczról… Hallod? Még nem mondtad el…

ZSÓKA

Hálóköntösben megjelenik egy pillanatra az ajtóban. Ne zörgess! Megbolondultál?… Az öccse majd telefonál, hogy mikor temetik.

KÖVES

Mikor temetik… Csak így?! Ennyi?! Rátenyerel a már ismét becsukott ajtóra. Zsóka! Azt sem mondtad meg, hogy voltaképpen miért tette! Biztosan tudod! Zsóka!!!… Én még kinevettem. Amikor egyszer feljött… nyáron… én még kinevettem. De hiszen te is… emlékezhetsz rá! Butaságokat beszélt. Hallasz, Zsóka?! Azt mondta, emlékszem, azt mondta: „Két ember él bennem, egy, aki elköveti az ostobaságokat, és egy másik, aki mindezért a hátát tartja…” Zsóka! Zsóka!!!…

2. kép

KÖVES

Bejön a fénybe, megáll az asztalka mellett. Nyári lemberdzsekben van; kezében cukortartó. Zsóka!… Vár, majd Ráczhoz. Nem hallja. Készíti a vacsorát. Már meg is ittad? Cukor nélkül?

RÁCZ

Folytatja. …két ember él bennem, egy, aki elköveti az ostobaságokat, és egy másik, akinek mindezért a hátát kell tartania. Leteszi a csészét, fáradt mozdulattal dől hátra.

KÖVES

Egy pillanatig döbbenten nézi, majd kedélyesen. Ugyan, ugyan, nem ismerek rád! Hagyd ezt a skizofrén hisztériát! A magabiztos Rácz! Elsétál az íróasztalhoz, színes szivarosdobozt bont föl. Kubai szivar. Na, mit szólsz hozzá? Szívtál már ilyet? Á, biztosan! Parancsolj!…

RÁCZ

Felnéz. Szivar? Nem, köszönöm…

KÖVES

Rágyújt. Két ember… Micsoda két ember? Hiszen te mindig tudtad, mit csinálsz!

RÁCZ

Feláll. Azt hiszem, megzavartalak benneteket… Téged is… és Zsóka talán miattam nem jön be…

KÖVES

Ülj le! És miért fecsegsz butaságokat? Zsóka az a fajta, aki nem palástolja az érzelmeit – de most először is főz odakinn… és téged igazán… Nem tudom, miért gondolod, hogy miattad nem jön be?

RÁCZ

Lassan, akarat nélkül visszaül. Nem kell mentegetned Zsókát, mindig becsültem őt, ha nem is tudja. Kicsit talán irigyeltem is tőled. Szerencséd van vele, szerencséd. „Kell hogy egy arc feleljen a világ minden nevére” – Emlékszel? Te idézted ezt mindig. Érzékeny műszer ő, előtted jár, és jelzi a veszélyeket. Nekem soha nem volt ilyen érzékeny műszerem, mint a te Zsókád. Nekem soha…

KÖVES

Félszegen. Meg aztán ez a zavarás is… Hiszen alig dugod fel mostanában a képed!

RÁCZ

Nem járok sehová. Néha meg bolyongok a városban céltalanul, és várom, hátha találkozom valakivel. Valakivel, aki felelősségre von. Befordulok egy utcasarkon, és várom, most bukkan elém! Odaáll, megragadja a kabátomat, és a szemem közé vágja: Most mindenért leszámolunk, Rácz!…

KÖVES

Zavartan. Mindenért?… Hogyhogy?

RÁCZ

Persze, senki… Senki, érted? Egyetlen ember sincs, aki ezt megtenné! Hozzátok is azért jöttem fel. Fel kellett jönnöm.

KÖVES

Voltaképpen nem értelek.

RÁCZ

Valamikor sokat beszélgettünk.

KÖVES

Na igen. Azelőtt.

RÁCZ

Mostanában sokat gondolok azokra az éjszakába nyúló beszélgetésekre.

KÖVES

Á, igen. Nem tudtuk abbahagyni. Minden csip-csup dologról a világ megváltása jutott eszünkbe. Míg bele nem gabalyodtunk.

RÁCZ

Arra gondolsz, hogy a végén már veszekedtünk?

KÖVES

Hát arra is. Volt idő, amikor azért tudtunk naphosszat beszélgetni, mert egyformán gondolkodtunk. Hm… Aztán te néhány nézetedet, hogy úgy mondjam, revideáltad. Akkor meg a vita kedvéért vitáztunk. Igen, veszekedtünk is.

RÁCZ

Izgatottan. Mondd, úgy hiszed, mindig neked volt igazad?

KÖVES

Ki mer ilyet állítani?

RÁCZ

De lényegében?! Általában: neked?

KÖVES

Csendesen nevet. Hiába volt nekem igazam, te tudtad a módját, hogyan kell élni.

RÁCZ

Én?! Azt mondod? Nincs az én sorsomon mit irigyelni.

KÖVES

Na persze, nem irigylésről van szó. De te tudtad a módját… a praktikusság módját… Akármennyire is szidtalak, azt be kellett látnom, te kitűnően értetted, miként kell okosan élni.

RÁCZ

Nem tudtam semmit.

KÖVES

Ohó! Te? Huszonhat éves voltál – vagy csak huszonöt? Amikor kormánykitüntetést kaptál azért a riportkönyvért, ami…

RÁCZ

Ami merő hazugság volt! Igaz?

KÖVES

Rosszkedvűen. Megmondtam neked ezt akkor is. Semmi köze sem volt a valósághoz. Ráadásul rossz, egyszerűen pocsék munka volt, mert a tehetséged kapálódzott az erőszak ellen – amit te követtél el rajta!

RÁCZ

Igyekeztem hinni abban, amit csináltam.

KÖVES

Hinni?!

RÁCZ

Nem, nem, igazad van. Nem hittem, csak mímeltem a hitet. Féltem, ha nem vállalom a feladatokat, örökre rajtam a pecsét, ott ragadok a belpolitikai rovatnál… vagy amitől még inkább tartottam: szélnek eresztenek, névtelen senki leszek…

KÖVES

Hát nem lettél névtelen. Nagyon is jól megismerték a neved. Minisztérium! Észre sem vettük, már a minisztériumi főosztályon dolgoztál. Az ember naponta olvashatta az újságban a cikkeidet…

RÁCZ

Na, azért nem naponta.

KÖVES

Hát hetenként! A vasárnapi mellékletben Rácz dörgedelme!… Látod, erre mondtam én mindig, hogy ügyes pasas ez a Rácz! Nevet. Ügyes, ügyes, ügyes…

RÁCZ

Másra emlékszem.

KÖVES

Másra?

RÁCZ

Arra a forgatókönyvre például… Köves legyint. De, de! „Reggel a műhelyben” – azt hiszem, ez volt a címe.

KÖVES

Kedvetlenül. Igen, jól emlékszel. Nahát, akkor összekaptunk. Abban az ügyben számítottam rád.

RÁCZ

Számítottál rám! Azt vártad, hogy szót emelek az érdekedben a filmgyárban. Amikor elutasították. Igaz?

KÖVES

Nem hittem, hogy nem így lesz.

RÁCZ

Há! Számítottál rám, én meg nem tettem semmit…

KÖVES

Semmit, csak egy csomó ostobaságot fecsegtél róla, akár a filmgyáriak… Jó kis sablonos dumát. A fene egye meg! Akkor nagyon elegem volt belőled!

RÁCZ

Csendesen. Pedig titokban irigyeltelek. Persze, nem engedtem meg magamnak azt a fényűzést, hogy ez az irigységérzet eljusson a tudatomig. Láttam, hogy igazad van, de ha bevallom magamnak, sok mindenről le kellett volna mondanom, amit már megszoktam… Ehhez aztán nem volt erőm…

KÖVES

Hm. Te irigyeltél. Amikor én még nem voltam sehol… Na és ha jól emlékszem, nagyon fölényes voltál, amolyan okos fiú…

RÁCZ

Mert védekeztem!

KÖVES

Védekeztél? Á, kár róla beszélni. Nem az egyetlen eset volt, más okos fiúkkal is összeakadtam, van néhány! Csak hát hogy éppen te is… Na, hagyjuk ezt. Igaz is, szereted a pasztasutát? Zsóka azt főz ma vacsorára, remek dolog: makaróni, paradicsom, sajt, tejföl, bors…

RÁCZ

Nem figyel rá. Védekeztem, mert féltem. Féltem tőled és mindenkitől, akinek sikerült.

KÖVES

Sikerült? Mi sikerült? Dühöngeni sikerült! Most két hete is elutasították a legutóbbi forgatókönyvemet, pedig az eredeti novella… hát szóval az ellen nem volt kifogás. Csakhogy a folyóirat hatezer példány, elvtársam! A filmet meg milliók nézik meg, ott már vigyázni kell a kényes témával! Na látod… Kínlódni sikerült! Veszekedni az okosokkal, olyanokkal, mint… Legyint, abbahagyja.

RÁCZ

Mint én! Mondd csak ki bátran!

KÖVES

Eh, minek beszélünk erről?! – Örülök, hogy látlak, régen többször láttalak, akkor még jobban örültem.

RÁCZ

Mondd, miért nem vágtad soha a képembe, hogy rosszul csinálom?! Miért nem álltatok elém, hogy vigyázz, Rácz – hova rohansz, Rácz – rossz irányba loholsz, Rácz?!…

KÖVES

Keményen. Te akkor nem hallgattál senkire! Sem akkor, sem később. De miért is hallgattál volna rám? Azt magyaráztam volna neked, hogy inkább csóró módjára kell élni? Elhitted volna?

RÁCZ

Kis szünet után. Igazságtalan vagyok, belátom. Voltaképpen soha nem akartam hallani, hogy rosszul csinálom. Éreztem – de amíg senki sem szólt, nem kellett tudomásul vennem… Hirtelen feláll, néhány bizonytalan lépést tesz, majd Kövesre tekint. Ma reggel, amikor a fürdőszobában megláttam az arcom a tükörben, azt kérdeztem hangosan: Ki vagy te? És az az arc a tükörből ugyanezt kérdezte: Ki vagy te?! Két idegen – nem ismerik egymást. Érted?! Két vadidegen!

KÖVES

Döbbenten hallgatja; kényelmetlen helyzet. Nos, hát biztosan fáradt vagy. Múló rosszkedv vagy fáradtság, ennyi az egész.

RÁCZ

Hosszú csend után. Nem, nem, ez több.

KÖVES

Valamikor mind a ketten jól tudtuk, hogy naponta újra kell tanulni az életet.

RÁCZ

De ő nem akarta!

KÖVES

Ő? Ki az az ő?

RÁCZ

Az a másik ember, aki ma reggel is olyan értetlenül, idegenül nézett rám a tükörből.

KÖVES

Ugyan, hagyd ezt!

RÁCZ

Csaknem könyörögve. De igen, így van! Hallgass meg! Döbbenten álltam és néztem én is ezt az idegent – de lassanként felismertem. Tíz éve élek vele együtt, alattomos fickó, gyáva, félti a bőrét, mindig is féltette a bőrét! Hiába akartam akármit, most már tudom, ő keresztezte a terveimet. Néztem őt a tükörben, gyűlölettel néztem, mert felismertem, és az is eszembe jutott, hogy valamikor már felismertem – régen; undorodtam tőle, és küzdöttem ellene. Küzdeni tudtam ellene. Te akkor még nem ismertél. Nem tudhattál erről a küzdelemről, nem beszéltem róla soha. Abban az időben barátkoztunk össze… Aztán később, amikor már a Lapnál dolgoztam, hetenként visszautasították a cikkeimet. Azt mondták, meleg ügyek, értsem meg… De én még sokáig nem adtam fel a harcot. Pedig körülöttem a többiek már nagyon is értettek az alkalmazkodáshoz. És jól éltek belőle. Jól. Lakás, biztos egzisztencia… minden. Nekik csak az üzlet volt a fontos, fütyültek az igazságra! Én újra és újra megkíséreltem írni a magamét. Dacos voltam. Na, na, Rácz – azt mondták – na, na, Rácz! Mit tagadjam, nem éreztem magam a legjobban. S akkor ez az idegen… ez csak azt várta, hogy kifáradjak. Piszkált. Hát élni kell, nem? Élni kell! A gyáva! Rohadt megalkuvó! Naponta piszkált, naponta bujtogatott…

KÖVES

Akkoriban maradoztál el. Egyre ritkábban találkoztunk.

RÁCZ

Igen, ritkábban. Egyre többet voltam egyedül, hogy minden erőmet összeszedjem, és elbánjak ezzel a fickóval, ezzel az idegennel. Akkor már ő volt az erősebb. Ostobaság volt egyedül maradnom vele, de azt hiszem, ezt már ő sugallta, hogy elbánhasson velem. Nőket mutatott be nekem – mind az ő pártján álltak. Csak egy, egyetlenegy olyan akadt volna köztük, mint a te Zsókád! Csak egyetlenegy!… Hajnalonként, amikor a hideg fény józanított, még igyekeztem felülkerekedni, de egyre több furfanggal állt elő… Ő győzött! Aztán az ő útja könnyen felívelt.

KÖVES

Ez az egész csupán kibúvó. A felelősség elől menekülsz, vagy pedig…

RÁCZ

Keserű nevetéssel szakítja félbe. A felelősség elől?! Azért jöttem, hogy legalább neked elmondjam! Valakinek el kell mondanom, nem érted?! Tíz éve élek ezzel az idegennel, s ma megint megláttam őt a tükörben, felismertem, és el akarom űzni. Nem akarok tovább élni vele! Mindig csak megalázott. Kapzsiságával, mohóságával mindenbe belekényszerített. Hazudott. Azt hazudta, hogy érvényesülni kell mindenáron, s akik figyelmeztetnek, azok nem a jóakaróim, hanem az irigyeim… A karrieremet irigylik… Magam talán nehezebben, lassabban értem volna célba, de tisztességgel! Amikor megkaptam a kitüntetést, tudtam, hogy nem lenne szabad elfogadnom, mert nem azért kapom, amiért szerettem volna, de felöltöztetett a sötét öltönyömbe, odavitt a dobogóra, meg kellett hajolnom a reflektorfényben… mosolyogtam, miközben a homlokomat kiverte a víz… Mindig is gyáva volt vállalni a kényelmetlenségeket! Vitt, vitt magával, el tőletek, el a barátaimtól, akik…

KÖVES

Idegesen. Hagyd ezt abba! Enyhébben. Ne lovald bele magad!

RÁCZ

Hát persze, persze, mi közöd van most már neked ehhez? De értsd meg, tiszta emberek közé vágytam, hozzátok kellett feljönnöm, hogy levegőhöz jussak, hogy megtudjam tőled, te hogyan csináltad, te hogyan maradtál… hogyan tudtál megmaradni annak, aki voltál? Vagy csupán Zsóka, Zsóka az egyetlen magyarázat?

KÖVES

Zsóka? Talán Zsóka. Talán Zsóka és én. Így együtt. Azt hiszem, így együtt.

RÁCZ

Maga elé. Ma reggel újra felismertem a tükörben. Idegenül néztük egymást. Köves türelmetlen mozdulattal félbe akarja szakítani. Tudom, megint készít ellenem valamit… Talán írnom kellene újra… Az ősemberek felvésték barlangjuk falára az ellenség képmását, hogy győzedelmeskedhessenek felette. Hirtelen. Meg kell szabadulnom tőle! Nem akarok többé bedőlni neki!

KÖVES

Jóakarattal. Fáradt vagy, ennyi az egész. A bárszekrényből vodkásüveget, poharakat vesz elő. Pihenned kellene, azt mondom. Igyunk egyet…

RÁCZ

Nem vagyok olyan állapotban.

KÖVES

Ugyan, ugyan. Vodka az új kedvenc! Zsóka vette a szerződés örömére.

RÁCZ

Tétován nyúl a pohárért. Persze, a szerződés. Na, ez most kedvedre való?

KÖVES

Másként alá sem írom. Egészségedre! Iszik.

ZSÓKA

Jön be háziruhában. Á, isznak az urak? És nekem nem is szóltak?

KÖVES

De, de, gyere csak! Sietve hozza a harmadik poharat.

RÁCZ

Nem akarok inni.

ZSÓKA

Csak nem lett antialkoholista? És különben is ünnepünk van! A szerződés!

RÁCZ

Ha maga ünnepli, akkor biztosan jó ügy.

ZSÓKA

Jó ügy? Másba nem is engedném, hogy belefogjon. Persze, nem is fogna bele másba. Koccint a férjével, nagyon kedvesen.

RÁCZ

Örülnék, ha ez most sikerülne.

ZSÓKA

Televízió-film. Vagy Feri már mesélte?

RÁCZ

Nem, csak éppen említette. Ha jól értettem olyasmi, mint a „Reggel a műhelyben”.

ZSÓKA

Kicsit meglepetten néz Ráczra. Igen, olyasmi.

RÁCZ

Tudom, hogy Ferit nem kell félteni. És azt is tudom, hogy maga mellett csak jót írhat. Ennek sikerülnie kell!

KÖVES

Még dolgozunk rajta. Holnap elutazom Tihanyba. Frankkal. Azt hiszem, nem ismered. Rendes fiú, ügyes, és nagyon lelkesedik. Lent forgatnak valamit a Balatonon, s közben esténként meg délután dolgozunk. Ő fogja rendezni a filmet.

RÁCZ

Akkor hát igyunk erre. Mielőtt inna, Kövesre néz. Ha neked sikerül… Zsókára tekint; pillanatnyi csend után. …ha az ember tudja, hogy valakinek már sikerült csalás nélkül végigegyensúlyozni a kifeszített kötélen, akkor még támadhat mersze megpróbálni neki is… Gyorsan felemeli a poharat, iszik.

3. kép

FRANK

Unottan. Na, és meddig követted a nőt?

SCHIBLER

Végre mesélhet. Először bement a cukrászdába. Fagylaltot vett. Onnan átment a postára, de néhány barátnőjével találkozott. Várnom kellett…

FRANK

Röviden.

SCHIBLER

Kitraccsolták magukat, s megírt két lapot. Azt hittem, még csak most tanul írni, irtó sokáig piszmogott… Frank a bejáratot lesi. Hová nézegetsz?

FRANK

Kövest várom. Itt dolgozik a motelben, írja az új filmem forgatókönyvét. Jöhetne már… – Meséld csak.

SCHIBLER

Volt nála egy sportszatyor, a strandra indult. Csakhogy az egyik spiné vele tartott. Na, a pénztárnál elváltak. Amikor jegyet váltott, megszólítottam…

FRANK

Nevet. Kaptál egy jókora pofont, mi?

SCHIBLER

Én? Öregem, az én modorom!…

FRANK

Nagyon helyes. És?

SCHIBLER

Mondom neki, bizonyára furcsállja, hogy megszólítom, bizonyára nincs hozzászokva az ilyesmihez… – Nem is figyelsz rám?

FRANK

Fáradt vagyok. Egész nap forgattunk.

SCHIBLER

Ott akart hagyni. Erre gondoltam egy nagyot…

FRANK

Unatkozva. …és merészet!

SCHIBLER

Úgy van, nagyot és merészet, és azt mondtam neki: bizonyára huligánnak néz, pedig…

FRANK

Nevet. A te alakoddal! Huligánnak! Jó! Jóhohó!…

SCHIBLER

…pedig csak a TV megbízásából zavarom. Itt dolgozunk egy stábbal… Jól mondom?

FRANK

Stáb? Micsoda stáb?

SCHIBLER

Azt mondtam neki, hogy a TV-nél dolgozom. Na?

FRANK

Félig tréfásan. Légy szíves, ne járasd le a szakmámat!

SCHIBLER

Miért, hát ti nem így csináljátok? – Ön feltűnt nekünk, kisasszony, mondom neki, láttuk a parton. Az ön alakja, az egész megjelenése, az ön bájai!… Éppen ilyen szereplőt keresünk az új filmünkhöz. Csinálnánk néhány próbafelvételt… Frank nevet. Próbafelvételt szoktatok csinálni, nem?

FRANK

Nahát, ezt a dumát! Csak nem képzeled, hogy bevette?

SCHIBLER

Láttad volna, mennyire! Mindjárt igazgatta a haját, levette a napszemüvegét… Ezentúl csakis filmesnek adom ki magam, ha nőt akarok felcsípni!

FRANK

Megy az neked anélkül is.

SCHIBLER

Á, így sokkal érdekesebb.

FRANK

Mindenesetre engem hagyj ki ebből a játékból. Éppen elég ostoba libával van dolgom a te fölfedezetted nélkül is.

SCHIBLER

Ó, azt hittem, még mindig a régi vagy! Megöregedtünk, Frank barátom, megöregedtünk? Milyen jó hecceket csináltunk mi együtt! Emlékszel, amikor felszedtük azokat a pincérnőket Keszthelyen? Na! Amikor azt az üvegpörgetős társasjátékot csináltuk. Hogy vihogtak, amikor vetkőzni kellett!

FRANK

Neked mindig ilyesmin jár az eszed!

SCHIBLER

Hát mi máson járna? – Te, ha meglátod ezt a nőt, majd neked is megjön a régi kedved!

FRANK

Tudom is én, hogy mitől jönne meg az én kedvem!

SCHIBLER

Az óráját nézi. Azt mondtam neki, hogy öt órára legyen itt a Sirályban. Nálad hány óra?

FRANK

Negyed hat. Átvert, ahogy te is átverted őt…

Na nézd csak, a művész úr!

KÖVES

Szevasz! Sokat késtem?

FRANK

Mindegy. Amíg melóztál, találkoztam egy régi barátommal. Civil. Ismerkedjetek meg. Schibler László. Mérnök. Keszthelyen. Valamikor együtt jártunk gimibe. Schiblerhez. Ez az úr itt Köves Ferenc, többszörös magyar dramaturg. Vagy író?

Melóztál?

KÖVES

Melóztam. Phű, piszok meleg van. Mit isztok? – Pincér!

FRANK

Limonádé, ginnel. – Mutasd, mennyire jutottál?

KÖVES

Vonakodva. Nekiláttam, de elkezdtek takarítani a szobámban. Kisétáltam a partra.

SCHIBLER

Nem is szabad dolgozni ilyen szép időben. Már reggel kilenckor megléptem a fióküzemünk főmérnökétől. Még három helyre kell mennem ellenőrizni, mondtam, beültem a kocsimba, és hova téptem? Ide! Nevet. Csak nehogy a főmérnök is itt legyen valahol…

FRANK

Kövesnek. Fürödtél, mi?

KÖVES

Tréfás bűntudattal. Hát egy kicsit megmártóztam.

FRANK

Menthetetlen a pasi! Egész mostanáig fürödtél?

KÖVES

Nem. Visszamentem a motelbe.

FRANK

Akkor meg elaludtál szépen.

KÖVES

Csak később. Állati meleg volt.

PINCÉR

Bejön. Parancsoljon, kérem!

KÖVES

Ugyanazt, amit az uraknak.

PINCÉR

Gin-fizz. Igenis! El.

KÖVES

És ti? Csak dumáltok itt a hűsön.

SCHIBLER

Jókedvűen. A jól végzett munka után. Ugyanis gondoskodtam egy kis szórakozásról.

FRANK

Nőket hajkurász.

SCHIBLER

De, mondhatnám, önzetlenül. A barátaim kedvéért. Egy kis lazítás.

KÖVES

Hát, lazítani nem ártana!

SCHIBLER

Na, ugye!

FRANK

Kövesnek. Lazítasz egész nap! Nem tetszik nekem ez a nagy strandolgatás meg szunyókálás. Ha te sínen vagy, akkor hajtasz.

KÖVES

Kedvetlen mosollyal. Ördögöd van!

FRANK

Úristen! Már megint mi a baj?

KÖVES

Nem megy.

FRANK

Ne kezdd már megint!

KÖVES

Schibler miatt nem szívesen beszél a dologról. Felbontom a szerződést.

FRANK

De sok pénzed van!

KÖVES

Nyugodtan. Nincs sok pénzem. Sőt egyáltalán nincs.

FRANK

Egyébként nem érdekel a pénzügyi helyzeted. A szerződést nem fogod felbontani, megírod szépen a forgatókönyvet, ahogy megbeszéltük.

KÖVES

Nem beszéltünk meg semmit. Csupán rá akarsz beszélni valamire, amit nem lehet megcsinálni.

FRANK

Miért ne lehetne megcsinálni?

KÖVES

Úgy értem: tisztességesen. Tisztességesen nem lehet megcsinálni. Megpróbáltam, végiggondoltam. De ez az egész massza így – hazugság. Ez már nem az én ügyem. Ebben már nem tudok eligazodni.

FRANK

Csak íróval ne kezdjen az ember!

SCHIBLER

Állandóan a bejáratot figyeli. Frank, nálad mennyi az idő?

FRANK

Gépiesen. Mindjárt fél hat.

SCHIBLER

Nem jön… a fene egye meg!…

KÖVES

Franknak. Értsd meg! Az elején megállapodtunk, hogy a filmben nyíltan fogunk beszélni…

SCHIBLER

Egy pillanatra odafigyel. No hiszen!

KÖVES

Nem ügyel rá; Franknak. Beleegyeztél. Sőt, még te mondtad, hogy éppen azért érdemes megírni ezt az anyagot, mert ez lesz majd az áttörés. A nagy áttörés! Itt majd megmutatjuk mindazt, amiről eddig nem beszéltek.

FRANK

Igen. És?

KÖVES

Azóta mintha ezt elfelejtetted volna! Tompíttatod a helyzeteket, semleges cselekményt akarsz, elkeneted a problémákat! A figurák is kezdenek dögunalmasak lenni!

FRANK

Hát írj úgy, öregem, hogy érdekesek legyenek.

KÖVES

Nagyon jól tudod, miről beszélek! Ez a dolog már nem ugyanaz, mint aminek indult. Érzelmes kotyvalék és valami rossz kalandfilm…

SCHIBLER

Kalandfilm! Az kell!

FRANK

Te csak lesd a nődet!

SCHIBLER

Nevet. Miért, a közönség véleménye nem számít?

KÖVES

Még ha kalandfilm lenne! De annak is rossz. Se ez, se az! Már megint álkonfliktusok, már megint nem az igazság! Franknak rábeszélően. Te is tudod, hogy a főhős történetében nem lehet megkerülni a kényes dátumokat. Például ötvenhatot. Meg a következő éveket. Hogy miért nem lépett vissza a pártba, hogy miért és hogyan vállalt inkább vidéken munkát… És nem lehet átsiklani a problémákon, amiket itt látunk magunk körül! – De nem is értem, miért kellene kihagyni ilyen ügyeket. Nem értem!

FRANK

Nem kell kihagyni.

KÖVES

Hát akkor?

FRANK

Csak egy kicsit másként kell fogalmazni. Ahogy elvárják. A fogalmazáson múlik minden, tetszik érteni? És könnyedén, elegánsan. Diplomatikusan, öreg!

KÖVES

Nem tudok számítgatni!

FRANK

Hát akkor ne számítgass! Akkor csak várd, hogy elfogadják a könyvet! Várhatod!

SCHIBLER

Ne veszekedjetek, ne veszekedjetek! Ebben a melegben nem ajánlatos!

FRANK

Kövesnek. Én mégiscsak közelebb vagyok a tűzhöz, mint te. Jobban tudom, most mit lehet és mit nem. Cinikusan. A tehetség mindig megérzi, mi van a levegőben… Hirtelen indulattal. Azt hiszed, nekem mindegy?

SCHIBLER

Inkább igyunk, uraim! Iszik.

KÖVES

Franknak. Egész egyszerűen: átvertél. Bíztam benned, s most benn vagyok a csőben!

FRANK

Édes istenem! Hát ne légy már ilyen naiv és ostoba! Mintha tudja fene, hol élnél!? Te is ismered a szempontokat. Ne akard nekem bemesélni, hogy egyetlen célod: fejjel a falnak rontani!?

SCHIBLER

Nevet. Fejjel a falnak – az nem jó!

KÖVES

Akkor inkább hagyjuk a fenébe!

FRANK

De könnyű mondani! És aztán mit csinálsz? Körülötted mindenki régen elfogadta már a játékszabályokat, te meg itt önérzeteskedsz. Szép. Szép, de felesleges. Nézd, nekem kell a munkád, mert te még azt is jól megcsinálod, amihez nem fűlik a fogad. Nevet. És meg vagy véve, öreg! Az előleget nem tudod visszafizetni. De nem is engedem. Most szépen megcsináljuk ezt, aztán majd ha lehet, mást, jobbat, akkor azt is megcsináljuk. Ne légy már olyan görcsös. Az ember rosszul lesz tőled, ha rád néz! Nagyon is használható sorozatot fabrikálunk ebből…

KÖVES

Fabrikálunk!

FRANK

Hát ez szakma is, öreg! Kapsz egy szekér pénzt, és mindjárt könnyebben lélegzel. Hiszen már csaknem megfulladsz! Nevet; barátian, de azért ingerülten. Azt hiszed, te vagy a világ nagyokosa? Sokkal okosabb fiúcskák is vannak ám!

KÖVES

Azt tudom.

FRANK

Na látod! Azok aztán értik a módját, hogyan bánjanak el az ilyen önérzetes fiúcskákkal! Koccint vele. Engedd el már magad, az istenért!

SCHIBLER

Csak lazán, lazán. – Nekem ugyan semmi közöm hozzá.

FRANK

Nem olyan veszélyes dolog ez. Nem lesz világmegváltás, de nem is kell mindig megváltósdit játszani.

KÖVES

Az utolsó percben még levehetem róla a nevem.

FRANK

Nevet. Azt bízzuk a jövőre, öreg! Meglát valakit a terasz bejáratánál. Oda nézzetek, micsoda jó nő!

SCHIBLER

Feltekint. Te őrült, ő az!

PINCÉR

Azt hiszem, a hölgy az urakat keresi.

SCHIBLER

Éva elé megy. Á, kisasszony! Parancsoljon, erre! A pincérnek. Rendben van. Hozzon még egy gin-fizzt.

Tessék, kisasszony, foglaljon helyet! Ő a főrendezőnk…

És ő a film írója.

KÖVES

Nem ért semmit. Ültében meghajol. Köves Ferenc.

ÉVA

Zavartan kezet nyújt. Éva! Leül; Frankra tekint. Én nem színésznőnek készülök.

KÖVES

Hogyan?

FRANK

Könnyedén. Nem baj, kislány, mi sem keresünk színésznőt.

SCHIBLER

Kétségbeesetten kacsint Franknak. Már hogyne keresnénk!

FRANK

Zavartalanul. Ugyanis van főszereplőnk. És mellékszereplőnk. És minden.

ÉVA

Nem tudni, komolyan beszél-e. Igen? De ez az úr azt mondta délután…

FRANK

Játszik. A barátunk tájékozatlan stábunk ügyeiben. Feleslegesen fárasztotta ide magát, de biztosíthatom, ezért már alaposan megszidtam.

ÉVA

Ő is játszik. Ó, akkor megyek is!

SCHIBLER

Felugrik. Az istenért, ne!

ÉVA

Hallotta, nem? Feleslegesen vagyok itt.

FRANK

Na, azért ne szaladjon el, Éva. Igyon meg velünk valamit.

ÉVA

Frankéknak beszél, közben a hallgatag Kövest figyeli. Az a nagy gyanúm, hogy maguk se nem tévések, se nem filmesek. Valamelyik SZOT-üdülőben nyaralnak. Vagy csak úgy leruccantak Pestről.

SCHIBLER

Nevet. Jó, nagyon jó! Hehe… Hogy mi nem vagyunk tévések?

FRANK

Évának. Kérje, hogy esküdjön meg rá!

ÉVA

Nincs semmi baj. Unatkoznak, mint én. Végeredményben mindegy, hogy a parton kószálok, vagy itt ülök magukkal…

SCHIBLER

De a barátom tényleg rendező. Frank. Frank Ottó. Még soha nem hallotta a nevét?

ÉVA

Még nem. Baj?

FRANK

Ne hozd zavarba a hölgyet. Ez itt nem intelligencia-vizsga.

SCHIBLER

Kövesre mutat. Ő pedig író. Tényleg!

ÉVA

Író? Ne haragudjon, de a maga nevét sem…

FRANK

Méghozzá egy makacs író!

ÉVA

Nevet. Makacs? Az milyen?

FRANK

Ilyen. Pontosan ilyen. Tessék jól megnézni.

KÖVES

Zavartan. Ostobaság. Szeretnek tréfálni.

ÉVA

Komolyan tekint Kövesre. És maga nem szeret tréfálni? Köves nem válaszol. Regényt is ír?

SCHIBLER

Regényt? Nem is tudom.

FRANK

Talán majd Feri válaszol. – Nos, a hölgy azt kérdezte, regényt is írsz?

KÖVES

Nézi Évát. Novellákat.

FRANK

Tetszik hallani. Novellákat. Meg forgatókönyveket. Eddig óriási sikerrel! Kövesnek. Kicsit beszédesebb lehetnél.

PINCÉR

Hozza az italt. Méltóztassék! Leteszi; kimegy.

SCHIBLER

Akkor koccintsunk!

ÉVA

Iszik. Ó, ebben van valami szesz!

SCHIBLER

Egy kis szíverősítő. – Nagyon sajnálom, hogy feleslegesen fárasztottam, pedig a maga alakja… és a profilja! Ahogy elképzeltem a filmen! Nahát! Megbocsásson… ezek a szép lábak!

ÉVA

Nevetve végigméri Schiblert, majd Kövesnek. Maga mit szól mindehhez?

KÖVES

Nem tudom… nem is tudom, miről van szó.

ÉVA

Szóval maga nincs benn ebben a mókában?

SCHIBLER

Komédiázva. Író! Miért tudná, hogy miről van szó? Hanem mi tudjuk, igaz, Frank?

FRANK

Mondja, hány éves maga?

ÉVA

Most érettségiztem.

FRANK

Itt nyaral?

SCHIBLER

Itt lakik?

FRANK

Egyedül van?

SCHIBLER

Nem akar autózni?

FRANK

Schiblernek, nyersen. Nem akar autózni!

ÉVA

Nevetve. Kinek a kocsiján?

FRANK

Találja ki!

ÉVA

Kövesre néz. Hm. Magának nincs autója.

KÖVES

Látszik rajtam?

FRANK

Gúnyosan. Látszik. És ha nem hallgatsz rám, akkor majd egyre jobban látszik.

ÉVA

Frankra tekint. Magának nemsokára lesz. Schiblerhez fordul; kicsit nyersen. De magának már van!

SCHIBLER

Készségesen. Ugorjunk el valahová?

ÉVA

Így négyesben?

SCHIBLER

Kis fintorral. Ahogy parancsolja!

ÉVA

Most talán mégse.

SCHIBLER

Csak nem munkába siet?

ÉVA

Nem dolgozom. Nyaralok. Ősszel egyetemre megyek.

KÖVES

Pesti egyetemre?

ÉVA

Igen. Jogász szeretnék lenni.

FRANK

Mondja, ha már ilyen jól összeismerkedtünk, nem tölthetnénk együtt a mai estét? Ne nézzen rám olyan meglepetten. Az egész társaságra gondoltam.

SCHIBLER

A mai estét! Nagyszerű!

ÉVA

A barátnőimmel van programom.

SCHIBLER

Biztosan táncolni mennek a bárba.

ÉVA

Hogy maga milyen okos! Schibler kicsit megsértődik. Na, nem akartam megbántani, végül is magának köszönhetem, hogy megismertem a – társaságot. Koccint. Maguk nagyon mulatságosak.

FRANK

Kösz!

ÉVA

De, komolyan. Tetszik nekem, ahogy felveszik a versenyt a fiúkkal. Pedig már öreg házasok, igaz?

SCHIBLER

Én nőtlen vagyok! Frank most válik, ha jól tudom.

FRANK

Fanyar mosollyal. Csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozom.

ÉVA

Kövesre néz. De maga egy szolid férj.

KÖVES

Ez is látszik rajtam?

FRANK

Minden meglátszik rajtad, öreg! Az ilyen alakokat enyhe unalom lengi körül. Igaz?… – Bocsánat, hogy is hívják?

ÉVA

Éva.

KÖVES

Szép neve van.

FRANK

Felnevet. Na, ez még kicsit bátortalanul hangzott, de majd belejössz. Évához. Na, elmehetünk együtt?

ÉVA

Kövesre tekint. Maga is jön?

KÖVES

Én? Hát – én nem.

FRANK

Ma már ne dolgozz! Megyünk! Ott leszünk, csak mondja meg, hol!

ÉVA

Kövesnek mondja. Talán hétkor a mólónál.

SCHIBLER

Hétkor! Nagyszerű!

ÉVA

Ami azt illeti, a lányok elkísértek idáig. Kinn várnak rám. Ha valami zűr lesz, azt mondták, a segítségemre sietnek. Csakhogy én nem félek.

SCHIBLER

Félni? Ugyan minek?

ÉVA

Iszik; cseveg. Én soha nem félek, mert az az elvem, hogy mindig azt kell csinálni, amihez kedvünk van. Most ahhoz volt kedvem, hogy végére járjak ennek a filmes históriának… Kövesnek beszél. A barátja ugyanis megszólított a strandnál, hogy maguk szereplőt keresnek. Egy percig sem hittem el…

FRANK

Persze, okos kislány maga!

ÉVA

De, gondoltam, ez nagyon érdekes. És engem minden érdekel, mindent meg akarok ismerni. Mindenféle helyzetet. Szerintem képtelenség, hogy az ember előítéletekkel legyen tele… mindenféle vacak konvenciókkal… Szabadon élni, engedni a természet erőinek… már úgy értem, a természetességnek… vagyis…

FRANK

Gúnnyal. Miért nem a filozófia szakra jelentkezett inkább?

ÉVA

Őszintén. Lehet, hogy majd átiratkozom a filozófiára, de szerintem egy jogásznak is megvan a lehetősége, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. Szánalmas az ember azzal a sok gátlással, amit magával hurcol generációról generációra… Köves hallgatásától megzavarodik kissé. Tudja, néha képtelen vagyok kifejezni magam. De az a véleményem, hogy szabadon kell élni… például a maguk generációjánál is szabadabban… Ne haragudjanak, de számomra érthetetlen az a sok tilalomfa… Minek az?

SCHIBLER

Hajjaj, de minek is?

FRANK

Ez filozófia, Schibler, ebbe ne szólj bele!

ÉVA

Elneveti magát. Azt hiszem, megártott ez az ital… Kövesre néz. Nehogy kinevessen! Mindezt csak azért mondtam, hogy tudja, ittmaradásomnak meg annak, hogy első szóra idejöttem, filozófiai háttere van. – Egyébként magán látszik, hogy rendes. És biztosan a barátai is…

SCHIBLER

Jól fogunk szórakozni, meglátja!

FRANK

Tilalomfák nélkül!

ÉVA

Nevetve. Persze, bizonyos értelemben…

FRANK

Hohó! Nincs alku!

ÉVA

Megijed. Talán nem értette egészen jól…

KÖVES

Értette, persze hogy értette, ne ijedjen meg.

FRANK

Kövesnek gúnnyal. Köszönöm!

KÖVES

Tréfásan. Egyébként én is ott leszek, s ha a barátaim nem viselkednek rendesen, majd ellátom a bajukat!

FRANK

Örülök, hogy megjött a hangod! Talán lefoglalod a kisasszonyt az első táncra?

ÉVA

Ő nem szeret táncolni, látom. Maga mindig ilyen… ilyen feszült? Köves nem válaszol; Éva zavartan feláll. Most már mennem kell. Hétkor találkozunk. Viszlát! Menet Kövesre pillant. Viszlát!

KÖVES

Sután. Viszlát!

SCHIBLER

Nevetve. Na, milyen nőt csíptem fel?

FRANK

Majd meglátjuk.

SCHIBLER

Nem tetszik?

FRANK

Nekem? Kövesre mutat. Tőle kérdezd. – Na, fizetünk és megyünk. – Pincér! Nyújtózik. Zuhanyozni akarok, vacsorázni akarok, végig akarok dőlni az ágyon, fáradt vagyok. Lehet, hogy nem is megyek veletek.

SCHIBLER

Arról szó sem lehet!

FRANK

Hirtelen ötlettel, nevetve. Most jut eszembe, Köves nem jöhet a bárba! Zsókától nincs engedélye, hogy ifjú hölgyekkel táncoljon. – Zsóka a neje.

SCHIBLER

Heherészve. Választávirattal még megjöhet!

FRANK

Hallod, Köves!

KÖVES

Máshol jár az esze. Mit mondasz?

FRANK

Hé! Hol kalandozol?

KÖVES

Semmi, semmi, csak… ez a lány…

FRANK

Komédiázva. Te jó ég! Csak nem?! Na, én aztán nem leszek tanú a válópereden, arra ne számíts!

KÖVES

Döbbenten néz rá, majd elneveti magát zavartan. Mi? Ugyan, eridj már! Bolondság!

4. kép

KÖVES

Hm… Hát ez szép volt! Ez a hisztériázás! Bravó! Eljönni, otthagyni a társaságot – és különösen  engem  úgy otthagyni!… Bravó! Jót mulattak az egészen… Mindenki röhögött rajtad, csak nevetségessé tetted magad ezzel a hazarohanással… Kicsit közelebb megy Zsókához.

ZSÓKA

Ingerülten. Ne gyere ide! Ne gyere közel!

KÖVES

Megsértődik. Kérlek! – Legalább azt tudnám, mire való volt ez az egész…

ZSÓKA

Meg mered kérdezni?

KÖVES

Hát miért ne kérdezhetném meg? Fogalmam sincs, miért rohantál el. Kimentem a konyhába… s mire visszatértem a szobába, már nem voltál ott. Kérdezem tőlük: Zsóka?… Vár, majd ingerülten. De hát miért rohantál el? Nagyon tapintatlan dolog volt! Blama! Én olyan kényelmetlenül éreztem magam miattad…

ZSÓKA

Nem bírja tovább. Miattam?! És magad miatt nem érezted kényelmetlenül magad? Magad miatt?

KÖVES

Óvatosan. Ugyan miért? Mit csináltam?

ZSÓKA

Csak bolondnak ne tarts, hülyének ne tarts, az istenért!

KÖVES

De Zsóka! Én nem emlékszem semmire. Azt tudom, hogy táncoltam Sárival… ugye, Sárinak hívják?

ZSÓKA

Nem arról beszélek, hogy táncoltál!

KÖVES

Akkor hát miről? Én ott mindjárt elkezdtem inni, ne haragudj, rögtön a fejembe szállt, nem emlékszem semmire… Elgondolkodva, de ez, persze tettetés. Táncoltam, és… hát akárhogy töröm a fejem… hm… A bárszekrényhez megy, előveszi a vodkásüveget, inni akar.

ZSÓKA

Ne igyál! Hallod?… És ne vigyorogj a szemem közé!

KÖVES

Miért ne igyak? Nem vagyok részeg.

ZSÓKA

Nem?! Az előbb még azt mondtad, annyit ittál, hogy semmire sem emlékszel.

KÖVES

Persze. Semmire sem emlékszem. Az a rohadt vodka…

ZSÓKA

Vodka! Meg az ágaskodó férfiasságod!…

KÖVES

Vigyorog. Azért az szép kis cirkusz volt, ott mindenki szeme láttára… mondhatom, szép kis perpatvart csináltál… Nem illik…

ZSÓKA

Kirobban. Nekem te ne beszélj arról, hogy mi illik és mi nem! Dühe sírásba csuklik. Te csak ne beszélj! Ilyet csinálni!… Ilyesmit csinálni velem!

KÖVES

Ostobán. Mondom, hogy nem emlékszem semmire.

ZSÓKA

Nem emlékszel?!…

KÖVES

Támadólag. A te ismerőseid! Te akartad, hogy felmenjünk.

ZSÓKA

Én akartam! Igen, én akartam, mert nekem soha eszembe sem jutott, hogy téged… hogy te ilyesmire képes vagy!

KÖVES

Ó, hát mire voltam képes?

ZSÓKA

Ne add az ostobát! Sír. Ezt tenni velem… ott, a szemem láttára!…

KÖVES

Mondom, hogy a vodka…

ZSÓKA

Én is ittam! Mégsem ugrottam más férfi nyakába!

KÖVES

Kis szünet után. Álmos vagyok.

ZSÓKA

Te!… Te!… Hát neked csak ennyi ez az egész, hogy álmos vagyok?!… Tudod, mit csináltál? Van fogalmad róla?!…

Miért vagy ilyen?! Miért csaptál be?! Köves elfordul. Hallgatsz?!… Most mit tegyek veled? Megöljelek? Vagy magamat fojtsam meg? Mondd meg, te őrült, most mihez kezdjek?!

KÖVES

Semmi sem történt… Sokat ittunk…

ZSÓKA

Azt mondod, semmi?! Hiszen mindenki láthatta! Kihívott a konyhába… szódát csinálni!!… Ilyen vacak trükk! Te meg kimentél vele… Legalább ne hazudjál!

KÖVES

Makacsul. Te akartad, hogy felmenjünk.

ZSÓKA

Most már megmondhatom neked… fogadtunk!

KÖVES

Elképed. Fogadtatok?

ZSÓKA

Sírással küszködve. Ők mindig azt hajtogatták, hogy nincs az a férfi, akit ne lehetne elcsábítani… Nevettem… Azt mondtam, nézzenek meg téged! – Ó, nem is tudod, milyen nagyszerű volt azt felelni nekik: igenis… biztos vagyok, hogy te nem… te soha…

KÖVES

Tehetetlenül nézi a zokogó asszonyt. Közelebb lép; szégyen és düh kavarog benne. Én mindig ilyen voltam… Hallod, Zsóka?… Azt akarom mondani, bennem mindez megvolt… Szünet. Azt akarom mondani, én nem csaptalak be… nem akartam szent lenni a szemedben… Talán másnak látszottam, mint a többiek… tele voltam gátlással… Nem fojtottam magamba semmit, csak éppen nem fedeztem fel, hogy milyen is vagyok. Nem tudtam róla. Az ember kitalál magának egy utat. Egy célt. Na de lehet, hogy téved! Mindenesetre nem biztos, hogy az egyetlen lehetőséget választotta… Hallgass meg. Ne sírj. Zsóka! Na… Gondolod, hogy van olyan pontos műszer, amin lemérhető a jó és a rossz? Nem, ilyen műszer nincs!… Amit neked idáig mondtam, ahogy éltem, az igaz volt… Soha nem csaptalak be, és most sem akarlak becsapni. Erre az egészre, ahogy most élek, szükségem van…

ZSÓKA

Felkapja a fejét. Szükséged?! Mire van szükséged? Arra, hogy a jelenlétemben… a feleséged jelenlétében kikezdj egy nővel? Erre?!

KÖVES

Nézd, Zsóka…

ZSÓKA

Erre felelj!

KÖVES

Csendesen. Azt hiszem, erre is… Várj, megmagyarázom. Úgy értem, ha megtettem, biztosan szükségem volt rá… És ezentúl is… Nem tehetek magam ellen… természetesen akarok élni, ahogy kívánom…

ZSÓKA

Nem, nem, ez nem lehet igaz! Ez valami őrültség, amit kiagyaltál, de ez nem lehet igaz! Nem lehetsz ilyen! Nem lehet, hogy ami eddig volt, az csupán tévedés! Az egész életem nem lehet pusztán tévedés!… Soha, soha nem beszéltél így…

KÖVES

Rosszul ítéltem meg magam – és te is engem!

ZSÓKA

Akkor ítélted meg rosszul magad? Akkor?! És most megvilágosodott előtted az ég, és egy mennyei hang figyelmeztetett, hogy tévedtél? Azt üzeni a mennyei hang, hogy ezentúl kurvákkal kell fetrengened, és bele kell rúgni a feleségedbe?

KÖVES

Most túlságosan el vagy keseredve ahhoz, hogy megérts.

ZSÓKA

Elkeseredve? Utállak! Utállak, és nem tudom, mit fogok csinálni! Sír.

KÖVES

Majd megnyugszol és megérted. Nekem elsősorban az a fontos, hogy dolgozni tudjak… Úgy kell élnem.

ZSÓKA

Hogy dolgozhassál? Szép! Nézd meg, mit dolgozol mostanában. Már figyellek! Mi ez a Frank-ügy? Hol van ez a könyv a te eredeti elképzelésedtől?…

KÖVES

Kétségbeesetten sóhajt. Jaj, Zsóka, ehhez te nem értesz.

ZSÓKA

Most már ehhez sem értek! Köszönöm! Sajnos annyit értek hozzá, hogy lássam, milyen vacak! Az orrodnál fogva vezetnek! Émelygős hülyeség! Csak figyeltem, és nem akartam szólni… de most már értem az egészet. Hát nem! Nem fogsz a vesztedbe rohanni! Feláll; újra a régi. Nem teheted! Lehet, hogy egyelőre nem lesz ínyedre, de visszarángatlak! Úgy látszik, nekem többet ér az a néhány esztendő, annak a néhány esztendőnek a munkája, mint neked… Azt fogod folytatni! Ha prüszkölsz, ha rúgkapálsz, akkor is… Elég a Frank-ügyből! Frank telefonál – máris rohansz. Mit vársz te ettől a Franktól?

KÖVES

Ezt hagyd abba! Mi közöd hozzá?!

ZSÓKA

Elsápad. Mi közöm hozzá?! Ezt kérdezed tőlem?!

KÖVES

A fotelba roskad, kezével gyürködi arcát. Istenem! Csak meg tudnám értetni magam!

ZSÓKA

Hát az a közöm hozzá, hogy az én életemről is szó van. És ha te már mindent feladtál is – én még akkor sem! Nem! Azért, mert te megőrültél, én még nem törődöm bele! Dolgozni fogsz, mint régen, lesz, ami sikerül, és lesz, ami nem, de dolgozni fogsz a magad  régi  hite szerint! És kivered a fejedből, hogy neked kurvákra van szükséged… A munkához! A munkához az kell neki, hogy egyik ágyból a másik ágyba…

KÖVES

Elég!… Nekem nem az kell! Csendesebben. Nekem  egy  nő kell!

ZSÓKA

Egy pillanatig hallgat, majd gyengéden. Egy nő. Igen. A feleséged.

KÖVES

Durván. Nem te! Nem te!… Zsebéből kiráncigálja a tárcáját, egy fényképet dug Zsóka orra alá. Ő kell! Látod? Tessék! Így legalább nem mondhatod, hogy becsaptalak!… Éva!… Tessék, megmondom a nevét is!…

ZSÓKA

Éva? Ki az az Éva?… Nem ismerem…

KÖVES

Képet tartó keze lehanyatlik.

ZSÓKA

Nem akar sírni, elfordul Kövestől, sápadt, remeg. Nem tudod, mit csinálsz…

5. kép

KÖVES

Felébresztettelek?

ZSÓKA

Nem válaszol; beveszi a tablettákat, kortyint rá. Háttal áll Kövesnek.

KÖVES

Miért vettél be újabb adagot?

ZSÓKA

Hallgat.

KÖVES

Minek vetted be?!

ZSÓKA

Figyelemre sem méltatja; óvatosan a helyére teszi a vizespoharat.

KÖVES

Könyörögve. Már nem is válaszolsz nekem? Már nem is vagy hajlandó válaszolni? Indulatosan. Hozzád beszélek! Legalább fordulj felém!…

ZSÓKA

Visszateszi táskájába az orvosságos dobozt; a táskát a rádióra helyezi.

KÖVES

Legalább nézz rám, ha hozzád beszélek!…

ZSÓKA

Lassan, megvetően Köves felé fordul, de nem szól.

KÖVES

Lehiggad, most nem tud mit mondani. Majd csendesen. Nem alszom… Nem tudok lefeküdni…

ZSÓKA

Szenvtelenül. Kinyithatnád az ablakot. Füst van.

KÖVES

Nem tud uralkodni magán. Nála voltál?! A lakásán?!… Zsóka megvető tekintetétől zavartan elhallgat. Csak… Csak éppen kérdezem… csak tudni akarom, hogy nála voltál… aki az este hazahozott a kocsiján, vagy…

ZSÓKA

Hosszan nézi Kövest, majd megfordul, elindul a háló felé.

KÖVES

Nála?! A lakásán voltál?! Zsóka mintha nem is hallaná. Állj meg!… Zsóka nem áll meg. Állj meg!…

Tudni akarom, ki az. A nevét!… Azt csak tudhatom?…

6. kép

KÖVES

Csendesen. Nem alszom… Nem tudok lefeküdni…

ZSÓKA

Szenvtelenül. Kinyithatnád az ablakot. Füst van.

KÖVES

Nem tud uralkodni magán. Nála voltál?! A lakásán?!… Zsóka megvető tekintetétől zavartan elhallgat. Csak… csak éppen kérdezem… Csak tudni akarom, hogy nála voltál… aki az este hazahozott a kocsiján, vagy…

ZSÓKA

Hosszan nézi Kövest, majd megfordul, elindul a háló felé.

KÖVES

Kiáltva. Nála?! A lakásán voltál?!… Zsóka megy a háló felé. Állj meg! Az asszony nem áll meg. Állj meg, ha hozzád beszélek! Zsóka megáll, Köves tehetetlen, megmarkolja az egyik szék támláját, csaknem rágörbed fájdalmában. Erejét vesztve az íróasztal mögé megy, leül, kezébe temeti arcát. Csendesen. Tudni akarom, ki az!! A nevét!… Azt csak tudhatom?!

Tudni akarom, ki az?…

7. kép

KÖVES

Csendesen. A nevét… Annyit igazán tudhatok. Hogy ki az? Annyit igazán…

IDEGEN FÉRFI

Siess, kedvesem, már várlak! Türelmetlenül várlak!

ZSÓKA

Kintről. Magázva, kedvesem, csak magázva!

IDEGEN FÉRFI

Kicsit felnevet. Ó, ahogy parancsolja, kedvesem! De már várom nagyon, miért készülődik olyan sokáig?

ZSÓKA

Kintről. Mert szép akarok lenni! Tetszeni akarok magának, drágám, hogy csodálatba ejtsem. Most és mindig… Végre megjelenik: haja japán módra feltűzve, benne szép hajtű. Sárkánymintás, ezüstszínű kimonót visel. Lassan az Idegen férfi elé lép.

IDEGEN FÉRFI

Hirtelen eloltja cigarettáját; meleg hangú udvariassággal. De hiszen ez valóban csodálatos! Amikor ezt a kimonót megrendeltem magának, tudtam, hogy csodálatos lesz benne, de ezt mégsem hihettem!… Gyere közelebb!

ZSÓKA

Kacéran áll; kis tiltó mozdulatot tesz. Vigyázzon, uram, ha megérint, eltűnik a varázslat.

IDEGEN FÉRFI

Mohón. De én mégsem a látványt akarom csodálni, bármilyen szép is! Téged akarlak, s ha megérintelek, csak ragyogóbb lesz a varázslat!

ZSÓKA

Mosolyogva. Kérek egy korty Martinit!

…És ne feledje: magázódunk!

IDEGEN FÉRFI

Játéknak kitűnő… De ez a magázódás nem tarthat örökké.

ZSÓKA

Iszik egy kortyot. De, de, örökké kell hogy tartson. Nem kitűnő játék, hanem biztosíték. A függetlenség jele.

KÖVES

A félhomályban izgatottan; szavait sem Zsóka, sem az Idegen férfi nem hallja. Szereted, vagy csak tetszik neked?! Szereted, vagy csupán csak dacból vagy nála?

IDEGEN FÉRFI

A függetlenség jele? Ha akarod, legyen… Bár nehezen egyezem bele – ez mintha elválasztana tőlem.

ZSÓKA

Miért gondolja, kedvesem? A feltételei nagyon előnyösek.

IDEGEN FÉRFI

A feltételeim?

ZSÓKA

Nos, igen, ne vegye rossz néven, drágám, ezt a kifejezést. Felnőttek vagyunk, és döntenünk kell: Élni akarunk-e vagy meghalni?

IDEGEN FÉRFI

Annyira várom ezeket az estéket! A betegeimet is elhanyagolom miattad! Szeretlek! Szeretlek, és te életről vagy halálról beszélsz! Amikor én csak az életre tudok gondolni – veled!

ZSÓKA

Még mindig mosolyog. Ó, hát persze, élni – én is így gondoltam. Az ember egy ideig csak él, csupán annyit tud, hogy élnie kell. Talán sikerül minden, és szeret élni. De talán nem sikerül semmi… és még mindig azt hiszi, hogy élnie kell. Ám egyszer eszébe jut a halál, melyet megtalálhat. Akkor már azt is tudja, hogy dönthet…

IDEGEN FÉRFI

Itt nálam… velem boldog leszel! Boldogok leszünk mi ketten, és nem fog eszedbe jutni, hogy a halált meg lehet keresni.

ZSÓKA

Pontosan erről van szó, kedvesem. A halál függetlenséget biztosít, szabadulást – és ez nagyon csábító. De ha mindezt megtalálja az ember véletlenül másként… például magánál, kedvesem, akkor inkább ezt fogadja el… talán érdekesebb! Iszik.

IDEGEN FÉRFI

Miközben ő is kortyint a Martiniból, hosszan nézi Zsókát. Még túl sok benned a keserűség, amit tőle hoztál… Mindent megkapsz itt nálam, hogy újra pajkos legyél és vidám… és boldog!

ZSÓKA

Közbevág. Ó, megint megfeledkezett a magázásról… Tartja a poharát. Még egy kis Martinit…

IDEGEN FÉRFI

Tölt; folytatja. És minden jó lesz újra, százszorta jobb, mert mi ketten…

ZSÓKA

Ismét közbevág. Egy kis jeget… egy darabka jégkockát kérnék.

IDEGEN FÉRFI

Némi zavarral, de udvariasan. Igen, hozom. Kimegy.

KÖVES

Zsókának, bár az nem hallja. Mit akarsz tenni? Miért akarod így? Hát nincs más megoldás?

ZSÓKA

Maga elé. Az egyetlen út: nem hinni többé! Csak amit a test kíván, hogy élhessen, és ne kapjon többé sebeket… Mint egy tárgy, amelyet arra ítéltek, hogy értelmetlenül legyen, de mégse törjön össze, feleslegesen létezzen térben és időben…

KÖVES

Hiszen ez rosszabb, mint a halál! Élni és meghalni egyszerre nem lehet!

ZSÓKA

Talán szeretem is. Nem ismerem, nem akarom megismerni úgy, mint  őt  megismertem valamikor. – Szerethetem.

KÖVES

De kicsoda ez a férfi? Nem látom az arcát! Mintha nem is lenne arca!

ZSÓKA

Talán az sem kell, hogy arca legyen. Valamikor az  arcot  kerestem, a magam arcának mását. Többé már nem akarom látni magamat. Tárgy vagyok – és ő is tárgy csupán. A tárgyak nem bántják egymást.

IDEGEN FÉRFI

Bejön, mintha söröspalackot hozna – ez már nem a Frankot játszó színész, ez már a Schiblert alakító, ugyancsak fekete álarcban. Kedélyes, közvetlen, csaknem tolakodó. Gondoltam, sört bontunk, ott tartottam a jégen, párás az üveg oldala, nézd meg! Zsóka kezéhez érinti; az asszony nevetve kapja el a kezét. Nincs jobb a sörnél! Majd egyszer elmegyünk kocsival Prágába… vagy talán Bajorországba… Ott aztán ihatunk jó sört. Jártam már ott, hordóhasuk van a sörivóknak. Nevet; közben felbontja a képzelt palackot, kitölti a habzó italt, Zsókának nyújt egy pohárral. Vártalak, már nagyon vártalak! Hogy tetszik a kimonó?

ZSÓKA

Hogy tetszem benne én?

IDEGEN FÉRFI

Gyönyörű! Milyen szép vagy kimonóban, kimonó nélkül egyaránt! Mondta ezt neked ő is?

ZSÓKA

Nem mondta.

IDEGEN FÉRFI

De amikor feleségül vett, akkor csak mondta?

ZSÓKA

Nem, akkor sem!

IDEGEN FÉRFI

És a hajad, így japánosan! Otthon is hordtad így?

ZSÓKA

Soha. De most tetszeni akarok. Kíváncsi vagyok, milyen az, ha az ember szép. Ha egy nő szép… Csak ennyi, semmi több.

IDEGEN FÉRFI

Azt hittem, ma is hiába várlak, akárcsak tegnapelőtt.

ZSÓKA

Tegnapelőtt haza kellett mennem. Meg akartam tőle kérdezni valamit.

IDEGEN FÉRFI

És mit kérdeztél tőle?

ZSÓKA

Semmit. Hazamentem, és rájöttem, hogy már semmit sem akarok kérdezni tőle. Már semmit.

IDEGEN FÉRFI

Tudod, én nem vagyok féltékeny, egészen mások az elveim. Mi nem is úgy beszéltük meg, hogy közöttünk ilyesmi feltámadhasson. De szeretném, ha már nem lennél vele.

ZSÓKA

Már nem vagyok vele.

IDEGEN FÉRFI

Úgy értem, jó volna, ha végre berendezhetném neked azt a szobát… De ha beleegyeznél, hogy együtt… mi, ketten, teljesen együtt…

ZSÓKA

Nem, nem! Ahhoz túl rosszak a tapasztalataim – a korábbi életemből, persze.

IDEGEN FÉRFI

A korábbi életedben szerzett rossz tapasztalataidnak csak örülhetek. Majd meglátod, hogy a mi kettőnk életében…

ZSÓKA

Mit is mondtál a bajorokról?

IDEGEN FÉRFI

Bajorokról? Az életünkről beszélek…

ZSÓKA

Kedvesen. Már én is majdnem megfeledkeztem arról, hogy magázódunk.

IDEGEN FÉRFI

Értetlenül. Magázódunk?

ZSÓKA

Hát persze, kedvesem, emlékezhetne rá, megbeszéltük.

IDEGEN FÉRFI

Én már sok nőt ismertem, sok nővel volt kapcsolatom…

ZSÓKA

Félbeszakítja, fensőbbséggel. Ez természetes. Erről már tudok. Iszik. Kitűnő hideg ez a sör…

IDEGEN FÉRFI

…sok nő, de egyik sem volt olyan, mint te! Igen: te, te! – ezt nem lehet magázva kimondani! Egyik sem volt olyan, mint te! Harmincöt éves vagyok, most már mindegyikben társat keresek. Egy másik embert, aki feloldódik bennem, hogy én is feloldódhassam benne…

ZSÓKA

Csaknem sikoltva. Nem!

IDEGEN FÉRFI

Döbbenten. Miért nem?

ZSÓKA

Tessék?

IDEGEN FÉRFI

Azt mondtad: nem! Miért?

ZSÓKA

Azt mondtam? Nem hiszem, hogy szóltam volna.

IDEGEN FÉRFI

De hiszen hallottam!

ZSÓKA

Kis szünet után. Meséltem már gyermekkorom falujáról? Ó, milyen boldog voltam ott! Városban éltem mindig, városban születtem, nem ismertem a vidéket. Kilencéves lehettem, amikor szüleim egy kis dunántúli faluba vittek a nagybátyámékhoz. Ott nyaraltam náluk minden vakációban… Szép nyarak voltak! Hajnalban a madarak… Este sokáig kinn ültem a csillagos ég alatt, hátam a házfalnak vetettem – még meleg volt a nappali forróságtól… Már Pestet sem szerettem, csak azt a kis falut… Aztán ők meghaltak, és nem mehettem oda többé. Később sok faluban jártam, és mindig azt hittem, azokban a falvakban is jó lesz. Hiszen mindent megtaláltam azokban is, éppúgy, mint gyermekkorom falujában. Mégis hiányzott mindegyikből valami… valami, amit nem tudtam megnevezni. Azokban a falvakban már nem lettem boldog…

IDEGEN FÉRFI

Miért beszélsz mindig másról?

ZSÓKA

Másról beszélek? Úgy hiszi, kedvesem, hogy másról beszélek?

IDEGEN FÉRFI

Nem vagyok még öreg, de már nem is vagyok nagyon fiatal. Amíg téged nem ismertelek, tudtam egyedül élni. De most már nem. Most már azt akarom, hogy mindig együtt legyünk. És tudom, hogy mi ketten… mi úgy élhetnénk, ahogy legszebb a szerelem… Zsókához lép.

ZSÓKA

Hirtelen a férfiba kapaszkodik. Félek… félek ezektől a szavaktól! Hosszan nézi a férfit, majd váratlanul otthagyja, elfordul, felindult. Én az ő felesége voltam. Ő feloldott magában, és én feloldódtam benne… Ő akarta, és én is akartam. Nem is a felesége: ő lettem egészen! Azt akartam. Nem véletlenül – arra születtem! Aztán egyszer csak vége lett. Mikor történt és hogyan? Ó, sok mindenre emlékszem, de arra nem, hogy ez mikor történt… Talán akkor, amikor már többé nem tudtunk együtt inni a csészénkből.

IDEGEN FÉRFI

Csésze? Miféle csésze? Nem mondtad el…

ZSÓKA

Nem, arról csak mi ketten tudtunk, ő meg én. Ő találta ki, és én nem sejtettem, hogy csak játék. Hittem abban is, mint mindenben, amit ő mondott, amit ő csinált, ő talált ki. Én nem tudtam, csak ő mondta később, hogy mindezek buta játékok voltak, melyeket egyszer megunhat az ember… Majdnem sír, de a szeme könnytelen. Ő később mindentől megfosztott, és ott maradtam egyedül…

IDEGEN FÉRFI

Gyengéden. Nem játékokra van szükség. Mi majd játékok nélkül élünk, okosan. A kamaszkor elmúlik, néha sajnáljuk, de el kell fogadnunk, hogy felnőttek lettünk.

KÖVES

A félhomályból. A csészénk!…

IDEGEN FÉRFI

Légy a feleségem!

ZSÓKA

Ijedten fordul felé. Csitt! Semmit, semmit erről! És a magázás, drágám!

IDEGEN FÉRFI

Féltékenyen. Visszavágyódol hozzá?

ZSÓKA

Élesen. Nem! Nagyon csendesen. Nem, nem hiszem… De ne is beszéljünk róla! Örülök, hogy nem ismered, és nem fogsz tudni emlékeztetni rá. El akarom felejteni… Hidegen. Voltaképpen már el is felejtettem.

IDEGEN FÉRFI

Majd segítek ebben.

ZSÓKA

Ezt egyedül kell megtennem… Szünet. A csészénk… az nem volt… nem lehetett játék…

KÖVES

Ősz volt… Csak néhányszor találkoztunk még akkor…

ZSÓKA

De később mégis azt mondta, hogy játék volt – és tévedés. Pedig én hittem benne! Én arra születtem, hogy higgyek benne!…

KÖVES

Miközben a szín teljesen elsötétedik. Ősz volt… Egy presszóban vártam rá.

8. kép

ZSÓKA

Jó estét! Bocsásson meg, kicsit elkéstem. Phű, micsoda idő! Ólmos eső. Csúnya ősz… Ilyenkor csak fedél alatt jó. Beleszimatol a levegőbe. Kávészag! Jó kávéillat!… Nevet. Igaz, hogy füst is van ebben a presszóban jócskán… Leül; a kabátját nem veti le. Sokáig várakozott rám?

KÖVES

Nem, nem; meg aztán várok is valakit, egy régi barátomat – Rácz a neve… Miért nem veti le a kabátját?

ZSÓKA

Hiszen alig maradok, különösen, ha vár valakit. Csak éppen átadom a gépelést… Már bontogatja is a táskáját. Hogy elnéztem az időt! De tudja, az utolsó percig dolgoztam. És olyan óvatosan írtam, szinte csigalassúsággal, nehogy valami hiba kerüljön bele. Tudom, hogy erre kényes…

PINCÉR

Parancsol, kérem?

KÖVES

Kávét kér?

ZSÓKA

Kávét? Nem, talán inkább egy forró teát. Annyira átfáztam.

KÖVES

A pincérnek. Teát kérünk. Zsókától. Rummal?

ZSÓKA

Hova gondol? Citrommal.

ZSÓKA

Na, nézzük csak ezt a gépelést. Átlapozza, mielőtt átnyújtaná. Az utolsó húsz oldal. Ezzel tehát kész az egész forgatókönyv… Látja? Sajnos az „ó” betűk kicsit tömöttek. Pedig minden oldal után kitisztogattam gombostűvel, de hiába, öreg masina. Azért jól olvasható.

KÖVES

Ha egyáltalán nem olvasható, az sem baj.

ZSÓKA

Értetlenül nevet. Nahát, hogy mondhat ilyet? Olyan jó volt gépelni, olyan érdekes és olyan szép… és olyan igaz.

KÖVES

Sajnos a mások véleménye nem ilyen kedvező.

ZSÓKA

Ugyan miért?

KÖVES

Soha nem mondanak igazi indokot. Kinn voltam a filmgyárban – nem sok jóval biztattak.

ZSÓKA

De hiszen azt mondta, hogy már elfogadták.

KÖVES

Elfogadták, igen, de csak akkor hajlandók megcsinálni, ha bizonyos javításokba belemegyek.

ZSÓKA

Nagyon sok az a javítanivaló?

KÖVES

Nézze, Zsóka, ha elfogadom a javaslataikat, akkor ez a film nem arról fog szólni, amiről most.

ZSÓKA

Akkor ne menjen bele!

KÖVES

Nem. Nem megyek bele.

ZSÓKA

De remélem, nincs elkeseredve!

KÖVES

Elkeseredve? Hm… Hát nem vagyok éppen a legboldogabb!

ZSÓKA

Nem, nem, maga ne törődjön velük! Magának ilyesmivel nem szabad törődnie!

KÖVES

Meghatódik Zsóka szavaitól. Hát persze, persze… Kis szünet után. Most Ráczot várom ide, elküldtem neki a forgatókönyvet meg ennek az utolsó húsz oldalnak a tartalmát. Együtt jártunk egyetemre, ő is, én is szakérettségisek voltunk. Tudja, már ez is összekovácsolt bennünket. Irodalommal foglalkozott, és egyformán gondolkodtunk a dolgokról. Éjjel-nappal együtt voltunk. Aztán mindegyik megindult a maga pályáján. Én dramaturg lettem, ő meg egy laphoz került. Remek dolgokat írt.

ZSÓKA

És most mi van vele?

KÖVES

Már nincs a lapnál. Egy ideig főszerkesztő is volt, de onnan is feljebb került. A minisztériumban dolgozik. Már nem ír. Kár. Jó újságírónak indult – talán egy kicsit több is volt, mint újságíró.

ZSÓKA

És ő tud segíteni?

KÖVES

Nem is tudom. Csak a véleményére vagyok kíváncsi. Akkoriban nagyon hitt bennem, sokat köszönhettem neki. Biztatott. Tudja, néha kételkedem a képességeimben, néha elfáradok… ő mindig felkeltette bennem az önbizalmat. Állandóan valami rendkívülit akartam, s amikor már úgy éreztem, hogy nincs hozzá erőm, és abba akartam hagyni, jól hátba vert: ne hagyd magad, csóró!… Nevet. Persze, mindig tudtam, hogy csak így érdemes élni, mindig tudtam, hogy mit akarok, de szükségem volt valakire, aki jól hátba vert, ha elfogott a kétség… Most már régen nem láttam. Amióta otthagyta a lapot, egyre ritkábban találkozunk, és egyre kevesebbet beszélgetünk…

ZSÓKA

Szóval hátbaverést vár tőle?

KÖVES

Azt hiszem, igen… De hisz kihűl a teája!

ZSÓKA

Nevet. Ó, egészen elfeledkeztem róla! Tölt, két tenyerét melengeti a csészével. Jó forró! Azt hiszem, egész télen teával fogom melengetni magam… Magyarázólag. Az albérlet, ahol lakom, fűtetlen. Vagyis van egy rossz kályha, de ha begyújtok, elönti a füst a szobát. Így aztán választhatok: vagy a füst vagy a hideg…

KÖVES

De javarészt úgyis benn dolgozik a szerkesztőségben.

ZSÓKA

Á, nem nagyon. Kis vacak üzemi lap, egyetlen helyiség, egymás nyakán ülünk. Ha az ember meg akar írni egy cikket, ott aztán lehetetlen… Otthon beburkolom magam pokrócokkal, és nyűvöm a masinát. Nevet. Na persze, maga a cikkírás is felér egy kitűnő központi fűtéssel! Mert amíg én azt megírom, beleizzadok!

KÖVES

Nehezen ír?

ZSÓKA

Se nehezen, se könnyen. Sajnos nincs talentumom.

KÖVES

Na, ezt nem mondhatja komolyan!

ZSÓKA

De, de, komolyan mondom…

RÁCZ

Á, Ferikém! – Bocsánat!

KÖVES

Gyere csak, gyere! És ismerjétek meg egymást. Zsóka. Zsóka, az én nagy segítségem.

ZSÓKA

Kezet fog Ráczcal. Ó, ugyan, szóra sem érdemes. Némi gépírást vállalok – persze nem mindenkinek.

KÖVES

Rácznak. Na gyere, ülj le, kíváncsi vagyok rád!

RÁCZ

Még csak ki sem gombolja a felöltőjét; leül. Na persze, igen…

Nem, köszönöm, mindjárt megyek…

Kocsival jöttem, sajnos sietnem kell valahová, hivatalos ügy…

KÖVES

Elkomorul. Szóval rohansz!

RÁCZ

Ne haragudj, öregem, rohanok, rohanás az életem! Jó neked!

ZSÓKA

Én talán el is búcsúzom…

KÖVES

Nem, dehogy, maradjon csak. Hiszen mi még nem végeztünk. Ráczhoz. Hát akkor mondd gyorsan!

RÁCZ

Na igen, a véleményemre vagy kíváncsi… Hm…

KÖVES

Nekiszegezve. Nem tetszik?!

RÁCZ

Nézd, nem is művészileg… Hiszen te tudsz írni, nem arról van szó. Igazán remekül írsz le néhány jelenetet.

KÖVES

Néhány jelenetet?

RÁCZ

Ha megsértődsz, akár abba is hagyhatom. Direkt szakítottam rá időt, hogy elolvassam.

KÖVES

Szakítottál rá időt?!

RÁCZ

Mostanában annyi a dolgom. Értekezletek, vidéki utak… fogadások… Na, de nézzük csak! Tehát nem is művészileg kérdéses, hanem az egész… Kényszeredetten, fáradt gesztussal. tematikailag…

KÖVES

Mondd ki kereken!

RÁCZ

Kereken, kereken!… Nézd csak: voltaképpen arról sincs szó, hogy nem tetszik. Nekem, személy szerint… Szünet. Most a privát véleményemre vagy kíváncsi?

KÖVES

Miért, hány véleményed van?

RÁCZ

Göcögve nevet. No természetesen… természetesen: egy! Elkomolyodik. Ez a „Reggel a műhelyben” című forgatókönyv ugyebár munkásokról szól.

KÖVES

Eddig rendben.

RÁCZ

Eddig rendben, úgy van. De a továbbiakban… Hivatalos hangra vált. Hát én nem értelek! Az a műhely, ahol az egész lejátszódik, túl komor. Egy olyan  nyavalyás  műhely. És azok az emberek – kispolgárok! A munkások mint kispolgárok! Az egyiket nem érdekli más, csak az, hogy fizetéskor mennyi van a borítékban, a másik utálja az egészet, amit csinál, s legszívesebben horgászna a Dunán. És a főszereplő, ez a József, vagy hogy hívják, akinek semmi sem sikerült az életben soha… Most még ráadásul a felesége is haldoklik…

KÖVES

Gúnnyal. Ráadásul!

RÁCZ

…És állandóan az jár a fejében, hogy soha nem tudta megvenni azt a kis Pest környéki házat, és ott kell meghalni a feleségének, meg majd neki is a harmadik emeleten, abban a sivár házban… Nézd, nem azt mondom, hogy ilyen nincs, de ez az egész, így, túl komor. Mégsem ennyire kétségbeejtő minden!

KÖVES

Ezt nem is állítom.

RÁCZ

De ez jön ki belőle!

KÖVES

Szóval csak ez?! Na, öregem, elolvastad te ezt a forgatókönyvet?

RÁCZ

Hát mit képzelsz, eljövök ide, ha nem?!

ZSÓKA

Izgatottan közbevág. Bocsánatot kérek, igazán nem vagyok illetékes, de én gépeltem le, és nagyon jól ismerem a forgatókönyvet… Ebben nem arról van szó, hogy minden ilyen komor… de sok ilyen sors van még…

…Ez éppen az aggodalom hangja. Ezek az emberek élnek a vakvilágban, nem jó, az író is azt mondja, hogy nem jó ez így, segíteni kell rajtuk… Zavartan elhallgat.

KÖVES

Megilletődve. Köszönöm.

RÁCZ

Na igen, igen, sokféleképpen lehet magyarázni.

KÖVES

Nem sokféleképpen, csak egyféleképpen! Benn a filmgyárban ugyanúgy vélekednek, ahogy te! Azt hittem, te megérted, hiszen dolgoztál gyárban, éltél munkások között!

RÁCZ

Na látod, hát éppen ezért tudom, hogy vannak szerencsés sorsú emberek is!

KÖVES

A szerencsés sorsú emberek annyira szerencsés sorsúak, hogy róluk nem is írnak drámát.

RÁCZ

Na, erről ne vitatkozzunk!

KÖVES

Nem, erről ne vitatkozzunk!

RÁCZ

Kis szünet után. Tehát így elutasították… Köves nem válaszol, felzaklatott, keserű. Persze ez kínosan érintett, már úgy gondolom: anyagilag is. Nézd, ebben az ügyben nem tudok neked segíteni… Meggyőződtem róla, hogy ez így rossz szemléletű, hogy úgy mondjam…

KÖVES

Meggyőződtél róla!

RÁCZ

Feszélyezetten. Meg…

KÖVES

Jó, köszönöm. Most az egyszer nem hiszek neked.

RÁCZ

Írj valami mást. Amit elfogadhatnak. Végeredményben nem ők akadékoskodnak, hanem te!

KÖVES

Én?! Idegesen nevet. Kitűnő! Én!

RÁCZ

Makacskodsz, makacskodsz, és nem is biztos, hogy igazad van. Sőt, azt hiszem, egyáltalán nincs igazad! Azt hiszed, te vagy az egyetlen, aki ismeri az igazságot, és más mindenki tévelygő?… megalkuvó?! Már majdnem kiabál. Kicsit jobban kellene ismerned a kor követelményeit! Ez, amit te csinálsz, ez… ez fenegyerekeskedés! Ezzel ma nem jutunk semmire! Sem te, sem az emberiség… Nem a bajokat kell kutatgatni, hanem az eredményeket felmutatni… azt, ami van… ami lesz!… A jövőt! A perspektívát!…

KÖVES

Mondd, te ezt komolyan gondolod?

ZSÓKA

Izgatottan figyeli a beszélgetést, most önkéntelenül hátba veri Kövest. „Ne hagyd magad, csóró!…” Mindjárt meg is retten, hogy mit tett.

KÖVES

Meglepetten és hálásan néz Zsókára, elmosolyodik, majd Ráczra pillant, elhagyta aggodalma. Rácz elvörösödik, s nem állja a barátja tekintetét. Bocsáss meg, hogy zavartalak, öregem. Remélem, a hivatalod nem sínyli meg azt az egy-két órát, amit rám pazaroltál.

RÁCZ

Restelkedve, kelletlenül. Szívesen segítek neked – ha tudok. Igaz is, a filmgyárban szóltak, hogy ajánljak valakit. Van egy forgatókönyvük, valami határincidensről szól… azt hiszem, nem jók a párbeszédek, helyre kellene pofozni. A neved sem lenne rajta… és nem fizetnek rosszul… Köves gúnyos mosollyal figyeli. Szólok, hogy te… Szükséged lehet pénzre, különösen, ha ez a „Reggel a műhelyben” semmiképpen nem megy. Reggel telefonálhatok nekik, és ha délben felhívsz…

KÖVES

Olyan ötleted nincs, hogy mondjuk: tréfás versikéket írjak az áruházak plakátjaira?

RÁCZ

Sértetten. Igen… Hát máris sok időt töltöttem el…

KÖVES

Sajnálom, igazán sajnálom, hogy zavartalak.

RÁCZ

Feláll, biccent Zsókának és Kövesnek. Nem tudja, kezet nyújtson-e, s nem nyújt kezet. De egy lépés után visszafordul. Azért telefonálj. Telefonálj, ha ráérsz.

ZSÓKA

Halkan nevet. Ez aztán remek volt!

KÖVES

Remek? Micsoda?

ZSÓKA

Ahogy ezt elintézte. Tudja, én belül… én itt titokban úgy izgultam. Jaj, az a hátbavágás! Nem haragudott meg érte?

KÖVES

Lassan felderül. A legjobbkor jött.

ZSÓKA

És egyáltalán: illetlenség volt beleszólnom…

KÖVES

Nem, nem. Nagyon jól tette. – De maga nagyszerűen érti, hogy miről írtam!

ZSÓKA

Ha nem hinnék az írásaiban, nem vállalnám a gépelést. Utálom a fércműveket. Pedig hát azokat is megfizetnék.

KÖVES

Jaj, a pénz! Látja, még ezt akartam megmondani…

ZSÓKA

Ijedten. De nem, nem, én nem azért mondtam… Csak egész véletlenül, az összehasonlítás miatt!

KÖVES

Nem kell védekeznie, nem értettem félre. Csupán eszembe jutott az adósságom… Én most nem tudok fizetni…

ZSÓKA

Ne is beszéljünk róla!

KÖVES

Miért ne beszélnénk róla? Magának kell a pénz, de én most… hallhatta… egyszóval: leégtem, hogy szépen fejezzem ki magam.

ZSÓKA

De mondom, hogy ne!… Félszegen. Én ezt… a maga dolgait nem is a fizetségért gépeltem.

KÖVES

Na, ne vicceljen, jól tudom, mennyire kell az a kis mellékes. Azért vállalta…

ZSÓKA

Igen, eleinte azért… De aztán később bűntudatom támadt, hogy elfogadok egy fillért is… Hiszen inkább én tartozom magának… legalább köszönettel…

KÖVES

Maga nagyon aranyos, Zsóka, de hajlamos a túlzásokra.

ZSÓKA

Nem! Szünet; majd bátortalanul. Talán magát nem is érdekli – csak véletlenül lettem újságíró. Mondtam már, hogy nincs hozzá tehetségem. Egy tisztességes segédmunkása a szakmának, ennyi vagyok. Köves közbe akar vágni, de Zsóka int, hogy várjon. Még nem fejeztem be… Nem elkeseredés ez, csupán valóságos felmérése helyzetemnek… Egy kis bátorság kell ahhoz, amit el akarok mondani… Amióta a maga írásait gépelem, mindent könnyebben viselek el. Az egész életemet… Alig várom, hogy újabb munkával bízzon meg. Még a levegő is más lesz abban a kis vacak szobában, ahol lakom… Zavartan elhallgat. Nem iszik egy kis teát?

KÖVES

Meghatottan mosolyog Zsóka zavarán. Nem, nem…

ZSÓKA

Ó, persze, micsoda butaság, hiszen nincs is több csésze… nem is ezt akartam kérdezni…

KÖVES

Hosszan, szeretettel nézi Zsókát, majd szó nélkül elveszi előle a csészét. Belekortyint.

ZSÓKA

Jaj, onnan én ittam!

KÖVES

Tudom. Ünnepélyes mozdulattal Zsóka elé teszi.

ZSÓKA

Megérti a gesztust: felkapja, és ő is belekortyint. Pajkosan. Most én is  innen  ittam!…

KÖVES

Zsóka csészét tartó kezére tekint, aztán lassan átfogja tenyerével. Mennyi időt pazaroltunk el máris! Csaknem két hónapja ismerlek, két hónapja pazarlom az időt! Hiszen nekünk egy percre sem szabad elszakadni egymástól!

ZSÓKA

Csendesen. Annyi minden után kutattam magamban. Szerettem volna megtalálni azt, amiért érdemes élnem… Magamat kerestem… Aztán megismertem az írásaidat, megismertelek téged. És már tudtam, én benned élek, s hogy magamat megtaláljam, téged kell megtalálnom egészen… Hirtelen Kövesre néz. Ezt meg kellett mondanom!

KÖVES

Szükségem van rád!

PINCÉR

Bocsánat, uram, záróra! Szabad számolnom?

KÖVES

Hirtelen azt sem tudja, miről van szó. Igen, igen, tessék… Kávé, tea…

PINCÉR

Ír. Kávé, tea citrommal…

KÖVES

A teáscsészét váratlanul leveszi a nikkeltálcáról. És egy csésze.

PINCÉR

Parancsol?

KÖVES

Ezt a csészét… ezt is számolja fel, legyen szíves.

PINCÉR

A csészét, uram?!

KÖVES

Derűsen nézi a csodálkozó pincért, s az ugyancsak meglepett Zsókát. Igen, igen… Mondja azt, hogy eltörtük!

PINCÉR

Ahogy parancsolja, uram! Tessék, a számla!

KÖVES

Zsóka kezébe adja a csészét. Ezt nem hagyhatjuk itt. Eltesszük; ez a mi első közös birtokunk.

ZSÓKA

A mi első közös birtokunk.

KÖVES

És ha soha nem leszünk is gazdagabbak, az sem baj. De ezt meg kell őriznünk.

ZSÓKA

Hogy csodálkozott a pincér!

KÖVES

Hát még akkor mennyire csodálkozna, ha megtudná, hogy ez nem közönséges csésze. Itt… Mutatja a csésze peremén. …itt adtuk az első pecsétet arra, hogy mi ketten, ezután már mindig, egy embert jelentünk… Lesznek, akik kinevetnek minket, mert sokan nem értik majd, hogy ez mit jelent. Ez nem játék. Kedvesen. Szertartás ez, mellyel a mi hitünknek áldozunk.

ZSÓKA

Meghatottan. Meg akarlak óvni mindentől… és meg akarom őrizni a hitedet. Nem önzetlenül… Kell nekem a te hited, hogy legyen miért élnem…

PINCÉR

Záróra, kérem! Morcosan kimegy.

ZSÓKA

Mennünk kell… A csészénket én teszem el.

PINCÉR

Kintről. Záróra!

KÖVES

Feláll; magára veszi a kabátját. Ebben a rossz világításban, amikor ilyen kihalt lesz a presszó záróra idején, mindig nagyon pocsékul éreztem magam. Átfogja Zsókát; már mindketten útra készen. Ezek az árnyékok – nézd: ezek mindig körülfogtak, mintha bezártak volna a magány börtönébe… De mi ketten… mi átlépjük ezeket az árnyékokat.

ZSÓKA

Köveshez simul. Arra születtem, hogy higgyek benned!

9. kép

KÖVES

Ennek már öt éve… ilyenkor volt, ősszel… Öt éve… Cigarettáért nyúl, az íróasztalon heverő doboz üres; feláll, ingerülten kutat a szobában, de hasztalan.

Hm… A cigarettám is elfogyott. – Ez az éjszaka sohasem múlik el…

Legalább egy korty vodka lenne… ez is összetört az előbb… A fene egye meg!

Ezt még Rácz hozta… Bizony, Rácz… Szegény ördög! Négy napja. Még feljött hozzám… hozzánk!… az utolsó estén! Hirtelen kiabálva. Idejött, remélt!!!… Mit akart tőlem?! Mit várt tőlem?!… Dühödten a földhöz csapja az üvegcserepet, majd azonnal a háló ajtajára tekint, de semmi nesz. Megcsendesedve. Alszik… Zsóka alszik…

Itt voltak mind… Frankék, Schibler, Éva… Mohón szívja a kurta, keserű cigarettát. Felnevet; aztán elréved. Zsóka nem akart itthon maradni… nem akart találkozni velük. De aztán mégis itthon maradt…

10. kép

ZSÓKA

A telefonba. Nem, ne várjon, nem megyek. Vendégek jönnek… Hívjon fel holnap a szerkesztőségben. Igen, igen! Viszontlátásra! Leteszi a kagylót.

KÖVES

Közömbösen. Ki volt az?

ZSÓKA

Interjút kellett volna csinálnom valakivel.

KÖVES

Na, mondd csak meg nyugodtan, ki volt az?

ZSÓKA

Csalódást kell okoznom neked: egy nő.

KÖVES

Tehát nem mégy el?

ZSÓKA

Itthon maradok, ha nincs ellenedre.

KÖVES

Az italok rendezgetése közben, tettetett közönnyel. Nem, dehogy, sőt… Végre ránéz; nevet. Sőt, nagyon kedves vagy… Majd készítesz szendvicseket?

ZSÓKA

Magatartása idegen; fagyosan mosolyog. Készítek. – Próbáljuk ki az új módszert. Éljünk együtt… Helyesbít. nem: éljünk egymás mellett nagyon… Keresi a szót. – okosan. Nem?

KÖVES

Ezek már ők! Majd én kinyitom az ajtót. Kimegy.

FRANK

Zsókához. Kézcsók! Csókolom a kezedet… Istenem, már megint szebb lett ez az asszony! Nézd! Grácia, nézd a szemét! Hát nem? Szerelmes vagy, Zsóka, szerelmes?

ZSÓKA

Engedi, hogy kezet csókoljon neki Frank. Ezt jobb, ha nem emlegeted.

GRÁCIA

Csók, édesem! Hoztunk lemezeket. Mutatja a Frank hóna alatt szorongatott csomagot. A Bicska Maxi-dal, Louis Armstrong feldolgozásában… Ezek meg: ez itt madison…

FRANK

Szétszórod, Grácia!

KÖVES

És mi van ebben az üvegben?

FRANK

Gin. Megteszi?

ZSÓKA

Bocsánat, de nekem még a konyhában van dolgom… Kimegy.

GRÁCIA

Hol a lemezjátszó?

KÖVES

Ott a könyvespolcon. Majd én, jó?

FRANK

Nem, nem! Előbb beszéljünk egy kicsit a lényegről. Melóztál?

KÖVES

Elkezdtem.

FRANK

Itt van? Mutasd!

GRÁCIA

Jaj, már megint ez a hülyülés! Nem tudod egy kicsit abbahagyni? Meg akarom hallgatni Louis Armstrongot!

FRANK

Édesem!…

GRÁCIA

Unalmas vagy! Megígérted, hogy ma csak szórakozunk!

FRANK

Sóhajt. Tessék. Tedd fel neki a lemezt, Köves, de a géptől tartsd távol. Pokoli érzéke van, hogy mindent tönkretegyen.

FRANK

Ó, ez biztosan Schibler. Találkoztam vele délután, itt van Pesten, azt mondta, feljön. Hagyd, csináljátok csak, majd én kimegyek. El.

KÖVES

Meglepetten. Na nézd csak! Szervusz, öregem! – De ti nem ismeritek egymást…

FRANK

Már az ajtónál bemutatkoztunk… Gráciára mutat. Grácia. Ő az én…

GRÁCIA

Közbevág. Hagyd csak, ne törd magad. A negyedik feleségjelölt, ahogy ő képzeli… Frankra mutat; rosszallja, hogy Rácz nem csókol kezet. A zenére arrábblejt, halkan dúdolja a dalt. Hát nem remek?

RÁCZ

Kövesnek átnyújt egy becsomagolt palackot. Vodka… a múltkoriban mondtátok, hogy ez az új kedvenc. – Kicsit feljöttem, öregem…

KÖVES

Nagyon jól tetted…

GRÁCIA

Pam-pa-pampam… pampa… pampam…

RÁCZ

Nem tudtam, hogy lesznek nálatok…

KÖVES

Kissé zavarban. Foglalj helyet, vagy várjál, mindjárt iszunk valamit…

RÁCZ

Fáradtan leül. Nagyon rossz bőrben van, de igyekszik felvidulni. Feljöttem, mert a múltkor is olyan jó volt… kicsit megnyugodtam azután. Most szabadságon vagyok… már két hete…

KÖVES

Poharat tesz eléje. Elutaztál valahová?

RÁCZ

Nem, nem olyan szabadság… Emlékszel, a múltkor is mondtam, nincsenek rendben az idegeim… De feljöttem hozzátok megint, egy kis levegőért… Diszkréten. Ez a Frank, ugye ez a rendeződ?

KÖVES

Igen, most vele dolgozom…

FRANK

Otthagyja Gráciát. Adjatok már egy kis piát!

KÖVES

Gin? Cseresznye? Vagy talán egy pohár vermut először?

GRÁCIA

Egymagában táncol. Pam-pa-pampam… Vermut. Citromszelettel, jó?

FRANK

Legyen vermut! Köveshez. Azért majd megmutatod, mit melóztál, öregfiú! Hallod?

KÖVES

Készíti az italt. Meg, persze, majd mindjárt…

FRANK

Nevetve. Jól mozogsz, Grácia!

RÁCZ

Túl vidám ez itt nekem, de nem baj. Ma este nem akartam egyedül maradni. Ha tudtam volna, hogy vendégeid vannak…

KÖVES

Á, hát csak úgy összejöttünk… Odakiált Franknak. Töltsetek magatoknak, ami kell!

FRANK

Grácia mellől; már ismét táncolnak. Jól van, öreg, ne félts!

RÁCZ

Na és ez a munkád, Frankkal, jól halad?

KÖVES

Nem szívesen beszél róla. Biztosnak látszik.

RÁCZ

Ennek örülök. Elfogadták?

KÖVES

El.

RÁCZ

Mostanában úgy érzem, megint tudnék írni… Ez a szabadságolásom is amolyan végleges forma. Egyelőre semmilyen állást sem akarok elfogadni, amíg rendben nem leszek… Emlékszel, mondtam neked azt a barlangrajz-példát… Ha sikerül megírnom  őt…

KÖVES

Nem érti. Kicsodát?

RÁCZ

Meglepetten. Hát  őt!  Azt a másik embert, aki bennem él, akitől meg akarok szabadulni!… Ha kiírom magamból bátran, tisztességesen… talán megmenekszem. Bizalommal. Hozzád járok erőt gyűjteni…

KÖVES

Hát persze, persze… Jó pár hónapja nem voltál nálunk…

Ó, ez talán Éva. Légy szíves, kezeld az italokat. Pardon! Köves kisiet. Rácz tétován nézi a táncolókat; Frank rátekint, erre barátságosan a palackokra mutat.

RÁCZ

Köves rám bízta… Igyatok.

FRANK

Nagyon kedves vagy! – Grácia, hagyj pihenni egy kicsit… Otthagyja; Ráczhoz megy, tölt a poharakba; a lány tánclépésben jön az italért, nagy szempillái alól Ráczra tekint, továbblejt. Frank gyönyörködik benne.

Gyerek! Édes gyerek! Hirtelen Ráczhoz. Á, szervusz! Koccint. Már sokat hallottam rólad. Kövestől.

RÁCZ

Gyanakodva. Igen?

FRANK

Mesélte, milyen szép karriert csináltál már egészen fiatalon. Remek! Persze, hivatalból ismerlek… Nevet, koccint.

GRÁCIA

Szia, Évi! Gyere, olyan jó számokat hoztunk, mindjárt felteszem újra Armstrongot, jó!

ÉVA

Zavarban. Szervusztok… jó estét.

KÖVES

Éva!… Ő: Éva! Csak Rácz nem ismeri.

ZSÓKA

Arisztokratikus fölénnyel. Üdvözlöm a vendégeket!… Na, miért nem iszunk? Önfegyelmében meginog. Na, igyunk, hát igyunk gyorsan, ha ilyen szépen összejöttünk!

KÖVES

Kis csend után, könnyedséget erőltetve. Töltök! Úgy is van!

GRÁCIA

Tegyétek fel újra a lemezt. Pam-pa-pam-pam… Halljátok?

FRANK

Nyugalom, édesem!

SCHIBLER

Felszaladtam Pestre a kocsival. Gondoltam, itthon lesztek… Zsókának, hangoskodva, hogy hazugságát leplezze. És, képzelje, belebotlottam Évába, na, mondom neki, nem jönne fel velem?

Én erőszakoskodtam, hogy feljöjjön!

ZSÓKA

Ridegen. Ne fárassza magát ezzel!

SCHIBLER

Körülnéz, majd hirtelen ötlettel. Jaj, most jut eszembe, hoztam valamit! Várjatok!… Kimegy.

GRÁCIA

A lemezt! Köves! Hallod?!

KÖVES

Jó, jó, megyek már!

FRANK

Grácia, ne légy zsarnok!

GRÁCIA

Csak jól érzem magam. Talán baj? Nem szabad nálatok jól éreznem magam, Köves?

KÖVES

Csinált jókedvvel, miközben újra felteszi a lemezt. Minden vágyam… minden vágyam ez…

ZSÓKA

Nálunk mindenki jól érezheti magát… Évára pillant. Senkinek sincs oka félelemre!

FRANK

Hogy mentse a helyzetet. Félelemre! Haha! De élelemre, igen!

Félre, félre félelem,

Bejöhet az élelem!…

Már bocsánat, de csak a rím kedvéért…

ZSÓKA

Hát akkor engedelmeskedem, és behozom a szendvicseket.

FRANK

Nevet. De, Zsóka, én igazán csak viccből…

RÁCZ

Évához. Maga is művész?

ÉVA

Felrezzen, kissé félszegen. Nem. Joghallgató vagyok.

RÁCZ

Á, és miért éppen joghallgató?

ÉVA

Nem helyesli?

SCHIBLER

Bejön, kezében egy döglött vadnyúl. Ajándékom a háznak! Áldozati bárány… akarom mondani, nyúl.

GRÁCIA

Juj, de édes!

FRANK

Csak nem vadászol?

SCHIBLER

Fehérvár előtt trafáltam el az országúton. Megbűvölte a fényszóróm.

KÖVES

Meg kellene csinálni vacsorára.

SCHIBLER

Kivigyem a konyhába?

GRÁCIA

Nem, nem! Olyan isteni szép a szőre. Hagyja itt!… Tegye a szoba közepére, mint valami zsákmányt.

SCHIBLER

Segítene?

KÖVES

Felemeli a poharát. Erre iszunk!

RÁCZ

Évához. Mit is kérdezett?

ÉVA

Maga kérdezte, hogy miért lettem joghallgató.

RÁCZ

Ahá. És miért?

ÉVA

Izgalmas pálya.

RÁCZ

Izgalmas?

ÉVA

Úgy értem, érdekes. Megvan a szépsége. Rendet teremteni az emberek életében. Persze, ez nevetségesen hangzik, igaz?

RÁCZ

Egyáltalán nem… Töprengve. rendet teremteni… na, igen, igen… ha lehet…

ÉVA

Hogy mondja?

KÖVES

Hangoskodva. Hölgyeim és uraim! A poharak!

ZSÓKA

Bejön, megrakott tálcát hoz. A szendvicsek… Azt hiszem, a legjobb lesz, ha ide teszem az íróasztalra… Egy pillanat, mindjárt hozom a tányérokat…

ÉVA

Zsókának. Segítek, jó?

ZSÓKA

Gúnyos bájossággal. Nem, drágám, csak maradj. Ne fáradj. Kimegy.

KÖVES

Na, összebarátkoztatok? Rácz az én régi barátom. Már meséltem róla, emlékszel?

RÁCZ

Te mindenkinek mesélsz rólam?

KÖVES

Na, csak nem baj?

ÉVA

Hallottam, hogy maga milyen ügyes ember.

RÁCZ

Ügyes?

KÖVES

Éva azt akarta mondani, hogy őt is elkápráztatta a te zseniális karriered.

RÁCZ

Furcsállón. Meg vagy bolondulva?

KÖVES

Cseppet sem! Én, öregem, egy cseppet sem! Irtó jó kedvem van, ennyi az egész…

FRANK

Köveshez. Nem vennénk elő addig a mi ügyünket? Később sokat iszunk, és nem lesz elég tiszta a fejem.

KÖVES

Kelletlenül. A többieket untatná…

FRANK

Azt mondtad, a javát legépeltetted!

KÖVES

Na várj, odaadom. Az íróasztal fiókjából kivesz egy paksamétát. Franknak nyújtja nevetve.Azt hiszem, zseniális.

ÉVA

Köveshez lép. Azt hiszem, nem kellett volna feljönnöm.

KÖVES

Akkor megette volna a fene az egész estét.

ÉVA

Ő… ő majdnem keresztüldöfött a szemével. Nem vetted észre?

KÖVES

Zsókának semmi köze hozzá.

ÉVA

Nagyon kellemetlen…

KÖVES

Ne törődj vele… Egy fedél alatt lakunk, ennyi az egész, mondtam már.

ÉVA

A barátod tudja, hogy te és én?…

KÖVES

Feszengve. Nem. Nem fontos.

ZSÓKA

Nos, jó étvágyat, e perctől kezdve önkiszolgálás! Tekintete megakad a nyúlon, még nem látta. És ez? Ó, istenem, szegény!

SCHIBLER

Szendvicsért megy. Áldozati nyúl, erre az estére.

GRÁCIA

Schibler ajándéka. Elütötte a kocsijával… – Nem ijedt meg, amikor elütötte?

SCHIBLER

Miért ijedtem volna meg? Hiszen szándékosan jobbra kaptam a volánt, hogy biztosan rámenjek!

ZSÓKA

Volt szíve?

GRÁCIA

Maflán. És sírt szegény nyulacska?

FRANK

Türelmetlenül feláll az íróasztal mellől. Á, hát itt nem lehet belemélyedni az olvasásba! Kimegyek a konyhába, ott csend van! Kimegy, viszi a kéziratot.

SCHIBLER

Már eszik. Ó, micsoda szendvicsek!… Milyen finom!

GRÁCIA

Schiblernek. Milyen jóízűen tud enni! Pedig ölt. Végeredményben ölt, nem? És mégis milyen pompás étvágya van! Nevet.

SCHIBLER

Meghökken, majd elröhögi magát. Jó!… Jó vicc! hehe…

GRÁCIA

Élvezi saját ötletét. Egy jó étvágyú gyilkos!… Mondja, akkor is így falatozna, ha embert gázolt volna el?

SCHIBLER

A fronton, kérem szépen, a legnagyobb, legvéresebb csaták után is jóízűen tudnak enni…

GRÁCIA

Maga mindenesetre felzabál egy egész tál szendvicset!

SCHIBLER

Felzabálok? – Bocsásson meg, Zsóka, ha illetlenül viselkedem…

ZSÓKA

Gúnnyal. Csak amennyire a házigazda! Köves felkapja a fejét. Itt mindenki olyan illetlenül viselkedik, ahogy akar. Itt senkit sem köt semmi. Ugyanis, ha még nem értesültetek volna a dolgokról, hát elmondhatom, hogy Köves barátotok és én…

ÉVA

Ijedten közbevág. Muszáj erről beszélni?

ZSÓKA

Idegesít, drágám?

ÉVA

Nem tartom helyénvalónak.

ZSÓKA

Helyénvalónak? Ó! Pedig téged éppen az ilyen dolgok érdekelhetnek, hiszen te jogász vagy!

RÁCZ

Miről van szó?

ZSÓKA

Nem különösebbről, csak arról, hogy…

KÖVES

Ingerülten. Zsóka!

ZSÓKA

Csak beszélgetünk, édesem, csak éppen beszélgetünk. Azt hiszem, azt lehet, nem?! Hiszen társaságban vagyunk, nem?! Mondjátok meg, mert nem szeretnék tévedni!

KÖVES

Kínos vigyorral. Hát persze! Társaságban… Éppen ezért igyekezzünk jó hangulatot teremteni! Igyunk! Talán most bort… Gyorsan töltöget.

ZSÓKA

Évára lennék kíváncsi, hogy ő vajon hogy vélekedik az illemről?

KÖVES

Még kinek tölthetek bort? Frank hol van? Ja, a konyhában! Elmélyül! Éppen elmélyül, hehe… Ráczra tekint. Rácz, a te poharad?

ZSÓKA

Érdemes lenne megtudni, hogy Éva hogyan dönt bizonyos kérdésekben. Hogy bizonyos ügyeket jogászként ítél-e meg, vagy…

RÁCZ

Egyre türelmetlenebbül. Milyen ügyeket?

KÖVES

Á, semmi, semmi!… Add a poharad!

ZSÓKA

Például a saját ügyeit!

ÉVA

Sápadtan. Mit akarsz tőlem?!

ZSÓKA

Idegesen felnevet. Tőled?! Én tőled?!

RÁCZ

A félhomályos sarokból, színtelen hangon. Az ember a saját ügyében mindig nehezebben dönt, mint a máséban. Pedig nem jó, hogy nem ítélkezik, amikor ítélkezni kell!

GRÁCIA

De miről beszéltek? Jaj, Köves, inkább csinálj egy kis zenét! Nem értem, miről van szó!

ZSÓKA

Gráciának. Ó, semmiségekről…

Csak arról, például, hogy egyszer valaki értelmet adott egy másik ember életének, de aztán egy napon kijelentette váratlanul és nevetve és okosan, hogy az egész csak tévedés volt, buta játék… És az a másik ezzel mindent elvesztett… többé levegőhöz sem jutott… fuldoklott, mint a szárazra vetett hal…

Tegyük fel, férj és feleségről van szó. Tegyük fel, hogy a fuldokló az asszony, és aki fütyürészve továbbáll, az a férfi…

GRÁCIA

Bután. Nem értem pontosan: miért fuldoklik az az asszony?

KÖVES

Nem keresnénk valami más témát? Ehhez fáradtak vagyunk!

ZSÓKA

Fáradtak… Na, igen, fáradtak…

FRANK

Bejön a kézirattal. Mi van itt, mihez vagyunk fáradtak? Köveshez. Hát, öregem, eddig ez az anyag jó! Van benne fantázia, lehetőség… mondtam én!

KÖVES

Kap az alkalmon. Hát akkor koccintsunk erre! Aggódva Évára tekint. Valamennyien! Na! Éva!

FRANK

Pontosan az, amit megbeszéltünk. Ügyes. Nagyon ügyes. Profi munka!

RÁCZ

Ez a tévének lesz? Feláll, hozzájuk lép. Érdekelne.

KÖVES

Kitérve. Á, hát most hosszú lenne elmesélni.

FRANK

Miért, ha érdekel, nagyon szívesen.

KÖVES

Okosabb, ha iszunk!

FRANK

Érdekli a barátodat, én meg nagyon szívesen beszélek róla. Különösen azzal, aki ért az ilyesmihez! Rácznak. Néhány jó ötletet is adhatsz hozzá!…

KÖVES

Bocsássatok meg…

FRANK

Nem, nem, első a munka! Rácznak. Egyszóval, ez olyan „mű”, amelyhez soha nem elég az ötletből. Nem ártana, ha éppen  te  átnéznéd.

RÁCZ

Hogy éppen én?

FRANK

Nagy gyakorlatod van abban, hogy mi mehet és mi nem! Na, csak afféle baráti cenzúra, hehe… Bár nem hiszem, hogy problémás…

KÖVES

Frank azt akarja mondani, hogy ez nem éppen világmegváltó ügy…

FRANK

Világmegváltó ügy! Ezek az ő nagy szavai, ismered!

RÁCZ

Ismerem.

FRANK

Akkor az aggályait is ismered. Amiket, szerencsére, már kezd elfeledni. Meglobogtatja a kéziratot. Itt a bizonyíték!

RÁCZ

Bizonyíték? Mire?

FRANK

Hogy a barátunk, végre, megtanulta a leckét.

KÖVES

Feszengve. Nem tudom, miért beszélünk most erről?

RÁCZ

Elborulva. Leckét? Milyen leckét? Mi ez?!

KÖVES

Á, hát az a négyrészes tévéfilm… tudod…

FRANK

Egy kitűnő, izgalmas történet… csupa derű!

RÁCZ

Azt akarod mondani, hogy vígjáték?

KÖVES

Valami afféle…

FRANK

Mit beszélsz vígjátékról? Rácznak. Ne hallgass rá, tudja is ő, hogy mit ír! Az a fontos, hogy menjen a dolog! Nézd, őszintén szólva, nem fogják jegyezni a filmtörténetben, de mit tegyünk, elvtársam? Ja, ez szakma is! És amilyen a megrendelés… na, ahhoz képest első osztályú áru! Rácz komoran hallgat, Frank a szemébe nevet. Nem művészkedni kell, abból nem élünk meg! Azért ez a szöveg neked is ismerős? Kövesre tekint. Na, mi van, most mi bajod?

KÖVES

Zavartan, mert Rácz egyre furcsábban nézi. Semmi… nem, semmi… örülök, hogy tetszik…

RÁCZ

Kövesnek. Miért csináltad ezt? Mondd, mi az ördögnek vállaltál ilyen munkát? Azt hittem, valami igazi, Köveshez méltó mű! De ez?! Így?! Hát vége? Hát már te is ilyen olcsón adod?

KÖVES

Szégyenében ingerülten. Mit kiabálsz? Hagyjál békén! Valamikor éppen te tanácsoltál nekem ilyeneket! Emlékezhetnél rá!

RÁCZ

Igen, mert akkor még irigyeltem a tartásodat! Talán azt akartam, hogy te se tudj tovább küzdeni… könnyebben elviseltem volna, hogy belebuktam a harcba… Mert én már nem szabadulhattam a gubancból, amibe beleforgatott egy korszak!… Azt akartam, hogy te is gabalyodjál bele!… De most… és a múltkor is, éppen azért jöttem hozzád, mert azt hittem, megőrizted magad… számíthatok rád, megtudok tőled valami fontosat… felrázol… Nem tudtam, hogy már te is megrohadtál!… Kétségbeesetten. Hát te sem mentél végig a kifeszített kötélen?! Te is lezuhantál?! Akkor hogyan vágjak neki én?!…

KÖVES

Elég! Nem vagyok rád kíváncsi! Felhajt egy pohár italt. Miért? Nekem nem szabad jól élnem? Nekem mindig csak kínlódni kell, szenvedni, maszek-Jézus módján? Eleget voltam csóró… elegem van belőle! Rácz előtt hadonászik a pohárral. Nem érdekel, mit akarsz mondani! Te… te aztán igazán nem mondhatsz nekem semmit!

Gyere! Gyere, Éva, igyunk!

SCHIBLER

Asszonyom, táncolna velem?

ZSÓKA

Felrezzen. Maga udvarolni akar?

SCHIBLER

Öntelt mosollyal. Szép asszonyoknak mindig szívesen.

ZSÓKA

Hidegen. Ezek szerint én szép asszony vagyok?

SCHIBLER

Bókokra kényszerít?

ZSÓKA

Tehát olyan asszony vagyok, akinek lehet udvarolni? Érdemes?

SCHIBLER

Ezer örömmel, asszonyom!

ZSÓKA

Mondja el, milyennek lát? Őszintén. Remélem, nincs zavarban? Remélem, maga is gátlástalan férfi?

SCHIBLER

Büszkén. A szerelemben! A szerelemben gátlástalan vagyok!

ZSÓKA

Na persze, így gondoltam. Tehát?

SCHIBLER

Maga vonzó. Amikor először láttam, csak azt sajnáltam, hogy a barátom felesége.

ZSÓKA

Évát és Kövest nézi. Emiatt ne zavartassa magát. Rajta!

SCHIBLER

Vonzó és rendkívül érdekes. Energikus… az embernek kedve támad megszelídíteni… Elakad, mert Zsóka szeme furcsán villan.

ZSÓKA

Na, rajta, rajta!

SCHIBLER

Kívánatos… az a fajta nő, akit észre kell venni…

ZSÓKA

Hm… Unalmasan beszél.

SCHIBLER

Sértődötten. Nem szeretek sokat beszélni. Én cselekedni szeretek!

ZSÓKA

Ja úgy, persze… Akkor nem is tartom fel tovább.

SCHIBLER

Táncolni hívtam.

ZSÓKA

Jé, valóban, na, hát akkor lássuk!

KÖVES

Barátaim! Kitűnően érzem magam, ezt be kell jelentenem! Az élet nem arra való ám, hogy végigkínlódjuk, hanem hogy kihasználjuk!

Mindent meg kell szereznünk ebből a rohadt életből, amit csak lehet! És könnyedén!… Hölgyeim és uraim, csak könnyedén! Ami sikerül, az sikerül, ami nem sikerül, az nem sikerül!…

Mire vesztegettem az életemet? Meg akartam váltani a világot! Meg akartam váltani magamat! És ki volt erre kíváncsi? Senki!…

ZSÓKA

Kiszakítja magát Schibler kezéből. Ez nem igaz!!…

KÖVES

Mereven nézi Zsókát, felnevet, de hangja megcsuklik. Unom, hogy szent legyek! Unom, hogy azt mondják rám: ó, ez a szelíd, jó fiú! Nem akarom, hogy rajtam nevessenek… Érteni kell az élethez, barátaim – nem az üres tér közepén prédikálni a tisztességről, miközben a többiek kiröhögnek rád összkomfortos kis életük ablakából! Hirtelen körülnéz. Na, miért hallgattok?! Na! Most én akarok röhögni… röhögni… mindenkin és mindenen! Na! Tessék! Hölgyeim és uraim, nevessük ki együtt azt az ostoba, ügyefogyott, ártatlan Kövest, aki voltam! Tessék! Vadul felnevet, de senki sem követi, elhallgat, tehetetlenül ejti le karját. Hát már majdnem szerzetes lettem! Elhagytam a földi javakat a… a… úristen, már azt sem tudom, miért?! Gúnyosan. Persze, mások tudták, hogyan kell élni! Itt van például Rácz barátom!…

RÁCZ

Növekvő nyugtalansággal figyeli. Szállj le arról a székről, mert a nyakad szeged!

KÖVES

…Rácz barátom, akivel együtt indultam valamikor, és meg kell nézni, hová jutott el ő, és hol tartok én!… De megvilágosodott, íme, az elmém!… Nem tudja befejezni, meginog, elkapják.

GRÁCIA

Éljen! Brávó! Éljen Rácz! Éljen Köves!

ÉVA

Csitítja Kövest. Hagyd ezt, gyere szépen…

ZSÓKA

Hagyjátok beszélni! Hagyjátok, hadd mondja el a magáét!

KÖVES

Odatámolyog a nyúlhoz, felemeli; fél kézzel elhárítja Évát. Íme, ez a nyúl! Belebámul a fénybe, az ostoba, megvárja, hogy rámenjen az autó! A fény megbabonáz!… És mi az eredmény? Íme, ez az ostoba nyúl!

SCHIBLER

Röhög. Gyere, hajtsunk fel egy pohárral!

ZSÓKA

Miért nem hagyjátok beszélni?!

SCHIBLER

Zsókáért kap. Mikor így villámlik… ez a legvonzóbb magában!

ZSÓKA

Engedjen el!

SCHIBLER

Megbántottan. Kérem!…

ZSÓKA

Úgy látszik, még nem szoktam meg az ilyesmit. Felkavarodott a gyomrom.

SCHIBLER

Rosszul van?

ZSÓKA

Torkig vagyok! Szeretném kihányni ezt az éjszakát!

ÉVA

Köveshez, zavartan, kényelmetlenül. Gyere. Nagyon szép szónoklat volt… de most már hagyd abba…

KÖVES

Nem figyel rá, a könyvespolchoz lép, keres valamit. Itt lesz… itt lesz valahol…

FRANK

Megáll Rácz mellett. Jópofa a barátunk… Szeretem ezt a bolondot. Eleinte, figyeltem, kínlódott… Na, gondoltam, a hóna alá nyúlok. Azt hiszem, sikerült…

Kicsit sokat ivott… de majd edződik. Talpra áll.

RÁCZ

Elfordul. Ne mássz a képembe!

FRANK

Sértődötten, de nevetve otthagyja. Köves!… Halló! A barátodnak rossz kedve van!

KÖVES

Előrejön a könyvespolctól, kezében egy csésze. A megtalált csésze!. Rossz kedve van? Rá se ránts! Jó fiú… csak kicsit régen volt nálunk. Ráczhoz támolyog. Miért vágsz olyan fancsali képet? Van valami furcsa a levegőben? Valami különös, furcsa, idegen szag? Há? Hehehe… Miért, nekem nincs éppolyan jogom az élethez, mint neked?

RÁCZ

Csendesen. Azt hittem, te majd segítesz, hogy megszabaduljak attól az idegentől, akit reggelenként a tükörben látok… Talán akkor nem kellett volna ölnöm… Most már csak úgy szabadulhatok tőle, ha megölöm őt…

KÖVES

Egy pillanatig kijózanodva hallgat, majd felnevet. Ostobaság!…

RÁCZ

Fojtott hangon. Miért bolondultál meg?!…

KÖVES

Megbolondultam?… Harsogva nevet. Hallod, Frank? Azt kérdezi, miért bolondultam meg?… Hirtelen a kezében tartott csészére mered. Hölgyeim és uraim, találtam valamit!… Felmutatja. Ez nem ám egy közönséges csésze… ez egy kehely… egy áldozókehely… Néhányan mulatnak rajta; Zsóka döbbenten nézi a csészét, odaugrik, ki akarja kapni a férje kezéből, de az a feje fölé tartja röhögve.

ZSÓKA

Ezt ne!… Ezt ne mocskold be! Miért mocskolod be?! Utánakap, a csésze a földre hull, összetörik. Zsóka megdermed; hátrál; Köves is sóbálványként áll egy ideig, aztán Zsókára, Ráczra tekint.

KÖVES

Na, mi az? Miért néztek így? Nézd, Éva, hogy bámulnak rám! Grácia! Mi? Mit szóltok hozzá, jó kis cirkusz, igaz? Szóljatok már rájuk, hogy ne nézzenek így!… Megint a nyúlhoz támolyog, felkapja. Nem akarom úgy végezni, mint ez a nyúl! Ráczhoz. Te így akarod végezni talán? Jelentkezzen, aki így akar járni!… Jön egy ilyen Schibler, egy ilyen autós pacák, és elüti… Hohó! Én akarok abban a rohadt autóban ülni! És az ilyen fénybe bámuló nyulacskákat én ütöm el! Én! Meglódítja a nyulat, és nem tudni: véletlenül vagy szándékosan-e? – megüti vele Zsókát.

ZSÓKA

Az ütés helyére kap. Úristen!… Kiszalad.

RÁCZ

Fenyegetően Köveshez. Menj utána! Hallod? Menj utána!

KÖVES

Évához; a lány most kissé félrehúzódva áll. Te is ezt mondod?

ÉVA

Érzi, hogy rajta minden tekintet; csendesen. Én nem szóltam semmit.

KÖVES

De ha most megkérdezlek?

ÉVA

Nagyon kínos a helyzete, ingerült lesz. Miért vársz döntést tőlem?

KÖVES

Ledobja a nyulat, kimerült, durva. Ide hallgassatok! Elég a gyávaságból, a kisfiúskodásból, az érzelgősségből! Elég! Vállaljuk az életet! Vállaljuk mindazt, ami bennünk él! – Most például nem Zsóka után akarok szaladni, hanem Évával akarok átmenni a másik szobába! Na? Ki mertem mondani! Harsányan nevet. Te is azt mondtad, Éva, hogy éljünk szabadon! Gátlástalanul! Hát tessék! Megragadja a lányt, vonszolja magával a háló felé. Hát tessék! Meg merem tenni!…

RÁCZ

Te állat!

KÖVES

Megtorpan; Éva kiszabadul a karjából. Azt mondod, állat?! Vadul Rácz elé perdül. Azt mondod?! Így néz ki egy állat? Gyere, nézz meg jobban, én ember vagyok! Olyan, mint te… ti… mindannyian!… Na, gyere, gyere, és nézz meg jobban!…

11. kép

ZSÓKA

Amint meglátja a férjét. Le sem feküdtél?

ZSÓKA

Ki volt az?

KÖVES

Frank.

ZSÓKA

Mit akart?

KÖVES

Az este azt mondta, reggel felhív.

ZSÓKA

Miért nem beszéltél vele?

A pénzre szükség van, szeretném, ha elvinnéd az ügyvédnek… Öltözködni megy a hálóba, onnan beszél. Ha akarsz valamit, délután ötig benn vagyok… Azt hiszem, este nem találkozunk… Holnap vidékre utazom…

KÖVES

Zsóka minden egyes szavára összébb görnyed. Beszélnünk kellene… Időt kellene szakítanunk arra, hogy beszélgessünk… Sok mindent meg kellene beszélnünk, amit most nem értek…

ZSÓKA

A hálóból. Mit mondasz?

KÖVES

Annyira összekuszálódott minden… nem látom, honnan és hová vezetnek a szálak… Kinéz az ablakon. Ez a szürke, hűvös reggel! Minden olyan éles: a házak, a kapuk, az ablakok élei… a fák… minden kis göcsörtös ág külön, feketén… minden metsz, belemetsz az emberbe, csupa szöglet minden, csupa él, minden csak sebezni tud… Annyira félek ezektől a kegyetlen, hideg, szürke reggelektől…

ZSÓKA

A hálóból. Hallod, amit mondok? Vidéken leszek holnap, ne keress… Az ügyvédet… azt nagyon szeretném, ha minél előbb elintéznéd…

KÖVES

Igen, hallom… De én mégis azt hiszem, hogy le kellene ülnünk, és együtt mindent még egyszer… Talán lehetne tisztázni valamit… Egy kis türelem kellene hozzá…

ZSÓKA

Beszalad a szobába, valamit keres. Azt mondtam, ugye, az este, hogy Rácz öccse majd telefonál, értesít a temetés időpontjáról… – Istenem, hová tettem már megint a sálat?… Na! Megtalálja, visszasiet a hálóba.

KÖVES

Kétségbeesetten. Lassan és türelmesen végig kellene tapogatnunk az elmúlt időszakon, mint ahogy a vakok tapintják a betűket, hogy érthetővé váljanak a szavak… Talán még megtalálhatnánk mindent, amit elvesztettünk…

ZSÓKA

Felöltözötten bejön, csinos, friss. Miért nem feküdtél le?

KÖVES

Elmégy?

ZSÓKA

Hát persze hogy el… Furcsállóan nevet. Nem mindenki rendelkezik szabadon az idejével. Na, szervusz…

KÖVES

Zsóka!

ZSÓKA

Tessék?

KÖVES

Ne menj el…

ZSÓKA

Hogyhogy ne menjek el? Annyi a munkám, alig látszom ki belőle! A főnök is szabadságon van…

KÖVES

Azt hiszem, beszélgetnünk kellene…

ZSÓKA

Beszélgetni? Hát beszélgettünk mi már éppen eleget. Volt idő, amikor én akartam beszélgetni. Talán emlékszel rá? Sietek. Atyaisten, már fél nyolc!… Meg aztán szépen mindent eldöntöttünk már. Szép okosan. Ugye? Na, szervusz… Kicsit felemeli a kezét, úgy köszön.

KÖVES

Zsóka!… Mi valamikor azt mondtuk, hogy már akkor is egy embert jelentettünk, amikor még nem is találkoztunk… S ha ez igaz volt, akkor bárhová megyünk is, nem szakadhatunk el…

ZSÓKA

Már az ajtóban áll; most Köves felé fordul. Ó, mennyire szerettek hinni a varázslatokban! Hogy mindent helyrehozhat a megbánás, a gyengeség magyarázatára meg feltaláltátok a sorsot!… De megtenni az utat, tisztán, miért nem lehet?! Miért?!