Ablak

Két ember kutat fúr a szemközti telken, burgonyabokrok, derékig érő kukoricaszárak mögött, kék nadrágjuk látszik, meztelen felsőtestük, az izmaik, kócos fejük, karjuk – tekergődző karjuk, testük hajladozása, a sárga homokdomb, a fúrócső, egy ház, egy félszer, a diófa lombja, a kék ég, néhány narancsszínű virág…

(Azt gondoltam, még egyszer nekifutok.)

Már nem nagyon értettem az egészet. Emlékeztem valamire, valami biztosra, emlékeztem egy reggelre, nyáron, vagy inkább nyár végén, ősszel, igen, talán ősszel, egy reggel, korán, korai napsütésben, kissé hűvös reggelen, kinn a konyhaajtó előtt felöltözve, vizes, lenyalt frizurával álltam, sárga cipőben, szürke nadrágban, jól szabott zakóban, tiszta fejjel, biztosan, reggel, átérezve a reggel fontosságát, a felkelést, azt, hogy érdemes volt megmosdani, felöltözni és kimenni a ház elé. Nem tartott sokáig. Emlékeztem néhány utcára, ami szép volt, kirakatra, az üvegablakok mögött öreg könyvekre, famarkolatú vasalóra, régimódi telefonra, egy kis gipsz állatkára, egy utcára, erkélyre, vasrácsos ablakokra. Néhány lépésre, magabiztos lépésekre, nápolyi ízére, cipőm nyikorgására.

(Azt gondoltam, talán még egyszer nekifutok.)

Hajlonganak a kútfúrók, dolgoznak. A burgonya zöld, a kukorica az idén is növekszik, friss levelek, dúsak; felnő másfél méteresre, termést hoz, tejízű kukoricát, jószagút; a föld ugyanaz a föld, ebben az évadban megnő a kukorica – készen lesz a kút, vizet ád. Dolgoznak azok ott ketten, vizet akarnak, házat akarnak, a kút fölé kávát, hengert, láncot rá, vedret, hogy felhúzhassák a vizet nyáron, télen. Télen a kiloccsant víz megfagy, csúszni fog a kút körül a föld, hamut szórnak rá, beviszik a házba a szikrázó, hideg vizet, benn a házban fűtenek, ott akarnak majd élni, ezek ketten, a fűtött házban. Most még semmi sincs, csak a bevetett kert, a homokhalom a kútfúrás mentén, néhány fa, drótkerítés, összetákolt félszer.

Micsoda erő!

(Azt gondoltam, még egyszer nekifutok, talán sikerül, hiszen megéltem már harminchét évet, valahogy ment, döcögött, jól, rosszul, de uramisten! még meddig, mivégre, hogyan?!)

Ahogy azok ott ráfeküsznek a fúrócső karjára, lassan mennek körbe, mint a nyomtató lovak, roggyantott térddel, hogy több erőt fejthessenek ki! Le a mélybe, a mélybe a vízért.

Élni fognak.

Igen, igen, az a nyári délután Tihanyban, a Biológiai Kutató Intézetben. A hűs kert, a tiszta folyosók, a fehér ajtók, a zöld linóleum, az ablakok előtt a lombok, fehér köpenyek, fehér ablakkeretek, laboratóriumok. Akkor határozottan tudtam, hogy ide kell jutnom. Mindenütt a munkát láttam, de a kapkodást sehol, a munka állandó volt, folyamatos, egyöntetű ritmusú, ráérős, közben lehetett sétálni a parkban; lenn a víz – a magas kőkerítés mögött lefut a hegyoldal a vízig; az apátság kettős tornya, a hajók a kikötőben, egy vendéglő üvegterasszal, fák, utak bazaltkövekből, fehér ajtók, zöld linóleum; a laboratóriumokban preparált békák a munkaasztalon, szelíd elektromos berendezés, vitrinekben szakkönyvek; fiatal tudósok, csinos nők fehér köpenyben, enyhe cigarettafüst, kávé (akkor még csak törökösen főzték) – biztos munka, munka, kísérlet, a kísérletezés izgalma, növények, hatalmas zöldpaprika, uborka, megmondták, mennyi a vitamintartalma, kísérlet, fák a parkban, csend. Akkor tudtam, hogy csak ez lehet a cél, csak ide, ide, mindent megtanulni, ami szükséges ahhoz, hogy ide jussak. Húsz éve volt? Vagy több? Enyhe nyári délutánra emlékszem, és arra, hogy éreztem a célt. De ennek már húsz éve, vagy több is. Igen.

A cigarettára is rászoktam, nem ízlett, egyszer nikotinmérgezést kaptam, hánytam, utáltam a szagát is, de újra rászoktam. Nem kellett. Most már kell, most is utálom, csak a csomagolást szeretem, a szép, piros, aranydíszítésű csomagokat, a sztaniolt, a dohány illatát, mielőtt még rágyújtana az ember, na, legfeljebb az első szippantást. A kávé is – a kávénak is csak az illata csábít, amikor megdarálják a frissen pörkölt babkávét; a babkávé illata, a fűszeres illat! Az italoknak is leginkább az aromája izgat, nem maga az ital. A házak is csak addig kedvesek, amíg nem lakhatom bennük; a ruhákat csak felpróbálni, kiválasztani, elképzelni szeretem, nem viselni. A városok is becsaptak. Ha zenét hallok, mindjárt egy másikat akarok hallani, a könyvet néhány lap után leteszem, újat veszek a kezembe, beleolvasok, máris kevés. Az őszt várom, aztán a havazást, nemsokára a langyos tavaszt, fürdést a nyárban, s megint az ősz színeit, a hűs októbert, az esőt.

Idegcsillapítók kis galacsinokban. Ötven darab. Ha elfogyott, mondja orvosbarátom, kiváltasz megint ötvenet. Az egész az idegességtől van, a társadalomtól, a társadalom fölénk nőtt, megront, már nem lehet megállítani a terjeszkedését, növekszik, növekszik, agyonnyom, megfojt, tönkretesz. Az autóbuszon hozzád nyomakodnak, a forró, párálló testek undorral töltenek el, helyet, helyet, ne zavarjanak, nem akarok beszélgetni, nem akarok senkihez sem hozzáérni, nem akarom senkivel sem megosztani a helyemet, antiszociális lettem, antihumánus lettem, istentelen, ideges, türelmetlen, sértődékeny, depressziós. Nem értem a kútfúrókat, mit akarnak, mire ez a nagy erőlködés? Látok másik négy embert is, két férfit, két nőt innen az ablakból, hajnaltól napnyugtáig dolgoznak, melegágyakat építenek, öntöznek, kapálnak, befedik az üvegházak tetejét, kitakarják, jönnek, mennek az udvaron, a naptól feketén, szikkadtan, jönnek, mennek, jönnek, mennek. Ezek meg fúrják a kutat rendületlenül. Örülni fognak a víznek. Kútjuk lesz. Tél lesz, megfagy a kiloccsant víz, kékes jégpáncél, egyre vastagodik tavaszig, csobban a veder, a lánc rozsdásodik, fekete víz a kútban.

Azt mondja a rádió, volt egy francia ember, aki este tíz óra után minden segédeszköz nélkül hallotta, tisztán hallotta a tanyájától tizenöt kilométerre levő morzeállomás jeleit. Rendkívüli hallás. Felfogta – pusztán füle hallásával – az éterből a rádióhullámokat. És meg is fejtette. Egy tanyán. Bizonyos Martin. Monsieur Martin. Ha jól sejtem, baszk sapkát viselt, kordbársony ruhát, ormótlan bakancsot. Ült a konyhájában a rézedények között a gyalulatlan asztalnál, és kissé tátott szájjal hallgatta a morzejeleket.

Egy másik ember meg nagyon szerette a sült krumplit. Parázson sütötte, kedvelte a megpirult héját. Ezt nem a rádió mondta, ezt én mondom. Szerette a sült krumplit. Jóízűen falta az omlós gumót, talán egy kis sót hintett rá. Egyik tenyeréből a másikba dobálta a forró burgonyát, kérges volt a tenyere; (milyen is lett volna egy olyan emberé, aki a sült krumplit szerette?) – a felesége bizony nem nagyon értette, mi az a fene jó abban a sült krumpliban. Még mondta is: – Jobban szeretném, ha a sódart kedvelnéd, te, Alfréd, mert akkor többet dolgoznál, hogy megszerezd. – De Alfréd nem engedte háborgatni magát, és igaza volt. Pokoli szerencse, hogy rájött, szereti a sült krumplit. Így már elviselhetőbb lett az élete. És piszok nagy szerencséje, hogy nem hagyta háborgatni magát. Ült a rőzsenyalábon, és azt gondolta, kinyalhatják a seggit. Aki ezt komolyan hiszi, megnyerte a csatát.

(Azt gondoltam, még egyszer nekirugaszkodom.

Csakhogy ez komolytalan dolog. Persze hogy nekirugaszkodom. Persze. Képtelen vagyok abbahagyni, nem tudom abbahagyni, nem vagyok olyan nagy legény. Egyáltalán: hol van bennem az ahhoz szükséges bátorság? A nyüglődés, az igen, vagy a halogatás egyik percről a másikra. Az igen. Meg a hitegetés, az önbecsapás, hogy most megy, menni fog…)

Az állomásokon is rossz volt, állni a nagy üvegcsarnokokban; a hordárok ott sürögnek-forognak kék köpenyben, löködik a gumikerekű targoncákat, huppannak a kofferek; bárcák, enyvvel odaragasztva; széngáz, por, rozsdapor, szemét. Néha egy jobb formájú kalap, női arc, kölniillat. Aztán ott vannak a pavilonok, sört mérnek, meg pálinkát. Az ember iszik. Cigarettázik, meg iszik. Valahogy el kell tölteni az időt. A vonat késik, de a sok vágány is megzavar, nem tudod, jó helyen várakozol-e? És ha rossz helyen? Nem nagyon bízhatsz benne, hogy felvilágosítanak, ki törődik vele, hogy hol állsz? Hogy fel tudsz-e szállni a vonatodra? Kérdezed, a kalauz bólint, le-fel sétál a peronon, tudja fene, hol az esze, talán egy nőnél jár a gondolata, vagy azon töpreng, hogy eladja-e az új szolgálati öltönyét a zsibárusnak; bólint, igen, uram, természetesen. Iszol. Kérek még egy pohárkával. A szerelvények kifutnak az éjszakába, átrobognak a határokon, a mozdonyvezetőket nem is látni, nem tudom, ki visz át az éjszakán, milyen az arca, hogy hívják, van-e családja, ölt-e már embert, vagy imádkozni szokott hajnalonként? Egy-egy arc néha feltűnik a gépház szélvédője mögött, semmitmondó arc, nem találkozik a tekintetünk, de ha találkozik is? Semmi. Ő viszi a vonatot, ha ugyan igaz. Mert még le is válthatják útközben, csajkából főzeléket eszik, aludnia is kell, a vonatom meg napokig megy, úristen! hány mozdonyvezető vitt már ide-oda? Nem tudunk egymásról. Köszöntöm, tisztelt uram, barátom! Begördült a szerelvénnyel a csarnokba, felszálltam a vagonba, és utaztunk együtt. Meg is halhattunk volna egyszerre, egyazon ok miatt. De eddig megúsztuk. Már legalábbis a közös halált. Lehet, hogy ön már nem él. Mint ahogy egy pilóta is meghalt, aki átrepített néhány országon. Fiatal ember volt, jeles pilóta, de meghalt Párizs fölött, két és fél perc alatt. Egyszer együtt repültünk, én kicsit féltem kilencezer méter magasan a légben, de ő már megszokta, biztosan szállt a gép Finnország fölé. Szép út volt, de most már semmi értelme. Abban a pillanatban érdekes volt. A repülőgép szagára is emlékszem. Ámbár a szagok is többet jelentettek valamikor. Csodálatosak voltak. Csakhogy bizonyára mindent megszoktam én is. Vagy már nincs annyi időm a részletekre, mint gyerekkoromban? Kár.

Szent Katalin ujját mutatta a pap Sienában, szeptember végén, délután öt órakor. Sütött a nap. A templomban színes képeslapok hevertek a bejárat melletti asztalkán, a főhajóban csend volt, de a sekrestyéből kihallatszott az olasz pap dumája, bementünk, asszonyok fogták gyűrűbe a lelkészt, és ő mutogatta az ereklyét, mintha egy darabka korhadó deszkaszilánk lett volna dunsztosüvegben. Csakhogy ez egy hölgy ujja volt valamikor, állítólag. Az asszonyok elhitték. A pap észrevett minket, kérdezte, kik vagyunk, és Budapest hallatán felderült az arca – Eucharisztikus Kongresszus – mondta –, Szent Margit, Duna, Visegrád, Esztergom… – Így sorolta. Kedvességből soronkívül megmutatta az ereklyét. Hát nem mondom, ha valódi, akkor érdekes, de ki tudja, hogy valódi-e? Lám, ez is. Jobb volt, amikor még elhittük, elhittem. Jobb volt. Sienában is éreztem, hogy már semmit sem hiszek el. Szent Katalinról is mindjárt az jutott eszembe, hogy szép nő volt-e? A neve – lehet, hogy csak nekem – erre predesztinálja. Jó nő lehetett? Élt-e nemi életet? A nemi élet melyik fajtáját kedvelte? (Tekintettel arra, hogy szerzetesnő volt.)

Meg hát egészen egyszerűen loptam. Igaz, hogy csak egy újságot, egy képeslapot, amit az egyház nyomatott, de azzal a szándékkal; hogy a templom vagy az egyházmegye javára pénzhez jusson a révén. Ki volt írva, hogy mennyi líra jár a lapért. Én meg csak úgy elvettem. Pardon! Egy forintot adtam, jelképesen. De több volt bennem a heccelődő hajlam, mint a jó szándék. Miért? Mert nem hittem Szent Kati ujját. Tudom, hogy nem az ujj a lényeg, hanem a legenda, a hitre buzdító mese. Mégis: röhögtem. (Arra is gondoltam – kérem, senki ne botránkozzon meg szókimondásomon –, arra gondoltam, hogy talán éppen ez az az ujja, amivel kitörölte a fenekét. Hogy mást ne is említsek!) Tehát loptam. Igen, mert cinikus voltam. Pedig tetszett Siena. De a lovasjátékok ötletét is nevettem. Csak a borbélyüzletben a nikkelezett, zöld műbőr huzatú székeket csodáltam, meg a gyöngyfüggönyöket. Talán még a bár ajtaja mellett a szép Cinzánós reklámot. És hát szerettem volna kedvemre inni, jó pár pohár Chiantit meg Camparit szódával, amennyi belém fér.

A pályaudvarokról még annyit akarok mondani, hogy amikor elbúcsúztam – mindig valahol, valakitől – hihetetlennek tetszett, hogy elhagyjuk egymást. Aztán csak addig volt kellemetlen, amíg vacakoltak az indítással. Az ember már fenn van a fülkében, leengedi az ablakot, és még egyszer elköszön, meg még egyszer, tizedszer is, mint egy elmebeteg. Vigyorog. Aztán elmegy a vonat, felhúzod az ablakot, hogy ne vágjon be a por meg a korom, és néhány perc múlva iszol valamit. Igen, megint az ivás. Mi a fenét csinálnánk ivás nélkül? És fut a vonat harminc kilométert, és máris vége a szomorúságodnak. Ennyire megbízhatatlan az ember.

De volt egyszer egy üzlet is, egy vendéglő, kokszkályha adta télen a meleget. Öt órakor volt a legjobb, délután. Csak a söntésben égett a villany, a belső termekben nem volt vendég, hat-hét óra felé jött meg az első, egy festő, bizonyos Bauer István, malaclopóban; tíz deka juhtúrót hozott, terítéket kért, meg két deci fehéret. Ő volt az első. De amikor még ő sem érkezett meg, és kinn már erősen alkonyodott, a kokszkályha meg ontotta a meleget, és az olajos, fekete padlón még nem hevertek csikkek, és füst sem szállt a lámpaburák körül, akkor még jó volt. Nem tudom, miért? Akkor sem tudtam, most sem tudom. Ott éltem abban az üzletben, vártam ezeket a délutánokat. Megettem egy főtt tojást, meghámoztam, kettévágtam, megsóztam, megpaprikáztam, fél pohár sört ittam rá. Csend volt. A kokszkályhán máriaüveg, jól lehetett látni a lángokat, lomhán, kékes fénnyel égtek a kokszdarabok, sörplakátok függtek a falakon. Öttől hatig céltalanul szép volt az üzlet. Ha nem jött volna vendég, megbukik a bolt, egyszóval életkérdés volt, hogy tele legyen mindhárom terem emberrel. De úgy már nem ért semmit. Nekem. Nem tudom, mit akartam.

Ezek meg csak dolgoznak itt a melegágyakkal. Szalmakalapot viselnek, mert forró a nyár. Gyilkos meleg. Nem érzik a nap melegét, vagy mi? A Termini csarnokában le-fel sétáltam, egymás mellett voltak a bárok, színes székek, asztalok az üvegfalak mögött; bankok, postahivatalok, bazárok, színes figurák – Tibor vett is néhány kis pápai testőrt, celofánba bugyolálva; kávét ittunk; hatalmas nagy pályaudvar, mint egy város, este fények égtek Rómában, ezek meg – a kútfúrók – itt cipelik a vizet mezítláb, zománcos kancsóból isznak, nekifeszülnek a fúrónak, kutat akarnak; amazok meg, a két férfi és a két nő fáradhatatlanul hajladoznak a melegágyak körül. A tengert is láttam, Ostiánál. Fekete volt a homok, meg is írtam, mindig vágytam látni a tengert, hát tessék, láttam. A Nyevszkijen is jártam, északon: Leningrádban (Szentpétervárott), ahol Dosztojevszkij. Kis galacsinok, idegnyugtatók, háromnegyed négy, délután, megint be kell vennem egyet. Aztán négy óra, hat óra, este, éjjel, reggel – napok, hetek és hónapok, és valamit majd mindig kitalálok, valami rendetlen időtöltést –, de mi lenne a rend?

Ide figyelj, Alfréd, mondta a sült krumplit olyannyira kedvelő férfinak a felesége, ide figyelj, Alfréd, miért nem inkább a sódart kedveled? Fel akarta rázni. De miért? az isten áldja meg, miért?!

Persze, Alfrédnak is jobb lett volna, mindennél jobb lett volna, ha nyersen eszi a gumót, ha nyersen szereti, nem sütve, ó, de mennyivel jobb lett volna! De Alfréd már benne volt a pácban. Tüzet rakott, különcködött, hát még a felesége! Ugyanis az asszony füstölt sódarra gondolt, s nem a nyers húsra. És nem barlangjuk volt, hanem házuk. Monsieur Martin meg a rádióhullámokat is ismerte! Teremtő Atyám! Most aztán már csak hazugsággal, ámítással, öncsalással bírjuk az iramot…

(Arra gondoltam, még egyszer nekifutok az emelkedőnek.

Emelkedőnek?!

Hisz ez csak egy nagy síkság. Bejárhatatlan.)