Térd fölött hirtelen

A férfi a felesége térdét nézte. Az asszony keresztbe tett lábbal ült, cigarettázott. Nyári ruhájának szegélye felcsúszott combközépig. Pihentek a teraszon, gyümölcslevet ittak, július volt, hőség. Délután fürödtek a tóban, bőrük illatos a víztől és a naptól.

Vékony, talpas poharak az asztalon. A terasz előtt hársfák, platánok. Dús lombok. Fű, sárga homok. Látni a szálló üvegfalát, a parkírozó kocsik zománcán csillogó fényt. A vizet. A víz sima, nyugalmas. Halványzöld, mélyzöld, színtelen pára. Pára rejti a túlsó partot. Szép idő marad. Nyár.

Az asszony piros dobozzal játszott, idegen szöveg a dobozon – külföldi cigaretta. Könnyű füst. Ezüstpapír darabka. Öngyújtó.

Magnóról halk zene.

A férfi nézte a felesége térdét. Fogalmazott. Rendbe rakta a szavakat, hogy pontos, szabatos legyen a szöveg.

A bal térd fölött sebhely. Nem – forradás. Tíz centi hosszú, öt centi széles. De annyi-e? Tíz centi – igen. Egy centiméter ennyi, akkor ez tíz centi. Vagy csak öt? Az ilyesmit soha nem tudtam pontosan megállapítani, mérce nélkül. Talán most is – le kellene mérnem. Lehetetlen. Nem tudná, miért akarom lemérni a sebhely hosszát éppen ma. A házasságunk második évében.

Az asszony a pohárért nyúlt. Ivott. Ízlett neki a narancslé. Mondott is valamit erről, aztán újra elnézett a víz felé.

Ez sem pontos, hogy a bal térd fölött. Felületes fogalmazás. Talán így: a bal térd fölött, a belső combon. Belső comb? Nem jó. Akkor hát: a combbelsőn. Vagy a comb belső részén? Nyolc centi hosszú, két centi széles forradás. Sebhely. Szivárványszínű, vékony bőr fedi. Igen. Gyermekkori maradvány? Micsoda hülyeség? Gyermekkorában szerezte. Az ember szerzi a sebhelyet? Lehet. De inkább így: Nyolcéves korban szerzett seb helye. Foglaljuk össze szépen.

Különös ismertetőjele: A bal térd fölött, a comb belső részén, nyolc centi hosszú, két centi széles sebhely. Ennyi elég? Így biztosan megtalálják? – Ez mindenesetre valami – mondanák a rendőrségen. A padon ülne, a korláton innen. Rövid szavak. Írógépkattogás. Pontosság. Igyekezne pontosan fogalmazni, hogy lássák, milyen értelmes ember.

Az asszony megmozdult, rátekintett kedvesen.

– Milyen szép délután – mondta.

Keresztbe tett lába eltűnt az asztalka terítője mögött. A férfi megkönnyebbült. Végre a felesége arcát nézhette. Mosolygott.