Sikorát is

Kattogás hosszan, kemény, rossz hangú kattogás a homályos lépcsőházban és fényvillanások. Dobogó lábak, kiáltás.

– Császár Bélának golyószórója van! Srácok! A Csaszinak!

Császár Béla megjelenik a második emelet korlátjánál. Rövid vászonnadrág, szandál, kockás ing. Terpeszbe áll, kár, hogy a feje födetlen. Valami sisak kellene rá.

– Hű, odanézzetek!

A vadonatúj golyószóró kétkónuszos csöve őket keresi. Császár Béla a korlát mögött markolja a fogantyúkat. És megint az ugató hang, a kattogás, a fénycsíkok.

– Az anyját! Ez valódi!

– Hülye! Tegnap jött a csomagban. A bratyója küldte nevijorkból.

– Nyujorkból, jó?

– Gyertek, nézzük meg!

Robognak fel a másodikra. Csaszi abbahagyja a lövöldözést, figyeli a kiürülő udvart. Fülel. Fél karral átöleli a golyószórót, macskaléptekkel odább megy a gangon, letérdel Virágék szemetesládája mögé. Óvatosan elhelyezi a fegyvert, a csövek a lépcsőfordulóra merednek.

A visítozó gyerekcsapat kibukkan a homályból.

Odasoroz.

– Csaszi! Csak meg akarjuk nézni!

– Juj, ez igazi láng!

– Azt sem tudod, milyen az igazi láng! – Sikora Dodi félrelöki Ágikát, barátságosan, készségesen int Csaszinak, hogy a kicsik le vannak ejtve.

– Állj! – Csaszi most nem lő, de szigorúan markolja a fegyvert. Nem ismer tréfát. A gyerekek megtorpannak, nekiütődnek Sikora Dodinak.

– Teljesen eredeti – mondja Sikora, úgy tesz, mintha rá nem vonatkozna Csaszi parancsa. Könnyedén nekidől a gang korlátjának, zsebre tett kézzel bámulja a fegyvert. – Egészen lekoppintották a valódit – folytatja leplezett izgalommal. – Láttam egy külföldi képeslapban ilyesmiket. Kapsz majd hozzá töltényt?

Császár Béla térdel a szemetesláda mögött, nem barátkozik. A golyószóró dupla csöve lassú félkört ír le, oda-vissza.

– A bratyód küldte, mi?

– Na, mi lesz? – nyafog valaki a lépcsőről. – Mért nem nézhetjük meg?

– Nyughassatok! – rendelkezik Sikora Dodi. Amint támaszkodás közben lábat vált, észrevétlenül közelebb kerül Csaszihoz. Nem akarja feltűnően. Nem akarja, hogy Csaszi rákiáltson. Esetleg. Mert Csaszi most olyan barátságtalan. – Az alkatrészek is megvannak rajta, mi?

– Látni akarom! – siránkozik Zénóka a harmadikról. Göndör, szöszi fejével utat tör a megtorpant gyerekhad között. A többiek is megbolydulnak. – Mit állunk itt? Mutasd meg, Csaszi!

Kattogás, fények.

– Juj!

– Ha ilyen kis hülye vagy, eredj innen. Csak nem félsz?

– Mi lesz itt?! – rendelkezik Sikora. – Ez nem nektek való!

– El a gangról! – kiáltja váratlanul Császár Béla.

– Ne légy már ilyen ronda, irigy kutya! – szorul a falhoz Ágika. – Azért, mert a bratyód nevijorkban van!…

– Nyujorkban – javítja ki megvetően Sikora. Csaszira mosolyog. – Ki sem tudja mondani rendesen.

– Most mit hülyéskedtek?

– El a gangról! – ismétli rekedten Császár Béla. – Kezeket fel a tarkóhoz. Hátra arc!

– Jó – nevetgél Sikora Dodi. – Nagyon jó. Kellett érte vámot fizetni?

Császár Béla meggörnyed a szemetesláda mögött. Két csontos ökle a golyószórón, arca az öklei mögött. Keménygumi fogantyúk. Az egyik cső rövidebb. Acélkék fémtörzs, piros zománc csíkok, fekete elsütőbillentyű. Krrr. Krrr. Kis fények a lövések nyomán.

– Piff-paff-puff! – hallatszik a homályból. – Én is lövök! – A szeplős Brugger kinyújtja mutatóujját, hüvelykje a forgópisztoly kakasa. – Piff-paff-puff!

– Nyírd ki, Brugger!

– A Brugger, a mutatóujjával! – nevetgél Sikora Dodi.

Császár Béla kiegyenesedik, megtörli keze fejével a homlokát.

– Ti már nem éltek. Értitek?

– Nem hallottátok? – nevetgél Sikora. – Kámpec. Végetek van.

– Te is bekaptál egyet – néz rá keményen Csaszi.

Sikora meghökken. De uralkodik magán. – Én is. Jó. Nagyon jó. – Aztán hirtelen: – Brugger, ne üvöltözz már! – Majd a golyószóróját magához ölelő, falnak támaszkodó Csaszihoz: – Most már szabad megnéznem?

– Mondtam, hogy ki vagytok nyírva!

– Mit könyörögsz neki, Sikora? Látod, hogy felvág. Egy ilyen vacakra.

– A Lepke utcában van egy maszek. Annál lehet ilyet kapni.

– Csak, persze, drága.

– Elég disznóság.

– Na, majd pont ilyet kapsz! Vigyázz! Ez kintről van.

– Még véded, amikor nem engedi megnézni?

Kijönnek a lépcsőház homályából, körülfogják Császár Bélát. Sikora ott marad a korlátnál. Csaszival semmi baja nem volt azelőtt. Mindennap kinn fociznak a téren. Együtt járnak moziba. Látták a „Harakiri”-t is, csak azért, mert nagynövésűek. Most meg ilyennel jön, hogy ő is ki van nyírva.

– Elég! – kiáltja Császár Béla. – Ki vagytok nyírva, nem értitek? – Egészen a falhoz lapul, két karral szorítja magához a golyószórót.

– Fogjátok el, partizánok! – kiáltja a szeplős Brugger.

– Nem is ezen a gangon lakik! – Ez megint Ágika. – Kizavar minket erről a gangról, amikor nem is itt lakik. Menjen vissza a harmadikra!

– Eredj vissza a harmadikra, és zabáld meg azt a puskát!

– Golyószórót!

– Egy ilyen vackot. Itt is lehet kapni a maszekoknál.

Csaszi a falat súrolva szökik a lépcsőház felé. A gyerekek még nem nyúlnak hozzá, menekülhet. Beugrik a homályba, lead egy sorozatot. Szandálja csattog a lépcsőkön.

– Utána!

Trappolnak fel a harmadikra. Sikora semleges. Sértődötten áll a korlátnál.

Császár Béla elhagyja a harmadik emelet pihenőjét is, szalad fel a vaslépcsőn a padlásra. Az ajtó zárva. Zsákutca. Riadtan nézi a szűk kanyarulatban feléje áramló csapatot. Itt már nem tud áttörni köztük. Már nem lő. A golyószóró játék, de a srácok most komolyan dühösek rá. Felbőszítette őket.

– Sikora! – kiáltja.

Sikora, lenn a másodikon, elhúzza a száját. (Este majd azt mondja az apjának, vacsoránál: – A Csaszinak golyószórója van. – Egyél – szól majd az apja –, ne fecsegj mindig, gondolkodom. – Az apja mindig gondolkodik, evés közben is. Nem érdekli, hogy Csaszi elárulta a fiát.)

A gyerekek visítozva körülfogják Császár Bélát. A fiú hadonász a golyószóróval, Ágika sikít, jaj, a vállam! Brugger megkaparintja a golyószórót, trappol lefelé. A többiek utána.

Krrr. Krrrrrrr…

Csaszi a padlásajtónál kuporog, valami felhasította birkózás közben a kezét. Nyomkodja a sebet.

Felnéz. Sikora áll a lépcső alján. Azt mondja:

– Szóval, engem is kinyírtál?

– Inkább nézd meg, hová vitték a golyószórómat azok a hülyék!

De Sikora nem mozdul. Nézi a barátját.

– Engem is…

Ingatja a fejét. Elég rossz lesz, Csaszi nélkül, ezután.