Most még egy kicsit ráérek – mondta; haját hátraigazította a homlokából, hogy békén gyönyörködhessen a színtelen égboltban, a magas házak fölött. Mosolygott. A karosszékben ült, mosolygott, és azt mondta – most még ráérek egy kicsit, de aztán nagy feladat vár rám: meg kell várnom azt a napot, azt az órát, amikor meghalok, és ez elég sok gonddal és fáradtsággal jár.