329.
Budapest, 1957. december 20.
Drága Nagy Klára!
Most, hogy egy kissé csillapodik a fájdalom és a megdöbbenés, szeretném megköszönni azokat a szeretetteljes sorokat, amiket Apa halála alkalmából kaptunk. Túl sok volt a veszteség, ami az utóbbi időben ért minket. Nehéz a feltörő kétségbeesés hangját elnyomni. A Sors különös szeszélye folytán szeretteink elhagytak minket kissé túl gyors egymásutánban.
Nagyon nagy az űr körülöttünk és nagyon sújt minket a magány. Icával kétségbeesve fogjuk egymás kezét és szinte kapaszkodunk a gyerekekbe, hogy a társtalanságot legyűrjük.
Ezért is nagyon örültünk együttérző soraitoknak, amivel sikerült kissé kikecmeregni magányos lehangoltságunkból.
Feltétlenül fogok jelentkezni, mert szükségem van Rátok, a kapcsolatra, a barátságra.
Sajnos, most nálunk nagy korlátozásokat kell bevezetni sok vonalon. Nekünk kell előteremteni azt, amit eddig kaptunk. Ennek érdekében már a karácsonyi szünetet is felhasználjuk, és gyermekeket üdültetünk. Kb. 8-10 gyerekre van kilátás. Anyagilag nagyon jónak ígérkezik, persze, sok munkát fog igényelni. Ha esetleg ismerősnél ilyesmi szóba kerül, kérlek, ajánljatok minket.
Kedves Klára, még egyszer köszönöm a levelet és a viszontlátásig kellemes ünnepeket és Újévet kívánunk
Bandi és Ica
Vékes Endre levelei Szabó Lőrincnéhez (1957–1960). A Petőfi Irodalmi Múzeumban, a letéti Szabó Lőrinc-hagyatékban találhatók.
Csillapodik a fájdalom […] szeretteink elhagytak minket: Szabó Lőrinc halálát követően egy hónap múlva meghalt Vékes Ödön is.
330.
Budapest, 1960. december 9.
Kedves Nagy Klára!
Nagyon szépen köszönöm ezt a szép könyvet. Gyönyörű kiadás. Talán a legszebb az eddigiek közül. A mi üzemi könyvesboltunkba is hoztak több példányt, de egy nap alatt elkapkodták. Ez a legjobb kritika, és mindennél többet mond.
Habár azt hittem, erre már nem fog sor kerülni, de most mégis úgy érzem, magyarázattal tartozom Neked.
Bármennyire is sértő a magatartásom, ne ítélj el érte. Nem tehetek róla, de az elmúlt három évtized, sajnos, olyan nyomokat hagyott bennem, amit nem tudok megváltoztatni. Ha Veled beszéltem, ha ott voltam Nálad, mindig éreztem a szégyent, a megaláztatást, sőt, mondhatnám úgy is, a gyűlöletet. Nem, nem Te voltál, akitől ezt kaptam. Sőt, Te csak szeretettel beszéltél velem, és igyekeztél feledtetni velem minden bánatomat.
Mert nemcsak Te szenvedtél, nemcsak a Te életedben okozott súlyos problémákat az elmúlt évek eseményei [sic!]. Nem célom, hogy ezeket a sebeket megbolygassam, de szeretném megmagyarázni magatartásomat. Egyszerűen szabadulni szerettem volna az emlékektől, a környezettől, mindentől, ami az én elrontott ifjú életemre árnyékot vetett. Mióta szegény Apám meghalt, senkim sincs, aki kapcsolatban lett volna velem abból az időszakból, s mégis még mindég úgy érzem magam, mint egy könnyen piruló, szégyenlős kisfiú, akinek az a kötelessége, hogy semmit se vegyen észre, és aki mindig útban van.
Most egyedül vagyok a kis családommal. Csendben élünk, és nekem minden igyekezetem csak az, hogy az én gyerekeimnek meg tudjam adni azt a nyugodt, biztos családi melegséget, amit én elvesztettem valamikor.
Édes Nagy Klára! Én nagyon szeretlek és nagyon becsüllek, tudom, milyen hősiesen igyekeztél velem szemben olyan lenni, hogy kárpótolj sok mindenért. Nem bírtam elviselni, nem tudtam tovább annak terhét cipelni. Szabadulnom kellett ettől az egész nyomasztó sötét múlttól.
Nem tudom, érthető-e indoklásom. Ítélkezz Te belátásod szerint.
Szeretettel ölel és kézcsókját küldi
V. Bandi
Vékes Endre levelei Szabó Lőrincnéhez (1957–1960). A Petőfi Irodalmi Múzeumban, a letéti Szabó Lőrinc-hagyatékban találhatók.
Köszönöm ezt a szép könyvet: Szabó Lőrinc Összegyűjtött versei 1960-as, a Magvetőnél megjelent kötetét. – A mi üzemi könyvesboltunkba: Vékes Endre ekkor már az Egyesült Izzóban dolgozott. – Habár azt hittem, erre már nem fog sor kerülni, de most mégis úgy érzem, magyarázattal tartozom Neked: Szabó Lőrinc majd Vékes Ödön egyazon időben bekövetkezett halála után Vékes Endre felkereste – annak meghívására – keresztanyját, Szabó Lőrincnét; beszélgetésük alatt Kisklára benyitott, majd szó nélkül kifordult a szobából; ezt a jelenetet sérelmezte – kimondatlanul – levelében Vékes Endre, ezt magyarázza Szabó Lőrincné erre válaszoló, 331. számú levele.