Szabó Lőrinc levelei Vékes Endréhez
(1950–1957)

321.

Tíz napja járok-kelek ezen a vidéken (Földvár, Szárszó, Szemes), sokat dolgoztam, még többet fogok, míg hazajutok. A Bakonyban is voltam Klára nénivel; Bakonybélbe azonban nem jutottam el. Tihanyban Illyés Gyuláéknál voltam pár napig, s most megyek Bernáth Aurélékhoz Badacsonyörsre. Nem hinném, hogy augusztusban hazamegyek. De ha, jelentkezem telefonon, megtudni, hogy vagytok.

Minden jót! Kézcsók Icának. Szeretettel:

Lőrinc bátyád

322.

Kedves Ica és Bandi!

Ahogy ígértem, felkerestem Sziklánét, barátnőnket, örömmel láttam új képeit, s éppoly örömmel hallottam, hogy a fa-ügy rendben lesz, okvetlenül meglesz. Sőt roppant csodálkozott Ilus néni, hogy Hubert Pista még mindig nem intézte el. Nem bír azzal a fiúval, nem érti… No, de ez már mindegy: 30-án kiállítási, festői ügyek miatt Pestre megy, ott lesz aug. 6-áig, s ha időközben (amire ő határozott utasítást adott) a szállítmány nem lenne ott, személyesen fogja dirigálni a dolgokat. Az engedély visszaadására nem most elsején kerül sor, hanem később, bár aug. 20-a után (most ez a terminus) semmiképp nem akar „kereskedő” lenni… Mondta, hogy Ica levelére is azért nem felelt csupán, mert azt hitte, hogy közben bizonyára elintéződött a dolog. Ajánlom tehát, hogy aug. 31-én kora reggel már hívjátok Ilust a telefonján otthon.

Dr. Tompánál elutazásom előtt letettem számodra 35 vers kéziratát: légy szíves, őrizd te is őket, nehogy elvesszenek. Egyelőre három példányom van belőlük. De ez még nem a végleges, amit majd nektek adok.

Itt, azazhogy Földváron, Tihanyban és Balatonörsön keményen kell dolgoznom egy egész hónapon át (Molière). Nagyon fájdalmas itt lennem, de jóleső is. Sose vagyok egyedül.

Csak ennyit akartam, sietve, már az első órában írni, megnyugtatásul. Nincs kéznél az „író-szemüvegem”, úgyhogy egész vaksi vagyok a rendessel: nem látom a betűimet, amiket leírok.

Minden jót. Mindkettőtöket szeretettel ölel

Lőrinc bátyád

Szeretettel ölel, és ne félj, a fa meglesz. Csókol

Ilus

323.

Kedves Bandi, drága Ica!

Pár sort csak, hogy tudjátok rólam: nem vesztem el, még mindig Tihanyban vagyok. Igen rossz a kedvem, de azért dolgozom. Tudja isten, minden apróság százszor jobban letör, mint régen; márpedig apróságok csak adódnak még ebben a remeteségben is, amelyben I. Gyulával itt vagyok. A minap, mikor fent voltam, nem futotta már, hogy másodszor is keresselek benneteket. Milyen nagy nyaram volt, és milyen őszöm! Most is járkálok még ide-oda, a maradék őszi hajójáratokkal. Azt a piros rózsát láttam, még bimbó korában, sokat gondolok rá. 2+56 versem van; majd odaadom. Pár nap, legfeljebb egy hét, s Pesten leszek. Ölellek benneteket:

Lőrinc bátyád

324.

Kedves Ica és Bandi!

A két hetem jól telt, sokat dolgoztam, a frissen kapott megbízások háromnegyed részén túl vagyok. Sajnos, visszajött a hideg, s azzal riogatja házigazdáimat is, hogy lefagyasztja a rengeteg virágzó mandulafát. Gyönyörű errefelé az a 18.000 fa, amely a határban virít! Sokat gondolok Erzsikére, szeretném látni az arcképét. Ha hazamegyek, hamarosan jelentkezem. Remélem, a plakett is meglesz már. E. verseit legépeltük itt, lesz belőlük négy új példány, teljes. Jó ünnepeket. Kézcsók. Ölellek.

Lőrinc

325.

Kedves Bandi, Kedves Ica!

Erzsike nénire gondolva nektek és a tieiteknek kíván minden jót régi szeretettel

Lőrinc bácsi

326.

Kedves Bandi,

úgyszólván egész nyáron távol voltam Pesttől: Igalon, ahogy szoktam és a Balaton körül. Most Ábrahámhegy volt soron, és Tihany meg Füred. Itt váratlan és nem kellemetlen postamunkám akadt: hirtelenében Molière A nők iskolája c. vígjátékát kellett lefordítanom a Szépirodalmi Könyvkiadó számára. 1800 verssor! Huszonkét napon át kora reggeltől késő estig, sőt éjszakáig dolgoztam rajta, s tegnap befejeztem. Persze nagyon terhes volt, és sokszor sajnáltam, hogy csak ablakon át láttam egész nap az eget, s hogy elvesztegettem az egész augusztust. De nagyon szépnek ígérkezik az ősz is. Most rövidesen hazamegyek, s aztán még egy kicsit vissza, most már igazán pihenni. Rólatok nem tudok, s bizony októberig aligha tudok meg érdemlegesebbet. Egyet-mást talán láttatok vagy hallottatok láthatóvá és hallhatóvá vált újabb dolgaimból. Hát majd megjön mindennek az ideje. Most, felszabadulva, talán még átnézek Szárszóra. Kézcsók a feleségednek, édesapádat üdvözlöm. Ölellek:

Lőrinc bátyád

A gyerekeket csókolom.

327.

Kedves Bandi,

sok gond és munka december végén új szívtrombózist váltott ki bennem. Az Irgalmasok volt kórházában fekszem, jó kezekben, nemsokára átkerülök a Lukácsba, ott dr. Pártos Alisz lesz a főgondnokom. Haynal Imre 49 napi mozdulatlanságra ítélt. 19 már letelt belőle. Előírásszerűen gyógyulok és rettenetesen rosszul érzem magamat. Most csak ennyit. Icának kézcsók. Ölellek.

Lőrinc bátyád

328.

Kedves Ica és Bandi!

Nagyklárának diktálom ezeket a sorokat, amelyek rémhírként állítanak be hozzátok. Nyolcadik napja a balatonfüredi Áll. Szívkórházban fekszem (Nagyklára mint kísérőm, szintén); Tihanyban lettem rosszul. A mostani megítélés szerint egy kisebb fokú (harmadik) szívtrombózis keveredik bennem egy komoly tüdőgyulladással és mellhártya-izzadmánnyal. Debröczi igazg. főorvos tegnap csapra ütött és 12 dl folyadékot leeresztett belőlem. Nem tudjuk, hogyan fejlődnek még a dolgok, de jó, baráti kezekben vagyok. Tegnap reggeltől estig meglátogatott Kis Klára. – Említettem az új Tücsökzene megjelenését. Hát egy nappal később a forgalomba hozatalt elhalasztották, állítólag dec. elejére. Nem tudom, ez mit jelent. Mindezt csak ráadásul.

Az egész családot ölelem

Lőrinc és Nagyklára

Hogy haza, vagy pesti kórházba mikor: nem is sejtem.