Szabó Lőrinc levele Hüvös Gyuláékhoz
(1950)

320.

Kedves Magda és Gyula!

Valahonnan biztosan tudjátok már a dolgot. Bandiéktól írok. Sokszor beszéltünk róla, hogy meg kell írni; de Bandinak nem volt lelki ereje hozzá. A címeteket – címüket – én kerestem elő, már régen. Ma, talán minden különösebb, új ok nélkül, nagyon rosszul éreztem magamat, s feljöttem ide a hegyre, magam sem tudom, miért. Jólesik itt lennem. A falon Erzsike képe, olaj; tavaly decemberből. Itt minden rá emlékeztet; s itt vannak a fiatalok, itt a két unoka. Az egyik szobát, az emeletit szinte csak az ő bútorai töltik be. De még mindig nem mondtam meg, hogy mi történt. Erzsike most február közepén idegösszeroppanást kapott, és 12-én, egy vasárnapra virradó éjszakán, öngyilkos lett, meghalt. Előzetesen legalább két hónapon át készült titokban a tettére. A végzetes napokban sorra eltávolított mindenkit a környezetéből, Máday dr.-t, engem, Bandit, a személyzetet. Reggel a konyhában találták, matrácokon, kinyújtózva; luminállal kábíthatta el magát, s a gáz végzett vele. Amióta ismerem, sokszor – vagy mondjuk: többször – sikerült kikerülni, átlépnie ugyanezt a szakadékot. Most nem. Mindezt de nagyon sokat átbeszéltük azóta, de sokszor elsírtam! Érzéseimről nem akarok most és így beszélni, postán. Borzasztó volt, ma is az. A Farkasréten temettük, 16-án, csütörtökön. A boncolást mellőzték. Már szép sírja van, terméskövekből építve; virágok, kereszt; két kis rózsafa a fejnél. Sokat vagyok kint nála. Megírom azt is, hogy otthon, nálam, nagyon megrendülten fogadták a hírt; feleségemmel sokat beszélünk róla, Erzsikéről, azazhogy Bözsiről (ő még így ismerte), s úgy látom, Klára most már egészen másképp nézi ezt a 25 éves szerelmet, mint eddig: teljesen alkalmazkodni igyekszik hozzám ebben az ügyben. Örülök neki. Isten ments, hogy újabb tragédia történjen! Erzsikéről azóta sokat írtam, azt hiszem, legszebb dolgait az életemnek; egyszer majd csak tér nyílik effajta individuális témáknak is. Sokat dolgozom, persze csak fordításokat, egy 550 darabból összeállított ilyen könyvem most jelent meg; ami saját mű, az privát tevékenység csupán. Lehet, hogy az idén is sikerül nyaralnom, barátoknál, a Balatonon, Somogyban stb. Ha adódik valami, kérem, írjanak – írjatok – akár közvetlenül (II. Volkmann u. 8.), akár Bandiékon át. Nagy hálával, szeretettel gondolok barátságotokra. Kezét csókolom, Magda! Minden jót, Gyuszi! Ölel igaz híved:

Lőrinc

 

Szabó Lőrinc levele Hüvös Gyuláéknak. Hüvösék Vékesné Korzáti Erzsébet régi baráti köréhez tartoztak, a háború után Belgiumba, majd Amerikába vándoroltak ki (lásd Vékesné Korzáti Erzsébet kötetünk 318. számú levelének jegyzeteként közölt levélfogalmazványát Győző Péternéhez). A Szabó Lőrinc kézírásával készített kétoldalas levél Vékes Endre tulajdonában van, valószínűleg el sem küldték, Vékes Endre nem emlékezik, hogy Szabó Lőrinc rábízta volna elküldését; első megjelenése: Kortárs, 1980/5., 797.; újraközölve: Kabdebó Lóránt, Szabó Lőrinc, Gondolat, Bp., 1985., 228–229. – Klára most már egészen másképp nézi ezt a 25 éves szerelmet: Lásd Szabó Lőrinc feljegyzését házasságukról 1950-ből, Harminchat év, 2. k. 121–123.