Csinadratta

Halló, halló, gyerekek! Ez a könyv a tietek. Álmodott egy bácsi egyszer, álmodott és másnap reggel, amit látott mind leírta, lerajzolta a papirra. Itt van most a sok mesés kép, mint a szinház, tarka és szép, és ami fő: megmarad, nemúgy, mint a szindarab. Ez a könyv a „Csinadratta”, örül, aki adta, kapta, – nyissuk fel a fedelét. Elől ül a pici nép, szép sorjában Jancsi, Gyurka, Klára, Panna és a többi, – hátuk megett a nagyoknak szintén szabad leskelődni.   1. Anyuéknak kedve támadt kirándulni egy vasárnap. Vitték Rézi kosarát, uzsonnát és vacsorát.   2. De Pistának ez nem ünnep, Pista rossz volt, otthon ülhet. „Jó leszek!” – igy bőg az árva, – a sok játék mind sajnálja.   3. És most Pista bánja bünét, mulik már az egyedüllét: „Halló” – hangzik égi szó – „Itt a mese-rádió!”   4. Szól a mese: Volt egy úrfi, mint a neve, Hibrihubri. Meghivta a nénikéje, pók esett ott a fejére.   5. Félt a pók és ott maradt, félt az úrfi s elszaladt, nem is gyalog, de biciklin – hű, hogy szólt a csengő: csin, csin!   6. De egy oszlop földre lökte, Hibrihubrit összetörte, jaj előtte, baj mögötte: jött a rendőr és bevitte.   7. A dutyiban sok a vendég, de egy fürdőkád üres még; odadugták: „Hibrihubri! fürdőkádban fogsz aludni!”   8. Hibrihubri irgett-morgott, álmában úgy izgett-mozgott, hogy a zuhanyt megnyitotta és csuromviz lett alatta.   9. Csuromviz az ing, a nadrág? Hibrihubrit kivasalták. Ruha száradt, úrfi bömbölt s lett belőle borjupörkölt.   10. Másnap volt az esküvője, de elveszett a cipője, – csúfolta is ifjú, vén: „Mezitlábas vőlegény!”   11. Hubri vett egy deci tintát, a lábára cipőt pingált. Sok a tinta; dobja el? Ablakszélre tette fel.   12. Mire kész lett, jött a Sári, ugrált, mint egy vig kanári, üveg borúlt, tinta dűlt, – a vőlegény menekűlt.   13. Jól megizzadt Hibrihubri; strandhoz ért, de tud-e úszni? „Annál könnyebb semmi sincs, ugy úszom én, mint a pinty!”   14. Mint a pinty? Az nem sok urfi! Mint a ponty, ugy kéne tudni! Víz csiklandta már a torkát, jó sokat nyelt, mig kifogták.   15. Sok baj után végre egyszer hős lehetett Hubri mester: repülőtiszt lett belőle, felhők közt szállt gépe föl, le.   16. De a gépnek szárnya reccsent, Hibrihubri földre nyekkent; gazdasszony szólt: „Semmi, semmi, ki tetszett az ágyból esni!”   17. Fübe dőlt le Hibrihubri, (orra az a vörös krumpli), Mi lehet az? – nézte sandán bakkecske a dombok alján.   18. Kecske gondolt egy bolondot, a krumplinak nekirontott, kecske döfött, krumpli vérzett, Hibrihubri jajveszékelt.   19. Cirkuszban volt Hubribátya, és maradt a szája tátva, oly kiváncsin pislogott a harmónikás főbohócra.   20. Harmónika hideg vizzel, tele volt a bohóc viccel; bohóc viccelt, a víz spriccelt, Hubri nyaka kapott spriccert.   21. Végül elment Afrikába. „Jaj, oroszlán! Fel a fára!” Kigyó kúszik, megy utána, – Hubri, készülj a halálra.   22. Kigyó kúszott mind előrébb, de jött épp egy repülőgép: Hibrihubri beleűlt – s a meséből kirepűlt. (1932)