[Szavakkal nő a gyász, szavakkal enyhül…]
| Szavakkal nő a gyász, szavakkal enyhül. |
| A valóság csak egy darabig az. |
| Mit a tudat befogad mind igaz, |
| s szempontja válogatja, hogy mi ferdül, |
| mi egyenes. De ha érzése lendül, |
| omlik előtte elv s pokoli dac, |
| s nevetséges az isteni vigasz: |
| emeli magát vagy öli veszettűl. |
| Megfogalmazás, költészet, igazság, |
| megölnél, ha erőd most megtagadnád: |
| bűvöld édenné lelkem sivatagját! |
| Nem tudom, mi volt, hogy volt és miért volt, |
| de szenvedek… Az örjöngés elég volt: |
| fogd jó munkára agyamban a tébolyt! |
|
|