[S folytattam… – Lányok, mi van veletek?…]

S folytattam… – Lányok, mi van veletek? Mi történt velem? Milyen büvölet játszik itt és hazudik? A mocsok csak rágalmazza tisztaságotok? Vagy örülnöm kéne és tévedek, és angyalok lettek az emberek? Bár tévednék!… De már-már azt hiszem, ember nem volt oly kaján sohasem, amilyenek ti vagytok s voltatok, eszmék, ringyók, akik becsaptatok, – becsaptok mindenkit az ég alatt, be igazakat és hamisakat: nem is léteztek, ködök s fényjelek, csak szemünk lát az égre titeket, s mig itt fáj, forr s álmodik a világ, ti mulattok rajtunk, szép Ideák, szép csillagok, agyunk gyártmánya, ti, gaz csillagok, vakság tündérei!