[Borzadtam… – Eszmék, cserben hagytatok?…]

Borzadtam… – Eszmék, cserben hagytatok? Ringyókként rójátok a piacot, mindenki háza már a tietek, vad szájakon kopik a nevetek, nem találtok vissza az ég felé, mindenkié vagytok és senkié. Ti vagytok ezek? Ti, mennyei nők? Szerelmetekkel olyan szeretők dicsekszenek, akiket valaha nem vonzott semmi szentség mámora, szeretők, rutak, szennyesek, gazok, akiktől tegnap még irtóztatok. Ti vagytok ezek? Igazság, te vagy? Utcán árulod tündér titkodat? Olyan kapós lettél egyszerre, hogy már száz tanyád van, ezer otthonod, egyszerre százé lehetsz, ezreké? Mindenkié lettél? Vagy senkié?