[Végre pihenő! Mint cirógató…]

Végre pihenő! Mint cirógató köpeny borul rám ez a drága, jó meleg zuhany! És ahogy lefolyik, szinte a bőröm is velefolyik, külső bőröm, melyből most kibuvok, a háromhetes katonamocsok. Fellélegezve nyujtom két karom rózsád felé, te, tiszta hatalom, szolgálatkész, csőlakó, tiszta Viz: sok hideg szenny és sok idegen iz pácában főttem! S te most kicserélsz, száz kezed van s mind egyszerre becéz, minden porcikám külön csókolod, szinteszinte a csontomat is átmosod: benned az eső és benned a nap s én hunyt szemmel és némán áldalak, mint az édes záport a keserü porból kivedlő, tikkadt, nyári fü.