Ébredés előtt
| Minden vereségemmel többet érsz, |
| minden kérlelés erőd növeli, |
| máris annyi váltómmal vagy teli, |
| hogy adósod lehetnék, amíg élsz; |
| és lassan elhagy az önbecsülés, |
| fájdalmam, hisz neked tetszeni kész. |
| Igy adom el, így vesztem el magam. |
| Belül lázongok, irtózatosan, |
| hogy igy rád szűkűlt az egész világom. |
| De úgy lázongok, mint álmát aki |
| rázza már, felül, szemét dörzsöli, |
| s nagyot nevet egy rémes butaságon. |
(Hévíz, 1949. február 21.) |
|
|