Keserü órán

Mit mondjak? Azt csak – csendesen, röviden és egyszerüen – azt – a legközönségesebb szavakkal, mint egy képletet idézve, tapasztalatot, melyből türelmes századok kínja szól – azt, hogy – azt tehát, hogy köpedelem a világ. Köpedelem. Igen, ez az, a kifejezés igy igaz, sőt klasszikus: igy kicsi, nagy, igy minden, te is benne vagy s a teljes szótár, mi, ti, ők, voltak és elkövetkezők, álmok, hitek, istennyilák: így: köpedelem a világ. Zenghet, mint roppant cimbalom, a dicső ég, vagy Salamon éneke, könyvtárak esze, engem be nem csap már sose: undorít, hogy részed vagyok s még jobban, hogy, ha meghalok, beléd fúlok, rothadok át, te, te, köpedelem világ! (1945)