A börtönből
| Te utolsó, ki rajtam segitettél, |
| hol vagy, Temirkul Umetoli? Hol |
| járhatsz, kirgiz poéta? Amikor |
| – úgy hittük – legnagyobb volt a veszély |
| s köröttünk még a mennydörgő anyag |
| vívta csatáit, jöttél, idegen |
| egyenruhában, de nem idegen |
| szívvel, s először mondtad ki a szót, |
| a világosság szavát a sötét |
| bunkerben: költő! Turkesztán fia, |
| emelted a roskadozó magyart, |
| két gyermekmód dadogó agy közé |
| szellemi apák nevét s szivedet |
| vetted tolmácsnak, megmentetted a |
| munkahelyemet, a könyvtáramat, |
| s talán többet is. Hol vagy most? Hazád, |
| amelyről alig tudtam valamit, |
| oly közel jött hozzám, mint a saját |
| szülőföldem: szeretném tudni, hol |
| játszottál, gyermek? s milyen lehetett |
| az édesanyád? hogy villant eléd |
| először a ti nagy Puskinotok? |
| s hol Byron, Goethe és Victor Hugo? |
| „Dá, dá, Turkesztán!” ismételted első |
| kérdésemet, válasznak, s azután: |
| „Taskent?” – „Taskent!”…És: „Ja kirgiz poet!” |
| – mutattál magadra. „I ja Lőrinc |
| Szabó, magyarszki poet!” Óh, be szép |
| lett az a vad karácsonydélután, |
| romok és rémek, de könyvek között! |
| S be szép a többi néhány, amikor |
| barátaid is jöttek, s verseket |
| mondtunk, oroszt és magyart, és szemünk, |
| lelkünk szeme, százféle távcsövet |
| próbált, keresett, hogy átlásson a |
| határokon! Szavanok kapitány |
| és Fjódor Fjódorovics jött veled: |
| akarom, hogy megtudja nevüket |
| aki magyar és figyel még reám: |
| három barát: a ti kedvetekért |
| vettem elő Puskint és Tyutcsevet |
| és Lermontovot, népetek szivét |
| a szivemmel keresve rajtuk át! |
| De ez már rég volt. Hetek, hónapok |
| teltek (és én óránkint annyit éltem, |
| mint sohase negyvenöt év alatt); |
| s nem is sejtettem, mennyi rémület, |
| ínség, testi kín, mennyi rágalom |
| és tévedés szorít majd iszonyú |
| markába! És most, megtiportan, az |
| uj tavaszban (a tavaszban, melyet |
| hat éve már meglátni sincs időm, |
| oly rettenetes volt az életem!): |
| most is te jutsz eszembe, te, s ti, Hármak, |
| három orosz tiszt: titőletek úgy |
| búcsúzom, tán a halál küszöbén, |
| mint enyéimtől: ég és föld, ahogy |
|
|