Öregedés
| Minden szólt hozzám, alakított, |
| halál tréfái, szörnyü titkok, |
|
| és én, csupaszok csupasza, |
| ki a jóra is félve gondol, |
| páncélt izzadtam ki magamból, |
| mint a kagyló, mint a csiga. |
|
| Csupaszon is páncélosan már |
| s kíváncsibban sok fiatalnál, |
| nézek most, vénülő bolond, |
|
| s ha valami, hát az ijeszt meg, |
| hogy ég és föld semmit se mond. |
|
|
(Esti Magyarország, 1944. február 15. és Új Idők,
1944. április 15.)
|
|
|