Tünődés
Úgy bámullak, úgy nézegetlek, |
úgy forgatlak öt perce már |
újjaim közt, kis gyufaszál, |
mint egy tűzbimbót: gyúlni reszket |
|
a perc, mellyel megadja rejtett |
célját s értelmét életednek |
|
Titkoknak, vágyaknak, szüzeknek |
jelképe: halj meg? ne szüless meg? |
|
Csak forgatlak, tünődve, némán; |
eszembe jut egy remegő lány, – |
s nem tudom, meggyujtsalak-e. |
|
(Új Idők, 1944. március 11.) |
|
|