Misztikus párbeszéd
| – Ha minden hősnél, vezérnél, királynál |
| magasabban, a legfőbb csúcson állnál, |
|
| valami égi csúcson, istenek |
| társa, kinek nincs külön ünneped, |
|
| mit mondanál ma, kik hozzád esengnek, |
| mit a szenvedő, szörnyű embereknek? |
|
| – Düh s megvetés töltené szívemet, |
| de azt mondanám: Béke veletek! |
|
| – Ha szellem volnál, bölcs, jó, de hitetlen? |
| – Akkor is, hogy: Hiszek a szeretetben! |
|
| – Ha Mindenható, szólnál, hogy: Elég!? |
| – Csak önkéntes megtérés tetszenék. |
|
| – Ha Igazság, nem tipornád el őket? |
| – Férgek harca s emberé, egy a földnek. |
|
| – Kapkodok, agyam sajgó gyötrelem… |
| – A világot tükrözöd, gyermekem. |
|
| – Túl s innen mind a Szent Nevet kiáltják… |
| – Tévelygő is keresi jobb hazáját. |
|
| – A mérleg inog ide és oda… |
| – Még a vesztesnek sem lesz igaza. |
|
| – A vér mögött bűnt? Látsz célt a tüzön túl? |
| – Már semmi sem az, mint aminek indult. |
|
| – Mit érnek itt a gyöngék szavai? |
| – Nézz szivedbe és próbálj menteni. |
|
| – Már-már azt hiszem, én vagyok hitetlen… |
| – Tarts ki, mint én, így is a szeretetben. |
|
| – Ha nem segít, minek a szeretet? |
| – Segít, hogy kétségbe ne essetek! |
|
| – Ha tehát minden hősnél és királynál |
| magasabban, egy legfőbb csúcson állnál, |
|
| valami égi csúcson, istenek |
| társa, kinek nincs külön ünneped, |
|
| ezt mondanád a fájó gyűlöletnek? |
| – Ezt a jóakaratú embereknek! |
|
(Új Idők, 1944. január 8.) |
|
|