[A nő, aki nem tudja, hogy szerettem…]
| A nő, aki nem tudja, hogy szerettem, |
| most már ne is tudja meg. Amig itt van, |
| amig szép, amig el lehetne érni: |
| a lemondásom méltó a gyönyörhöz, |
| melyet veszitek. Benne veszitem |
| a csalódást – én már csalódtam! – a |
| gőg sebeit – magam ütöttem! – és a |
| végső tapasztalást, amellyel a |
| halál alázza meg az életet. |
| S a nyereségem? Oly szabad vagyok, |
| mint egy öngyilkos!! Mi fájhat nekem, |
|
|