[A nő, aki nem tudja, hogy szerettem…]

A nő, aki nem tudja, hogy szerettem,
most már ne is tudja meg. Amig itt van,
amig szép, amig el lehetne érni:
a lemondásom méltó a gyönyörhöz,
melyet veszitek. Benne veszitem
a csalódást – én már csalódtam! – a
gőg sebeit – magam ütöttem! – és a
végső tapasztalást, amellyel a
halál alázza meg az életet.
S a nyereségem? Oly szabad vagyok,
mint egy öngyilkos!! Mi fájhat nekem,
ha hozzá mérek mindent?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]