Egy haldokló márkihoz:
| Idegen voltál egész életedben |
| mert csatáidat vereségeimnek éreztem. |
|
| Most betegen fekszem az ágyon |
| s hallom, te is beteg vagy, idegen. |
|
| Ahogy gyógyúltam, úgy romlottál te, |
| ahogy gyógyultam, úgy nőtt a szánalmam, |
| s mint fáj hogy haldokolsz |
| most végre ember, most végre rokon |
|
| mit szólnál te, ha én volnék soron? |
|
|
|