Zene

Mint megzendűlt táj, röpitett perc s pillanat a lét fölé, uj érzékeim nyíltak, nyúltak a test legmélyebb gyönyörei mögé, aztán visszafordúltunk és leszálltam s most az emlék káprázatában vakon-süketen bámulok valahova, messzire, vissza, hátra, husomba, vérembe, a túlvilágba, mely az előbb látni s hallani tudta az időt.