[Miután oly sokat gyaláztad…]

Miután oly sokat gyaláztad,
hogy gonosz, irigy, buta, zsarnok,
mit mondanál e bús világnak,
ha hírtelen meg kéne halnod?
– Mit mondanék? Verném a mellem,
hogy tévedtem és hogy hazudtam
s bármibe fogtam, tehetetlen
sirámok szájhőse maradtam.
Bevallanám, hogy szép az élet
s miattam volt rossz, ami rossz volt,
sok vádam a gyengék, szegények
bosszúja, dühös rágalom volt.
Bevallanám, fájtam kegyetlen,
de az se volt valami több és
külömb: magát kínozta bennem
a kielégitetlen önzés.
Az zsörtölt mindig, kritizált,
tologatta másra a szégyent,
hogy hősies öntudatát
mentse az örök vereségben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]