[Miután oly sokat gyaláztad…]

Miután oly sokat gyaláztad, hogy gonosz, irigy, buta, zsarnok, mit mondanál e bús világnak, ha hírtelen meg kéne halnod? – Mit mondanék? Verném a mellem, hogy tévedtem és hogy hazudtam s bármibe fogtam, tehetetlen sirámok szájhőse maradtam. Bevallanám, hogy szép az élet s miattam volt rossz, ami rossz volt, sok vádam a gyengék, szegények bosszúja, dühös rágalom volt. Bevallanám, fájtam kegyetlen, de az se volt valami több és külömb: magát kínozta bennem a kielégitetlen önzés. Az zsörtölt mindig, kritizált, tologatta másra a szégyent, hogy hősies öntudatát mentse az örök vereségben.