Baráti inzultus után

Megütöttem. Kár volt? Muszáj volt. Éveken át pimaszkodott velem, de most már valahogy nem bírtam tovább. Hogy történt, alig vettem észre, csak odazúgott a kezem s utána úgy néztem reá, mint még sohasem: úgy, ahogy kell, a nyavalyásra, ki velem is úgy hősködött (pedig a bátorsága csak a türelmemen élősködött), s egyszerre minden rendbejött és éreztem, hogyan tűnik el valami hazugság, amelyről azt hittem, hogy tisztelni kell: a hazugság, hogy „ő a gyenge”, az tünt el, az, ami gyerek és nő és nyomorék előtt már annyi mindent lenyeletett mindannyiunkkal… Igen, ebből gyógyitott ki végre a düh: ha harc, legyen harc: szomorú, de igaz a törvény s egyszerű. És most?… Ő bizonyára őrjöng, de talán elgondolkozik… Várom a döntést: egy barátom meghal vagy ujjászületik.