Szép magasság, csillag

„Szárnyad gyönge és szived feledékeny,   megtérsz, vergődsz és lezuhansz,   de már unalmas ez a harc, pusztulnod kellett volna rég a mélyben. Miért hivjalak, föl, mikor kivánod   a földet vezekelve is?   Elfogy az ég türelme is, válassz, végezz, amig melletted állok!” – „Szép magasság; csillag, ezt te nem érted.   Én a vágy vagyok, tifelétek, s pokolból jön a legforróbb ima.   Lezuhanok, ha célhoz értem, s ha messze vagy, hajt lelkem ostora:   megint győzni a messzeségen!”