Kinzókamrában

Minden tudásom büntetés: ahogy épit és igazit, maga rakja fel falait a messziségre éhes ész. Láttam Nürnbergben a Szüzet s ma is ölelnek karjai: bűn fia, vagy épp ő szüli a bűnt, a lelkiismeret? Lennék vak inkább! Hit kalandját! mámort! akármit! – Hol vagyok? – Börtönöm a bizonytalanság, melyben kajánúl vigyoroghat ős kényszerekből rám szabott szabadsága akaratomnak.