Undor és gyanu

Csalódás és bűn mennyi rombolt, hogy ifjuságom nem szerezhetett   husztól harmincig egyebet   mint egy irtózó, szörnyü undort!   Örömeim, be szomorú, hogy testeteket még nem érem el   s megfertőzött kezeivel   máris motozza a gyanú!   Gonosz őreim, mi marad   bús szimatotoktól szabad, barát, nő, pénz, tett, álom, gondolat?   S ha már védtek, be vak vagyok,   be nyomorult és gyönge, hogy megfeledkezem néha rólatok!