Költő

Költőnek lenni, – rá mondják: gazember, anarchista, mohó és állhatatlan! Törpe, aki bent lakik a szavakban, s ha a szó néha megnő, szörnyü tenger, nagyságába belevész a parányi nyomorult lélek… a kis gyufaláng az égő palotában, aki ráng s tapsol: mit tudtam magamból csinálni! – Minden perced változás és kisérlet, s átkod: folyton figyelni szenvedélyed, mint gépét pilóta, ki égbe leng. Lehetsz minden, költő, de semmi sem vagy: a lét mögött sóvárgó képzelet vagy, mely küzd, s hogy legyen, formákat teremt!