Lemondás

Lemondás, szép angyal, komoly, jőjj, utolsó szerelmem, nézz szemembe, jőjj valaki helyett, s legyen mosoly szemedben, hogy őt lássam ujra benne;   légy, mint az élet, égi lány, légy szép és forró, bölcs és meztelen, angyal-szerelmem, légy te ezután a valóságot folytató jelen. Ugy jöttél mint a kényszer ezelőtt,   félelmes, fekete, s hóhér parancs, ki némán üti le   az ellenszegülőt, s jöttél, magányos vezeklés, aki   sajnál talán, mikor legázol, de csak oly zord vigaszt tud nyujtani, mint az elitéltnek a prédikátor, s voltál büntetés, láttam kebledet, Vas Szüz, megnyiltál egyszer már előttem és hét tőr csókolt át érc-börtönödben, valahányszor egyet dobbant szived. Sötét voltál, vigasztalan, komor, mint az utolsó, dermesztő ima: Lemondás, szép angyal, komoly, tudnál, ahogy ő, ugy szeretni ma? Lemondás, ne légy most parancs nekem, s akit utamra kisérőül adsz,   ne legyen gőg és ne legyen belül-öldöklő, némaajku dac,   oldozd le rólam lassan azt a vértet,   mellyel a kétségbeesés övezett körül, ahogy parakérget izzad a fa, ha szivenütik, és   lelkem testét és holtfáradt   életemet, mely tétován   próbál most szállást kérni nálad,   nyugtasd el őt egy nyoszolyán,   egy nyoszolyán, hol takarója a béke és párnája tisztaság s álmát a jóság égi csöndje óvja és ébredése földöntuli vágy.   Lemondás, szép angyal, komoly,   jőjj hozzám, ahogy én viszem,   roskadozva viszem feléd   életemet és kedvesem   elvesztett életét.   Lemondás, minden arcod oly   hazug volt eddig s borzalom, hogy irtóztam tőled, de egy mosoly feltünt már egyszer, régen, ajkadon, az önkéntes bucsu, mit igy szeretnék megőrizni magamnak most tebenned, az ő mosolya s benne minden emlék, minden emléknek kellene ma lenned: angyal-szerelmem, légy te ezután a valóságot folytató jelen és hogy megtarts tisztának, égi lány, te légy helyette forró, meztelen:   támadjon fel tebenned ő,   légy karja, öle, keze, ajka,   a legédesebb szerető,   s légy a halál jóize rajta,   testtelen vágy, mely több a testnél,   üdvözitő emlékezés,   amit a jóság csókja éltet   s megtart frissnek a szenvedés:   a fájdalomból, szüz Lemondás szüless meg, angyal, boldog veszteség, s a te szerelmed őrizze tovább tiltott szerelmünk minden gyönyörét. Jövel, Szentlélek, érezd, hogy szeretlek,   Lemondás, szép angyal, komoly, nyomoruságom megtisztul tebenned s kötelesség lesz, munka és mosoly; téged szeretlek most helyette, és ő a te csókodban egy marad velem, – hajolj hozzám, halálból visszanéző szüz Lemondás, mennyei szerelem!