[Mint a tolvaj, ki halkan s biztosan…]

Mint a tolvaj, ki halkan s biztosan jár a sötétben, ugy jön egy árnyék, ugy jön értem, oly nesztelen s oly biztosan, a zsákmányért, – óh, a sötétben, itt is megtalál, jött már sokszor értem, rongycipőben, puhán és biztosan, mint aki tudja utját a sötétben, s jön most is, észrevétlen emelve tőrét, sújtva biztosan, mint gyakorlott orgyilkos, észrevétlen támadva, hátulról, sötétben, hogy mind elszedje, ami szépet éltem, akartam és gondoltam, eljön értem s kifoszt mindennap s mindig biztosan hozzámtalál a legnagyobb sötétben s leüt, leszúr, de nem öl meg egészen, hogy dolgozzam tovább s ő biztosan leshesse uj zsákmányát, észrevétlen kövesse utamat s eljöjjön értem, mint most, – mert most is itt van, biztosan, mindig a hátam mögött, itt van, érzem, köröttem, bennem, mindig ébren s mindennel összefolyva s észrevétlen, mint láthatatlan árnyék a sötétben.