Igazság
| Idéztem, amig megmutatták |
| és most az erőm kicsi hozzá: |
| lassankint engem tesz gonosszá |
| a kikényszeritett igazság. |
|
| Mert megvan és nem birom el. |
| Kértem, akartam, követeltem, |
| megbocsátó gőg volt a lelkem, |
| de a valóság oly szörnyű teher, |
|
| hogy csak siratni tudom magamat |
| s büntelen bűn hull a fejemre: |
| ne kevélykedjen, aki gyenge, |
|
| Mért akartam, amit akartam! |
| Kell a titok, hogy élni tudjunk! |
| Uram, engedd meg, hogy hazudjunk, |
| hisz többre nincs erőm és nincs hatalmam. |
|
|
|