Igazság
Idéztem, amig megmutatták |
és most az erőm kicsi hozzá: |
lassankint engem tesz gonosszá |
a kikényszeritett igazság. |
|
Mert megvan és nem birom el. |
Kértem, akartam, követeltem, |
megbocsátó gőg volt a lelkem, |
de a valóság oly szörnyű teher, |
|
hogy csak siratni tudom magamat |
s büntelen bűn hull a fejemre: |
ne kevélykedjen, aki gyenge, |
|
Mért akartam, amit akartam! |
Kell a titok, hogy élni tudjunk! |
Uram, engedd meg, hogy hazudjunk, |
hisz többre nincs erőm és nincs hatalmam. |
|
|
|