Meztelen

Kicsaltak a napra, idegen szemek elé, most lett céda, most lett mindenkié az életem. Ki sejti, milyen gyötrelem volt megszólalni! A remény, a megváltás, ugy jött felém, mint nászéjszakán lép a vőlegény menyasszonyához, aki reszket s mégis ujjong, félájultan, amig forró kezek vetkőztetik, nem tudva: mindent nyer vagy elveszt? Levetkőztem és elvetettek, a megtérés lett szégyenem: nincs többé védelem az elveszettnek. Nincs rejtek és nincs kegyelem: jaj annak, akit bűne bánt, jaj, aki nem birja magát, jaj annak, aki meztelen! Kicsaltak a napra, idegen szemek elé, most lett céda, most lett mindenkié elárult lelkem, életem. Be jó volt rég, titkomban, odabenn, megbujva fájni! S jaj, mit ér nekem, hogy néha nemesebb a síró bűn, mint a bíró?