[Nem birok megmozdúlni, félek…]

Nem birok megmozdúlni, félek,
kedves, ne húzd el karodat,
aludni szeretnék, sokat,
s alig dereng bennem az élet.
Borogatás húsod szerelme,
de az én kedvem megfogyott;
az én szerelmem megfagyott
s örömed nem lesz soha benne.
Mert valami rossz tönkrevert és
kislányom, drága orvosom,
mi voltam más az ágyadon
mint tüzhöz menekült didergés?
Lánykám, te pólyáztál be forrón
élő testeddel gyógyítottál, –
voltál orvos, kedves, – de most már
álmom vagy, ágyam és koporsóm.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]