Nyilj ki, kéjes Szédület!
|
szekér útja egyre gyorsabb, |
|
és futásuk egyre rosszabb, |
| egyre gyorsabb; már nem is futás ez, |
| s ha a szememet lehunyom, rögtön zuhanás lesz. |
|
|
hogy tipegtek, botladoztak! |
|
könnyű táncban, utcahosszat! |
| Utcahosszat! (Mondják, én is voltam |
| víg gyerek, vígan tipegő-táncoló napokban.) |
|
|
gyermekkor is, ifjuság is! |
|
Friss volt akkor s jó a nap |
|
s este jó a fáradtság is. |
| A pihenést nem sajnálta, ráért: |
| azért fáradt el a nappal, mert kitett magáért. |
|
|
mert nem bízom erejökben: |
| kár megállni! kár az éjszakáért! |
| veszett hajsza! vesztett álom! boldog, aki ráér! |
|
|
s közben talán a halál van! |
| Bölcsen bukom? Bután? Azt se bánom! |
| Mint egy őrült agya, józan s hideg a világom. |
|
|
tudok már az esti lejtőn. |
|
Nyilj ki, kéjes Szédület, |
| Nyilj, s ha birsz, tarts meg selyem karoddal |
| s szállj ki lassan a világból egy szegény halottal. |
|
(Pesti Napló, 1931. május 3.) |
|
|