Jöhet egy végső rémület
| tűz volt és lelkifurdalás; |
|
| hogy a másik perc megutálja. |
|
| Most, mind zengőbben hallva zord |
| énekét a bosszúnak, egyre |
| gyakrabban mondom s hitegetve: |
| „Elmúlik minden, ami volt!” |
|
| S felel Valaki: – „Jó, de hát |
| mi lesz, ha élsz s nem gyűri le |
|
| Mi lesz, ha elfogy az erőd |
| s szíved megállítani késve |
| próbálod meg a vég előtt? |
|
| Biztos, hogy neked is akad |
| oltalmazó, vattás hazugság? |
| Megleled az éjszaka útját |
| vagy amelyet a hit mutat? |
|
| S ha látod, hogy napod betelt |
| és minden helyrehozhatatlan? |
| Gondoltál már a ronthatatlan |
| időre, végtelenre? – mert |
|
| hogy holtan sem dobhatod el |
| keresztény lelkedet, amely |
| jó s rossz örök tudója lett!” |
|
(Pesti Napló, 1930. június 1.) |
|
|