Búcsú egy gyermektől, idegenben
| látlak, néha még fölkereslek, |
| de elvesztett, hatéves gyönge tested |
| mintha egyikünk már nem élne. |
|
| úgy érzem még, mint őszi gondolat |
| az elmúlott tavaszt, de csókodat, |
| mikor, mint régen, hozzád hajolok, |
| nem az kapja már, akinek adod. |
|
| S tréfálva, úgy-e jó e másik otthon? |
| S próbálok nevetni, hogy kis szived, |
|
| beszél veled, nem apád, – a kezem |
| cirógat, de csak vendéged vagyok |
| és szégyellem melletted, hogy milyen |
| borzalmasak titokban a nagyok. |
|
| s oly egyszerü s természetes, |
| egyszerre kettőt s egyformán szeress. |
|
| játszogatsz s lelked fehér és arany, |
| engem megfog a pénz, vér, munka, csók, |
| akarom és nem tehetem a jót |
| s boldogságom másnak tisztátalan. |
|
| Mindent veszítve jöttem én ma hozzád |
| és félve nézem ártatlan szemed |
| ha megnősz, – mint apád, te is olyan |
| beteg leszel, rossz és boldogtalan? |
|
| Nálad vagyok, Tisztaságom, de még |
| rajtam és bennem a gyötrelmes élet, |
| s nincs senkim – – Szép, testetlen, drága lélek, |
|
| és játsz mellettem csöndesen, |
| hogy legyek még egyszer oly tiszta és |
|
|
(1928. december)
(Publikálva: Magyarország, 1929. április 14.)
|
|
|