Partok

Határaim, utamban eggyek,
hullámaimban keveredtek,
kisérők és elémfutók, –
minden csókomon testeteknek
minden izével átremegtek
és öleltek és adogattok
egymásnak s védtek, drága partok,
védtek, nyugtalan, rossz folyót:
ti formáltok és ti vezettek
s egymást nem látva s el nem érve,
tájatok lelkét meg nem értve
egymásnak idegen lehettek,
mégis vagytok és bennem eggyek,
tükrömben álltok és siettek
s én örökre összeölellek
a megtett uttal titeket,
és magatokkal, lelketek
hajnalával, hogy így jelen
maradjon és jőjjön velem
minden, ami messzire mult
országokból tükrömbe hullt,
szálló tükrömbe, képek, évek,
arcom fölé hajolt vidékek
s hid és hajó és kikötő:
bennetek őrzöm meg magam,
partok, akik közt parttalan
fut velem az idő.
 

(Pesti Napló, 1928. szeptember 2.)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]