Kínod: szabályok dialektikája
|
Szemedben volt az árulás, |
|
hangodban a hazugság csengett |
|
s bár ez se volt már új varázs, |
|
egész lelkem érted esengett, |
| és hozzám símult drága derekad |
| és egész testemmel csókoltalak |
| és halott voltam, föltámadt halott |
| és nem éreztem, hogy koldus vagyok, |
| igaz és hű volt ez a gyönyörűség, |
|
kétszer-egy kínra irgalom, |
| szerelmedben csak a gyönyör a hűség |
|
s én csak testedben bizhatom. |
|
|
S mondtam: – „A vágy üres kapocs |
|
s nincs meg, ami elérhetetlen, |
|
és ahoz mindig hű vagyok, |
|
akit testileg is szerettem. |
| Ez az egyetlen, biztos gyönyörűség, |
| két meghajszoltnak béke s irgalom, |
| míg kétszer-egy: egy, addig tart a hűség |
| s szép hazugságokban nem bízhatom, |
| hiú lelketek mindig árulás |
|
(s lelket szeretni ki tudott?) |
| örömeimben sose volt csalás |
|
s húsotok sose hazudott.” |
|
|
És mondtam azt is: – „Ez kevés, |
|
dugott diadal, büszke szégyen, |
|
s kár rajta osztozkodni négyen. |
| Ha jó is, betegség és öncsalás, |
| van szárnya, de ereje nincs az égig, |
| s zokogva megy a lelkifurdalás |
| az uccalányoktól a feleségig, |
| bár a jelen az egyedüli hűség |
|
s e test most szeret igazán, |
| van még holnap is és van keserűség |
|
s kihez forduljak azután?” |
|
|
S jött a Gonosz és megfelelt: |
|
– „Ahá! a régi keserűség! |
|
Kín az életed, persze, mert |
|
csak a kín az igazi hűség. |
| Bár testnél nincs gyönyörüségesebb, |
| a keserűség még hűségesebb |
| hozzád, és minden tetted árulás, |
| csak test és mégis lelkifurdalás, |
| magad vagy a gyönyörűség halála: |
|
mit kérdezed, hogy mit szabad? |
| Kínod: szabályok dialektikája, |
|
és magad sem tudod, ki vagy!” |
|
|
Sirva feleltem: – „Jaj, igaz, |
|
az az igaz, amit te mondtál! |
|
Megváltóm vagy most, út s vigasz, |
|
s én bolondabb minden bolondnál: |
| egyszerre kettő vagyok én: a bűn, |
| mely nem élvezi magát… Oh, ne tűnj, |
| ne tűnj még el!…” – kiáltottam utána, |
| de már csak hangja felelt: – „Hívsz? Hiába, |
| bármit ígérsz, már az maradsz, a teljes |
|
szabálytalanságban szabály, |
| és így, fiam, az ördögnek se kellesz |
|
és egyetlen megváltód a halál!” |
|
(Pesti Napló, 1928. március 4.) |
|
|