City
| Tegnap és mindig, mindig, hidegen |
| szikráztak fölöttem az isten |
| fekete hidegéből, a megfagyott |
| levegő ideglázában, paloták |
| fekete tükre alatt, fölriadt |
| szigorú idegenségében, a pénz |
| tündöklő lármájában, ember-folyamok |
| örvényei közt, itt, hol embertelen |
| csöndek s magányos hegyek után |
| újra az üzlet és zűrzavar |
| rendjét iszom szemeimbe, itt, |
| elegáns uccáin, kilobogva a tél |
| esti hidegéből, csillag-hidegen, |
| époly hidegen szikráznak az |
| arany kirakatok is, gyönyörű |
| vörös nyárban s fekete-fehér |
| havak idején, a föld alatt |
| s a föld felett, faluk, mezők, |
| lebírni egymást minden, ami |
| ide futott, össze, ide, robogó |
| villámló tükreibe, a City |
| háború után új, aranyozott |
| csöndek s magányos hegyek után |
| csillagok és lángoló mozik |
| hiába menekülök előle a szomszéd |
| testemet kristálykardjaival |
| csillag-közele, a felriadt |
| keringése, a pénz fagyott |
| villanymosolya, továbbugat |
| kint szikrázó hideg csillagokat |
| minden megbékélt pillanat. |
(Az Est, 1927. február 27.) |
|
|