Csak te maradsz meg
Végül már csak te maradsz meg,
szánakozó
asszonytest, minden mozdulat
sirja, hus, lelkem utolsó
lakása, végső
békesség: sirva borulok eléd:
burkold be áldott
melegedbe fázó testemet
s vigyázz rám, mig a hűlő
gyönyörrel együtt
lassan visszadermedek
irgalmad álom-
bölcsőjében a halálba.
(Az Est, 1927. január 23.)
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]