Vissza hófehér életedbe

Csak egyedül ne! – Én
félek magamtól, félek a
Gonosztól, aki valamikor
bevette magát
lelkem legfelső sáncaiba – – Óh,
csak egyedül ne! Barátaim,
ne hagyjatok: az a nyomorult
meghátrál, ha velem
vagytok, de mikor egyedül
maradok, riadót
fúvat és népgyűléseket
tart bennem, túlkiabálja
akaratomat, fölnégyeli
a terv s a remény remegő
testét és a kétségbeesés
ördögeivel uszít
leugorni a percek
lánchídjáról az örök
feketeségbe – – Ne hagyjatok,
barátaim, jó angyalok,
ne hagyjatok el, szomorú
asszonyom, messze-messze
alvó
kislányom, Klárika, szólj,
kiálts álmomba, kiálts a másik
országból ide, óh, kiáltsd
vissza hófehér életedbe
a sötétség
rabját, apádat!
 

(Pesti Napló, 1926. december 25.)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]