A szerelem lángpiros darazsai
| gyüjtenek össze mohón a kóbor |
| bennem zsibong és fürtösen |
| kapaszkodik húsomba, bent |
| az eleven kasban, akit ők |
| mindennap széthordanak és |
| fölépítenek, ők, e szárnyas |
| zengve röpülnek szét, tüzes |
| pontok, rabló akarat, s akiknek |
| Óh, lelkem fájó méze, mikor |
| raktár-aranyává, óh, mikor |
| füstöli ki már az idő e rémült |
(Pesti Napló, 1926. december 19.) |
|
|