A költő éljen a földön

Hasznos esőt hoz a nyári vihar, hasznos munkát végeznek a nagy vasállatok is, kiket a számitó ész dobott a világ síneire, de haszontalan kufár a szó, amely aranyért csak azt árulja, amit a kicsiny önzés keres: feledést, – és haszontalan gyermek a szellem is, aki a földtől megriadva, testtelen káprázatok szépségei felé mutat s csak a szórakozást nemesíti. Legyen a költő hasznos akarat. Tisztelegjen a Kéz előtt, mely az élet ős igényeit elégíti ki termékeivel s mint a hétköznapok istene mindennap újra megteremti a lét föltételeit: ez a kéz, a munka millió keze, szent, szent, szent, tisztelegjen előtte a költő, s célja legyen a maga munkáját testvérként e millió kéz munkája mellé állítani. Legyen a költő hasznos akarat, az isten nyelve, az igazság helytartója: éljen e földön, mert talpa alá ezt adta az isten, – ismerje meg az anyag természetét, az erők műhelyeit s az érdekek hadállását, ne féljen a bűn s ösztönök szennyétől: neki egyformán át kell vennie a jó s a gonosz ajándékát, hogy amit tapasztalataiból az örök igazság megformál, olyan alkotás legyen, amely példa és súly és földi fegyver a láthatatlan isten kezében. Legyen a költő hasznos akarat, éljen a földön, legyen ő az embernek fia, aki szálla alá poklokra és harmadnapra föltámadott: poklokból szálljon föl a testtelen káprázatok magaslataira s ha akkor szól az emberek nyelvén, harcolva azért a jobbért, amit a hatalom nem tud s az egyén nem akar kimondani, – ha akkor szól a költő: egyszerű szava munka lesz és beszéde kard.