Szeretők teste-lelke

Mit tehetek én róla, hogy érdekel a test és hogy a hús úgy megérzi szépségeteket, mint a halál vagy az isten közelét? Nézd, kedves, a lélek is testben öleli meg a másik lelket, amikor barát barátot üdvözöl, testben siratja elveszett gyermekét az anya, s a hivő az úrvacsora kenyerében testileg akar egyesülni az égiekkel. Nem én akartam, hogy így legyen, nem én csináltam az életet s nem én csinálok belőle bűnt. Örök munkában él minden élő s örülni akar; amíg szabadon építi magát: érzékeivel megsejti a sors legtitkosabb üzeneteit és bukását is csak az idő rendelése hozza meg, – de fiatalon megromlik, ha nem az ösztönök parancsait követve működik. Lapúljon a kéjenc, a beteg gyönyörök rabja! – Nekünk szolgánk volt az öröm: bennünk most született újjá a világ, és a halál se lehet üdvözitőbb párnája a feledésnek, mint, kedves, a te megtiltott tested. Nem aljas isten akarta így, ne sírj, ne csinálj belőle bűnt, mert a lélek orvosa a szerelem és gyógyulás az igaz csók, szeretők lelke örül a test örömének!