Lányok a nyár napfürdőjében

Szerelmes nyár! Be szép a lányok siető mozgása, könnyü ruhák lobogása, és be szép az édes selyem, amikor strandon, kirándulók gyepágyán, vagy az uccák napfürdőjében édesebb asszonytesteket ünnepel! A józan ész intelmeit könnyen feledi, aki fiatal, és néha még a szegény is megfeledkezik leggonoszabb gondjairól és játszani kezd a perccel és semmit sem akar s mindent akar és lelke úgy fut a tarka villanások után, mint kis cica fut a guruló gombolyagért. Lassan bandukol a rossz kedv s ellenségesen néz körül, mint paradicsommadarak között a szürke veréb, de a Győzelem szárnyas istennője se halad büszkébben, mint ruháinak repeső díszében a szép nő: előtte elszorúl a szív, mögötte ébred a kaland s kíséretében a bűnt is megédesíti a szerelem. Óh, szent szépség, óh, gondtalan hancúrozása a nyárnak, silány örömnek mondhat a bölcs, és gonosznak az öreg: a fiatalnak tetszik a nyár napfürdőjében a lányok könnyű mozgása, – – óh, szerelem, tőled vár vigaszt s örömet a fiatal, aki csak azt tudja, hogy minden szépség kihivás és élőt csak élő boldogít, – óh, asszonyok, a fiatal csak azt érzi, hogy miattatok és értetek keserű és édes az élet!