Ma még csak zavaromat tudom elmondani
nem látlak annak, aki vagy, |
nem az vagyok, aki voltam, és |
beszélsz, én már az eljövendő |
|
a másik, – én tudom, hogy |
csak akkor enyém a gondolatod, |
ha te is enyém vagy, – óh, amíg |
külön vagyunk, nem elég bizalmas |
játszva megérti az érthetetlent. |
|
Ne haragudj, kedves, de még |
hogy vagy, hogy élsz, és nekem élsz: |
tudom elmondani, azt, hogy |
|
|
|