Három pillanat az időben

 

I.

Meztelen húsból meztelenűl
dobott bennünket az isten e szép
világba, ahol
már minden valakié, de az
egyforma meztelenség
ajándékával mindenkinek
egyforma jogot adott
mindenre az élet, amely
zsúfolt érdekek
tülekedésében is
szeretettel fogadja az uj
jövevényt, a semmiből
tények tavaszába ébredő
bimbó kis akaratát, – szeretet
fogadja a gyermeket, az
emberben élő
isten folytatását, szeretet
neveli, és ez az első
szeretet kíséri boldog
emlékével a férfit, akit
rendeltetése lassan
beilleszt a közös
munka szent üzemébe, ez a
szeretet kíséri, mikor
tipró erőkkel szembeszáll
s az ős törvény hirdeti: meztelen
húsból meztelenűl dobott
világra mindenkit a sors! – szeretet
kapcsolja össze a kicsit a
legnagyobbal, szeretet
buzdít a gonosszal
szembeszállni, szeretet
tanít lemondani, szeretet
őrzi a rend
egyensulyát, szeretet
munkálkodik a javító
idő szivében, és a remény
olthatatlan melegével
éltetve az egymás fölé
rétegezett s egymásután
előhömpölygő nemzedékeket:
tölgyből s ibolyából, millió
ellentétből királyi erdőt
épit a Szeretet.
 

II.

Ne hirdessétek a szeretetet,
a szeretet magánügy és
semmit sem ér, mert nem kötelez:
meztelen húsból meztelenűl
dobott bennünket az isten e szép
világba, – de itt
már minden valakié és
minden fű s állat a legfőbb
törvényt követi: amit
megszerezni az élet
természetes ösztöne hajt,
mindazt, amibe a nem-kért
élet kerül, rabolni kell, –
rabolni, valakitől
munkával-ésszel
elhódítani, hogy a Különb
Erő diadalmas
kezeivel a
természet maga gyomlálja ki
csenevész próbálkozásait.
Ne hirdessétek a szeretetet:
itt a sok önzés sok ereje őrzi
az egyensulyt, a rend nyugtalan
nyugalmát, itt minden anyag
küzd s egyforma joga van
küzdeni, de nem a pusztuló
kóróra büszke az erdő,
hanem az alacsonyabb
akaratok fölött
roppant koronáját égbeölelő
nagy tölgy zsenijére: az az
ember az élet
vidám vágya, méltó
helytartója, akit
nem nyom el a zsúfolt érdekek
szomorú tülekedése, hanem
tehetségének isteni
akaratát az idő
legokosabb harceszközeivel
fölfegyverezve betölti
rendeltetését, és ha különb
ereje a
küzdelemben milliókat
pusztít is, joga volt
pusztítani, mert
ő példázza az ős
törvényt, amelynek
cáfolata hasztalan
próbál lenni a szeretet:
Hirdessétek a szabad erőt,
melyből mint kard és trombitaszó
röpűl ki a Tett!
 

III.

Hazugság trombitája, hamis
törvény a győztes erő
e világban, ahová
meztelen húsból meztelenűl
dobott bennünket a sors:
itt már minden valakié,
itt már az erő is előre
le van foglalva s az egyenlő
meztelenséget azonnal
megszünteti a pénz, amely
vasvértezettel
védi örököse életét
s a másikat sorsára bizza.
Nincs itt szabadság s vak az erő:
lehet, hogy a haszontalan
gyomlálja ki kölcsönkért kezeivel
a nemest, és
ki tudja, nem a fegyveres silány
pusztít-e millió különbet?
Ne hirdessétek hát az erőt,
az akármilyen diadalt,
hanem a sohse-voltat, eljövendőt,
a századokba bebörtönözött
uj vezért, aki uj szeretet,
az uj vezért, aki uj erő,
az uj vezért, aki majd
szabaddá kényszeríti az
emberek és
népek örök-nagy versenyét:
hirdessétek a Teljes Igazság
istenét, aki átveszi az idő
legcélszerübb harceszközeit, és,
soha vissza nem rettenve a
rettenetestől, ágyukkal is
felszereli jóakaratát:
hirdessétek a mindenkiért
hadbaszállt világos erőt,
amelynek ura
felborítja az irgalom
laza rendjét, a véletlenek
hazug egyensulyát
s ha fölveszi is teremtő
tisztaságára a pokol
álarcát, s ha felégeti is
mindazt, ami szépet s jót tiz ezredév
megalkotott: joga van
rombolni, mert
a felszabadított emberért
ő ujrakezdi az életet:
és szent kard és szent trombitaszó
csak úgy lehet, ha Érte küzd
a szolga Tett!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]