Minden vigalom kétségbeesés
| Van más seb is, és néha, igaz, |
| de a pénz szétloccsant romjait |
| többi nagy pénz; néha, igaz, |
| ez a vak csere semmit sem ér, |
| hisz az új gazdák se jobbak |
| a régieknél: egyik sem akar |
| változtatni, egyik se nézi meg, |
| Kút, honnan tör elő legelőször |
| a jajgató folyam, s megelégszik |
| vizsgálásával – – Semmit sem ér |
| a Toronyomlás vagy a Sikeresebb |
| Üzlet szeszélye: egyetlen új |
| szavát, amely örökké hasztalan |
| nézzétek egymást, nézzétek a |
| porbahullt századok porbahullt |
| minden vigalom kétségbeesés, |
| minden szépség szenny és halál, |
| és minden perc pompás palotája |
| börtön valahol valakinek, |
| hiszen az a szépség, az az öröm, |
| mely vándorútját szakadatlan |
| mind-mind porbahullt századok |
| ömlik a pénz: a mi sebeinkből |
| liheg a kibérelt mozdonyok |
| szennyéből születik a selyem |
| pezsgős poharakban és a mi |
| életünket eszi meg ínyenc |
| falatokban a pénz, a hűtlen |
| ágyúi mellett szent udvaroncokat |
| tart magának, csodálatos, örök |
| szónak, hangnak, színnek, hogy az ő |
| halkítva lehessen tudomásul |
| vennie a szakadatlan szakadó |
| szórakozva felejtse, hogy |
| minden öröme kétségbeesés, |
| minden szépsége szenny és halál |
| s minden percének palotája |
| valakinek, nekünk, lesujtott |
| századok lesujtott népeinek, |
| tűrjük, hogy vak vándorútjain |
| rontott szent erőnk, amely |
|
|