Minden vigalom kétségbeesés
Van más seb is, és néha, igaz, |
de a pénz szétloccsant romjait |
többi nagy pénz; néha, igaz, |
ez a vak csere semmit sem ér, |
hisz az új gazdák se jobbak |
a régieknél: egyik sem akar |
változtatni, egyik se nézi meg, |
Kút, honnan tör elő legelőször |
a jajgató folyam, s megelégszik |
vizsgálásával – – Semmit sem ér |
a Toronyomlás vagy a Sikeresebb |
Üzlet szeszélye: egyetlen új |
szavát, amely örökké hasztalan |
nézzétek egymást, nézzétek a |
porbahullt századok porbahullt |
minden vigalom kétségbeesés, |
minden szépség szenny és halál, |
és minden perc pompás palotája |
börtön valahol valakinek, |
hiszen az a szépség, az az öröm, |
mely vándorútját szakadatlan |
mind-mind porbahullt századok |
ömlik a pénz: a mi sebeinkből |
liheg a kibérelt mozdonyok |
szennyéből születik a selyem |
pezsgős poharakban és a mi |
életünket eszi meg ínyenc |
falatokban a pénz, a hűtlen |
ágyúi mellett szent udvaroncokat |
tart magának, csodálatos, örök |
szónak, hangnak, színnek, hogy az ő |
halkítva lehessen tudomásul |
vennie a szakadatlan szakadó |
szórakozva felejtse, hogy |
minden öröme kétségbeesés, |
minden szépsége szenny és halál |
s minden percének palotája |
valakinek, nekünk, lesujtott |
századok lesujtott népeinek, |
tűrjük, hogy vak vándorútjain |
rontott szent erőnk, amely |
|
|